A PRK Partners Ügyvédi Iroda és a Pécsi Tudományegyetem Informatikai és Kommunikációs Jogi Kutatóintézete műhelybeszélgetést szervezett február 24-én a média és elektronikus hírközlési jog polgári és közigazgatási bírósági jogérvényesítésének kérdéseiről szakmai, értő közönség előtt. "Médiaügyekben" a személyiségi jogi és sajtó-helyreigazítási pereket tárgyaló Dr. Pataki Árpád fővárosi bírósági tanácselnök képviselte a polgári ítélkezést, míg a közigazgatási bíráskodás mindhárom szintjéről a média és hírközlési ügyeket legnagyobb számban tárgyaló bírák voltak a meghívott vendégek (Dr. Mohay György, Dr. Vitál-Eigner Beáta és jó magam).
A médiaszabályozást érintően három fontos és alapvető tanulsággal szolgált a beszélgetés. Az elhalasztott új Polgári Törvénykönyv rendelkezéseibe szakszerűen épültek be a polgári bírók személyiségi jogi jogalkalmazási tapasztalatai, ezért ez egy olyan szabályrendszer lenne, amit a bírák üdvözöltek volna. Mivel a megszokott, ismert szabályrendszer rutinjain egyetlen jogalkalmazó sem szívesen változtat, ezért az új médiaszabályozással hatályba lépő új sajtó-helyreigazítási szabályok esetében sem lesz változás abban, hogy egyelőre továbbra is a szerkesztőségek lesznek perelhetők, noha ez nem egy könnyen vezethető le a szabályozásból. Összességében szerencsétlen körülménynek tekinthető, hogy az új Ptk. szabályrendszerének hatályba lépése a távoli jövőbe tolódott ki, sőt egyáltalán nem biztos, hogy valaha is hatályba fog lépni.
Az is egyértelművé vált, hogy a médiaszabályozás absztrakt szabályai szükségesek és elkerülhetetlenek, a bírák nem láttak kifogásolni valót a nehezen értelmezhető általános fogalmak - legyen az akár a közerkölcs fogalma - használatában. Sőt, véleményük szerint az általános, mérlegelést igénylő absztrakt fogalmak nélkül igen nehéz jó szabályozást kialakítani, és különösen nehéz jó jogalkalmazási gyakorlatot folytatni. Az absztrakt fogalmakat a bírák hajlandók és képesek is tartalommal megtölteni, nem kell tehát attól félni, hogy az NMHH határozatai esetében az érdemi jogorvoslat kiürülhet a "gumiparagrafusok" miatt. E véleményhez hozzájárult az is, hogy a korábbi médiatörvényben is hasonló absztrakt szabályozás érvényesült, tehát már léteznek az általános fogalmak értelmezésére kialakult bírói jogértelmezési technikák. Látni kell azonban azt is, hogy az NMHH-nak - ahogy korábban az ORTT-nek - is jelentős mozgásteret biztosít a szabályozás, és ha a bírák ezt érdemben is vizsgálják, kérdés maradt, hogy melyek azok a tartalmi kritériumok, jogelvek, amelyek mentén a hatósági mérlegelés zsinórmértéke, határai kialakíthatók.
Ezzel kapcsolatos és fontos az a harmadik tanulság, hogy a személyiségi jogi perekben mára már jól kidolgozott jogalkalmazási gyakorlat - jóhírnév sérelme, önrendelkezési jog értelmezése stb. - a közigazgatási bíráskodásban alig-alig jelenik meg, noha ez igen kívánatos lenne, például akkor, amikor azt kell megítélni, hogy egy műsor megsértette-e az emberi méltóságot, az emberi jogokat. A médiaügyeket érintő közigazgatási ítélkezés kiforratlansága elsősorban arra vezethető vissza, hogy míg a polgári bírák specializálódnak a személyiségi jogi, sajtó-helyreigazítási, adatvédelmi perekre, addig a közigazgatási bíráknak erre nincsen módja a tucatnyi más, általuk tárgyalt és igen különböző közigazgatási jogterület mellett. A műhelybeszélgetés legfontosabb eredményének azt tartom, hogy bár se a polgári bírók nem látnak rá a közigazgatási ítélkezésre, se a közigazgatási bírók a polgári ítélkezésre, ez egyrészt a médiaszabályozás esetén rendkívül kívánatos lenne, másrészt az is egyértelművé vált, hogy a polgári ítélkezés gyakorlata az, amely előrébb tart, ezért az információ áramlás kívánatos iránya is jól meghatározható.
Ebből pedig nem nehéz azt a következtetést levonni, hogy a bírák kötelező képzésére vonatkozó 2011. szeptember 1-jétől hatályos új szabályok [Bjt. 32. § (1)] alkalmazásakor célszerű lenne nem általános jellegű, külsős szakértők által tartott tematikus oktatást biztosítani, hanem elsősorban a bírák közti tapasztalatcserét kellene erősíteni, és ennek jó működését követően van értelme elméleti továbbképzéseknek. Ebben a konkrét esetben a polgári bíráknak kellene a tapasztalataikat kötelező oktatás keretében a közigazgatási bírák részére átadniuk. A minőség növelésének ezért első és legfontosabb feltétele a bírák közti tapasztalatcsere erősítése, melyre a kötelező képzés keretei jó lehetőséget adnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
