"A nem teljesítő hitelintézeti kitettségek magas aránya súlyos terhet jelent a magyar pénzügyi közvetítőrendszer számára, amely negatív hatással van a hitelezési tevékenységre, valamint a hitelezők kitettségére, és hosszan tartó bizonytalanságot eredményez mind a hitelezők, mind az adósok számára"
(MNB ajánlások)
A megelőző szerkezetátalakítási keretekről, az adósság alóli mentesítésről és az eltiltásokról, valamint a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedésekről, és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról szóló (EU) 2019/1023 parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 2019. június végén került kihirdetésre.[1] Az Irányelv első szövegjavaslata 2016. novemberben került közzétételre, végleges szövege jelentős, de nem koncepcionális változtatásokat, kiegészítéseket, pontosításokat tartalmaz az első szöveg-javaslathoz[2] képest.
Az Irányelv jogalapja elsősorban az EUMSZ 114. cikke. Az uniós jogalkotó a belső piac hatékonyabb működése érdekében a tagállamok pre-insolvency és adósságrendezési eljárásokra vonatkozó szabályainak közelítését szeretné elérni. Az Irányelv elsődleges célja a tagállamok eltérő csődjogi szabályozásából eredő nehézségek és akadályok csökkentése, ezzel a befektetők számára kiszámíthatóbb jogi környezet kialakítása, továbbá a likvidációs típusú fizetésképtelenségi eljárások lehetőség szerinti megelőzése, ráadásul úgy, hogy az adós vállalkozástól a pre-insolvency eljárások útján a hitelezők magasabb megtérülést várhatnak, mintha az adós felszámolás alá kerülne. Az Irányelv munkaerőpiaci előnyöket is remél, hiszen a sikeres szerkezetátalakítási terv segít megőrizni a vállalkozások termelési potenciáljának megtartását, és elkerülhetővé teszi a működés forráshiányok miatti leállítását és a csoportos elbocsátásokat.
Az Irányelv ezenkívül az ún. "második esély" elve alapján a "megmentés kultúrájának" előmozdítását szeretné elérni az adósságokat felhalmozó önálló vállalkozók vonatkozásában. Ez utóbbinak szociálpolitikai vonzata is van, mert az adósságcsapdába került önálló vállalkozókat a végrehajtási eljárások megfosztják a vállalkozásuk folytatásához szükséges eszközöktől.
A jelen tanulmány célja az Irányelv II. címe alatt szabályozott, elsősorban a jogi személy vállalkozásokra vonatkozó ún. szerkezetátalakítási bírósági eljárásokra vonatkozó szabályok rövid ismertetése. Tekintettel arra, hogy az Irányelvet a tagállamoknak 2021 júliusáig kell átültetniük, a jelen tanulmány még nem foglalkozik a magyar szabályozásra vonatkozó elképzelésekkel. Ugyanakkor említést érdemel, hogy az ún. vállalati fizetésképtelenségi reform részeként, ahhoz kapcsolódva tervezi az Igazságügyi Minisztérium az Irányelvnek megfelelő magyar törvényi szabályozás előkészítését és ütemezését.
A jelen tanulmánynak nem képezi tárgyát az elkülönített vállalkozói vagyonnal nem rendelkező önálló vállalkozók (egyéni vállalkozók és egyéb önfoglalkoztató természetes személyek) adósságmentesítésére vonatkozó, az Irányelv III. címe alatt szabályozott eljárási keretek ismertetése. A III. cím az ún. vállalkozói magáncsődeljárásra és az adósságtehertől történő bírósági mentesítésre vonatkozóan közelítené a tagállamok anyagi és eljárásjogi szabályait, az adósok és a hitelezők méltányos érdekeinek figyelembevételével.
- 20/21 -
A jelen tanulmány nem tér ki a fizetésképtelenségi eljárásról szóló (EU) 2015/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: 2015/848 EU rendelet[3]) ismertetésére, mert annak magyarországi alkalmazásához szükséges jogszabályok már megszülettek,[4] másfelől a 2015/848 EU rendelet célja nem a tagállami fizetésképtelenségi anyagi és eljárási szabályainak harmonizálása, hanem az uniós belső piac hatékonyabbá tétele érdekében a határon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásokra és az azokhoz kapcsolódó polgári perekre vonatkozóan nemzetközi magánjogi szabályok megalkotása, mint pl. az alkalmazandó jog, a joghatóság, a másik tagállamban megindított fizetésképtelenségi eljárás joghatásainak automatikus elismerése, végrehajtása, a főeljárások mellett a telephely szerinti EU-tagállamban a területi fizetésképtelenségi eljárások megindításának lehetőségei. A 2015/848 EU rendelet továbbá jogi kereteket teremtett a fizetésképtelenségi szakértők és a bíróságok közötti közvetlen együttműködéshez, több EU-tagállamot érintő fizetésképtelenségi ügyben a hitelezői igények érvényesítését, az eljárások koordinálását segítette elő, de nem tűzte ki célul a tagállamok fizetésképtelenségi joganyagának harmonizációját, amire akkoriban még nem volt meg a politikai szándék. Ugyanakkor azonban a 2015/848 EU rendelet hatálya kiterjed az ún. pre-insolvency eljárásokra is, amennyiben a tagállam ezt a típusú eljárást bejelentette a rendelet hatálya alá.[5]
A Bizottság úgy látta, hogy a tagállami fizetésképtelenségi reformokat érdemes lenne új szemléletmód szerint megalkotni, azaz arra kellene fókuszálni, hogy a pénzügyi nehézségekkel küzdő üzleti vállalkozásoknak nagyobb esélyük legyen az adósságaik átstrukturálása által és a tevékenységük racionalizálásával a reorganizációra, elkerülve ezzel a tényleges csődhelyzetet és a felszámolást. A Bizottság ezért 2014-ben ajánlást adott ki a szerkezetátalakítási eljárásokra, valamint az önálló vállalkozók ún. második esélyére vonatkozóan.[6]
Az ajánlás nem váltotta be a Bizottság elvárásait, ezért a tőkepiaci unió 2015. évi cselekvési terve az üzleti vállalkozások fizetésképtelenségéről szóló jogalkotási kezdeményezést jelentett be, amely magában foglalja a "korai szerkezetátalakítást" is. A vállalkozások túlzott eladósodásának csökkentését, a nem teljesítő hitelek felhalmozódásának megelőzését a tőke-és pénzpiaci uniós szakpolitika is fontos célnak tekinti, tekintettel arra, hogy a nem fizető vállalkozások a hitelnyújtó pénzügyi szektor stabilitását, jövedelmezőségét csökkentik.
Az Irányelv 19. cikke kötelezi a tagállami jogalkotót, hogy a társaság menedzsmentje köteles legyen a hitelezők érdekei érdekében intézkedéseket hozni, ha bekövetkezik a cégnél a "fizetésképtelenségét valószínűsítő" helyzet.[7] Ezt a körülményt - nagyon helyesen - nem az Irányelv határozza meg, hanem a tagállami jogalkotóra bízza. Ugyancsak a tagállami jog definiálhatja magának a fizetésképtelenségnek a bekövetkezését is, tehát amikor nem "pre-insolvency", hanem fizetésképtelenségi eljárás[8] megindításának van helye.
Az Irányelv szerint, ha a vállalkozás olyan gazdasági-pénzügyi helyzetbe kerül, hogy rövid távon valószínűsíthetően bekövetkezik a fenyegető vagy tényleges fizetésképtelensége, akkor a vállalkozás vezetői kötelesek olyan intézkedéseket tenni vagy kezdeményezni, amelyek a fizetésképtelenség elkerülését célozzák, de legalábbis a hitelezők érdekeinek figyelembevételével kell eljárniuk, és az üzletvezetési döntéseiket is eszerint kell meghozniuk. Nem vállalhatnak tehát az adós pénzügyi helyzetéhez képest indokolatlan üzleti kockázatot, nem folytathatnak a hitelezők érdekeit sértő üzletpolitikát, és az eladósodásukat növelő új kötelezettségek vállalása is ellentétes ezzel a jogalkotói elvárással.
A "megelőző szerkezetátalakítás" alatt olyan bíróságon kívüli és bírósági eljárást kell érteni, amelynek célja az adós vállalkozás fizetésképtelenségének és a felszámolásnak a megelőzése oly módon, hogy az adós a felhalmozott adósságai (pl. hiteltartozás, köztartozások) rendezését a hitelezőkkel történő megegyezéssel úgy alakítja át, hogy megelőzze a tényleges csődhelyzetet, és elejét vegye a felszámolási típusú fizetésképtelenségi eljárások megindításának.
Az eljárás elnevezésében a "szerkezetátalakítás" nemcsak az adós tartozásainak átstrukturálását jelenti - hitelintézeti oldalról a 39/2016. (X. 11.) MNB rendelet[9] 9. §-a szerinti engedmények nyújtásával - hanem minden más olyan megoldást is, amely a pénzügyi-gazdasági nehézségekkel szembenéző vállalkozás életképességének helyreállítását szolgálja. Az Irányelv e tekintetben tágan fogalmaz, de példaként említi
- 21/22 -
az adósság visszafizetésére vonatkozó kedvezményeken kívül a vállalkozásba új befektetők bevonását, az adósság/tőke konverziót, a vállalkozás vagyonának, részesedéseinek átruházását is, ha annak célja az adós fizetőképességének és életképességének helyreállítása.
Az adóst a hitelezői igényérvényesítésektől és a végrehajtási eljárásoktól moratórium védi a szerkezetátalakítási eljárás időszaka alatt. Az eljárás sikeres eredménye az adósságot keletkeztető ügyletekben és jogviszonyokban az adós számára kedvezőbb visszafizetési feltételek rögzítése, továbbá az adós gazdasági tevékenységének helyreállítása. A "szerkezetátalakítási eljárás" tehát a fizetésképtelenségi jogban ún. pre-insolvency eljárásnak tekinthető, mert az eljárást a pénzügyi nehézségek kezdeti szakaszában is kezdeményezni lehet, a bíróság tehát nem vizsgálja, hogy az adós vállalkozás ténylegesen fizetésképtelen-e, fizetési késedelmet felhalmozott-e.
Az Irányelv hatálya nem terjed ki a közjogi szervezetekre és a pénzügyi szektor vállalkozásaira. Ennélfogva nem kell a tárgybeli pre-insolvency eljárás szabályait a magyar jogban bevezetni sem az államháztartási szervezetekre, sem pedig a hitelintézetekre, pénzügyi vállalkozásokra, befektetési vállalkozásokra, pénztárakra, biztosítókra. A pénzügyi szektorra az ágazati irányelvek sajátos felügyeleti és szanálási rendet határoznak meg.
Az Irányelv ugyan lehetővé teszi, hogy a tagállamok a nem jogi személy vállalkozásokra is kiterjesszék a szerkezetátalakítási eljárást, ám ennek a célszerűségét megkérdőjelezi ezen eljárástípus bonyolultsága, költségterhe és az eljárás végigvitelének adminisztratív kötelezettségei. Éppen ezért az Irányelv az önálló vállalkozások számára inkább a III. cím szerinti adósságrendezési és adósságmentesítési eljárást kínálja fel.
Az Irányelv a tagállamok számára előírja ún. "korai előjelező eszközök" kimunkálását, közzétételét és a világhálón történő elérhetőségének biztosítását. Ez a közszolgáltatás elsősorban a közgazdasági ismeretekkel nem rendelkező kis cégek számára lesz hasznos. Tulajdonképpen a fizetésképtelenséggel fenyegető pénzügyi helyzet megállapításához a vállalkozások vezetői számára segédletként szolgáló, könnyen érthető és alkalmazható módszertani útmutatókat kell majd készíteni, és ezekhez informatikai alkalmazásokat is lehetne fejleszteni, azaz olyan szoftvereket, illetve applikációkat, amelyek a megadott pénzügyi adatok alapján kalkulációt végeznének az adott vállalkozó pénzügyi helyzetéről, és jeleznék a fizetésképtelenség vagy a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezésének valószínűségét.
Az Irányelv kötelezővé teszi az EU-tagállamoknak, hogy bevezessenek olyan eljárást, amely a még nem fizetésképtelen vállalkozások számára lehetővé teszi a fizetésképtelenség és a felszámolási eljárás elkerülését.[10] Ez az eljárástípus az ún. megelőző szerkezetátalakítási eljárás, az EU-terminológia szerint. Az eljárás hasonlít a kollektív fizetésképtelenségi eljárások közül a reorganizációs célú eljárásokhoz, hiszen állami keretek között, elsősorban bírósági eljárásként kerül lebonyolításra, az adós és a hitelezői bevonásával, továbbá ún. szerkezetátalakítási szakértő közreműködésével, akinek a szerepe hasonló, mint a fizetésképtelenségi szakértőké a 2015/848 EU rendelet szerinti reorganizációs célú fizetésképtelenségi eljárásban.
Mindez azt jelenti, hogy nem felel meg az Irányelvnek a 6/2019. (V. 30.) MNB ajánlás által a hitelintézeti szektor számára javasolt átstrukturálási folyamat. Egyrészt azért, mert nem jogszabály írja elő annak szabályait, nem bír kötelező erővel, másrészt azért, mert hitelezői oldalról csak a pénzügyi szervezetek egyezkednek az adóssal, a többi hitelező (pl. az adóhatóság, közműcég, beszállítók, üzleti partnerek, munkavállalók) nem kapcsolódnak be, az eljárás informális, nem nyilvános, és a megállapodást nem kell bírósági egyezségbe foglalni.
Nem felel meg az Irányelvnek a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) II. fejezete szerinti csődeljárás sem, mert bár ezen eljárás célja az adós megmaradása a hitelezőkkel kötött csődegyezség útján, de ezt az eljárást a fizetésképtelen vállalkozások is kezdeményezhetik, éppen ezért, ha csődegyezség nem jön létre, a bíróság a reorganizációs típusú eljárást hivatalból felszámolási eljárássá alakítja. Ezzel szemben az Irányelv célja olyan eljárási keret megteremtése, amely az adós számára nem járhat a felszámolási eljárás kockázatával[11] akkor sem, ha nem kerül jóváhagyásra a szerkezetátalakítási terv, vagy azt a hitelezők nem szavazzák meg.
A szerkezetátalakítási eljárás közgazdasági célszerűsége azokban az esetekben biztosítható, ha az adós fizetőképessége helyreállítható, vagyoni-pénzügyi helyzete átlátható, az adós teljesíti az együttműködési kötelezettségét, nem jár el csalárd módon, továbbá az adósnak nemcsak szándéka, hanem gazdasági képessége is van a talpra állásra. Ezért az Irányelv szerint a tagállamok megtagadhatják ezt az eljárást az olyan vállalkozásoktól, akiknek adósságszerkezete, vagyoni helyzete helyreállíthatatlan,[12] vagy az eljárásra méltatlanok.[13] A visszaélések elkerülése érdekében a tagállami jogalkotó megszabhatja, hogy milyen időközönként[14] folyamodhat az adós ilyen eljárásban a hitelezőihez. Az eljárás ugyanis az adós számára a csődvédelemhez hasonló védettséget biztosít, pl. fizetési haladékot és az esetleges végrehajtási eljárások megakasztását. A vállalkozások fizetési fegyelme csökkenne, ha indokolatlanul meg lenne engedve a "megmentési" eljárás.
- 22/23 -
A szerkezetátalakítási eljárást az adós kezdeményezheti. A tagállamok lehetővé tehetik, hogy a hitelezők vagy akár a munkavállalók is benyújthassanak ilyen kérelmet, de csak akkor, ha azzal az adós vállalkozás is egyetért. Akaratuk ellenére ugyanis nem lehet a még formálisan nem fizetésképtelen cégekre ilyen jellegű bírósági eljárásokat ráerőltetni.
Az adós tulajdonosainak és menedzsmentjének vállalatirányítási és szervezeti képviselői jogkörei nincsenek korlátozva[15] a szerkezetátalakítási eljárás megindítását követően, de a tagállami jogalkotók számára erősen ajánlott, hogy független szakértő (ún. szerkezetátalakítási szakértő) bíróság általi kijelölését írják elő. Ez a szakértő ellátja az adós gazdálkodásának felügyeletét, elősegíti az adós és a hitelezők közötti konszenzust, közreműködik a szerkezetátalakítási terv előkészítésében.
Különösképpen indokolt a szerkezetátalakítási szakértő közreműködése, ha az adós ellen korábban végrehajtási eljárást indítottak, és ezt a szerkezetátalakítási eljárásra tekintettel fel kellett függeszteni. Ugyancsak nélkülözhetetlen ez a szakértő, ha a szerkezetátalakítási terv vagy ilyen egyezség érvényessége bírósági jóváhagyáshoz kötött, vagy ha bíróság akár kényszeregyezség hatályával is járó döntést hoz az adós és a hitelezők közötti jogviszonyokban. A szerkezetátalakítási szakértő szerepe ekkor a bíróság döntésének szakmai előkészítése, és őrködés afelett, hogy az adós és a hitelezők között az egyezségi terv megszavazásakor ne legyen visszaélés, a szavazás lebonyolítása szabályszerű legyen.
Az adós számára a szerkezetátalakítási eljárás megindításának legnagyobb előnye, hogy időleges védelem illeti meg a hitelezői igényérvényesítésekkel szemben. Elsőként e körben a végrehajtási eljárások felfüggesztését (ún. felfüggesztő moratórium) kell érteni,[16] ám az Irányelv a tagállami jogalkotók számára tág és rugalmas kereteket ad arra, hogy a moratórium körét és időtartamát korlátozzák. A moratórium nem terjedhet ki a munkavállalói követelésekre, kivéve, ha a munkavállalókat bérgarancia rendszer védi. A tagállami jog kizárhatja az igényérvényesítési moratóriumot, ha az nem szükséges a szerkezetátalakítási tervhez, vagy az adott hitelezői csoport sérülékenysége miatt méltánytalan lenne. Kedvező ugyanakkor az adósnak, hogy a moratórium a biztosított hitelezői követelésekre is kiterjed, ezért például a hitelbiztosítékul zálogjoggal terhelt vagyontárgyat sem vonhatja ki az eljárásból a zálogjogosult.
Az irányelv bonyolult és részletező módon szabja meg, hogy a felfüggesztő moratóriumot a bíróság meddig tarthatja fenn, meddig hosszabbíthatja meg, és hogyan vonhatja meg, ha az már az eljárás céljaihoz nem szükséges, vagy valamely hitelező érdekeit méltánytalanul érinti a moratórium fenntartása.
A fentiekre tekintettel első látásra nem lesz egyszerű az irányelv 6-7. cikkének átültetése a magyar jogba, különösen annak fényében, hogy az adósok számára a jelenlegi csődeljárás megindítása azonnali és automatikus moratóriumot ad, így az adós számára kiszámítható a csődvédelem időtartama.
A hitelezők az adóssal korábban kötött szerződésekben rögzített ún. ipso facto záradékot nem érvényesíthetik arra hivatkozva, hogy az adós szerkezetátalakítási eljárást kezdeményezett,[17] vagy ezen eljárás előtt már fizetési késedelembe esett velük szemben.[18] Kötelesek tehát az adós ezen üzleti partnerei az adós működésének fenntartását szolgáló beszállításokat fenntartani. Ügy tűnik, az Irányelv a folyamatos szállításra kötelezett üzleti partnerek érdekeit is szem előtt tartja, legalábbis lehetővé teszi a tagállami jogalkotóknak, hogy ezen hitelezői kör érdekeit méltányló biztosítékok nyújtását írják elő az adósnak.
Az Irányelv 7. cikk (1) és (2) bekezdése a moratórium alatt megóvja az adóst attól, hogy fizetésképtelenségi eljárás alá kerüljön, hiszen a tárgybeli eljárás célja éppen az, hogy az adós megelőzhesse ezeket az "insolvency" eljárásokat.
Az Irányelv gondosan körülírja a kötelezően elkészítendő és bírósági jóváhagyásra benyújtandó szerkezetátalakítási terv kötelező tartalmát. A 8. cikk szerinti követelményrendszer a tagállami jogalkotó által kiegészíthető. A lényeg az, hogy a szerkezetátalakítási tervnek minden érintett hitelezői követelést azonosíthatóan meg kell jelölnie, és be kell sorolnia a hitelezői osztályokba. Azon hitelezőket sem szabad kifelejteni, akik nem szavazhatnak a tervről, mert más módon garantálja a terv a követelések megtérülését. A szerkezetátalakítási tervben nemcsak az adóst megillető fizetési kedvezményekről, finanszírozási támogatásokról, valamint az adós talpra állítását elősegítő egyéb jogi megoldásokról kell rendelkezni, hanem az adós által a kedvezmények fejében vállalt és kötelezően végrehajtandó intézkedési tervről is, amely a veszteséges gazdálkodás veszélyét és a további eladósodás kockázatát hivatott megszüntetni. A szerkezetátalakítási tervnek és gazdasági programnak hitelt érdemlően és közgazdaságilag megalapozottan alá kell támasztania, hogy az adós el tudja kerülni a fizetésképtelenséget, és működése gazdaságos fenntartásának megvannak a forrásai, reális lehetőségei. A szerkezetátalakítási tervnek tartalmaznia kell a munkavállalókat érintő intézkedéseket is. A terv szakmai és jogi megfelelősége érdekében kötelező bevonni független szerkezetátalakítási szakértőt. A szerkezetátalakítási terv elemeire az érintett hitelezők is javaslatot tehetnek.
- 23/24 -
Annak érdekében, hogy a kisvállalkozások számára se legyen megoldhatatlan feladat a szerkezetátalakítási terv előkészítése és megértése, a tagállamoknak módszertani útmutatókat kell kidolgozniuk.
A szerkezetátalakítási terv elfogadhatóságról a hitelezőknek szavazniuk kell. A szavazás hitelezői osztályok szerint történik, a szavazásban az érintett hitelezők vesznek részt. A szerkezetátalakítási terv hatálya és kötelező ereje azokra a felekre terjed ki, akik jogait, kötelezettségeit érinti. Annak érdekében, hogy az adós érdekeltségei, kapcsolt vállalkozásai, tulajdonosai parciális érdekeik érvényesítésével ne torzítsák a szavazási arányokat, és a szavazás eredményességét indokolatlanul ne akadályozzák, a tagállami jogalkotó a szavazati jogukat korlátozhatja, illetve ún. hátrasorolt hitelezői osztályba rendelheti. A szerkezetátalakítási terv érvényes megszavazásához minden hitelezői osztályban a számszerű és a követelések összegéhez mért többségnek meg kell lennie. A tagállami jogalkotó a többség számításának részletes szabályait megállapítja. Az Irányelv felhívja a figyelmet arra, hogy a szavazáskor preferenciákkal kell védeni azokat a beszállítókat, akik biztosították az adós gazdasági tevékenységének fenntartását a moratórium időszaka alatt.
A szavazási eljárás jogszerűségéről a bíróságnak is meg kell győződnie.
Az Irányelv 10. cikke a hitelezők által megszavazott szerkezetátalakítási terv érvényességét a bíróság jóváhagyásához köti, az ott felsorolt esetekben.[19] A bíróság megvizsgálja, hogy a szavazási eljárás szabályszerű volt-e, valamint a szerkezetátalakítási terv megfelel-e a jogszabályi feltételeknek, az azonos osztályba sorolt hitelezők számára nem tartalmaz-e diszkriminatív rendelkezéseket, továbbá hogy a terv ellen szavazó hitelezők számára nem tartalmaz-e indokolatlanul méltánytalan feltételeket.[20] Figyelmet érdemel, hogy az Irányelv előírja a tagállami jogalkotónak, hogy a bírónak vizsgálnia kell a tervet abból a szempontból is, hogy az közgazdaságilag alkalmas-e az adós életképességének biztosítására.[21] Ez szokatlan feladat elé állítja a bírókat, mert nem csupán jogi kérdéseket kell a jóváhagyó döntéskor mérlegelniük. Hogy ez a gyakorlatban ne okozzon nehézséget, a bírók számára közgazdasági továbbképzéseket is kell szervezni, valamint a sajátos közgazdasági szakkérdésekre vonatkozóan szakértő igénybevételére is szükség lehet.
Még tovább bonyolítja a bíró feladatát az Irányelv szerinti kényszeregyezségi hatállyal járó bírósági döntés[22] meghozatala, amennyiben ezt az adós kéri a bírótól. Erre akkor van lehetőség, ha a szerkezetátalakítási tervet nem szavazta meg mindegyik hitelezői osztály, de az adós fennmaradása érdekében mégis célszerű annak érvényt szerezni. Annak érdekében, hogy a "leszavazott" hitelezők érdekei ne sérüljenek, az Irányelv 11. cikke garanciális szabályokat tartalmaz.
Az Irányelv a szerkezetátalakítási eljárásban a kollektív munkavállalói jogokat (tájékoztatáshoz való jog, konzultációs lehetőségek) különösen azért emeli ki külön a 13. cikkben, hogy egyértelművé tegye: a szerkezetátalakítási eljárás során a foglalkoztatottakat érintő kérdésekben nem lehet mellőzni a munkavállalók informálását, a 2002/14/EK irányelvben[23], illetve a 2009/38/EK irányelvben[24] biztosított jogok a munkavállalókat megilletik. Az Irányelv tehát megelőzné, hogy a tagállamok a szerkezetátalakítási irányelv átültetésekor a munkavállalói érdekvédelem alapvető garanciáit félretegyék.
A bíróság által jóváhagyott szerkezetátalakítási terv elleni jogorvoslatot abban az esetben is biztosítani kell, ha az nem felel meg a "hitelezők legjobb érdekei" módszertani tesztnek, vagy ha a kényszeregyezségi hatállyal járó döntés jogalapja nem állt fenn, illetve ha ez a döntés nem a 11. cikk szerinti módon rendezte az érintett hitelezők helyzetét. A bírósági döntés ellen az említettekre hivatkozással is benyújtható fellebbezés.[25]
Az Irányelv szem előtt tartja, hogy a szerkezetátalakítási eljárás gyors lefolytatásához mind az adósnak, mind az érintett hitelezőknek érdeke fűződik. Ezért az a főszabály, hogy a szerkezetátalakítási tervet jóváhagyó bírósági döntés ellen benyújtott fellebbezés nem halasztó hatályú a terv végrehajtásának kötelezettségére nézve.[26] A másodfokú bíróság azonban indokolt esetben elrendelheti a reorganizációs terv szerinti intézkedések felfüggesztését. A másodfokú bíróság a szerkezetátalakítási terv módosításáról is dönthet, tehát ekként is megváltoztathatja az elsőfokú bíróságnak a tervről hozott döntését.
Az adós hiteltartozásai átstrukturálásának alapvető jelentősége van, mert enélkül hiányoznának a források a gazdasági tevékenység fenntartásához. Erre tekintettel, ha a szerkezetátalakítási eljáráshoz kapcsolódóan az adós ún. áthidaló kölcsönt kap, vagy új hitelkeretet biztosítanak neki, vagy ha a működése fenntartását a hitelezők más módon finanszírozzák és ez alapvetően szükséges is az adós gazdálkodásához, ezeket a hitelezőket az Irányelv védeni rendeli oly módon, hogy a jogügylet megtámadására csak kivételesen kerülhessen sor. Ezeknek a tartozásoknak a visszafizetését a tagállami jogalkotónak ún. privilegizált követelésként kell szabályoznia,
- 24/25 -
még akkor is, ha az adós ellen utóbb fizetésképtelenségi eljárás indult.
Az Irányelv megfelelő átültetése a tagállamok és az Európai Unió versenyképességét növeli. Gazdaságpolitikai funkciója is van, elsősorban a vállalkozások pénzügyi nehézségeinek korai kezelése, talpra állításuk ösztönzése, fizetőképességük helyreállítása. A szerkezetátalakítási eljárás célja, hogy az adós vállalkozás működőképessége a pénzügyi nehézségek esetén is megmaradjon, és az adósságok rendezése olyan módon történhessen meg, hogy el lehessen kerülni a fizetésképtelenségi eljárást.
Az új típusú szerkezetátalakítási eljárásban nemcsak adósvédelmi szempontok vannak, az Irányelv a hitelezők méltányolható érdekeit is szem előtt tartja, növelni kívánja a hitelezők követeléseinek megtérülését, legalábbis ahhoz képest, mint ha a vállalkozás ellen felszámolási eljárást kellene kezdeményezni. ■
JEGYZETEK
[1] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32019L1023&from=HU
[2] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:52016PC0723&from=HU
[3] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32015R0848&from=hu
[4] 2017. évi CXXVI. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény jogharmonizációs célú módosításáról, valamint a 75/2018. (IV. 20.) Korm. rendelet a fizetésképtelenségi nyilvántartás létrehozásával kapcsolatos feladatokról.
[5] A 2015/848 EU rendelet 1. cikke utal arra, hogy a hatálya az olyan kollektív adósságrendezési eljárásokra is kiterjed, ahol a vállalkozás fizetésképtelensége még csak valószínűsíthető, és az eljárás célja, hogy megakadályozza az adós vállalkozás tényleges fizetésképtelenségének bekövetkezését, és ezen pénzügyi nehézségek miatt az adós vállalkozás üzleti tevékenységének a megszűnését. A rendelet hatálya alá eső eljárásokat a rendelet "A" melléklete sorolja fel.
[6] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex:32014H0135
[7] Irányelv 19. cikk.
[8] A fizetésképtelenségi eljárás lehet reorganizációs típusú eljárás vagy pedig felszámolási típusú (likvidációs) fizetésképtelenségi eljárás. (A magyar jogban a bírósági reorganizációs eljárást csődeljárásnak hívják, holott helyesebb lenne reorganizációs eljárásnak nevezni.)
[9] 39/2016. (X. 11.) MNB rendelet a nem teljesítő kitettségre és az átstrukturált követelésekre vonatkozó prudenciális követelményekről.
[10] Irányelv 4. cikk (1) bekezdés.
[11] Irányelv 7. cikk (7) bekezdés.
[12] Irányelv 4. cikk, "életképességi teszt"
[13] Irányelv 4. cikk, korábbi jogszabálysértések, számviteli hiányosságok.
[14] Irányelv 4. cikk (4) bekezdés.
[15] "debtor in possession", "Schuldner in Eigenverwaltung"
[16] Irányelv 6. cikk.
[17] Ez a szabály hasonló a Cstv. 11. § (2) bekezdés h) pontjában foglalt tilalomhoz hasonlóan védi az adóst a szerkezetátalakítási eljárás során.
[18] (40) preambulumbekezdés, 7. cikk.
[19] Irányelv 10. cikk.
[20] Ún. "hitelezők legjobb érdekei" módszertani teszt metodika szerint kell a bíróságnak vizsgálódnia (10. cikk). A hitelezők számára biztosítani kell, hogy magasabb megtérülésben részesüljenek, mint ha az adóst fizetésképtelenségi eljárásban felszámolnák.
[21] Irányelv 10. cikk (3) bekezdés.
[22] Irányelv 11. cikk ("cram down").
[23] 2002/14/EK parlamenti és tanácsi irányelv az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról.
[24] 2009/38/EK parlamenti és tanácsi irányelv az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról.
[25] Irányelv 14. cikk.
[26] Irányelv 16. cikk.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző csoportvezető, Igazságügyi Minisztérium, Igazságügyi és Magánjogi Jogalkotásért Felelős Helyettes Államtitkárság, Gazdasági Kodifikációs Főosztály.
Visszaugrás
