A kínai állam és közigazgatása hosszú évezredek óta fennáll. Közismert, hogy Kína szerepe, súlya a világban egyre jelentősebbé válik. A kínai közigazgatást fokozott érdeklődés övezi azért is, mivel a világ legrégebb óta folyamatosan fennálló közigazgatásáról van szó. Az itt ismertetendő kötet[1] 2004 januárjában látott napvilágot. A munkálatokban huszonnyolc szerző vett részt, akik közül huszonötén kínaiak.
A munka ajánlással és előszóval, valamint a szerkesztők bevezetőjével indul, majd öt részre tagozódik, ezekben pedig 21 fejezet található. Az ajánlás Allan Rosenbaum müve; a szerkesztői bevezetőt Margaret T. Gordon, Marie-Christine Meiniger, valamint a kínai Weilan Chen jegyzi. Megjegyzendő, hogy az 1., valamint a 20. fejezet két-két kínai szerző írását tartalmazza.
A könyv az International Association of Schools and Institutes of Administrations (IASIA), valamint a Chinese National School of Administration (CNSA) elnevezésű intézmények együttműködésében jelent meg. Fontos, hogy jelen monográfia az IASIA 2000 júliusában, Pekingben megtartott éves konferenciájának előadásait tartalmazza. Ugyanakkor a kínai közigazgatás mint téma monografikus feldolgozottságának hiánya miatt az írásmű a nyugati olvasó számára az újdonság erejével hat. Esztétikai szempontból kiemelendő, hogy a kötet keményfedelű kötésben jelent meg, ami sajnos napjainkban eltűnőben lévő jelenség. írásunkban a kínai neveket a szerzők esetében a kötetben használt nyugatias sorrendben közöljük (a családnév áll hátul), és a standard pinyin átírást alkalmazzuk a tudományos szövegek szokása szerint, kivéve az olyan meghonosodott szavaknál, mint Peking és Hongkong, ill. Konfuciusz.
- 243/244 -
Allan Rosenbaum professzor, az IASIA elnöke ajánlásában olvasható, hogy a kötet egy különleges személyiség, Danqing Wang emlékezetét hivatott fenntartani. A CNSA Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének néhai tanszékvezetőhelyettese, kitűnő oktató, láthatóan csendes, megfontolt személyiség, aki a más kultúrák, társadalmak legkisebb rezdüléseinek is értője volt. Eletét fájdalmasan rövidre szabta a sors, s mivel a kötetben szerzőként megtalálható és a könyv létrehozatalában is jelentős szerepe volt, a szerkesztők a müvet az ő emlékének szentelték.
Tiehan Tang, a CNSA alelnöke előszavában a kínai közigazgatási reformokról és a kínai közigazgatási reformok fejlődésmenetéről önálló tanulmánynak is tekinthető összefoglalást nyújt. Egy, a szakirodalomban eltérően értelmezett kérdést tisztáz a modern kínai állam[2] utóbbi harminc évben történt reformjaival[3] kapcsolatban, mikor e közigazgatási reformokat időrendben ismerteti (az 1982, 1988, 1993 és az 1998 utáni reformok említhetőek Tang professzor szerint). Ezeknek a közigazgatási reformoknak a részletes ismertetése szétfeszítené a rendelkezésre álló terjedelmi kereteket, ezért csak annyi említendő meg, hogy a kínai kormány (az Államtanács) mérete ezek segítségével jelentősen (39 százalékkal) csökkent,[4] és a közigazgatás személyi állománya számára megfogalmazott négy cél (kín. si hua): a forradalmiság, fiatalítás, intelligencia és szakértelem is megvalósult.
A szerkesztők bevezetőjét Margaret T. Gordon, a Washington állambeli Seattle-ben lévő Washington Egyetem Daniel J. Evans Schooljának oktatója, Marie-Christine Meininger, a párizsi École Nationale d'Administration (ENA) tanára, és Weilan Chen, a CNSA professzora írta. Megemlítik, hogy ők azon első nyugati tudósok között vannak, akik a konferencia során első kézből szerezhettek tudomást a pekingi konferencián a kínai kormányzati rendszer jelentős változásairól, hallhattak a demokrácia meghonosításának nehézségeiről, a köz-
- 244/245 -
szolgálati dolgozók nép általi felügyeletéről, a nyitottság[5] eszméjéről. Az is megtudható, hogy a pekingi konferencia munkanyelvei az angol, a francia a spanyol és eseti jelleggel a kínai voltak. Érdekesség, hogy az előadások eredetileg kínai nyelven íródtak (bár kivétel nélkül csak angol nyelvű forrásokat használtak fel a szerzők), ezeket a Daniel J. Evans School azon PhD-hallgatói fordították angolra, akik a mandarin kínai nyelvet kellően magas szinten ismerik (két ilyen hallgató akadt: Mei Li és Essence Pence). Az angol szövegek nyelvhelyességének ellenőrzését Margaret T. Gordon vállalta magára. Az egyes tanulmányok felépítése az alábbi: angol nyelvű összefoglalás (ang. abstract) francia nyelvű összefoglalás (fr. résumé), angol nyelvű tanulmány, ezért szükséges volt a francia nyelvű összefoglalók megírása is, ezt Meininger tanárnő végezte el.
Megjegyzendő, hogy a könyv egyes részei az ábécé betűi szerint vannak megkülönböztetve (A-tól E-ig), ettől eltérően az egyes részeket a továbbiakban római számokkal jelölve ismertetjük.
Lan Xue és Zongchao Peng (előbbi a pekingi Qinghua Egyetem dékánhelyettese és professzora, utóbbi pedig ugyanezen egyetem tanársegédje a Közpolitika és Menedzsment Karon) tanulmánya ("A közigazgatás oktatása Kínában: múlt, jelen, jövő") képezi a könyv első fejezetét (11-27). A tanulmány történeti vetületben ragadja meg a közigazgatás-tudományok (ang. public administration, a továbbiakban: PA) oktatásának helyzetét Kínában. A szerzők nem foglalkoznak korai párhuzamokkal; meg kell jegyeznem, hogy Wang Huizu 1793-ban értekezést írt "Nézetek a közigazgatás tanulásáról" (kín. "Xue zheji shuo") címmel, melyet még később három másik követett. Mi több, a jövendő hivatalnokokat a Kr e. 124. évtől a Császári Akadémián képezték (egyszerre háromezret, mert a hagyomány szerint Konfuciusznak is ennyi tanítványa volt). A kezdetek vizsgálatában az 1930-as évekig megy vissza a szerző, amikor már voltak bizonyos modern oktatási programok, bár meg kell jegyezni, hogy csak 1952 után vált jelentősebbé a társadalomtudományok iránti érdeklődés; a kínai felsőoktatás szerkezetátalakítása is ekkorra fejeződött be. (Megjegyezném,
- 245/246 -
hogy a legtipikusabb egyetemi végzettség Kínában máig a mérnöki; ez a tény a közigazgatásban is érezteti hatását). A tanulmány külön értéke, hogy a modern közigazgatás-tudomány 1930-as évekbeli kínai művelői közül kettőt is megemlít, mégpedig Liu és Yichang professzorok személyében. A legújabb információk közül megemlítendő, hogy 41 egyetemen adható bachelor fokozat közigazgatásból, 24 egyetemen szerezhető master és csupán 4 egyetemen PhD. fokozat ezen diszciplínából. Viszonylag kevesen művelik a közigazgatás-tudományokat; a nagyobb egyetemeken is 11 és 16 között van a közigazgatást oktató adjunktusok száma. A bachelor szinten maximum 24 közigazgatásinak minősülő tantárgyat kell teljesíteni, ezek közül a közigazgatás alapintézményei (ang. principles of PA), a közpolitika, és a politikatudomány alapjai van mind a 11 egyetemen, amelyet a kutatók vizsgáltak. Magyar szemmel furcsa, hogy a közigazgatási jog csak 9 egyetemen szerepel.
A korábbiakban említett néhai Danqing Wang tanulmánya ("Küzdelem a kiválóságért a közszolgálati továbbképzésben: a CNSA stratégiái az új évezredben") a CNSA, az 1988-ban alapított Kínai Közigazgatási Főiskola fejlődését vizsgálta (29-36), de ideértve a kiválósági standardokat is.[6] A továbbképzési program lehet: vezetői politikai szeminárium miniszterek és tartományi kormányzók számára (két vagy három hetes); szinten tartó kurzusok vezérigazgatók számára; program jó képességű pályakezdő köztisztviselőknek (két év); valamint pekingi kurzusok hongkongi és makaói kínaiak számára (két hét). Ezeken 450 miniszter, közel 2000 vezérigazgató és mintegy 6000 egyéb személy vett részt. Francia, német, japán, és amerikai részről is volt érdeklődés a külföldieknek szóló képzés iránt (kb. 200 francia, 150 német, 200 japán és 100 amerikai vett részt).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
