A gyámi tanácsadásra vonatkozó szabályokat a jogalkotó a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendeletben (a továbbiakban: NM rendelet) helyezte el. Ezt a szabályozást - a jogintézmény vonatkozásában lényegesen - módosította a 46/2003. (VIII. 8.) ESZCSM rendelet. Erősítette a gyámi tanácsadó pozícióit, meghatározta jogállását és nevesítette feladatait.
Bírálatunk egyrészről az NM rendelet - gyámi tanácsadásra vonatkozó - eredeti szabályozására irányul, másrészről a módosító rendelkezésekkel összefüggésben fejtjük ki észrevételeinket és javaslatainkat.
A gyám működésében a gyámhatóság rendszeres felügyelete és irányítása alatt áll.1 Ez a szabály egyaránt vonatkozik a "hagyományos" - más elnevezés szerint -az individuális és a gyermekvédelmi gyámságra.
Az utóbbi vonatkozásában a jogalkotó további szabályokat is megállapított. Az 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) szerint a gyám tevékenységét a gyámhivatal irányítja és felügyeli, feladatának ellátásához a területi gyermekvédelmi szakszolgálat segítséget nyújt.2
A Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetek "lebontásaként" a területi gyermekvédelmi szakszolgálatokra és a szakszolgáltatásra vonatkozó feladatokat a Gyvt. tartal-mazza.3 A gyermekvédő intézetek - és ennek következtében az intézeti gyámság - megszüntetésével keletkezett vákuumot a jogalkotó a szakszolgáltatás feladatainak meghatározásával kívánta betölteni. A szakszolgálatok feladatai a szakmai szolgáltatásra terjednek ki. Hatósági eszközökkel nem rendelkeznek, továbbá nem állnak hierarchikus viszonyban más gyermekvédelmi intézményekkel.
A szakszolgálaton belül a gyámi gondozói tanácsadás kötelező feladatként jelent meg, amely szakmai segítésben és ellenőrzés formájában nyilvánul meg.4 A szerző megállapította, hogy a szakszolgáltatás, és ezen belül a tanácsadás - a jogintézmény bevezetését követően - nem kapott kellő figyelmet. Ezzel a megállapítással egyetértünk, ennek okát abban látjuk elsősorban, hogy a gyámi-gondozói tanácsadó feladatai nem voltak egzakt módon szabályozva.
A szakszolgálatnál foglalkoztatott szakember - gyámi gondozói tanácsadó - (a továbbiakban: gyámi tanácsadó) szakmai segítséget nyújt a gyámnak, ellenőrzi annak munkáját. A gyámi tanácsadó beépül a gyám és a gyámhivatal közé - lényegében meghosszabbított karja - annak. Tapasztalatai alapján jelentést készít, de javaslattevő, kezdeményező jogkörrel is rendelkezik, mivel a gyámhivataloknak nem feladatuk a speciális szaktudáson alapuló pedagógiai, pszichológiai kérdések megítélése, hiszen ahhoz felkészültségük sem feltétlenül adott.
A gyermekek jogainak, érdekeinek képviselője minden esetben a gyám. Ha a gyermek és gyámja, gondozója között érdekellentét lépne fel - a gyermek jogainak, érdekeinek képviselete sérülne - akkor a gyámi-gondozói tanácsadónak kell erre a gyám figyelmét felhívni, szükség esetén a gyámhivatalt tájékoztatni.
A gyámi gondozói tanácsadás a Gyvt. hatálybalépését követően szinte csak elvileg működött, a jogalkotói szándék szerint. Valójában a gyakorlatban csak jelentős késéssel indulhatott meg az érdemi munka.5 Erre a problémára irányítja a figyelmet Zsámbéki Eszter az általunk hivatkozott tanulmányában.
Egyetértünk a szerzővel a továbbiakban abban is, hogy a gyámi tanácsadó szakmai köztudatba való "bevonulása" még mindig nem ért véget. A szerző objektív és szubjektív okokat jelölt meg, amelyek hátráltatták a kötelező feladat ellátását. Objektív okok között elsőként a státuszok és a szakmai létszámok hiányát jelölte meg. Hivatkozott arra a körülményre is, hogy az esetszámokat a fenntartók jelentős késéssel határozták meg.6 Nehezményezte, hogy sokan megkérdőjelezték a gyámi tanácsadás létjogosultságát.
Fenntartását tehát elfogadjuk, de további általunk lényegesnek tartott tényezők, okok elemzését is szükségesnek tartjuk.
Álláspontunk szerint az egyik ok az volt, hogy a jogalkotó a szakszolgáltatás feladatain belül a gyámi tanácsadó feladatait nem nevesítette.
A Gyvt. szabályozza a gyermekvédelmi szakszolgáltatás feladatait.7 Álláspontunk szerint a szakszolgáltatás gyűjtőfogalom, nem egyenlő a gyámi tanácsadással, hovatovább a gyámi tanácsadóval, ezért nem lehet egyenlőségjelet tenni az intézmény, és annak egy belső szervezeti egysége között, különösen azok feladatait illetően. A 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) a szakszolgálat segítő feladatait sorolja fel.8 A szabályozásbeli hiányosság - esetleg módszertani útmutató hiánya - okozott zavart. Ugyancsak a szabályozás pontatlansága vezetett a feladatok nem szerencsés módon történő meghatározásához. A szakszolgáltatás feladatainak sokszínűsége nyilvánvalóan a szakszolgálat valamennyi területére vonatkozik, melynek csak egy "szelete" a gyámi tanácsadás.
Az eredeti szabályozás további hibájaként említhető, hogy az NM rendelet mellékletében, amelyben a gyermekjóléti és gyermekvédelmi személyes gondoskodás formáinak szakmai létszám irányszámait és létszám minimum normáit határozta meg a jogalkotó - a gyámi tanácsadók létszámát nem szabályozta.
A jogalkotó a fenntartókra bízta, a gyámi tanácsadók létszámának, és esetszámának meghatározását. Véleményünk szerint ez nem volt jó döntés, mivel a fenntartók nem, vagy jelentős késéssel döntöttek ebben a kérdésben. Visszautalunk Zsámbéki Eszter tanulmányára - akivel ebben a vonatkozásában is megegyezik álláspontunk -, hiszen maga is nehezményezte a szakmai létszámok és esetszámok esetleges voltát és ennek hatására fellépő presztízshiányt.9 Országosan igen változatos kép alakult ki abban a tekintetben, hogy a fenntartók milyen időpontban határozták meg a létszámokat és az ellátandó esetszámokat. Budapest Főváros Önkormányzatának területi gyermekvédelmi szakszolgálata tekintetében a fenntartó 2001-ben határozta meg az esetszámokat és biztosítottak státuszokat a feladatok érdemi ellátásához. A fenntartók védekezése azon alapult, hogy a jogszabály nem sorolta fel a gyámi tanácsadók feladatait és ez zavart okozott. Előfordult, hogy -a munkaköri leírásokban - kapcsolt munkakörben szabályozták a feladatok ellátását. Ez a körülmény viszont összeférhetetlenségi problémákhoz vezetett. Így egyebek között a gyámi tanácsadók nyilvánvalóan nem láthatták el a hivatásos gyám feladatait. Mentségükre szolgáljon, hogy a szabályozásbeli hiányosságok valóban bizonytalanságot teremtettek és újszerűségük miatt sem voltak kapaszkodók, segítő, orientáló elemzések és ezekre épülő módszertani útmutató. Ezért a fenntartók a reálisan ellátandó esetszámok tekintetében is -tapasztalatok hiányában - becslésekre voltak utalva.
A gyámhivatalok is különféle módon ítélték meg a gyámi tanácsadók szakmai segítő tevékenységét. Találkoztunk olyan sarkított állásponttal is, hogy nem szükséges külön beállítani gyámi tanácsadót, elláthatná a feladatot a nevelőszülői tanácsadó is. Mások a gyámhivatal feletti szakmai kontroll elemeit vélték felfedezni a gyámi tanácsadók tevékenységében, tévesen. Természetesen döntő volt az egyetértő, támogató gyámhivatali hozzáállás, melynek értelmében igényelték és hasznosították a gyámi tanácsadók szolgáltatásait.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
