https://doi.org/10.59851/mj.72.12.15
A tanulmány arra világít rá, hogy a szenvedélybetegség okozta erkölcstelen életmód folytatása napjainkban egyrészről nem feltétlenül azonosítható a hagyományos értelemben vett züllöttséggel. Másrészt felveti az addikciók kialakulásával kapcsolatban az okok vizsgálatának szükségességét, és ezzel összefüggésben tárgyalja a kitagadott oldalán az önhibát, illetve annak hiányát, valamint az örökhagyó oldalán a felróható közrehatást. Konklúziója, hogy a pszichoaktív szerek használatával kapcsolatban kialakult elképzelések egyre inkább összetettebb képet mutatnak, és egyes esetekben bizonytalan eredményre vezethetnek.
Kulcsszavak: kitagadás; erkölcstelen életmód; addikció; szenvedélybetegség
The study highlights that the continuation of a morally objectionable lifestyle resulting from addiction can no longer be unequivocally equated with traditional notions of depravity. Furthermore it underscores the necessity of examining the underlying causes of addiction, and in this context, it explores the question of personal culpability - or the absence thereof - on the part of the disinherited individual, as well as the contributory responsibility attributable to the testator. The study concludes that prevailing conceptions regarding the use of drugs are becoming increasingly complex, and in certain cases may lead to ambiguous outcomes.
Keywords: disinheritance; immoral lifestyle; unworthy heir; drug addiction
A Ptk. 7:78. § (1) bekezdésének e) pontja egyértelműen fogalmaz: kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult erkölcstelen életmódot folytat. Az örökhagyó szabadságában áll, hogy a legközelebbi hozzátartozóinak társadalmilag el nem fogadott életvitelét vagyonilag szankcionálja, és a hagyatékból még a kötelesrész címén járó minimális részesedéstől is megfossza az ilyen személyt. Az erkölcstelen életmódot folytató személytől való elhatárolódás lehetőségét biztosítja ezáltal a jog a család,[1] s azon belül az örökhagyó részéről.
E kitagadási ok évszázados múltra tekint vissza, generálklauzulaként van jelen, utalva az erkölcs szabályrendszerére.[2] Nagymértékben szubjektív szempontról van szó, amely objektív keretek között mérlegelendő, így a bírói gyakorlat szűkíti annak értelmét, a közfelfogás, az emberi együttélés általánosan elfogadott szabályai, az alapvető társadalmi elvárások mentén határozza meg azt.[3] Egyértelműen negatív üzenetet hordoz: züllött, erkölcsileg romlott, szégyentelen, becstelen, felelőtlen, jellemtelen, tisztességtelen jelentéstartalmat testesít meg.
Jóllehet az erkölcstelen életmód tartalma nagyjából kikristályosodott a bírói gyakorlatban, érdemes mégis néhány bizonytalan, kétséges, gyenge pontra rávilágítani.
Az erkölcstelen életmód kialakulásának hátterében a legtöbb esetben valamilyen szenvedélybetegség, addikció áll. Ezek olyan viselkedésformák, amelyeket a személy képtelen kontrollálni, ezért ezeket kényszeresen ismételten végrehajtja, az életmódja része lesz. Fontos hangsúlyozni, hogy ez az életmód a személyre, egészségére, pszichoszociális állapotára, társas kapcsolataira, munkájára, tanulmányi teljesítményére és a környezetére is káros következményekkel jár. Az addiktológiai szakirodalom a szenvedélybetegségeket két fő csoportra osztja. Egyrészt a kémiai addikciókra, amikor a függőséget kémiai, pszichoaktív szerek okozzák, másrészt pedig a viselkedési addikciókra, ahol a tüneti kép hasonló, megtalálható a viselkedés ciklikussága, kényszeressége és impulzivitása, de azt nem kémiai szer okozza.[4] A pszichoaktív szerek körébe sorolhatók az alkohol, a kokain, az amfetamin és amfetaminszármazékok, a hallucinogének, a kannabisz, az ópiátok, a depresszáns hatású gyógyszerek és a szerves oldószerek.[5] A viselkedési addikcióknak szintén változatos formái lehetnek, például a kóros játékszenvedély, a kényszeres vásárlás, a munkafüggőség, az internetfüggőség, a kényszeres gyűjtögetés, az addiktív sportolás, a pirománia, kleptománia és a szexuális addikciók sokasága.[6]
A pszichoaktív szerhasználattal járó szenvedélybetegségek napjainkban a leginkább megbélyegzéssel járó és leginkább elítélendő mentális betegségek közé tartoznak, amely olyan társadalmi felfogással is társul, hogy a szen-
- 797/798-
vedélybeteg személyek bűnöző életmódot is folytatnak, kiszámíthatatlanok, veszélyesek, a társadalom számára haszontalanok.[7]
A Ptk.-ban számos olyan szabály van, amely összefüggésbe hozható a szenvedélybeteg személy jogviszonyaival. Elsősorban maga az érintett személy kerül fókuszba, ha a cselekvőképesség és a gondnokság alá helyezés rendelkezéseire gondolunk. Ezeken kívül viszont kizárólag olyan szabályokkal találkozunk, amelyek a szenvedélybeteggel kapcsolatban lévő vagy kapcsolatba kerülő más személyek érdekeit védik, és amelyek a polgári jogban az általában elvárhatóval ellentétes magatartás következményei. A családjogban az érdemtelenség fogalmában ölthet testet, és befolyásolja a házastársi tartást, a rokontartást, a továbbtanuló nagykorú gyermek tartását, de a szenvedélybetegség mint szempont szerepet kaphat a közös lakás használatának rendezésekor vagy a szülői felügyelettel és kapcsolattartással összefüggésben. A kötelmi jogban jelentősége lehet a szerződési akarati hibáinak körében, a tilos szerződések esetében, az ajándékozási szerződés teljesítésének megtagadásánál és az ajándék visszakövetelése esetén, valamint a vétőképtelen károkozására vonatkozó szabályoknál. Az öröklési jogban pedig leginkább ez tölti meg tartalommal az erkölcstelen életmódra alapított kitagadási okot.
A szenvedélybetegségekkel összefüggésben megjelennek olyan következmények, amelyek befolyásolhatják és árnyalhatják az arra alapított kitagadás lehetőségét.
Az addikcióhoz kapcsolódhat olyan magatartás, amely bűncselekménynek minősül, azaz rendszeresség esetén ilyenkor bűnöző életmódról beszélhetünk, s ez önmagában megalapozza az erkölcstelen életmódot is. Megemlítendő ugyanakkor, hogy a szenvedélybetegségek között találunk olyan kémiai és viselkedési addikciókat, mint például az alkohol-, játék-, internet-, gyógyszerfüggőség, amelyekhez önmagukban nem kapcsolódik kriminalizált - vagy egyébként jogellenes - magatartás, ellentétben a rendszeres illegális drogfogyasztással.[8]
Egy további szempont lehet, hogy egy adott addikció milyen hatást gyakorol az érintett vagyonára, és ezáltal indokolt-e valamilyen vagyoni jellegű következmények alkalmazása. Itt említhető meg például a kényszeres vásárlási hajlam vagy a kóros játékszenvedély, amelyek önmagukban nem igazán minősíthetők erkölcstelen életmóddal járó szenvedélybetegségnek.
Hangsúlyos következmény, hogy a szenvedélybetegségek rendszerint a beteg személy környezetére nézve is káros hatásokat gyakorolnak, így az kihat az érintett családjával, az örökhagyóval való kapcsolatára.
Vizsgálandó, hogy az erkölcstelen életmóddal összefüggő magatartás értékelhető-e más kitagadási ok körében, amely szintén erkölcsi alapokon nyugszik, és szintén tág keretek között biztosítja a mérlegelés lehetőségét, mint a durva hálátlanság.[9]
Kiemelendő továbbá, hogy valamely addikció esetében mentális és viselkedészavarról, tehát betegségről van szó.[10] Mint a legtöbb betegségnek, a szenvedélybetegségnek is van gyógymódja. Más betegség esetében a beteg dönthet a kezelés visszautasítása mellett; itt azonban a kezelés visszautasítása ártalmas lehet a beteg környezetére, családi kapcsolataira, az örökhagyóra. Másrészt speciális tényezőként számolni kell azzal is, hogy a szenvedélybetegségek nagy részénél a "betegségtudat", a belátás kialakulása, a kezelésig való eljutás hosszú időt vesz igénybe. A szenvedélybetegség az adott személy állapotától függően orvosi értelemben betegségnek tekintendő, így az ilyen állapotban tanúsított magatartás is ennek a függvényében ítélhető meg.[11]
Az erkölcstelen életmódot - többek között - az alkoholista, garázda, bűnöző életmód, a nemi erkölcs szabályainak rendszeres és súlyos megsértése alapozza meg, amelyekből a kötelesrészre jogosult erkölcsi felfogásának züllöttségére lehet következtetni.[12] A bírói gyakorlat vizsgálata kellően alátámasztja ezt a megállapítást. Objektív szempontként értékelhető az alkoholizmus, a drogfogyasztás, ebből fakadóan a megbotránkozást keltő magatartás, a családi élet elnehezülése, a közösségellenes viselkedés, a kontrollvesztés, az érzelmi beszűkülés, a családi kapcsolatok elhanyagolása, a büntetett előélet és a bűnöző életmód, a munkakerülés, a közönyösség, a felelőtlenség, a durvaság, a bántalmazás, az agresszivitás, a játékszenvedély, az empátia hiánya, a döntésképtelenség, a hazudozó magatartás, a kapcsolattartás hiánya, a gyermekek elhanyagolása és a garázdaság.[13]
Összességében tehát a züllöttség kifejezés alatt lehet összefoglalni ezen magatartásokat, és a gyakorlatból az tűnik ki, hogy részben mennyiségi és részben minőségi
- 798/799 -
kritériumok alapján lehet az erkölcstelen életmód folytatását megállapítani, tehát a csekély súlyú, eseti jellegű magatartások nem tartoznak ide.[14]
A bírói gyakorlatban megjelent olyan nézet, mely szerint az erkölcstelen életmód folytatására alapított kitagadást önmagában a rendszeres italozás nem alapozza meg, hanem ezzel összefüggésben olyan magatartás szükséges hozzá, amelyből a személy erkölcsi felfogásának züllöttségére lehet következtetni, és ez az életmódjává válik, azaz folyamatosan megnyilvánuló többletmagatartással társul.[15] Ebből az a következtetés vonható le, hogy minőségi kritériumok megállapítására is szükség van, a túlzott mértékű alkoholfogyasztás és a szenvedélybetegség közötti határvonal nem mosható össze. Helyesen próbált rámutatni a bíróság, hogy az alkoholizmus túlmutat a rendszeres alkoholfogyasztáson, az szenvedélybetegség, ami testi és pszichikai tünetekkel jár együtt.
Érdemes ugyanakkor éles határt vonni egyrészt a szenvedélybetegség alapján fennálló erkölcstelen életmód, másrészt a szenvedélybetegség alapján fennálló erkölcstelen életmódból fakadó olyan (többlet)magatartások között, amelyek az örökhagyó - vagy a család - ellen irányulnak.
A Ptk. csupán annyit fogalmaz meg, hogy a kötelesrészre jogosult kitagadható akkor, ha "erkölcstelen életmódot folytat". E kitételhez maga a jogszabály nem fűz többletelemet, pusztán az erkölcstelen életmód folytatását tekinti kitagadási oknak, amely az alapvető társadalmi elvárásokkal, erkölcsi normákkal szembehelyezkedő, azt sértő, huzamosabb időn keresztül tanúsított magatartásban, életvitelben nyilvánul meg.[16] Azaz nem biztos, hogy az örökhagyó ellen közvetlenül megnyilvánuló magatartásokról van szó, viszont az erkölcstelen életmód sérelmes lehet az örökhagyó megítélésére, becsületére, jóhírnevére, a "család nevére",[17] így a negatív társadalmi megítélés által képes komoly lelki megpróbáltatást, nehézséget, erkölcsi hátrányt okozni az örökhagyónak.[18]
A jogtörténeti előzményeket tekintve is arra lehet következtetni, hogy aki "megátalkodottan becstelen vagy erkölcstelen életmódot folytat", ott az örökhagyóval szembeni konkrét magatartás tanúsítása nem szükséges, az önmagában a család mint közösség ellen megnyilvánuló cselekménynek minősül, ami alapján az örökhagyó dönthet úgy, hogy a család társadalmi megítélését hátrányosan befolyásoló életmódot kitagadással szankcionálja.[19]
Fölmerülhet e kontextusban például a szabad akaraton alapuló prostitúció, amely a társadalmi felfogás szerint - a körülményektől függően - erkölcstelen életmódnak minősülhet.[20] De megemlíthető a folyamatos házasságtörés, amely, ha nem is az örökhagyó ellen irányul, de az örökhagyó erkölcsi érzékét sértheti, és talán a társadalmi közösség sem tartja elfogadható viselkedésnek. Pusztán tehát erkölcstelen életmód folytatásáról van szó, amelyhez nem feltétlenül tapadnak az örökhagyóval szemben megnyilvánuló magatartások, és amelyekhez még vagyonvédelmi szempont sem társítható. A szenvedélybetegségek köréből pedig e helyen elgondolkodtatásra késztet a hiperszexualitás (nimfománia) mint betegség.
A rendszeres drogfogyasztáshoz viszont már olyan tényezők kapcsolódnak, amelyek miatt az adott személy szükségképpen bűnöző életmódot folytat,[21] és nem szorul külön magyarázatra, hogy a bűnöző életmód folytatása egyben erkölcsileg is kifogásolható. Ugyanakkor ebben az esetben sem feltétlenül társulnak önmagában az életmódhoz olyan magatartáselemek, amelyek a kötelesrészre jogosult személy örökhagyóval való interperszonális kapcsolatában negatív módon nyilvánulnának meg.
A társadalmi és kulturális változások körében értékelhető a homoszexualitás, amely sokáig jogilag is elítélendő magatartás volt, és jelenleg sem állítható teljes bizonyossággal, hogy az némely örökhagyó erkölcsi ízlésének megfelel, de e téren az élettársi vagy bejegyzett élettársi kapcsolat erkölcstelen életmódnak mégsem tekinthető. Itt említhető meg továbbá a házasságon kívüli életközösségi formák jogi elismertsége, a házasságon kívül született gyermekek jogi státuszának egyenlősége; de idetartozik a terhességmegszakítással összefüggő nézetek változása is. Vannak olyan magatartások, amelyek szubjektíven akár erkölcstelennek is minősülhetnek, de már a személyi autonómia, a magánélet körébe tartoznak, és az állam nem is foglal állást megítélésükkel kapcsolatban.[22]
- 799/800 -
Az addiktológiai szakirodalom szerint a szenvedélybetegség fölfogható egy reakcióként, amelynek funkciója van, magyarázatot lehet rá találni, az az adott személy szempontjából egyfajta alkalmazkodási kísérlet, bizonyos képességek hiányának kompenzálására szolgál.[23]
A jogi értékelés szempontjából nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy léteznek addiktológiai szempontból jelentős kockázati tényezők, amelyek intenzív hatást tudnak kiváltani egy adott szenvedélybetegség kialakulásával és/vagy fennmaradásával kapcsolatban?[24]
Mennyiben vehető figyelembe például az örökhagyó vagy a család magatartása, a családi "hagyomány", a transzgenerációs hatások, hiszen tudományosan bizonyított, hogy az addikció mögött komoly genetikai hajlam áll.[25] Magzatkorban az anyai szerhasználat,[26] gyermekkorban a kötődési stílus, gyermekkori traumák, megküzdési stratégiák, serdülő és fiatal felnőttkorban az identitáskeresés és az alkalmazkodás téves irányai, felnőttkorban az életközepi válság hatásai, időskorban a szerepvesztés és céltalanság okozta kockázati tényezők mind szerepet kaphatnak a szenvedélybetegség kialakulásában. De vannak életszakaszoktól független kockázati tényezők is, mint a szociális izoláció, az üresség és örömtelenség érzése, a célok és keretek hiánya.[27] Léteznek olyan családműködési zavarok, mint az összetartó erő és a külvilághoz való alkalmazkodás képességének gyengesége, a szabályok és szerepek tisztázatlansága vagy túlzott merevsége, az érzelemkifejezés és a kommunikáció elégtelensége, amelyek előidézhetik a szenvedélybetegséget.[28]
A bírói gyakorlat egy konkrét döntésben az örökhagyó - erkölcsi kötelezettségszegésből fakadó - felróható közrehatásának minősítette a szülői kapcsolattartás, támogatás és irányítás hiányát, a mellőzést és elutasítást a felnőtté válás szempontjából meghatározó korszakban. A bíróság szerint, amennyiben a szülő semmiben nem teljesíti nevelői kötelezettségeit, ezzel hozzájárul a kötelesrészre jogosult leszármazó szenvedélybetegségének kialakulásához és a társadalom peremére sodródásához, így erkölcstelen életmódra hivatkozással nem tagadhatja ki.[29]
A jogi értékelés szempontjából azért fontos ezt hangsúlyozni, mert az addikció kialakulása az esetek túlnyomó részében az érintett önhibáján kívül történik, azt közvetlenül nem maga az érintett idézi elő, ennél sokkal árnyaltabb a kép. Viszont egy kialakult szenvedélybetegség nem mentesíti az érintett személyt az alól, hogy megfelelő szakmai segítséget, támogatást, kezelést vegyen igénybe, azonban ebben általában szerepet kaphat a hozzátartozó (örökhagyó) támogató magatartása. Tekintettel arra, hogy magánjogi jogviszonyról van szó, az egyik fél kötelezettségszegése - legyen az akár erkölcsi - nem menti fel a másik felet a magánjogi együttműködési kötelezettség alól.[30] Gyakran figyelhető meg ezen a területen a hozzátartozói (örökhagyói) oldal tájékozatlansága, a megszégyenítő társadalmi intolerancia, a negatív sztereotípiák és a stigmatizáció.[31] A közhelyes megbélyegzés, beskatulyázás, kirekesztés, azaz a nemtevés mennyiben minősülhet az örökhagyó részéről felróható közrehatásnak a szenvedélybetegség fennmaradásával kapcsolatban? Az ugyanis egyértelműen megállapítható a bírói gyakorlat alapján, hogy amennyiben az erkölcstelen életmódot folytató személy felismeri, belátja szenvedélybetegségét, és kezelést keres, majd felépül a betegségből, akkor az erkölcstelen életmód folytatása miatt nem tagadható ki utóbb.[32]
Nem hagyható tehát figyelmen kívül, hogy milyen objektív és szubjektív körülmények játszanak közre abban, ha valaki - züllött - alkoholizáló, drogfüggő életmódot folytat, és az sem, hogy ő maga hogyan viszonyul káros szenvedélyéhez, mindent megtesz-e annak érdekében, hogy attól megszabaduljon, elfogadja-e a felajánlott segítséget, együttműködő magatartást tanúsít-e.[33]
Érdemes összevetni az erkölcstelen életmódra alapított kitagadási okot a Ptk. 7:78. § (2) bekezdésében megfogalmazott szabállyal, miszerint a nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is kitagadhatja. Ez szintén bizonytalan határvonalakkal rendelkező kategória, a végintézkedési szabadság határainak tágítását szolgálja, és kétségtelenül erkölcsi irányba szélesíti az örökhagyó mozgásterét. Az érdemtelenséget, bűncselekményt, tartási kötelezettséget nem érintő, az elvárható segítségnyújtás elmulasztásán túlmutató magatartások tartozhatnak ide.[34]
- 800/801 -
Mivel az említetteken kívül önállóan jelenik meg, és az erkölcstelen életmódhoz hasonlóan tisztán morális alapokon nyugvó generálklauzula, ezért adott esetekben a kettő közötti esetleges átfedések elkerülhetetlenek.
A bírói gyakorlat szerint mindig a konkrét családi-rokoni kapcsolatrendszerben kell a durva hálátlanságot értelmezni, amely az általános egymás mellett élés szabályainál összetettebb, elvárásaiban sokrétűbb lehet. A konkrét kapcsolatra tekintettel lehet megítélni, hogy milyen kötelezettségek teljesítése várható el, és azok elmaradása esetén a kölcsönösség hiányára és ennek okaira is figyelemmel kell lenni, azaz az önhiba hiánya és a felróható közrehatás e körben is értékelhető.[35] Idetartozik az örökhagyóval szembeni tiszteletlenség, a gyermekei felnevelésébe fektetett energiájának, szeretetének és törődésének semmibevétele,[36] a durva bánásmód, a gondoskodás és kapcsolattartás hiánya, a bizalommal való visszaélés.[37]
Az addikción alapuló erkölcstelen életvitel kifejezetten vezethet olyan magatartásokhoz, amelyek a fent leírtaknak megfelelnek. Ha az erkölcstelen életmódban jelen lévő (többlet)magatartások közvetlenül az örökhagyóval szemben valósulnak meg, akkor azok szinte teljes bizonyossággal durva hálátlanságnak is minősülnek. S ha az erkölcstelen életvitel folytatásával járó negatív társadalmi megítélés sérelmes az örökhagyó jóhírnevére, becsületére, a "család méltóságára", akkor az - az eset körülményeinek függvényében - szintén értékelhető durva hálátlanságként. Ez utóbbi esetben a két kategória nehezen határolható el. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a durva hálátlanság képez nagyobb halmazt, az erre alapított kitagadás erkölcstelen életmód hiányában is megalapozható.
Az erkölcstelen életmóddal és a pszichoaktív szerek használatával kapcsolatban kialakult nézetek napjainkban egyre inkább összetettebb képet mutatnak, és bizonyos tényezőket a bírói gyakorlat is felismert.[38]
Korántsem tartható már az a nézet, amely a hagyományos értelemben és sztereotipikusan a züllött alkoholista, drogfogyasztó életvitellel kapcsolatban kialakult. A drogfogyasztás olyan társadalmi rétegekben is markánsan jelen van, amelyeknek tagjai magasan iskolázottak, jó anyagi körülmények között élnek, igényesek, feladataikat ellátni képesek. Nem állítható teljes bizonyossággal, hogy például az illegális kokaint vagy a legális antidepresszáns gyógyszert rendszeresen fogyasztó szenvedélybeteg családtag életviteléhez az erkölcsi romlottság, a züllöttség asszociációja társul. Ráadásul előbbi esetben a kábítószer birtoklása eleve bűncselekménynek minősül, míg utóbbi esetben a legális gyógyszerekkel való visszaélés jóval kevésbé jár együtt erkölcstelen életvitellel, így kevésbé is észlelhető, az ártalmak tekintetében viszont nem kevésbé marad el az egyéb szerek által kifejtett következményektől.[39]
E jelenségek az erkölcstelen életmód tekintetében nem sztereotipikusak. A kedvező anyagi körülmények között történő rendszeres kokainfogyasztás a társadalmi felfogás szerinti erkölcstelen életmód szempontjából más megítélés alá eshet, mint a szegényebb rétegeket érintő alacsony presztízsű szervesoldószer-használat.[40] Az előbbi addikció esetén a kábítószer birtoklása miatt bűncselekmény(ek)ről van szó, nehezen lehetne így azzal érvelni, hogy ez nem ítélhető el morálisan is, mégsem kapcsolódik hozzá a hagyományos konnotációban jelen lévő züllött és erkölcsileg romlott életvitel.
Továbbá a pszichoaktív szerek fogyasztásának következményei gyakran nem feltétlenül aktív, tevőleges magatartásokban nyilvánulnak meg, hanem inkább passzív, közömbös, elhanyagoló viselkedésben, és amit fontos hangsúlyozni, hogy következményei sokszor csak hosszú távon érhetők tetten a családi kapcsolatokban. ■
JEGYZETEK
[1] Molnár Sarolta: Személyiségi jogok gyakorlati dilemmái a családi jogban. Iustum Aequum Salutare, 2025. (1), 65. DOI: https://doi.org/10.69695/ias.2025.1.05
[2] Makács Adrienn: Megfoghatatlanság a kitagadási okok rendszerében. Közjegyzők Közlönye, 2023. (3), 67.; Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 1998. 198.
[3] Csitei Béla: A kitagadási okok tartalma, avagy észrevételek az új Ptk. Öröklési jogi könyvéhez. In: Csitei Béla - Gálicz Boglárka - Kálmán János - Keserű Barna Arnold (szerk.): Optimi Nostri: Díjnyertes Tudományos Diákköri Dolgozatok. Győr, Universitas-Győr Nonprofit Kft., 2015. 44.; Makács: Megfoghatatlanság a kitagadási okok rendszerében. 68.
[4] Demetrovics Zsolt: Az addiktológia alapfogalmai. In: Demetrovics Zsolt (szerk.): Az addiktológia alapjai I. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2007. 30.; Demetrovics Zsolt: Függőség, dependencia. In: Demetrovics Zsolt (szerk.): Az addiktológia alapjai I. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2007. 33-34.
[5] Lásd bővebben: Demetrovics Zsolt: Pszichoaktív szerek. In: Demetrovics: Az addiktológia alapjai I. 52-67.
[6] Demetrovics Zsolt - Kun Bernadette: Viselkedési addikciók. In: Demetrovics Zsolt (szerk.): Az addiktológia alapjai I. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2007. 138-139.
[7] Kapitány-Fövény Máté - Rácz József - Demetrovics Zsolt: Az addiktológiai ártalomcsökkentés hatékonyságát igazoló meta-analízis eredmények áttekintése. Interdiszciplináris Drogszemle, 2021. (4), 52-53.
[8] Btk. 178. §.
[9] Alanyi kör szerint szűkítve szóba jöhet még a Ptk. 7:78. § (4) bekezdésében szereplő, a házastársi kötelezettséget durván sértő magatartás is.
[10] Lásd részletesen: BNO-10-05.
[12] Sőth Lászlóné: LVII. fejezet. In: Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1999. 2040.
[13] Például: Debreceni Törvényszék P.20.451/2011/50.; Fővárosi Törvényszék P.22.584/2011/8.; Hajdú-Bihar Megyei Bíróság P.20.878/2008/66.; Pécsi Ítélőtábla Pf.20.445/2010/4.; Somogy Megyei Bíróság P.20.590/2007/14.; Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.032/2008/3.; BH 1989.312.
[14] Csitei: A kitagadási okok tartalma, avagy észrevételek az új Ptk. Öröklési jogi könyvéhez. 45.
[15] BH 2002.59.; EBH 2001.410.; Fővárosi Bíróság P.26.024/2005/52.
[16] BDT 2011.2493.
[17] Csitei: A kitagadási okok tartalma, avagy észrevételek az új Ptk. Öröklési jogi könyvéhez. 45. A német BGB-ben is a család becsületére volt helyezve a hangsúly e kitagadási ok (unsittlicher Lebenswandel) kapcsán, amely végül 2010-ben kikerült a kódexből. Bár itt a normaszöveg kifejezetten megkövetelte, hogy az erkölcstelen életmód folytatása az örökhagyó akarata ellenére történjen. Meglehetősen gyakran hivatkoztak rá, mivel az értelmezése tág határok között mozgott az egyéb, konkrétan megfogalmazott kitagadási okokhoz képest, így alkalmazása kiszámíthatatlanságot és jogbizonytalanságot eredményezett. Knut Werner Lange: Die Pflichtteilsentziehung gegenüber Abkömmlingen de lege lata und de lege ferenda. Archiv für die civilistische Praxis, 2004. (6), 824., 826-829.
[18] Makács: Megfoghatatlanság a kitagadási okok rendszerében. 43.
[19] Makács Adrienn: Objektív és szubjektív elemek Németország kitagadási rendszerében. Közjegyzők Közlönye, 2023. (4), 45.; Makács Adrienn: Az érdemtelenség és a kitagadás jogintézményeinek rendezése Magyarországon a XX. század elején. Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Juridica et Politica, 2021. (1), 74-75.; Tárkány-Szűcs Ernő: Magyar jogi népszokások. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2003. 718.
[20] Megítélése vitatott, lásd részletesen: Fehér Lenke: A prostitúció szabályozásának európai modelljei. Állam és Jogtudomány, 2006. (4), 523-542.
[21] Btk. 178. §.
[22] Molnár Sarolta: A házasság intézményének perspektívái. Budapest, Pázmány Press, 2022. 21.
[23] Demetrovics Zsolt: Drog, család, személyiség. Budapest, L'Harmattan, 2007. 11.
[24] Kapitány-Fövény Máté: Életútszemlélet az addiktológiában. Korspecifikus kockázati tényezők a függőség hátterében. Máltai Tanulmányok, 2023. (1), 14. DOI: https://doi.org/10.56699/MT.2023.1.1
[25] Kapitány-Fövény - Rácz - Demetrovics: Az addiktológiai ártalomcsökkentés hatékonyságát igazoló meta-analízis eredmények áttekintése. 52.
[26] Kapitány-Fövény: Életútszemlélet az addiktológiában. 7.
[27] Kapitány-Fövény: Életútszemlélet az addiktológiában. 9-14.
[28] Kelemen Gábor: Addikció és szégyen. Lege Artis Medicinae, 2023. (4), 210. DOI: https://doi.org/10.33616/LAM.33.0209
[29] BDT 2011.2493.
[30] Lábady: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. 143.
[31] Kelemen: Addikció és szégyen. 219.
[32] Tőkey Balázs: Jogosultság a kötelesrészre. In: Csehi Zoltán - Bodzási Balázs - Tőkey Balázs (szerk.): A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről kommentárja. Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft., 2021. 2442.
[33] BDT 2011.2493.
[34] A jogirodalom egységesnek mutatkozik a tekintetben, hogy korábban a bíróságok gyakran az érdemtelenség kategóriájában értékeltek olyan magatartásokat a polgári jog területén személyközi viszonyokra tekintettel, amelyek megítélése a büntetőjog területén egészen más minőségű, ugyanakkor ezen magatartások polgári jogi szankcionálása e téren jogpolitikailag indokolt. Makács Adrienn: A kötelesrészre való jogosultság, a kitagadás elméleti és gyakorlati problémái. PhD-értekezés. Miskolc, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2023. 305.; Makács Adrienn: A kötelesrész és a kitagadási okok fejlődési iránya Ausztria jogrendszerében. Közjegyzők Közlönye, 2024. (3), 35.
[35] Vö. Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.870/2021/6.; Kúria Pfv.20.518/ 2024/6.
[36] Csitei: A kitagadási okok tartalma, avagy észrevételek az új Ptk. Öröklési jogi könyvéhez. 50.
[37] Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.870/2021/6.; Kúria Pfv.20.232/2023/7.; Kúria Pfv.20.338/2024/7.; Kúria Pfv.20.484/2023/7.
[38] Vö. Makács: A kötelesrészre való jogosultság, a kitagadás elméleti és gyakorlati problémái. 189.
[39] Demetrovics: Pszichoaktív szerek. 65. Ezt erősítheti az Egyesült Államokban elterjedt ún. "»wine mom« culture", a középosztálybeli anyák alkoholfogyasztási szokása, amely jelentős kockázati tényező az addikció kialakulásában. Harmony Newman - Kyle Anne Nelson: Mother needs a bigger "helper": A critique of "wine mom" discourse as conformity to hegemonic intensive motherhood. Sociology Compass, 2021. (4), 3. DOI: https://doi.org/10.1111/soc4.12868
[40] Demetrovics: Pszichoaktív szerek. 67.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar. https://orcid.org/0009-0002-9798-014X.
Visszaugrás
