A jogfejlődés lehet folyamatos és szakaszos. A folyamatos jogfejlődés a bírói tevékenység eredménye, a szakaszos fejlődés pedig a törvényhozásból adódik. A bírói gyakorlat kétségtelenül minden jogrendszerben szerepet játszik a jogi változásokban,[1] és ez alól a közép-kelet-európai régió sem kivétel.
A magyar jogfejlődés történetében mind a szokásjognak, mind az esetjognak fontos szerepet tulajdoníthatunk, és az idők során több találkozási pontról is beszélhetünk velük kapcsolatban. Az ún. Tripartitumot (1514), az élő feudális szokásjog gyűjteményét, amely sosem vált király által szentesített hatályos törvénnyé, a bíróságok kezdték az egész országban alkalmazni, és így szokás folytán jogilag kötelezővé vált. Később a Tripartitum a Corpus Iuris Hungarici (1629) részét képezte.
A bírói gyakorlat, főként a felsőbb bíróságok és közülük leginkább a Királyi Kúria gyakorlata jelentette a szokásjog legszélesebb körű alkalmazási területét. A Planum Tabulare című gyűjtemény (1800), amely eljárásrendi szabályokat, a királyi tábla döntéseit, a vidéki bíróságok peres eljárási gyakorlatát, a városi bíróságok igazságszolgáltatási gyakorlatát, a földesúri bíróságok peres eljárási gyakorlatát, valamint az azokkal kapcsolatos döntéseket tartalmazta, jelentős hatással volt az igazságszolgáltatásra.
Az osztrák Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch (1811) nyolcéves (1853-61) magyarországi uralmát követően, az 1861-ben összehívott Országbírói Értekezlet megalkotta az ún. Ideiglenes törvénykezési szabályokat. Azonban a Tripartitumhoz hasonlóan ezek a szabályok sem váltak hatályos törvénnyé. Valójában a bírói alkalmazás, a konkrét jogesetekben hozott döntések során váltak a jogrendszer részévé. Ekképpen a magyar bírói gyakorlat igen jelentős szerepet játszott a jogalkotásban és jogfejlesztésben, főként a polgári jog terén. Olyan formában foglalta egybe a szokásjogot, ahogy az 1848 előtt létezett; jogi szabályozást csak a kataszteri földnyilvántartással kapcsolatosan, valamint a fent említett Ideiglenes szabályok rövid rendeleteiben vezettek be és tartottak fenn. A kereskedelmi törvény (1875) megalkotását követően, a bírói gyakorlat a német kereskedelmi törvénykönyv és az osztrák ABGB alapján kialakította a modern viszonyokra vonatkozó kereskedelmi jogi szabályozást.
A századfordulótól kezdve a bírói gyakorlatra jelentős hatással volt a Polgári Törvénykönyvről szóló törvényjavaslat, amelynek ötödik tervezete (1928) sosem lépett hatályba, bár annak legnagyobb része a joggyakorlat folytán és szokásjogi maximaként a magyar jogrendszer részévé vált. Természetesen ez a törvénykönyv jogelveket is tartalmazott és azt a bírói gyakorlat alakította ki, amely ebben a formában tovább élt a bírói igazságszolgáltatásban. A polgári jog jogszabályok által nem szabályozott területein a bírói gyakorlat maradt a jog forrása továbbra is egészen 1959-ig, sőt később a törvényben szabályozott kérdésekben is a bírói gyakorlat tette meg a kezdeményező lépéseket.
Közép-Kelet-Európában a bírói gyakorlat kétféleképpen járul hozzá a jogrendszer fejlődéséhez. Szűkebb értelemben véve azáltal teszi ezt, hogy összhangba próbálja hozni a változó társadalmi-gazdasági viszonyokat a rájuk vonatkozó változatlan jogi szabályozással. Tágabb értelemben véve pedig a bírói gyakorlat azáltal fejleszti a jogrendszert, hogy az élet már szabályozott és változatlan viszonyait hozza összhangba az azokat nem megfelelő módon - túl szűken vagy túl tágan - tükröző jogi normákkal.[2] A bírói jogfejlesztés főbb területei és formái a jogszabályok értelmezése, konkretizálása és individualizálása, a joghézagok analógia útján való kitöltése, valamint méltányosságra való példamutatás. A bírói jogfejlesztés eszközei a jogszabály-értelmezés és az ún. analogia legis és iuris. A bírói gyakorlat jogfejlesztő szerepe a jogrendszer szinte minden területére és szintjére kiterjed. A bírói jogfejlesztés mechanizmusán belül különbséget tehetünk közvetlen és közvetett bírói jogfejlesztés között - mely kétféle módszert a gyakorlatban nem könnyű elhatárolni. Az előbbi lényeges jellemzője, hogy a jogfejlesztő hatás magából a bírói gyakorlatból adódik, és nemcsak a felsőbb bíróságok, hanem az alsóbb bíróságok tevékenységének is az eredménye. A közvetett modell esetében, a bírói jogfejlesztés a bírói hatóságok és a jogtudomány által, valamint az ügyészi, ügyvédi és jogi tanácsadói gyakorlatban kidolgozott megoldások eredménye. Tehát a bírói jogfejlesztést összetett folyamatként kell elképzelni.
A magyar jogfejlődés folyamatában a Legfelsőbb Bíróság elvi jelentőségű határozatai kulcsfontosságú szerepet játszanak. A bíróságok nem pusztán "végrehajtják", hanem értelmezik, alkalmazzák s ezáltal szük-
- 230/231 -
ségszerűen fejlesztik is a jogot. A praetor ius facere non potest római jogi elve ma is élő alaptétel, legalábbis a jogalkotásról szóló törvény alapján, formai értelemben. A konkrét esetre vonatkozóan azonban a jogi norma (annak egyes elemei), kiválasztása, értelmezése, alkalmazása tekintetében amikor ítéletet alkot, akkor valójában "esetjogot" is alkot (praetor ius facit inter partes). Ezért a bíróságok állandó és egységes ítélkezési gyakorlata, az azt kialakító "precedens értékű" eseti döntések, egyes legfelsőbb bírósági állásfoglalások jogforrás jellegű normának tekinthetők.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 27. §-a szerint a Legfelsőbb Bíróság feladata a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása, melynek ellátása körében a bíróságokra kötelező jogegységi határozatokat hoz, melyeket a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. Jogegységi eljárásnak - amit a bírósági kollégiumok is kezdeményezhetnek - a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében van helye. A Legfelsőbb Bíróság, az ítélőtáblák és a megyei bíróságok kollégiumai az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elemzik a bíróságok gyakorlatát és - jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül is - nyilvánosság elé tárt, ám kötelezően alkalmazandó véleményt nyilváníthatnak, vagy kollégiumi állásfoglalást hoznak. Ilyen például - a teljesség igénye nélkül - a PK 10. (10. számú polgári kollégiumi állásfoglalás), mely a közös tulajdon megszüntetése során felvetődő vitás kérdésekkel foglalkozik, a PK 32., mely az érvénytelen szerződés miatti integrum restitutio kérdését, vagy a GK 66., mely egyebek mellett a gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában a pénztartozás (tőke és késedelmi kamata) teljesítésének szabályait rendezi, de említést érdemel a KK 2. számú közigazgatási kollégiumi állásfoglalás is, amely az alapítványok nyilvántartásba vételekor a bíróság által szem előtt tartandó szempontokat tárgyalja.[3]
A vélemények és kollégiumi állásfoglalások követése az eljáró bírósági tanács számára pro forma nem kötelező, azonban statisztikailag bizonyítható, hogy elenyésző az ezekkel szembehelyezkedő eseti határozatok száma. Bár a "Bírósági Határozatok", illetve más kiadványok ("Táblai Határozatok") vagy az ugyancsak ítélőtáblai határozatokat tartalmazó "Bírósági Döntések Tára" stb. hasábjain közzétett eseti döntések nem képezik (hivatalosan) a Legfelsőbb Bíróság által elvi kérdésekben gyakorolt irányítás részét, e határozatok iránymutató szerepe aligha vitatható. Ezek követése az alsóbb bíróságokra nézve szintén nem kötelező, viszont úgyis fogalmazhatnánk, hogy "kötelezően ajánlott", alkalmazásukat a másodfokú bíróságok jónéven veszik, a peres felek (illetve jogi képviselőik) is beadványaikban, az eljáró bíróságok pedig döntéseikben, érvelésük alátámasztására gyakran hivatkoznak ezekre a döntésekre. A jogfejlesztő értelmezés helyett lényegében contra legem bírói jogalkotásnak[4] volt minősíthető, amikor a 16. sz. Legfelsőbb Bírósági Irányelv a nem vagyoni kártérítés körében a vagylagos előfeltételeket együttes feltétellé minősítette át, (az élet "tartós vagy súlyos" elnehezülése helyett "tartós és súlyos" elnehezülést kívánt meg), és ezáltal megváltoztatta egy adott törvényhely alkalmazhatóságát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
