Azt hiszem nem túlzás állítani, hogy napjainkban a védjegyek és ezzel együtt a védjegyjog területén hazánkban jelentős változásoknak lehetünk tanúi és ezek a változások a védjegyjog felértékelődését eredményezték.
A piacgazdaság folyamatban levő kiépítése, a nagyarányú külföldi tőkebeáramlás, a külgazdaság súlypontjának áthelyezése, valamint a privatizáció megnövelte a védjegyek iránti érdeklődést.
A védjegyaktivitás az elmúlt években soha nem tapasztalt méreteket öltött, jelentősen megnövekedett mind a védjegybejelentések, mind a lajstromozott védjegyek száma. A védjegyek a nem védett emblémákhoz képest egyértelműen előnyt biztosítanak a vállalkozók számára, mert államilag vizsgált és deklarált kizárólagos jogokat biztosítanak megfelelően tisztázott időbeli vonatkozásokkal és pontosan meghatározott termékkörrel.
A piacgazdaságban a megkülönböztetésen túl előtérbe kerül és fokozott jelentőségre tesz szert a védjegy reklámfunkciója, versenyfunkciója és minőségjelző funkciója, valamint kidomborodik fogyasztóvédelmi jellege, elsősorban a tanúsító védjegyek alkalmazása és elterjesztése kapcsán.
Nyugati mintára hazánkban is tért hódít a franchising, amelynek lényegi eleme a védjegy átruházása és ennek következtében a védjeggyel fémjelzett szolgáltatás minőségének rendszeres vizsgálata. A vállalkozók döntő többsége felismerte, hogy a vállalkozás arculatának, a cég im-age-ának megteremtésében a védjegyek jelentős szerepet játszanak és azoknak közvetlenül árbevétel növelő hatásuk van.
A 90-es évek arculatváltozást jelentenek a védjegyek nemzetközi vonatkozásában is. Mind a védjegyjog nemzetközi integrációs rendszerében, mind az anyagi jogi normák és eljárási szabályok tekintetében a kodifikációs törekvések gyökeres változásokat eredményeztek és fognak eredményezni. Hazánk csatlakozni kíván az Európai Közösséghez, amely azzal a következménnyel járt, hogy a védjegyjog átalakítását már az Európai Közösség normáihoz igazodóan kellett elvégezni. Különösen fontos volt
Magyarország számára az eredetvédelem jogi szabályozásának megfelelő kialakulása.
Ezen általános jellemzők után vizsgáljuk meg azokat a területeket, amelyek a védjegyjog felértékelődésében kiemelkedő szerepet játszottak. Ezek a következők: a védjegy reklámfunkciójának (versenyfunkciójának) előtérbe kerülése, a fogyasztóvédelem növekvő jelentősége, a védjegybitorlás szankciórendszerének továbbfejlesztése, a franchise-szerződések elterjesztése, végül a földrajzi árujelzők oltalmának törvényi szabályozása.
A védjegynek több funkcióját szokás megkülönböztetni. Az információs funkció abban jut kifejezésre, hogy a védjegy tájékoztatja a fogyasztót a védjeggyel ellátott árura vonatkozóan. Ezek az információk természetesen nem részletesek, hiszen a védjegy megjelenéséből, sűrített, szimbolikus jellegéből adódóan erre nem alkalmas (gondoljunk pl. egy szóvédjegyre vagy egy ábrás védjegyre), viszont az áru népszerűsítését szolgáló reklámtevékenység során a védjegy információs funkciója kiteljesedik és ezáltal képes a fogyasztó magatartására hatást gyakorolni. Ebből adódóan mondhatjuk, hogy a védjegynek magának is van reklámfunkciója.
A védjegy, mint információs eszköz célja elsősorban a fogyasztók tájékoztatása, amely alapjául szolgálhat azután a fogyasztókban kialakult vásárlási elhatározásoknak. A védjegy tehát információs tartalmánál fogva képes a fogyasztó magatartására hatni és ezáltal az új termékkel, illetve újszerű szolgáltatással szembeni magatartást befolyásolni.
A védjegy és a reklám közötti összefüggést vizsgálva vannak, akik a reklámozást a társadalmi kommunikációs folyamat egy speciális elemének, s ebben a védjegyet a kommunikációs folyamat alapjának tekintik. Az alapjel megkönnyíti a kommunikációt, mert egy egyszerű forma egy bonyolultabb jelentéstartalmat képes előhívni. A védjegyre, mint alapjelre a legnagyobb szükség versenyhelyzetben van, mert ekkor érvényesül kettős funkciója: megkülönböztet és komplex jelentéstartalmaz képes előhívni. Ezért mondhatjuk, hogy a védjegy reklámfunkciója a piacgazdaság viszonyai között felértékelődik és így a védjegy versenyeszköz jellege következtében annak versenyfunkciójáról beszélhetünk. A verseny az üzleti elsőségért, a piaci sikerekért folyik és ennek egyik főszereplője a tartalmas, célirányos reklám. A jól megválasztott védjegy a piacon előnyös pozíciót biztosít a védjegyet használó számára. A versenyeszköz jelleg azt jelenti, hogy bizonyítsák, a terméket érdemes megvásárolni, az adott szolgáltatást igénybe venni úgy, hogy ne sértsék meg versenytársaik jó hírnevét. Ezért is kell a védjegyjogot és a versenyjogot megfelelően szabályozni.
A védjegy minőségvédelmi funkcióját is többen hangsúlyozzák. A védjegynek ez elsősorban gazdasági jellegű, tehát nem jogi funkciója, hiszen az állandó jó minőségét az árunak (szolgáltatásnak) a jogi szabályozás nem képes garantálni. Vannak azonban olyan védjegyfajták, amelyek az áru minőségét közvetlenül is kifejtik (pl. tanúsító védjegyek).
Végül a védjegynek eredetiségjelző, illetve licenc, know-how és goodwill transzfert előmozdító funkcióját is szokás említeni.
A fogyasztóvédelmi szemlélet egyre erőteljesebbé válása nagy hatással volt és van a védjegyjogi szabályozásra és a védjegyintegrációra.
A szocialista országokban a minőségvédelem kategória alatt szabályozták, illetőleg vizsgálták a fogyasztóvédelem által felvetett problémákat. A 80-as évek elején meglévő jogi környezetben és az akkor hatályban levő védjegytörvényben már fellelhetők olyan intézkedések, amelyek a fogyasztók érdekvédelmét hivatottak biztosítani.
Korábbi védjegytörvényünkben is már szerepeltek közvetlen fogyasztóvédelmi célzatú rendelkezések, mint pl.: a megtévesztő védjegy tilalma, a megtévesztés közismert védjegy jogellenes használatával, az összetéveszthető védjegy tilalma, vagy a megtévesztő védjegylicencia-szerződés tilalma.
A közvetlen fogyasztóvédelmi rendelkezések mellett korábbi védjegytörvényünk számos olyan rendelkezést tartalmazott, amelyek közvetett módon szolgálták a fogyasztók érdekeit, mint pl.: a megkülönböztető képesség hiánya, a lajstromozási akadályok meghatározása, a védjegybitorlás szankcionálása, a védjegyhasználati kényszer szabálya.
Napjainkra a helyzet a fogyasztóvédelem területén hazánkban is megváltozott. A 90-es években megalkotásra került a termékfelelősségről szóló törvény, a fogyasztóvédelmi törvény és számos fogyasztóvédelmi rendelkezést tartalmaz az új védjegytörvény is.
A piacgazdaságra való áttérés egyik feltűnő jelensége, hogy kínálati piac váltotta fel a korábbi hiánygazdaságot. A kínálati piac és a liberalizált gazdaság a pozitívumok mellett jelenti azt is, hogy a termékek minősége széles skálán mozog és gyakoriak a gyenge minőségű, bizonytalan eredetű és összetételű termékek is. A termékek és fogyasztási cikkek dömpingje eladói oldalon agresszív marketing módszerek (pl. félrevezető reklám és szerződéskötési mechanizmusok) elterjedését vonja maga után, amellyel szemben a fogyasztót védelemben kell részesíteni. Ugyancsak fontos a fogyasztó információkkal való ellátása, amely nélkülözhetetlen abban, hogy helyes döntést hozzon.
A piacgazdaságban egyes fogyasztóvédelmi jogintézmények közvetlenül és közvetetten hatással vannak az iparjogvédelmi, ezen belül pedig a védjegyjogi szabályokra is. (Pl. a termékfelelősségről szóló jogszabály szerint gyártónak minősül az is, aki nevét, árujelzőjét, más ismertető jelét feltünteti a terméken).
Az új védjegytörvény számos fogyasztóvédelmi indíttatású rendelkezése közül kiemelendő a közvetlenül is minőséget kifejtő tanúsító védjegy szabályozása, amely korábbi védjegytörvényünkben nem szerepelt. A tanúsító védjegyek esetében egy szervezet, a védjegy tulajdonosa tanúsítja az áru vagy a szolgáltatás minőségét. Az ilyen védjegy jogosultja a tanúsító védjegyet nem használhatja, de annak használatát engedélyezi és ellenőrzi.
A piacgazdaságban a védjegybitorlások száma jelentősen megnövekedett, ezért a jogi szabályozásnak alkalmasnak kell lennie a bitorló elleni hatékony fellépésre.
Az új védjegytörvény szerint jogsértést követ el az, aki a védjegyoltalom fennállása idején más védjegyét jogosulatlanul használja. A védjegyjogosultat megillető kizárólagos használati jog bármely megsértése védjegybitorlásnak minősül. A védjegybitorlásnak objektív és szubjektív jogkövetkezményei lehetnek.
Az objektív jogkövetkezmények körében a védjegyjogosult a bitorlóval szemben követelheti:
- a védjegybitorlás megtörténtének bírósági megállapítását,
- a védjegybitorlás abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől,
- a bitorló szolgáltasson adatokat a bitorlással érintett áruk, illetve szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, valamint az ilyen áruk terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról,
- a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt is, hogy szükség esetén a bitorló részéről vagy költségén megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak, végül
- a kizárólag vagy elsősorban a védjegybitorlásra használt eszközök és anyagok, valamint a védjegybitorlással érintett termékek, illetve csomagolóanyagok lefoglalását:
A bíróság továbbá a védjegyjogosult kérésére elrendelheti, hogy a lefoglalt eszközöket, anyagokat, termékeket - elsősorban a védjegy eltávolításával - fosszák meg jogsértő mivoltuktól, vagy ha ez nem lehetséges, semmisítsék meg. Indokolt esetben a megsemmisítés helyett a lefoglalt anyagoknak, eszközöknek bírósági végrehajtás útján történő értékesítését is elrendelheti, ilyen esetben a befolyó összeg felől ítéletben határoz.
Ha pedig a bitorló magatartása felróható volt, a védjegyjogosult szubjektív jogkövetkezményként kártérítést követelhet a bitorlótól.
Egyik legfontosabb új rendelkezés és mindenképpen a bitorlás elleni hatékony fellépést szolgálja az, hogy a védjegybitorlásnak vámjogi következményei is lehetnek.
Ennek keretében a védjegyjogosult - külön jogszabály alapján - követelheti a vámhatóság intézkedését a bitorlással érintett vámáruk belföldi forgalomba kerülésének megakadályozására.
A rendszerváltás utáni magyar gazdaságban és kereskedelemben elterjedt vállalkozási formává vált a franchising. Ebben az esetben olyan szerződésről van szó, amelyben a bevett cégjelzés, védjegy vagy márkanév használata az átadó számára azt eredményezi, hogy számottevő befektetés nélkül lehet bővíteni a hálózatot, az átvevő pedig élvezi a jól bevált név használatának előnyeit, ezen kívül az átadó bevált üzletpolitikájából is haszonra tehet szert.
A munkamegosztás következtében az átadó végzi a reklámozást, a könyvvitelt, a fejlesztési koncepciók kidolgozását, az átvevőnek valójában csak a profitra kell koncentrálnia. Ugyanakkor az átadó legfontosabb érdekei közé tartozik az image védelme. A franchising óriási előnye továbbá, hogy előre kalkulálhatóvá teszi a franchise átvételére vállalkozó számára a felmerülő költségeket.
A franchising azonban nemcsak a szerződéses partnereknek jelent előnyt, hanem a fogyasztók széles körének is, akik további helyeken juthatnak a megszokott szolgáltatásokhoz.
A franchise szerződés a védjegylicencía szerződés továbbfejlesztett és jelentősége miatt önállósult változata, amely valójában olyan névhasználati megállapodást jelent, ahol a legkülönfélébb termékek és szolgáltatások sa-
játos értékesítési rendszere figyelhető meg, amelynek keretében független vállalkozók arra szereznek jogot, hogy - többnyire saját tulajdonukban levő - üzleteiket egy adott rendszerben működtessék.
E viszonyban a szerződő partnereket a közös márkanév vagy védjegy, az egységes működési módszerek, illetve az azonos minőségű termékek és szolgáltatások fűzik össze.
A franchise szerződés és a védjegylicencia szerződés tehát közeli rokonságban állnak egymással.
A franchise szerződés azonban sokkal komplexebb, know-how elemeket is tartalmazó szerződés, míg a védjegylicencia szerződés tárgya csupán a védjegy használata.
A franchise szerződés hazánkban az atipikus szerződések közé sorolható, mivel sem a Polgári Törvénykönyv, sem egyéb jogszabályok nem szabályozzák, mint önálló szerződéstípust. Önálló szerződés hiányában értelemszerűen a Ptk. szabályai, ezen belül a Kötelmi jog általános részének szabályai az irányadók. Kérdés azonban, hogy mennyiben alkalmazhatók analóg módon egyes különös szerződéstípusok szabályai, így pl. a licenciaszerződések, a know-how szerződések, a vállalkozási szerződések szabályai is ezeknél a szerződéseknél.
Végül mindenképpen a védjegyjog felértékelődését eredményezi az, hogy az új védjegytörvényben került szabályozásra hazánkban a földrajzi árujelzők oltalma. Az eredetvédelem megfelelő jogi szabályozása különösen fontos volt egy olyan ország esetében, mint Magyarország, amely hagyományosan mezőgazdasági ország és a kiváló borok hazája.
A földrajzi megjelölések oltalmának a védjegy eszközeivel történő biztosítása ismert megoldás, ilyen szabályozást tartalmaz, pl. a német védjegytörvény is. Ebben az esetben a földrajzi nevek egyéni kezdeményezés alapján, meghatározott jogosult javára lajstromozhatók.
Magyarországon a földrajzi (származási) jelzésekre és az eredetmegjelölésekre vonatkozó korábbi szabályozás többlépcsős és szétszórt jellegű volt és nem hatósági határozaton, hanem jogszabályok közvetlen alkalmazásán alapult. A származási jelzésekre vonatkozóan az áruk hamis vagy megtévesztő származási jelzésének megakadályozásáról szóló Madridi Megállapodás, az eredetmegjelölésekre pedig az eredetmegjelölés oltalmáról szóló Lisszaboni Megállapodás biztosította ugyan az oltalmat, de nem elég hatékonyan. Ezt egészítette ki mindkét területen néhány kétoldalú nemzetközi megállapodás (pl. Ausztriával, Svájccal). A belső szabályozásban közvetett módon biztosították a védelmet a Ptk., a Btk., valamint a versenytörvény, illetve igencsak szűk körben, a származási jelzésekre vonatkozóan a védjegyjogi szabályok.
Az új védjegytörvény szerint a lajstromozás útján földrajzi árujelzőként oltalomban részesülhet a kereskedelmi forgalomban a termék földrajzi származásának feltüntetésére használt földrajzi jelzés és eredetmegjelölés. Meghatározott feltételekkel és átmeneti időn belül az élelmiszerekre hagyományosan használt földrajzi nevek is oltalomban részesíthetők, továbbá oltalmat élveznek a Lisszaboni Megállapodás alapján-korábban lajstromozott magyar eredetmegjelölések is. A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi árujelzőire vonatkozó oltalom feltétele a termékleírás követelményeinek való megfelelés is, amelynek ellenőrzésére külön jogszabály alapján kerül sor.
Oltalmat szerezhet bármely természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amely az árujelzőben feltüntetett földrajzi területen olyan terméket termel, dolgoz fel, vagy állít elő, amelynek megjelölésére a földrajzi árujelzőt használják.
Külföldi személyt csak nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján illeti meg az oltalom.
A földrajzi árujelző oltalma a bejelentés napjára visszaható hatállyal a lajstromozáskor keletkezik és korlátlan ideig tart. Az oltalom alapján a jogosultaknak kizárólagos joguk van a földrajzi árujelző használatára, de arra másnak használati engedélyt nem adhatnak. ■
JEGYZETEK
* A Miskolci Egyetem jubileumi konferenciáján elhangzott előadás alapján.
Visszaugrás
