Idén novemberben a heidelbergi Ruprecht-Karls Egyetem Nemzetközi Tudományos Fórumának (Internationales Wissenschaftsforum Heidelberg) keretében megrendezésre került a német-francia-svájci együttműködés alapján életre hívott "Convergence des droits privés", azaz az európai nemzeti magánjogok közelítését célzó projekt első ülése.
A munkaterv az európai magánjogban megvalósítandó ún. differenciált integrációhoz, tehát tagállamok egy részének körében történő jogegységesítéshez szükséges hálózat kiépítését célozza meg. A projekt elindítóinak indoklása szerint az Európai Közösség növekedésével és ennek következtében homogenitásának elvesztésével ugyanis egyre fontosabb szerephez jut a differenciált integráció. Ez elsősorban a "klasszikus" magánjogot érinti, tehát a családjognak, az öröklési jognak és a dologi jognak a gyakorlat számára is központi jelentőségű területeit, amelyek még nem képeznek közösségi joganyagot. (Szemben az e tekintetben már jócskán előrehaladott gazdasági és fogyasztói joggal, valamint az általános szerződési joggal.) A jelen projekt által megcélzott területeken ugyanis nagy az ellenállás a nemzeti, regionális vagy kulturális sajátosságok feladása ellen egy, az egész Közösséget átfogó szabályozás javára. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy számos tudós és politikus is úgy vélekedik, az említett jogterületeken a nemzeti jog tekintetében domaine réservé áll fenn. Éppen ezért tűnik reálisabbnak differenciálni, azaz kisebb csoportokat képezni, mind az integrációban érintett tagállamok, mind a jogterületek (illetve adott esetben szűkebb részeinek) tekintetében. Az alapítók szerint erre leginkább a német, illetve a francia polgári törvénykönyv által befolyásolt, valamint az azokhoz közel álló jogrendek, tehát a Földközi-tenger és Kelet-Közép-Európa államai tűnnek alkalmasnak - mint ahogyan a konferencián is ezek egy része képviseltette magát.
A projekt vezetői mindazonáltal azt is leszögezték: tudatában vannak annak, hogy realisztikusan a minden tekintetben megvalósuló konszenzus kizárt, mivel a szóban forgó jogterületekre - a közös római jogi alapok ellenére - a nemzeti hagyományok nagymértékben rányomják a bélyegüket. Így ezek a közösségi jog számára továbbra is "nouvelles frontières"- nek, szűzföldnek számítanak. Ugyanakkor a nagymértékű migráció és a tőkeáramlás mégis átfogó szabályozást követel meg ezeken a területeken is, amely lehetőleg minél több tagállamra ki kell, hogy terjedjen. Hiszen egy-egy tagállam polgárai gyakran egy másik tagállamban házasodnak, ott halnak meg, ott gyakran tetemes vagyonra is szert tesznek. Annak egységesítése, hogy ilyen esetekben melyik jog alkalmazandó és hogy milyen mértékben kell elismerni a külföldi ítéleteket, már jelenleg is folyik. Az elméleti és gyakorlati munkák (nemritkán közjegyzőségekkel együttműködve) tehát főképpen a kollíziós- és eljárásjogi aspektusokat érintő területeken folynak. Már itt is problematikus ugyanakkor, hogy noha gyakran maguk a közösségi normák alkalmazandó jogról és eljárásról szóló kifejezései is felhívják a figyelmet a különböző hagyományok közötti, akár fogalmi szintű különbségekre is, mégis csak a jogalkalmazás során derül fény az esetleges divergenciákra. Ez a tendencia azáltal sem változott számottevően, hogy a bíróknak ma már gyakran kell külföldi jogszabályokat alkalmazniuk (amelyek olykor nyelvileg nem hozzáférhetők számukra). Mindeközben az anyagi jog integrációjának kérdései a már említett állítólagos domaine réservé politikai tabujának részét képezik: gyakran hangoztatott nézet szerint olyan joganyagokat, mint például a családi jog, nem kell vagy egyenesen nem szabad közösségi szabályozás tárgyává tenni. Ezt a problémát a Lisszaboni Szerződés sem oldja meg.
Ezek a tények a szűkebb körben való együttműködés felé irányítják a figyelmet: vannak-e olyan országok, amelyek dologi-, öröklési vagy netán családi joga olyan közel áll egymáshoz, hogy közöttük akár a teljes jogharmonizáció is lehetséges volna? - első lépésként egy ilyen keretek között zajló együttműködésről céloz meg a program. E ponton azonban további kérdésként merül fel, hogy az átfogó integrációs folyamat effajta áttörése nem ellentétes-e az európai joggal, valamint hogy egyáltalán mely esetekben célravezető. Valószínűsíthető, hogy a történelmileg egymással rokon jogrendek nyitottak leginkább erre az eljárásra; ebben a vonatkozásban már legalább elszórtan léteznek alaptanulmányok, noha összességében e terület nagy része még feldolgozásra vár.
Így a mostani három napos konferenciát az elmúlt években már több, főként német nyelvű kiadvány is megelőzte. Elsősorban a szintén nemzetközi (német-osztrák-svájci) együttműködésen alapuló, 2003 óta megjelenő folyóirat, a "Zeitschrift für Gemeinschaftsprivatrecht" 1 említendő, amely az egyes nemzeti magánjogi szabályozások közötti konvergencia vagy éppen annak hiánya aktuális elméleti kérdéseire, valamint a konkrét gyakorlati következmények vizsgálatára nyújt tudományos platformot. Ugyancsak e most induló együttműködés elméleti előkészítésének tekinthetők az alábbi kötetek: Christian Baldus/Peter-christian Müller-Graff (szerk.), Die Generalklausel im Europäischen Privatrecht. Zur Leistungsfähigkeit der deutschen Wissenschaft aus romanischer Perspektive (München 2006) valamint Peter Jung/Christian Baldus (szerk.), Differenzierte Integration im Gemeinschaftsprivatrecht (München 2007). Amint az a fentiekből is kitűnik, mind az elméleti alapvetések, mind pedig a konkrét nemzetközi együttműködésre irányuló lépések főként a német fél kezdeményezésének köszönhetők, mint ahogyan az a mostani konferencia szervezésében betöltött szerepvállalásban is tapasztalható volt.
A kutatási program egyébként eredetileg három egyetem: a Ruprecht-Karls-Universität Heidelberg, az Université de Nancy II és az Universität Basel jogi karainak kooperációjára épült. A konferencián magán azonban már további európai egyetemek képviselői - lengyel, olasz, portugál, magyar2 - valamint ezen országok saját megoldásai is helyet kaptak, sőt fontos szerephez jutottak.
A német és francia nyelven zajló ülést a jogi fakultások dékánjainak, Christian Baldus (Heidelberg), Oliver Cachard (Nancy II) és Peter Jung (Bázel) köszöntői nyitották meg. Ezután Peter-Christian Müller-Graff (Heidelberg) foglalta össze a hosszú távúra tervezett együttműködés fő célkitűzéseit. Ezek között elsősorban a közösségi magánjog normáinak alkalmazását, valamint ezek nemzeti szabályozásokkal való összeegyeztethetőségének kérdését említette. Egyben kiemelte, hogy a nemzeti magánjogok konvergenciája, illetve annak lehetőségének vizsgálata rendkívül fontos elméleti és gyakorlati jelentőséggel bír - vö. a II. pont alatt említett körülményekkel. Majd alapvető módszertani irányelvként a funkcionális összehasonlítás követelményét hangsúlyozta. Ennek alapján egy adott problémából, jelenségből kiindulva vizsgálják az egyes jogrendek által adott válaszokat és azt, hogy a különböző megoldások hogyan hozhatók esetleges közös nevezőre, szemben a konkrét jogintézmények összehasonlításából kiinduló kutatással. Megemlítette továbbá a munka során várható főbb nehézségeket, amelyek többnyire a jogrendszerek különböző, a belső szerkezetet alapvetően meghatározó tradícióira (példaként szembeállítható a romanista illetve germanista szemléletmód), illetve a joggyakorlat eltérő, ugyanakkor megszilárdult megoldásaira vezethetők vissza.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
