"Ki látta? - F. hó 7-én délután hatkor moziba ment, és azóta nem tért haza Fehér Kálmánné sz. Flügl Márta negyvenegy éves budapesti lakos. Személyleírása: magas növésű, de inkább alacsony, hízásra hajló, jobban mondva vézna termetű. Szeme: kék, illetve zöldes, esetleg fekete. Hajszíne bizonytalan, télikabátja sötétkék, helyesebben rozsdabarna, de lehet, hogy szürke, melynek gallérja prémmel szegélyezett. (Pontosabban: nem prém, hanem bársony, vagy semmiféle szegély sincs rajta.) Különös ismertetőjele: nő... - Örkény István"[1]
A hipotetikus kérdés az, hogy vajon a személyes adatok, illetve tágan értelmezve bármilyen más adat önmagában - versenyjogi szempontból - értéket képvisel-e vagy sem. A kérdés azért is lényeges, mert a világpiacon megtalálható digitális platformok, szolgáltatók alapvetően a társadalom jólétét növelik a különböző innovatív szolgáltatásaikon keresztül. Ez egyben azt is magával hordozza, hogy egyre több erőfölényben lévő szereplő jelenik meg ezeken a piacokon.[2] Voltaképpen ezért is mondják azt, hogy a világpiacnak egy dinamikus szegmense a digitális szolgáltatások területe.[3] A személyes adatoknak, illetve egyéb más adatoknak jelentős szerepe van az óriási digitális vállalatoknál, amelyek napjainkban az innováció üzemanyaga.[4] Több szerző is úgy gondolja, hogy az adatok különböző módon történő gazdasági felhasználásának az adatvédelmen túl van fogyasztói és versenyjogi relevanciája is.[5] Így tulajdonképpen a versenyhatóságoknak a személyes adatokkal kapcsolatos tevékenységeket is vizsgálniuk kell. Köszönhető ez például annak, hogy a digitális piacon az egyik legkedveltebb modell a "viselkedésalapú hirdetés".[6]
A szakirodalomban bőségesen találunk pro és contra érveket mind az adatok értékével, mind pedig a versenyjog és az adatvédelem együttes értékelésével kapcsolatban. Egyes szerzők szerint a versenyjognak leginkább az árra, illetve az innovációra kell összpontosítania, így az adatvédelemnek még ebben a bonyolult digitális piacban sincs relevanciája (versenyjogi szempontból). Mindazonáltal a gyakorlat sokszor más megközelítést is mutat, hiszen nem egyszer fordult már elő, hogy egy versenyhatóság erőfölénnyel való visszaélést állapított meg akkor, amikor egy vállalkozás valamely speciális ágazati szabállyal élt vissza, és ezzel versenytorzító hatást váltott ki.[7] A szakirodalom által már sokat elemzett Facebook/
- 107/108 -
WhatsApp fúzióval[8] kapcsolatban is elhangzottak olyan álláspontok, amelyek szerint az Európai Bizottság tévesen keverte össze az adatvédelmi kérdéseket a versenyjoggal.[9] Vannak azonban olyan szerzők is, akik szerint az adatok önmagukban versenyjogi jogellenességet nem tudnak előidézni, hiszen az adatok hozzáférhetőek bárki számára, és tulajdonképpen egyazon adatot több piaci szereplő is tud hasznosítani. Így a piacból történő kizárás vagy a piacra lépés korlátozásának kérdésköre is irreleváns.[10] Egyes szerzők odáig is elmennek, hogy szerintük egy külön piacot kellene meghatározni az ilyen szolgáltatásokkal kapcsolatban, hiszen a személyes adatok gyűjtése immateriális javaknak minősülnek. Ezt az álláspontot elutasítja az Egyesült Államok és az Európai Unió versenyjogi megközelítése. Ellenérvként más szerzők azt hozzák fel, hogy a szolgáltatásnak elérhetőnek kell lennie a fogyasztók számára, amely azoknál a digitális szolgáltatóknál, ahol az adatok hasznosítása a saját szolgáltatásuk fejlesztésére szolgál, nem valósul meg. Ellenben, ha ezek a szolgáltatók az adatbázisaikat értékesítik a piacon, akkor e tekintetben már beszélhetünk releváns piacról.[11]
Jól láthatjuk, hogy a szakirodalom ebben a kérdéskörben rettentően megosztott, amely meglátásom szerint cseppet sem meglepő. A digitális piacok komplexitása bizonytalanságot szül a különböző határterületekkel kapcsolatban. Továbbá az sem segít a dolgon, hogy a világ versenyhatóságai sokszor - bizonyos szerzők véleménye szerint - túllépik a hatáskörüket és olyan kérdésekben is állást foglalnak, amelyekben nem lenne szabad. Nem is olyan rég a német versenyhatóság adatvédelmi szempontból is vizsgálta a Facebook gazdasági tevékenységét, amellyel így - első ránézésre - versenyjogilag értékelt adatvédelmi jogsértést.[12] A későbbiekben alaposabb elemzés tárgyává válik a jogeset, amely meglátásom szerint, egy meghatározó momentuma is lehet az európai versenyjognak.
A digitális piac komplexitásából adódóan a digitális szolgáltatásokat - véleményem szerint - nem lehet egy általános fogalommal meghatározni. A világpiacot tekintve azonban a legjelentősebb potenciállal bíró szolgáltatók a digitális platformok, amelyek végső soron termékeket és szolgáltatásokat kötnek össze természetes személy fogyasztókkal vagy adott esetben más vállalkozásokkal. Vannak, akik ezért hívják őket "közvetítő szolgáltatónak".[13] Megjegyzendő, hogy a közvetítő szolgáltatóknak mind uniós, mind pedig hazai szinten van egy elfogadott definíciója. Tehát az a szolgáltató, amely az információs társadalommal összefüggően nyújt szolgáltatást úgy, hogy az a fogyasztó által biztosított információt távközlő hálózaton továbbítja, vagy ahhoz hozzáférést biztosít, valamint gyorsítótárolást, tárhelyszolgáltatást, keresőszolgáltatást nyújt, közvetítő szolgáltatónak minősül. Az
- 108/109 -
előbbieken túl ebbe a kategóriába tartozik még az alkalmazásszolgáltató és a videómegosztóplatform-szolgáltató is.[14] Ezek a digitális platformok lehetnek egy, illetve kétoldalú üzleti modellt követő platformok. Az egyoldalú üzleti modellt képviselők közvetlenül nyújtanak szolgáltatásokat a fogyasztóknak. Példának okáért ilyen, amikor egy platform közvetlenül értékesít bizonyos termékeket. A kétoldalú modellt követők jellegzetessége, hogy a piac különböző szereplőit összekapcsolja és mint egy híd rajta keresztül valósul meg a gazdasági kapcsolat.[15] Tipikus példája a különböző hirdetések által finanszírozott platformok, ahol végső soron elengedhetetlen a minél több felhasználói jelenlét. A piaci szereplők minél hatékonyabb kapcsolódását támogatja, ahol általánosságban az egyik csoport pénzbeli vagyoni ellentételezéssel nem is járul hozzá a szolgáltatáshoz.[16] Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy a fogyasztók ellenértékkel nem szolgálnának az adott termékért. Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) a Google Shopping ügyben[17] is kifejtette, hogy a fogyasztók nem csak pénzzel tudnak ellenszolgáltatást nyújtani, hanem az adataikkal is hozzájárulhatnak a profitszerzéshez. Továbbá az is jellemző ezekre a platformokra, hogy a pénzbeli ellenszolgáltatás ingyenessége a felhasználói számot növeli, és így a platform másik felhasználói csoportja számára ez értéket képez.[18] Hazai viszonylatban a közelmúltban mondta ki a Kúria, hogy az adatokat ellenszolgáltatásnak kell tekinteni, akkor, amikor olyan hátrányként jelentkezik, amely "az áru természetéből immanens módon nem következik, közvetlenül hat, és szignifikáns, tehát ügyleti döntés befolyásolására érdemben képes, vagy arra alkalmas."[19] Mindazonáltal szükséges megjegyezni, hogy ezt nem versenyjogi, hanem fogyasztóvédelmi jogsérelem körében mondta ki.
Ideális esetben, amikor a platformok minden versenyjogi, fogyasztóvédelmi és adott esetben adatvédelmi szabálynak megfelelnek, akkor ez az egyén szintjén gazdaságilag jótékony hatásokat vált ki.[20] A digitális piacot erősen jellemzi a "multi-homing" hatás,[21] amely azt jelenti, hogy egy adott felhasználó egyszerre több platformon is jelen van.[22] A kommunikációs szolgáltatásokat nyújtó applikációk terén az átlagosnál is jellemzőbb a multi-homing hatás.[23] Példának okért jómagam is használom a Facebook Messenger-t és a WhatsAppot, amelyek 2021. október 28-a óta a Meta Platforms, Inc. családjába tartoznak.[24] Ellenben ugyanúgy használom a Signal Messenger LLC. kommunikációs szolgáltatását a Signalt, amely az üzletpolitikájában az adatvédelem magas szintjét tűzte ki zászlajára.[25] Utóbbiból is látszik, hogy a magán- és a családi élet védelme a piac szempontjából releváns tényező is tud lenni.[26] A multi-homing hatás az adatokkal kapcsolatban is releváns, hiszen ennek köszönhetően az adataink nem egy szolgáltatónál koncentrálódnak, következésképp az egyes szolgáltatók piaci ereje is csökken.[27]
Alapvetően a kétoldalú platformok ingyenes oldalánál az cél, hogy a felhasználók a lehető legtöbb időt töltsék el a platformon. Ennek egyszerű oka van, hiszen ami alatt a szolgáltatást
- 109/110 -
igénybe veszik, addig folyamatosan osztanak meg különböző adattípusokat - akár úgy is, hogy a felhasználók állítják azt elő - a szolgáltatónak. Egyes szerzők szerint versenyjogilag azért lényeges ez a mozzanat, mert az egyre több adat segítségével egyre jobb és személyre szabottabb szolgáltatásokat tudnak nyújtani,[28] amely tulajdonképpen egy circulus vitiosus-t generál. Példának okáért a korábban már említett Google Shopping ügyben is kifejtette a Bizottság, hogy gazdasági jellegű tevékenységet végez a Google a keresőszolgáltatása terén azzal, hogy a felhasználók egy csoportja a személyes adatait átadja, és így a piac másik oldalán bevételre tesz szert. Voltaképpen itt nem az árban realizálódik a verseny, hanem teljesen más tényezőkben.[29]
Következésképp a gyűjtött adatok - versenyjogilag - valamilyen formában értéket képviselhetnek, amelyből az is következik, hogy versenyjogi jogsértés tárgya is lehet. Vannak szerzők, akik szerint önmagában már az is versenyjogot sérthet, ha két vagy több vállalkozás adatokat cserélnek egymással a fogyasztóik fizetési szokásaikról, és ezt felhasználják az árazás kialakításánál.[30] A Bizottság a Google/DoubleClick ügyben[31] vizsgálódása tárgyává tette az adatbázisok összeolvadását, ellenben arra a következtetésre jutott, hogy a társadalom ebből végső soron profitál.[32] A kérdés meglátásom szerint az, hogy az adatok közvetlenül vagy közvetetten értékelendőek egy versenyjogi vizsgálat során, illetve egy jogsértés esetén.
Az egyes piacvezető digitális platformokra jellemző még az is, hogy a feltörekvő versenytársaikat felvásárolják, illetve az elsődleges piaci erőfölényüket egy másik piacon kamatoztatják. Értelemszerűen ezzel az innovációt és önmagában a versenyt is kibillentik az egyensúlyukból.[33] Láthatjuk tehát, hogy a digitális piacon tevékenykedő globális hálózattal rendelkező vállalatok számos versenyjogi kérdést vetnek fel, amelyeknek központi témája az adatbázisok vizsgálata.
A globális méreteket öltő digitális platformokra kimondottan jellemző a hálózati hatás, amely lehet közvetlen vagy közvetett. Közvetlen hálózati hatásról, akkor beszélünk, amikor a digitális szolgáltató felhasználói rétegénél keletkezik a hálózati hatás.[34] A platform egyik piacán érték, ha minél több felhasználó aktívan jelen van rajta, amely további felhasználókat generál. Például ilyen hatás figyelhető meg a közösségi platformokon.[35] Gondoljuk csak végig azt, hogy mi is inkább azokat a közösségi oldalakat választjuk szívesen, ahol minél több közeli ismerősünk van jelen. Végeredményképp ez a magatartás egyre több felhasználót csábít a rendszerbe. A piac ezen az oldalán változatos szolgáltatásokat nyújtanak nekünk, amelyeknek ezáltal figyelmet szentelünk (és így rengeteg adatot is osztunk meg). A közvetlen hálózati hatás a piac másik oldalán abban keresendő, hogy a figyelmünk és az adataink hirdetésekben realizálódnak, amely egyre több vállalkozást vonz a platformra. A közvetett hálózati hatás viszont olyan
- 110/111 -
egyéb csoportokra irányul, ahol a cél az, hogy a különböző szolgáltatásaikat a digitális platform szolgáltatásaira építsék.[36]
A hálózati hatás jelentőségére jó példa a Facebook platform felhasználói számának alakulása. 2008 és 2016 között 100 millióról 1,654 milliárdra nőtt az aktív felhasználók száma.[37] Addig ez a szám 2021. harmadik negyedévére 2,910 milliárd aktív felhasználóra duzzadt,[38] amellyel együtt a Facebook adatbázisa is nőtt.
Mindazonáltal a hálózati hatásnak van pozitív oldala is - meglátásom szerint - akkor, amikor a versenyben serkenti az innovációt és ezzel a fogyasztói jólét pedig nő. Azonban az érem másik oldalán, különböző árjellegű korlátozásokkal, nevezetesen díjparitási megállapodásokkal torzíthatják a hálózati hatás pozitív aspektusait és ezzel együtt a piacra lépést is megnehezíthetik. Viszont ugyanígy torzíthatja a hálózati hatás kívánt eredményét a nem árjellegű korlátozások is.[39]
A "lock-in" hatás szintén megfigyelhető a digitális platformok és szolgáltatók terén, amelynek szintúgy van pozitív és negatív hatása. Voltaképpen ez a digitális szolgáltatások üzletpolitikájának köszönhető - amely meglátásom szerint szorosan összefügg a hálózati hatással. Vannak szerzők, akik szerint azoktól a szolgáltatóktól, akik magas minőségű, személyre szabott szolgáltatást nyújtanak, köszönhetően a rengeteg adat (köztük személyes adatok) átadásának, a fogyasztók kevésbé hajlandóak más szolgáltatóhoz átpártolni.[40]
Az adatbázisokkal kapcsolatban ugyanúgy jellemző bizonyos digitális szolgáltatókra, hogy különböző algoritmusok segítségével a dinamikus árazás politikáját folytatják. Ezeknél az üzleti modelleknél is jelentős szerepe van a felhalmozott adatoknak.[41] Mindenesetre a digitális piacot jellemző speciális megoldások végeláthatatlan sorát fel lehetne hozni, amelyek a nagy adatállománnyal rendelkező adatbázisoknak köszönhetően alakultak ki. Így a további jellemzésétől eltekintek, és a továbbiakban az adatok típusával, versenyjogi értékével és az ezzel kapcsolatos szakirodalmi álláspontok bemutatásával foglalkozom.
Versenyjogi szempontból a felhasználói adatok sokfélék lehetnek, azon túl, hogy a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló az Európai Parlament és a Tanács 2016/679 rendeletének (a továbbiakban: Általános Adatvédelmi Rendelet) hatálya alá tartozó személyes adatról vagy a hatályán kívüli adatról van szó. Vannak szerzők, akik három típusú felhasználói adatot különböztetnek meg, amelyeknek versenyjogi relevanciája lehet. Az első típusba tartoz-
- 111/112 -
nak az "önkéntesen megadott" adatok, amelyeket a digitális platformot használók osztanak meg.[42] Véleményem szerint, az önkéntesen megadott adatok általában, de nem kizárólagosan személyes adatnak minősülnek. Következésképp így "statikusak" is, hiszen a felhasználók nem olyan rendszerességgel osztanak meg ilyen adatokat, hogy azokat dinamikusnak tekinthetnénk. Értelemszerűen itt képekre, videókra és egyéb más megosztott adatra kell gondolni. A második típusba tartoznak az ún. "megfigyelt" vagy "nyomon követett" adatok. Az elnevezéséből is kitűnik, hogy ezek a felhasználók olyan tevékenysége után keletkezett adatokat jelentik, amelyek példának okáért az adott platformon eltöltött időben, a kattintásszámban, a keresésekben, egy másik felhasználó profilja alá fűzött megjegyzések számában és egyéb más hasonló tevékenységben realizálódik. Így teljes joggal nevezhetjük az adatok "dinamikus" oldalának. A harmadik típusba tartoznak az első kettő típusból következtetett adatok.[43] Mindazonáltal a dinamikus minőség nem jelenti azt, hogy ezek ne lehetnének személyes adatok, azonban az arányuk más, mint az önkéntesen megosztott adatoknál.
A digitális platformokat igénybe vevő felhasználók folyamatosan hoznak létre adatokat, amelyeket emberi léptékkel aligha lehet felfogni.[44] Jellegzetességüket tekintve elmondható, hogy ezek a felhasználói adatok nem egyediek, azaz azok helyettesíthetőek és ismételten megszerezhetőek.[45] Ebből az is következik, hogy a digitális platformoknak, szolgáltatóknak kizárólagossága sincs a fogyasztói adatok felett.
Érdemes azonban különbséget tenni nyers adatok és elemzett adatok között.[46] Egyes szerzők szerint az is elmondható ezekről az adatokról, hogy viszonylag rövid idő alatt képesek elavulni, így a gyűjtésüknek valós idejűnek kell lennie vagy legalábbis közel valós idejűnek.[47]
A különböző adattípusok összegyűjtése révén alkothatunk adatbázisokat. Ezeket szokás Big Datanak is hívni, amelyek "nagy volumenű, nagy sebességű és nagy változatosságú információs eszközök, amelyek költséghatékony, innovatív információfeldolgozási formákat igényelnek a jobb áttekintés és a döntéshozatal érdekében".[48] Számos innovatív megoldáshoz járulnak hozzá, és ezzel együtt a gyűjtési költségük is általában alacsonyak.[49]
Az adatok, és így az adathalmazok lehetnek közvetlenül termékek, például akkor, amikor adatbázisokat forgalmazásnak, de lehet egy olyan "input" is, amely azt a célt szolgálja, hogy a digitális platform képes legyen a szolgáltatását folyamatosan fejleszteni, és egyre innovatívabb megoldásokat tudjon piacra dobni. Ellenben bizonyos adatok lehetnek szimplán melléktermékek is, amelyek semmilyen potenciállal nem bírnak. Ezek az ún. nem kereskedelmi célú adatok.[50] A legtöbb nagy digitális vállalat azonban nem is kereskedik ezekkel az adatbázisokkal, hanem inputnak használja fel őket, így egyes szerzők meg is kérdőjelezik ezeknek a piaci értékét.[51] Más szerzők pedig azt
- 112/113 -
mondják, hogy a know-how és a szabadalmak mellet a személyes adatok (és ezzel együtt más adatok) is vagyoni értékkel bírnak.[52]
Az adatot mint terméket általában az ún. adatbrókerek megszerzik, a megfelelő metódus alapján megszűrik, majd végül értékesítik különböző vállalkozásoknak. Kétségtelen, hogy ez kereskedelmi értékkel bír, más szóval pénzben kifejezhető értéke van. Az input típusú adatok piaci potenciálját már megkérdőjelezi a szakirodalom. Azonban ezeknek az adatoknak a hirdetési piacon óriási szerepe van, mert a digitális szolgáltató ezzel fogja személyre szabottabbá tenni a szolgáltatását. Egyes nézetek szerint ez csak akkor vet fel versenyjogi kérdést, ha az érintett adathalmaz ténylegesen egyedinek minősül. A nem kereskedelmi célú adatok a verseny szempontjából nem hasznosak vagy nem ismert a hasznosságuk. Megjegyzendő, hogy egy esetleges fúzió kapcsán, szimplán spekulációból nem szabad értékesnek tekinteni ezeket az adatokat.[53]
Az adatfelhasználás versenyjogi kérdései a nagy digitális szolgáltatókkal kapcsolatban több ízben is felmerültek: pl. vajon egy fúzió során torzulhat-e a piaci verseny, ha egy nagy digitális platform megszerzi egy másik platform adathalmazát? Vannak vélemények, amelyek szerint ez leginkább a hirdetési piacon releváns, és ezzel együtt ott tudja a legnagyobb kárt is okozni. Így sürgetik is a versenyjogi beavatkozást. Ellenben a másik oldal azt mondja, hogy viszonylag könnyen lépnek piacra az ilyen típusú digitális szolgáltatások, hiszen ahogy már korábban is említettem, az ahhoz szükséges adatok nem egyediek és ismételten megszerezhetőek. Így a szolgáltatók képesek megkettőzni azokat.[54] Továbbá amúgy sem az adathalmaz értékelendő versenyelőnynek hanem az elemzésre kidolgozott mérnöki kialakítás és az innovációra való képesség, hiszen önmagában az adatok nem értékesek.[55] Azt is mondják a versenyjogi beavatkozástól óva intők, hogy az adatokhoz minimális költséggel hozzá lehet jutni,[56] sőt ezt széles körben meg is tudják tenni az adatbrókerek által. Darren S. Tucker és Hill B. Wellford példának okáért azt mondja, hogy egy személy demográfiai információja nagyjából 0,0005 dollárba kerül. Míg egy fogyasztó részletes vásárlási profilja is egy dollár alatt van. Érvelésükben azt mondják, hogy az adatokat nem tekinthetjük versenyzőeknek, tudniillik más vállalkozás is képes hasonló adatokat gyűjteni.[57] Mindazonáltal a Microsoft/Yahoo! ügy[58] kapcsán pedig azt hangoztatták a szakértők, hogy a piacra lépés korlátozódik azzal, hogy a nagy adathalmazok és az ebből következő fejlesztési költségek nem állnak rendelkezésre a belépők számára.[59]
Az adathalmazok versenyjogi értékelését egyes szerzők azzal a logikával közelítik meg, hogy a piac meghatározása főként a kereslet helyettesítésén alapul, ezért az ún. "hipotetikus monopólium" tesztet alkalmazzák. Azt mondják, hogy a kereslet helyettesíthetőségének van a legnagyobb hatása az adott vállalkozásra. A teszt eredménye pedig az, hogy a nem értékesített, azaz a belsőleg előállított és használt személyes és más adatok (értsd: input adatok) nem
- 113/114 -
felelhetnek meg a tesztnek, mert nincs termékhelyettesíthetőségük. Továbbá amúgy is parttalanná válna a piacmeghatározás, ha versenyjogilag másképp értékelnénk. Arra a megállapításra pedig, miszerint a nagy adatbázissal rendelkező digitális szolgáltatások olyan pozíciót foglalnak el, amellyel az új belépők hátrányba kerülnek az adott piacon, a válaszuk az, hogy az új belépőknek amúgy sem kell ugyanannyi és ugyanolyan típusú adat. Éppenséggel pont, hogy elegendő kevesebb adat, illetve az induláshoz szükséges adatok széles körben elérhetőek és olcsóak. A nagyobb adatbázis meg úgy is jön majd magától, ha elég innovatív az ötlet.[60]
A versenyfelügyeleti hatóságok különböző megközelítésben vizsgálják eljárásaik során a nagy adatbázisokat és értelemszerűen a világpiacon meglévő digitális szolgáltatókat. Példának okáért - a szakirodalom által már bőségesen elemzett - Facebook/WhatsApp fúzió[61] kapcsán az Európai Bizottság az adatbázisokat azzal összefüggésben vizsgálta, hogy az a hirdetési piacon vagy egyéb másodlagos piacon erősíti-e a pozícióját. Ellenben adatvédelemmel kapcsolatos kérdéseket nem vizsgált, amely egyes szerzők szerint releváns lett volna.[62] Ugyanígy vizsgálta a Bizottság az Apple/Shazam fúzió[63] kapcsán, hogy az Apple által megszerzett adatbázissal mennyire lenne képes versenyellenes magatartást megvalósítani.[64] A Google/DoubleClick fúzió kapcsán is felmerült az adatbázisok kérdése, amellyel kapcsolatban a Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy az adatok megszerzésének van egyéb alternatív útja is.[65]
A kockázati tényezőt tekintve a horizontális fúzió jelenti a legnagyobb problémát akkor, amikor a piac túlságosan koncentrált és a fúzióval érintett adathalmazoknak csupán korlátozott helyettesítője érhető el a releváns piacon. Ezért merült fel a korrekció igénye az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztérium Antitröszt Osztálya és a Bizottság által vizsgált Thomson/Reuters fúziója[66] kapcsán. A Bizottság megállapította, hogy mindkét vállalat bizonyos pénzügyi adatok vezető szolgáltatói voltak, így más vállalkozások nem tudtak volna helyettesítő adatokat nyújtani, amelynek oka, hogy a piacra lépésnek jelentős korlátai voltak. Azon túl, hogy a horizontális fúzióknak van nagyobb kockázata, a vertikális fúzióra is van precedens, példának okáért a Google/ITA felvásárlás[67] az Egyesült Államokban.[68]
Az adatbázisokkal kapcsolatosan vannak, akik szerint a piaci erőfölényt önmagában a nagy mennyiségű adattömeg is megalapozza. Az ellenkező vélemény szerint pedig a vállalkozások sikerességének más tényezői is vannak, például a vonzó felhasználói felület, a sebesség, a könnyű használat, a mérnöki erőforrásokba való befektetés stb.[69]
Láthatjuk, hogy napjainkban nincs meg a megfelelő válasz ezekre az adatbázisokkal kapcsolatos versenyjogi kérdésekre. Mindazonáltal a személyes adatokkal kapcsolatban egy másik kérdés is felmerült már, amely a versenyhatóságok által történő adatvédelmi vizsgálatokra irányul.
- 114/115 -
Meglátásom szerint, érdekes kérdés, hogy a nem ár alapú versenyben, ahol az adatvédelemnek pénzben kifejezhető értéke van,[70] ott a versenyhatóság vizsgálhat-e adatvédelmi kérdéseket. A Facebook/WhatsApp ügyben a Bizottság a magánélethez kapcsolódó adatvédelmi aggályokat, azaz a fúzióból eredő adatvédelmi aggályokat nem vizsgálta. Álláspontja szerint ez nem az uniós versenyjogi szabályok, hanem az uniós adatvédelmi szabályok hatálya alá tartozik.[71] Vajon ez azt jelentené, hogy adatvédelmi kérdést nem vizsgálhat versenyhatóság?
A német versenyhatóság, azaz a Bundeskartellamt (a továbbiakban: Hatóság) 2019. február 6-ai határozatából kiderül, hogy a Facebook tevékenységét egy újszerű megközelítésben vizsgálta, nevezetesen azt a tevékenységét, amikor a Facebook más vállalati szolgáltatása vagy harmadik féltől származó weboldalak, illetve alkalmazások használata során keletkezett személyes adatokat az adatbázisba becsatornázza és kombinálja a Facebook felhasználók adataival a megfelelő hozzájárulás nélkül. A Hatóság álláspontja szerint azért volt szükséges a vizsgálat mert a Facebook az adatvédelmi szabályokat az erőfölényére tekintettel lépte túl.[72]
A Hatóság a releváns területi piacot Németországban határozta meg, a keresleti helyettesíthetőség alapján a termékpiacot egy privát közösségi hálózatnak jelölte meg, a magánfelhasználókat pedig a releváns ellentétes piaci oldalként. A Facebook üzleti modelljét a német versenytörvény (a továbbiakban: GWB) 18. § (2a) és (3a) bekezdései alapján vizsgálta meg,[73] amelyek szerint egyfelől "a piac feltételezését nem érvényteleníti az a tény, hogy egy árut vagy szolgáltatást ingyenesen nyújtanak".[74] Másfelől pedig "a többoldalú piacok és hálózatok esetén a vállalkozások piaci helyzetének értékelése során figyelembe kell venni különösen a közvetlen és közvetett hálózati hatást; több szolgáltatás párhuzamos használatát és a felhasználók váltási költségeit; a vállalkozás méretgazdaságossági előnyeit a hálózati hatásokkal kapcsolatban; a vállalkozás verseny szempontjából releváns adatokhoz való hozzáférését és az innováció általi versenynyomást."[75] A Hatóság a közvetett hálózati hatás tekintetében a magánfelhasználókat és velük szemben a hirdetőket, valamint azokat a szereplőket határozta meg, akik a saját szolgáltatásaikba integrálják a Facebook szolgáltatásait vagy pedig a vállalkozásuk tevékenységét osztják meg a saját Facebook oldalukon. Összességében a piacot szűken határozta meg a Hatóság.[76]
A Hatóság álláspontja szerint a Facebook a magánfelhasználóknak szóló közösségi hálózatok terén a német piacnak egy meghatározó vállalata [GWB 18. § (1) bekezdése alapján]. A magánfelhasználók nehezen tudnának másik közösségi platformra váltani az erős közvetlen hálózati hatásnak köszönhetően. Továbbá sok más piaci szereplő is lemorzsolódott a releváns piacról, mégpedig úgy, hogy vagy kiléptek, vagy a részesedésük csökkent. Következésképp a Facebook monopol helyzetbe került a releváns piacon,
- 115/116 -
amit tovább erősített a - korábban már részletezett - lock-in hatás. A versenytársak innovatív ötleteit is sikeresen "visszaverték", amely szintúgy erősítette a piaci pozícióját.[77]
A Facebook piaci erőfölényével élt vissza a "kizsákmányoló" üzleti feltételeivel [a GWB 19. § (1) bekezdése alapján] azzal, hogy az Általános Adatvédelmi Rendeletnek nem felelt meg. A Hatóság szerint a GWB 19. §-át kell alkalmazni az alkotmányos jogok védelme érdekében, ha az egyik szerződő fél képes befolyásolni a szerződési autonómiát, és ezzel együtt a másik félnek meg is szűnik az autonómiája. A következtetését a Német Szövetségi Bíróság álláspontjára alapozza. A Hatóság szerint az álláspont az adatvédelem területére is kiterjed, hiszen az Általános Adatvédelmi Rendelet információs önrendelkezési jogot biztosít, amelynek keretében az érintett szabadon dönthet a személyes adatairól.[78]
Meglátása szerint az ilyen digitális szolgáltatók versenyjogi vizsgálata szükséges lehet az adatkezelési eljárásaiknak a tekintetében is. Hivatkozik arra is, hogy az Általános Adatvédelmi Rendelet nem tiltja, hogy más hatóság az anyagi adatvédelmi jogot alkalmazza. Továbbá rendszeres kapcsolatot tartott fenn az adatvédelmi hatóságokkal, valamint kihangsúlyozza, hogy a szövetségi és a tartományi adatvédelmi hatóságok konferenciáján kijelentették, hogy az adatvédelmi jogszabályok kikényszerítése nem elegendő a jogsértések megfékezésére.[79]
Az adatkezelés jogszerűségének vizsgálata során arra a megállapításra jutott, hogy a Facebook piaci erőfölényére tekintettel nem valósul meg az önkéntes hozzájárulás azzal, hogy a felhasználók a szerződés megkötése érdekében elfogadják a Facebook felhasználási feltételeit. A speciális adatkezelési tevékenységhez szükség van az önkéntes hozzájárulásra. Így tulajdonképpen a Facebook erőfölénye magától értetődően kapcsolódik az önrendelkezési jog korlátozásához, következésképp a digitális platform jogellenesen jutott versenyelőnyhöz.[80]
A Hatóság a szankcionálása körében megtiltotta a Facebooknak, hogy önkéntes hozzájárulás nélkül kezelje a felhasználók személyes adatait a fentebb részletezett körülmények esetén.[81]
A határozat meghozatala óta a Oberlandesgericht Düsseldorf előtt megtámadták az ügyet, amelynek keretében a bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Unió Bíróságához fordult. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések között szerepel az is, hogy az Általános Adatvédelmi Rendelet 51. és az azt követő cikkeivel összeegyeztethető-e, ha valamely nemzeti versenyfelügyeleti hatóság az eljárása keretében az Általános Adatvédelmi Rendeletbe ütköző tevékenységet állapít meg, és ezzel összefüggésben olyan határozatot hoz, amely szerint a jogsértést meg kell szüntetni.[82]
Meglátásom szerint, ahogy Örkény István novellájából is kiviláglik a személyes adatoknak és ezzel együtt egyéb más adatoknak nem mindig van relevanciájuk. Önmagukban nem képesek
- 116/117 -
arra, hogy értéket hordozzanak, hiszen az az adott kontextusban dől el, hogy egy adat, illetve egy adatbázis értékes-e vagy sem. Napjaink bonyolult piaci rendszerében előfordulhat az az eset, hogy az adatbázis önmagában értéket is képvisel (pl. Thomson/Reuters fúzió), ellenben álláspontom szerint ez ritka. Így az is ritka, hogy egy digitális szolgáltató a felhalmozott adatbázisával közvetlenül piaci erőfölényes helyzetbe kerülne. Meglátásom szerint annak van inkább relevanciája, hogy ezekből az adatokból egy adott szolgáltató milyen következtetéseket tud leszűrni, azt milyen gyorsan teszi, és ezzel kapcsolatban milyen innovatív megoldással tudja a felhasználók figyelmét lekötni. Azzal is egyetértek, hogy egy piacra lépő vállalkozásnak nem feltétlenül van szüksége olyan nagy adatbázisra, mint egy 2,910 milliárd aktív felhasználóval rendelkező platformnak. Ezzel összefüggésben azt is ki merem jelenteni, hogy egy vállalkozás alternatív módon is képes a számára szükséges adatmennyiséget megszerezni, és a kezdeti piacra lépési hatékonysága inkább az innovációra való képességének függvénye.
Véleményem szerint a versenyfelügyeleti hatóságoknak akár fúzió során, akár az adott vállalkozás szimpla piaci magatartásának vizsgálata során in concreto kell eldöntenie az adatbázis jelentőségét. Nagy valószínűséggel a közeljövőben ezek az esetek mindinkább konkretizálódni fognak, és a versenyfelügyeleti hatóságoknak "könnyebb" dolga lesz a szükséges következtetések levonása kapcsán.
Azokon a határterületeken, ahol nem tisztán versenyjogi szabályokból vezethető le a piaci erőfölénnyel való visszaélés vagy egyéb más versenyellenes magatartás, ott minden eddiginél szükségesebbnek tartom a hatóságok közötti kooperációt. Ez legyen akár adatvédelmi kérdés vagy bármilyen más határterület. Szükségesnek tartom a hatóságok együttműködésének jogszabály általi kialakítását, és pedig úgy, hogy a határterületeket érintő kérdésekben az adott hatóságnak legyen hatásköre bevonni más hatóságokat az eljárásba, vagy pedig úgy, hogy az egyik hatósági eljárást a másik hatósági eljárás eredményes lefolytatásától tegyük függővé. Mindenesetre az első együttműködési típust célravezetőbbnek találom mind a hatékonyság, mind pedig a jogfejlődés szempontjából. Egyetértek a Bundeskartellamt és a német adatvédelmi hatóságok álláspontjával, miszerint az adatvédelmi jogszabályok kikényszerítése nem elegendő a jogsértések megfékezésére.
Az Európai Unió Bírósága előtti előzetes döntéshozatali eljárás során feltett kérdések megválaszolása - meglátásom szerint - jelentősen meg fogja határozni az előbbi versenyjogi kérdéseket. A kérdés csupán az, hogy milyen irányba indul el a Bíróság. ■
JEGYZETEK
* Jelen tanulmány a Magyar Jogász Egylet Ösztöndíjprogram támogatásával készült. A tanulmány a Magyar Jogász Egylet és a PTE ÁJK által 2021-ben kiírt pályázaton (megosztott) II. helyezést ért el.
[1] Örkény István: Válogatott egyperces novellák. Helikon Kiadó 2019. 198. o.
[2] Bojti Blanka: Digitális platformok piacmeghatározásának sajátosságai. 1. o. (letöltve: https://www.gvh.hu/pfile/file?path=/gvh/versenykultura_fejlesztes/tanulmanyi_verseny/palyazati_eredmenyek/bojti-blanka&inline=true)
[3] Belényesi Pál: Digitális platformok és a Big Data. In: Valentiny Pál, Kiss Ferenc László, Nagy Csongor István (szerk.): Verseny és szabályozás. MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet, Budapest 2016. 129-131. o. (letöltve: http://old.kti.krtk.hu/file/download/vesz2016/teljes.pdf)
- 117/118 -
[4] Bojti: i.m. 7. o.
[5] Orosz Fanni: A versenyjog, a fogyasztóvédelem és az adatvédelem lehetséges találkozási pontjai a digitalizáció korában. Pázmány Law Working Papers 2021/10. 3. o. (letöltve: https://plwp.eu/images/2021/PLWP_2021-10_Oroszi.pdf)
[6] Orosz: i.m. 6. o.
[7] Tóth András: A web 2.0 versenyjogi vonatkozásai. In: Klein Tamás (szerk.): Tanulmányok a technológia- és cyberjog néhány aktuális kérdéséről. Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanács Médiatudományi Intézete, 2018. 57. o. (letöltve: http://mek.oszk.hu/18100/18192/18192.pdf)
[8] M.7217. sz. ügy - Facebook/ WhatsApp.
[9] Polyák Gábor, Pataki Gábor: A személyes adatok értéke a Facebook - WhatsApp - összefonódás versenyjogi értékelésben. Pro Futuro 2018/1. szám. 134. o. (letöltve: https://ojs.lib.unideb.hu/profuturo/article/view/4693)
[10] Greg Sivinski, Alex Okuliar, Lars Kjolbye: Is big data a big deal? A competition law approach to big data. European Competition Journal, 2017. 2. o. (DOI:10.1080/17441056.2017.1362866)
[11] Darren S. Tucker, Hill B. Wellford: Big Mistakes Regarding Big Data. The Antitrust Source, 2014. 4. o. (letöltve: https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=2549044)
[12] B6-22/16 (Case Summary) - Facebook Bundeskartellamt általi vizsgálata. (letöltve: https://www.bundeskartellamt.de/SharedDocs/Entscheidung/EN/Fallberichte/Missbrauchsaufsicht/2019/B6-22-16.pdf?_blob=publicationFile&v=4)
[13] Bojti: i. m. 3-4. o.
[14] 2001. évi CVIII. törvény az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről 2. § l) pontja.
[15] Bojti: i. m. 3-4. o.
[16] Maier Norbert: Az adat mint termék a versenyjogban. 62-63. o. (letöltve: https://kti.krtk.hu/wp-content/uploads/2019/03/Vesz2018_03_MaierN_adat.pdf)
[17] AT.39740. sz. ügy - Google Search (Shopping)
[18] AT.39740. sz. ügy - Google Search (Shopping) (157)-(160) bekezdések. In.: Orosz: i.m. 10. o.
[19] Kfv.II.37.243/2021/11. számú kúriai ítélet. (letöltve: https://gvh.hu/pfile/file?path=/dontesek/birosagi_dontesek/birosagi_dontesek/birosagi_dontesek_2016/Vj085_2016_Kuria.pdf1&inline=true)
[20] Belényesi: Digitális... i.m. 133. és 138. o.
[21] Orosz: i.m. 9. o.
[22] Belényesi: Digitális... 149. o.
[23] Orosz: i.m. 9. o.
[24] Forbes: Meta lett a Facebookból - milyen lesz a Zuckerberg által álmodott virtuális világ? Lásd: https://forbes.hu/uzlet/meta-facebook-metaverzum-video/)
[25] Lásd: https://signal.org/hu/
[26] Orosz: i.m. 9. o.
[27] D. Daniel Sokol, Roisin E. Comerford: Antitrust and Regulating Big Data. 23 Geo. Mason L. Rev. 2016. 1137. o. (letöltve: https://scholarship.law.ufl.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1817&context=facu ltypub)
[28] Belényesi: Digitális. 133. o.
[29] Bojti: i.m. 16. o.
[30] Kocsi Ádám és Papp Ádám szerint ez sértheti az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 101. cikkét. Lásd: Kocsi Ádám, Papp Ádám: Miért drágább MacBookról rendelni? - Az árdiszkrimináció aspektusai a Big Data tükrében. 4. o. (letöltve: https://www.gvh.hu/pfile/file?path=/gvh/versenykultura_fejlesztes/tanulmanyi_verseny/palyazati_eredmenyek/kocsi_adam_papp_adam&inline=true)
[31] COMP/M.4731. sz ügy - Google/DoubleClick
[32] COMP/M.4731. sz ügy - Google/DoubleClick 359-364. o. In: Belényesi: Digitális... i.m. 145. o.
[33] Belényesi Pál: A digitális piacok időszerű versenyjogi vonatkozásai. John Cabot University, Róma 2015. 19-22. o. (letöltve: https://www.gvh.hu/data/cms1033315/12_Belenyesi_Pal_a_digitalis_piacok.pdf)
[34] Tóth: i.m. 52. o.
[35] Bojti. i.m. 4-6. o.
[36] Tóth: i.m. 52. o.
[37] Belényesi: Digitális. i.m. 150-151. o.
[38] Lásd: https://www.statista.com/statistics/264810/number-of-monthly-active-facebook-users-worldwide/
[39] Lásd bővebben: Tóth: i.m. 59-60. o.
[40] Belényesi: Digitális. i.m. 136. o.
[41] Kocsi, Papp: i.m. 25-29. o.
[42] Sivinski, Okuliar, Kjolbye: i.m. 2. o.
[43] U.o.
[44] Sokol, Comerford: i.m. 1136. o.
[45] Belényesi: Digitális. i.m. 148. o.
[46] Sokol, Comerford: i.m. 1137-1138. o.
[47] Tucker, Wellford: i.m. 4. o.
[48] Tucker, Wellford: i.m. 2-4. o.
[49] U.o.
[50] Sivinski, Okuliar, Kjolbye: i.m. 10. o.
- 118/119 -
[51] Maier: i.m. 64. o.
[52] Tóth: i.m. 52. o.
[53] Sivinski, Okuliar, Kjolbye: i.m. 10-12. o.
[54] Belényesi: Digitális... i.m. 141-144. és 148-149. o.
[55] Sokol, Comerford: i.m. 1139. o.
[56] Belényesi: Digitális... i.m. 148-149. o.
[57] Tucker, Wellford: i.m. 3-4. o.
[58] COMP/M.5727. sz. ügy - Microsoft/Yahoo!
[59] Belényesi: Digitális. i.m. 149. o.
[60] Tucker, Wellford: i.m. 4-7. o.
[61] COMP/M.7217 - Facebook/WhatsApp.
[62] Polyák, Pataki: i.m. 143-144. o.
[63] M.8788. sz. ügy - Apple/Shazam
[64] Oroszi: i.m. 11. o.
[65] Tóth: i.m. 54. o.
[66] 1:08-cv-00262. sz ügy - U.S. v. Thomson Corp. and Reuters Group; COMP/M.4726. sz. ügy - Thomson/Reuters
[67] 1: 11-cv-00688. sz. ügy - U.S. v. Google, Inc. and ITA Software, Inc.
[68] Sivinski, Okuliar, Kjolbye: i.m. 12-15. o.
[69] Tucker, Wellford: i.m. 9. o.
[70] Belényesi: Digitális. i.m. 152. o.
[71] COMP/M.7217 - Facebook/WhatsApp (164) bekezdés.
[72] B6-22/16 i.m. 1-2. o.
[73] B6-22/16 i.m. 3-4. o.
[74] Act against Restraints of Competition in the version published on 26 June 2013 (Bundesgesetzblatt (Federal Law Gazette) I, 2013, p. 1750, 3245), as last amended by Article 4 of the Act of 9 July 2021 (Federal Law Gazette I, p. 2506) (a továbbiakban: GWB) 18. § (2a) bekezdése.
[75] GWB 18. § (3a) bekezdése.
[76] B6-22/16 i.m. 3-4. o.
[77] B6-22/16 i.m. 5-7. o.
[78] B6-22/16 i.m. 7-8. o.
[79] B6-22/16 i.m. 8-9. o.
[80] B6-22/16 i.m. 10-11. o.
[81] B6-22/16 i.m. 12. o.
[82] C-252/21. sz. ügy - Az Oberlandesgericht Düsseldorf (Németország) által 2021. április 22-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Facebook Inc. és társai kontra Bundeskartellamt (letöltve: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:62021CN0252&from=HU)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző joghallgató, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar.
Visszaugrás
