A felperes és az I. r. alperes között 1986-ban érzelmi kapcsolat alakult ki, majd a felperes 1987 márciusában az I. r. alpereshez költözött, a tulajdonát képező k.-i ingatlanba. A háztartás fenntartásának költségeit nagyobb részt az I. r. alperes viselte, ahhoz azonban - szükség szerint - a felperes is hozzájárult, valamint ő végezte a háztartási munkákat (mosás, főzés, takarítás) is.
Az I. r. alperes mintegy négy hektár területű ingatlanán szőlőműveléssel foglalkozott, a felperes is rendelkezett mezőgazdasági földterületekkel. A felperes és az I. r. alperes külön-külön gazdálkodott, azonban a mezőgazdasági tevékenységükben egymást a szükséghez képest segítették.
A felperes 1990. március 1-jétől, az I. r. alperes 1989. március 1-jétől részesült nyugellátásban. Az I. r. alperes nyugdíját a felperes kezelte, közös bankszámlával ugyanakkor nem rendelkeztek.
Az I. r. alperes 1987. szeptember 9-én 500 000 forint vételárért megvásárolta a h.-i üdülőingatlant, amelyet a fia, a II. r. alperes által biztosított összegből felújított, illetve korszerűsített, majd az 1993. november 20-án kelt szerződéssel a II. r. alperesnek ajándékozott.
Az I. r. alperes szövetkezeti kiválás címén 1993-ban megszerezte egy h.-i belterületi ingatlan 2/4 tulajdoni illetőségét. Az ingatlan további 2/4 hányadát az 1993. december 17. napján kelt szerződéssel a felperes és az I. r. alperes egymás között egyenlő 1/4-1/4 arányban megvásárolták. Az ingatlant közösen, bérbeadás útján hasznosították.
A felperes és az I. r. alperes kapcsolata 1999. december 14-én megszakadt, ekkor a felperes az I. r. alperes ingatlanából elköltözött.
Ezt követően, 2000. február 19-én a felperes és az I. r. alperes megállapodást kötött, melynek 1. pontjában rögzítették, hogy az 1987. március 6-ától 1999. december 14-éig fennállott élettársi közösség ideje alatt keletkezett vagyonközösséget megszüntetik. Az I. r. alperes elismerte a felperesnek a közös tulajdonukban álló üdülő bérleti díjának rendezéséből eredő 400 000 forint követelését, amelyből levonásba helyezték a kommunális és vendégadó 50 000 forintos összegét. A különbözetként jelentkező 350 000 forintot az I. r. alperes 6 hónapon belül vállalta megfizetni a felperesnek. A felperes kijelentette, hogy ezen összeg kézhezvételével minden követelése megszűnik és "semmi néven nevezendő követeléssel nem lép fel, ideértve a perindítási eljárást is". Megállapodtak abban, hogy a felperes a 3. pontban felsorolt ingóságait az ingatlanból elszállítja.
Az I. r. alperes a megállapodás szerinti 350 000 forintot megfizette a felperesnek, a felperes ennek tényét a - pontos dátummal el nem látott - "nyilatkozat" megnevezésű okiratban elismerte, s egyben kijelentette, hogy a fent hivatkozott megállapodásban foglaltakból eredően semmiféle további követelése nincs.
A felperes módosított keresetében tulajdonjoga megállapítását kérte a h.-i üdülőingatlan 1/2 illetősége vonatkozásában élettársi közös szerzés címén. Kérte ezen 1/2 illetőség tekintetében az alperesek között 1993. november 23-án kötött ajándékozási szerződés érvénytelenségének megállapítását, továbbá az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését oly módon, hogy a bíróság az érintett ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségét 5 000 000 forint megváltási ár ellenében adja a II. r. alperes tulajdonába. Kérte a közös tulajdon megszüntetését a h.-i ingatlan vonatkozásában is oly módon, hogy az őt illető 1/4 tulajdoni hányadot 1 500 000 forint megfizetése mellett az I. r. alperes váltsa magához.
Az alperesek ellenkérelmükben a h.-i üdülőingatlan vonatkozásában a felperes kereseti kérelmének elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a felperes és az I. r. alperes között nem állott fenn élettársi kapcsolat, nem gazdálkodtak közösen és szexuális kapcsolatuk sem volt. Arra is hivatkoztak, hogy a Vörösmarty utcai ingatlan vételárát teljes egészében az I. r. alperes fizette ki, így az ingatlan egészének az I. r. alperes volt a tulajdonosa, ezért azt érvényesen ajándékozhatta a II. r. alperesnek. A h.-i belterületi ingatlanra vonatkozó közös tulajdon megszüntetésére irányuló keresetet az I. r. alperes - jogalapjában - elismerte, a megváltási ár összegét 1 000 000 forintban kérte megállapítani.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes élettársi vagyonközösség jogcímén 1/2 arányú tulajdonosa a h.-i üdülőingatlannak. Az alperesek között 1993. november 20-án létrejött ajándékozási szerződés az ingatlan 1/2 tulajdoni illetősége vonatkozásában érvénytelen. Az ingatlanon fennálló közös tulajdont akként szüntette meg, hogy a felperes 1/2 tulajdoni illetőségét 5 000 000 forint megváltási ár ellenében a II. r. alperes tulajdonába adta és kötelezte a II. r. alperest a megváltási ár 60 napon belül történő megfizetésére. A h.-i belterületi ingatlanon fennálló közös tulajdont oly módon szüntette meg, hogy a felperes 1/4 tulajdoni hányadát 1 000 000 forint megváltási ár 30 napon belüli megfizetése fejében az I. r. alperes tulajdonába adta.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a felperes és az I. r. alperes között 1987 márciusa és 1999 decembere között élettársi kapcsolat állt fenn, egy ingatlanban éltek és az I. r. alperes személyes előadásából is kitűnően közöttük szexuális kapcsolatra is kiterjedő érzelmi közösség volt, amelyet alátámaszt, hogy egyházi házasságot kötöttek. Az a körülmény, hogy mezőgazdasági ingatlanaik hasznosításából származó jövedelmeiket külön kezelték, nem érinti az élettársi életközösség fennállásának megállapíthatóságát, amelyet - gazdasági vonatkozásban - bizonyít a h.-i belterületi ingatlan közös megvásárlása is. A gazdasági együttműködést támasztja alá az is, hogy a nyaralót később közösen hasznosították, a bérleti díjból a felperes is részesült. Kétségtelen, hogy a közösen lakott ingatlan fenntartásának, illetve a megélhetésüknek költségeit túlnyomó részt az I. r. alperes viselte, ahhoz azonban - ha kisebb mértékben is - a felperes is hozzájárult.
Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes vonatkozásában szerzésben való közreműködésként értékelendő az általa végzett háztartási munka, ezért valamennyi körülmény figyelembevételével a szerzésben való közreműködés arányát egyenlő mértékűnek ítélte meg az élettársak között.
A fentiekre tekintettel döntött az elsőfokú bíróság az üdülőingatlan vonatkozásában a felperest megillető tulajdoni hányad mértékéről és ennek következtében az alperesek között ezen ingatlanilletőség vonatkozásában létrejött ajándékozási szerződés semmisségéről, illetve szüntette meg a perbeli két ingatlanon a felperes és az alperesek közös tulajdonát.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta és a h.-i üdülőingatlanra vonatkozó keresetet elutasította.
Az alperesek fellebbezésére tekintettel a másodfokú bíróság elsődlegesen abban a kérdésben foglalt állást, hogy a felperes és az I. r. alperes együttélése jogilag élettársi jellegűnek minősült-e. A bizonyítékok mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy az élettársi kapcsolat nem állt fenn.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
