1. A gazdag és változó hangsúlyú római jogi örökség két eltérő hagyomány kifejlődése számára biztosított alapot Európa közép- és újkori fejlődése során. Ennek nyomán vált szét egyfelől kontinensünk és másfelől az angolszász szigetvilág jogszemléletének alakulása - fokozatosan, az angliai kodifikációs kísérletek kudarcával megerősödötten, tehát markánsan már a XVI-XVII. században.1
2. Mire e szétválás befejeződik, a kontinentális jog számára annyi marad meg a iwsból, amennyit lexként tételeztek. Ezzel a regola, ami addig didaktikai tömörítvény volt, maga a jogiság hordozója lesz: nyelvi jelek olyan halmaza, amely kizárólagosan hordozza a jogot.
Aki tehát mostantól kezdve a jogra (jelentésére, értelmére, üzenetére) kíváncsi, nyelvi formájában szabályokban megtestesültségéhez fordul.
3. Ezzel már - előformáiban - a római császárkortól indulóan a megjelenés válik a benne és általa hordozott tartalom urává. Lehet, hogy véletlenszerű és/vagy esendő: mégis, nem más, hanem pontosan ez az, amit ediktáltak. Nem csupasz burka, merő külső köpenye hát a törvényhozói gondolatnak, hanem maga a meghozott törvény. Ezt elvileg erősítve, mégis korrekciós mechanizmusként épülve köréje, később válik csak elfogadottá, hogy az értelmezés mindazonáltal kisegítő gyanánt meríthet azért egyebek közt (a) a törvényhozó vélt, (b) a szabályozás összességéből vagy történelmi körülményei ismeretéből egyébként kiolvasható, avagy (c) a törvényhozás bürokratikus menetében írásban rögzített szándékából is.
4. A jog tehát textus, jelentése pedig a textus analízisével, vagyis nyelvi és logikai eszközökkel, összefüggések keresése és feltárása útján állapítandó meg. Amint ezt utóbb formálódott értelmezéselméletek majd szintén megfogalmazzák, ennek körében nyerhet szükség esetén felhasználást akár (a) a törvényhozó szándékával összefüggő, akár pedig (b) a történeti, illetőleg (c) a rendszertani kontextus esetleg szükségessé váló értelmező tisztázása is.
5. A jognak textusban tartalmazottsága - s ezáltal: textusként kezelése - teszi lehetővé, hogy a jogi kifejezésben használt szavakból az értelmező és rendszerező jogtudósi munka gyümölcseként majd fogalmak lesznek. Nem egyszerűen egy-egy szó áll valami valóságvonatkozás helyett, annak meghatározatlan, bár a mindennapi nyelvhasználatban többé-kevésbé egyként értett jelzéseként, hanem fogalmiasítások - vagyis egy olyan összetett, hierarchikusan rendszerré szervezett fogalomrendszerben kiépített, egymáshoz viszonyított kölcsönkapcsolataiban tisztázott, körvonalaiban a lehető élességű határokkal megvont fogalmak, amelyek már egy így kiépült rendszertan locusaiként állítják ezeket, immár fogalmakként, a puszta szavak helyébe.
6. E fogalmiság azonban közvetlenül nem magát a jogszöveget, a gesetztes Rechtben előforduló szavakat és társításaikat illeti. Hiszen a legis latio - fontos ezt mindenekelőtt leszögeznünk - egy minden ízében gyakorlati aktus: annak akarati produktuma, aki felhatalmazással rendelkezik normatív szöveg kibocsátására. Terméke tehát volitio eredménye: elvileg véletlenszerű, filozófiai értelemben pedig önkényes, hiszen tetszőlegesen más is lehetne akár.
7. Ami a jogot magát a fogalmiság körébe vonja, az a jogtudósi fogalomelemzés: osztályozás és rendszerépítés, melynek révén e matéria összefüggései felett rezonálva a jogi gondolkodó immár fogalmakat alkot, bont és hasít (s így tovább). Nyilvánvaló elnevezésbeli analógiaként, a biblikus szövegekre támaszkodó, azokból kibonthatni vélt szigorú fogalmiság emlékképével élve, ez a dogmatika. Dogmatika akkor bontakozik ki, amikor a jogtudós jogszövegeket egy belső rendszertani összefüggés perspektívájában és kimunkálásának a szándékával boncolgat, hogy az adott a/féléből mint feldolgozása forrásából e/félét, mint elérhető legtökéletesebb konceptuális rendszer-hálót hozzon létre. Ám mihelyst ez létrejön, úgy - ha és amennyiben az adott jogászi közösség közös éthosza ez a fogalom- és rendszerépítő igény (tehát nem egy közösségében észrevétlenül elhaló kísérlet, hanem korigény kifejeződése, mozgalom, határozott kötődés, amilyen például Leibniz korában volt) - az így létrejövő dogmatika egyúttal olyan értési közeget formál a jog köré, ami egyfajta előzetes értésül szolgál már akkor, amikor a jogász (akár jogalkotó, jogalkalmazó vagy tudós értelmező legyen is) normatív vagy más jogi szöveggel egyáltalán foglalatoskodásba kezd.
Ilyen módon maga a jogszöveg mindig esetleges és esendő - ilyen volt, és ilyen is marad. Emberi értése azonban e kultúrában - mint a dogmatika, tehát a jognak fogalomértésként kifejlődött kultúrájában - pontosan ilyen dogmatikai tudással telítődik, s általa lassacskán teljességgel előfeltételeződik.
(Ilyen kultúrákban ezért állhat jog, joggyakorlat és jogdogmatika egymás mellett: ezek - immár kölcsönös előfeltételezettségben - kölcsönösen hatnak egymásra, noha a társadalmi munkamegosztásban szokásosan mások és mások művelik egyiket és másikat, illetőleg ezek egyes területeit.)
8. Mihelyt a jogszöveget fogalmi elhatárolások és lehetséges további finomítások (pl. kivétel-megállapítások, s ennek jegyében még ezután megejtendő belső hasítások) tükrében látom, amelynek bármely eleme, részterülete egyszersmind a nagy, egész és (adott időmetszetben) zárt egységnek tekintett, logikailag összefüggő és részleteiben is rendezett jogi szabályozás lebontásának a terméke, immár bármely gondolat, amit a jogban e jogról megfogalmazhatok, eleve egy-egy locustól, vagyis rendszertani helytől bejelölt lesz, melynek lényegi alaptulajdonságai és meghatározásai immár nem önmagából, hanem rendszerbeli meghatározottságából erednek.
9. Gondolkodási eszményként létrejön hát a mos geometricus. Évszázadok európai kontinentális jogművelését meghatározó XVI. századi fogalom ez, módszertani ideál, egyben jogszemléletünk alapja. A klasz-szikus bolognai időktől kezdve ez hatotta át és formálta a római jog recepcióját szerte a latin és germán gyökerű Európában; és minden megrázkódtatás, rektifikáció, kihívás, új áramlatokkal dúsítás dacára ez adja jogértésünk közösségét és sajátszerű jogi kultúránk fennállásának azonosságát.
Matematikára emlékeztető műveletek sora hát e gondolatvilágban a jogművelés, amelynek felépíthető a tökéletes, mert elvben befejezett, így kizárólagos - kihívása esetén csakis egy újjal, másikkal felváltható, tehát kvázi-euklideszi - rendszere.
10. A jog, tehát a szabályozás, a normatív matéria ilyen rendszerszerűségének képzete azonban létrehozza a maga párját, kiegészítését, reflektált mását a tények birodalmában, a jogban (s jogtól) tükrözött valóság világában is. Ez a Tatbestand, a tényállás, ami kizárólag egy dogmatikailag szervezett jogszemléletben gondolható, mint a Sollen ellentétpárjaként azon Sein, amely pontosan felmutatja az előbbi által minősített jegyeket. A tényállás fogalma a kontinentális kultúrának a jogtudomány önnön magát is Begriffsjurisprudenznek gondoló és ekként kezelő kifejeződésével nagyjából egyidős terméke, a XIX. század derekáról. Nem véletlen, hogy angolul mondhatatlan, hiszen ott - jog 'alkalmazás' sem lévén, csakis administration of justice -egyenesen értelmetlen lenne: Max Weber angol fordításaiban is leginkább a "those facts that constitute a case in law" körülírásával érzékeltethető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
