Az elmúlt évtizedek legmeghatározóbb nemzetközi emberi jogi kérdéseinek egyike a nem állami szereplők, így különösen a transznacionális vállalatok tevékenységével összefüggő emberi jogi jogsértésekért viselt felelősség kérdése. E kihívás pedig közvetlen összefüggésben áll a külföldi tőkeberuházások elmúlt fél évszázadban látható folyamatos növekedésével. Hűen jellemzi ezt a jelenséget, hogy a jelenkor világgazdaságában 80.000 transznacionális vállalat, és mintegy tízszer annyi leányvállalat működik, melyeknek az emberek hétköznapi életére gyakorolt hatása folyamatosan növekszik. Jelen tanulmány célja, hogy felvázolja az üzleti világ új jelensége és a nemzetközi elismerést nyert emberi jogok között fellelhető egyes összefüggéseket. Ennek során a tanulmány kísérletet tesz a dilemma lényegének feltárására, majd bemutatja azokat a nemzetközi jogi kísérleteket, amelyek orvoslást kívántak nyújtani a visszásságokra. Végül pedig elemzi a nemzetközi jog jelenleg érvényes megoldását, és megvizsgálja a legújabb törekvések perspektíváit.
Hagyományos értelemben az emberi jogok és az üzlet világa a jog két olyan területét jelképezi, amelyek egyáltalán nem, vagy csak a legritkább esetekben metszhetik egymást. Ennek legfőbb oka abban keresendő, hogy míg az emberi jogok elsődlegesen az önkényes jogalkotással, illetve az állami intézkedésekkel szemben nyújtanak oltalmat, addig a gazdasági élet szereplőinek, így a különféle jogi formákban működő vállalkozásoknak tevékenységét a jog szabályozza. Ebből fakad a hagyományos felfogás, miszerint a két terület között leginkább akkor lehet átfedés, ha az önkényes jogalkotás, avagy közhatalmi intézkedések olyan alapvető emberi jogokat korlátoznak, vagy sértenek, amelyek természetük szerint a gazdasági élet szereplőit is megilletik.[1] Ezt az értelmezést a nemzetközi emberi jogi fórumok, így az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlata is hűen tükrözi, amely szerint a gazdasági élet szereplői tulajdonhoz fűződő jogának, valamint jó hírnevének, reputációjának védelmét nemcsak a vállalkozok egyes tulajdonosainak, vagy munkavállalóinak, hanem a gazdaság egészének egészséges működése, fejlődése is megköveteli.[2] Vagyis az emberi jogok és az üzleti világ kapcsolatát tárgyaló hagyományos felfogás szerint az emberi jogok egy része az üzleti élet szereplőinek gazdasági-üzleti tevékenységének kibontakozását segíti elő, illetve piaci működését védelmezi az önkényes állami és közhatalmi intézkedésekkel szemben.
Ezt a hagyományos felfogást ugyanakkor az elmúlt fél évszázad során olyan új jelenségek sora egészíti ki, amelyek egészen más összefüggésben világítják meg az emberi jogok és az üzleti világ kapcsolatrendszerét, illetve az emberi jogok szerepét és feladatát az üzlet világában. Világszerte mind gyakrabban látszik megdőlni a hagyományos tétel, amely szerint az emberi jogok kizárólag az állami intézkedések önkényével
- 214/215 -
szemben nyújthatnak védelmet,[3] illetve kizárólag az állami jogalkotás mércéjéül szolgálhatnak, és ennek megfelelően az üzlet világában betöltött szerepük végső soron csak a piac oltalmazására korlátozódhat. E folyamatos szerepváltozás, illetve szerepbővülés legfőbb oka az elmúlt fél évszázadot jellemző kereskedelem-, és tőkeliberalizáció, amely szorosan illeszkedik a világgazdaság globalizációjának általános folyamatába. E liberalizációt mind intenzitásában, mind pedig földrajzi kiterjedésében rendkívül megnövelte a ,90-es évek elejét jellemző politikai változások. Egyfelől a gyarmatbirodalmak és gyarmati területek teljes felszabadulása, másfelől pedig a kommunista politikai és gazdasági berendezkedés összeomlása korábban soha nem látott gazdasági integráció előtt nyitott utat. Ezt a jelenséget számos szerző, így többek között a történész és politikatudós Henry Kissinger is úgy írja le legutóbb megjelent könyvében, mint governance gap, vagyis egyfajta szabályozási szakadékot.[4] E kifejezés arra utal, hogy a jelenkor nemzetközi közélete előtt álló egyik legnagyobb kihívás a világgazdaság globalizációjának következményeként tátongó jogi, illetve legfőképpen nemzetközi jogi szabályozási hiátus.
Pontosan milyen emberi jogi visszásságok jelzik az újszerű dilemmát? Milyen kísérletekkel igyekeztek az elmúlt fél évszázad során orvoslást nyújtani ezen emberi jogi visszásságokra? Vajon jelenleg milyen keretet és eszközöket kínál a nemzetközi jog e visszásságok orvoslásához? Milyen jövőbeli törekvések körvonalazódnak e területen? Jelen tanulmány a nemzetközi jog ezen újszerű kihívását tekinti át, illetve ezen időszerű dilemmáit tárja fel. A tanulmány elsőként rövid áttekintést nyújt az emberi jogi visszásságok új jelenségének lényegéről (I.). Ezt követően a tanulmány bemutatja azokat a nemzetközi jogi kísérleteket, amelyek orvoslást kívántak nyújtani a visszásságokra (II.). A tanulmány ezek után felvázolja a nemzetközi jog e kihívásra nyújtott jelenleg érvényes szabályait, majd végül megvizsgálja a legutóbbi kezdeményezés perspektíváit (III.).
A tanulmány célja, hogy átfogó képet vázoljon az üzleti világ és a nemzetközi elismerést nyert emberi jogok egyes összefüggéseiről. Jelen tanulmány a nemzetközi jog fejlődésének elemzésén keresztül kíván hozzájárulni e kihívást érintő közéleti vita rendszerezéséhez, illetve a szükséges reformok lehetséges útjainak továbbgondolásához.
1. Az elmúlt fél évszázad egyik jellemző sajátsága a nemzetközi kereskedelem és a külföldi tőkeberuházások fokozódó liberalizációja[5], amely lehetőséget nyújtott a gazdálkodó szervezetek határokon átívelő üzleti tevékenységének ugrásszerű növekedéséhez.[6] Számos szerző olvasatában ennek egyik következménye, hogy a piaci szereplők üzleti működésének egy része szabályozatlanná vált, vagy tevékenységük megítéléséhez egymástól nagyban eltérő mércék érvényesülnek, hiszen üzleti, gazdasági tevékenységüket egyidejűleg több joghatóság alatt folytatják.[7] Másként fogalmazva, a transznacionális vállalatok[8] egyre gyakrabban folytatnak üzleti tevékenységet az emberi jogok érvényesülése tekintetében instabil társadalmi és politikai kontextusban. Esetek egyre növekvő száma hűen igazolja, hogy ez a szabályozási hiányosság egyre több alkalommal olyan környezet előidézéséhez járul hozzá, amely veszélybe sodorja az emberi jogok érvényesülését, illetve jogsértések elkövetését idézi elő.[9] Ilyen jellegű ügyben kezdeményezte például az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2000 júniusában egy olyan szakértői bizottság felállítását, amely a Kongói Demokratikus Köz-
- 215/216 -
társaság természeti kincseinek jogellenes kitermelését vizsgálta.[10] A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részét 1996-tól kezdődően folyamatos belső fegyveres konfliktusok, polgárháború sújtja.[11] A szakértő bizottság vizsgálatának célja volt, hogy értékelje az országban jelenlévő, főképpen a természeti kincsek kitermelésében érdekelt transznacionális vállalatok szerepét a fegyveres konfliktusokban, illetve nemzetközi szerződésekben védett további emberi jogi jogsértések elkövetésében. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának összegzése szerint a térségben jelenlévő transznacionális vállalatok egyfelől közvetlenül követtek el olyan cselekményeket, amelyeket számos nemzetközi emberi jogi egyezmény tilalmaz, így többek között a helyi lakosságot kényszermunkára kötelezték, illetve rabszolgaságba tartották. Másfelől pedig mind a nyersanyag-kitermelő, mind pedig a feldolgozó, illetve finanszírozó vállalatok közvetetten hozzájárultak a fegyveres konfliktus fennállásához. A szakértő bizottság végső következtetésében arra jutott, hogy az üzleti élet szereplői is felelősséggel tartoznak azért, hogy tevékenységük ne segíthessen elő és ne játszhasson szerepet fegyveres konfliktusban.[12] Ez a példa hűen illusztrálta a szabályozási hiányosság szélsőséges eseteit, nevezetesen azokban az övezetekben, illetve régiókban végzett gazdasági tevékenységet, amelyeket fegyveres konfliktusok sújtanak, és amelyeket ennek megfelelően gyenge igazgatás, rendfenntartás és szabályozottság jellemez.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
