Románia és az Európai Unió 25 tagállamának képviselői 2005. április 24-én aláírták Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést. Látszólag ezzel a szerződéssel az Európai Unió elismeri, hogy Románia eleget tesz a koppenhágai és madridi feltételeknek, és megérett arra, hogy 2007. január 1-jétől1 egyenlő tagként részvételt nyerjen az európai nemzetekfölötti szervezetekben, valamint az EU-féle közös kormányközi politikákban. A szerződés előírásainak alapos elemzése azonban arra a következtetésre vezet, hogy egy feltételekhez és több határidőhöz kötött szerződésről van szó.
Románia csatlakozási folyamata is hasonlít egy bizonyos pontig a 2004. május 1-jén csatlakozott közép-kelet európai államokéhoz. Azon túl, hogy a politikusok előszeretettel hangoztatták az évezredes Európához való tartozást és az ország évszázados védőpajzs szerepét a török expanzió megfékezésében, Románia már az államszocializmus éveiben elkezdte az együttműködést az Európai Közösségekkel2, és ez az együttműködés tovább fejlődött a rendszerváltás után a ’90-es évek elején3.
A csatlakozás első lépésének az 1993-ban aláírt Társulási Szerződést4 minősítjük, amely 1995 február 1-jén lépett életbe, ugyanis ennek preambulumában a szerződő felek elismerik, hogy Románia célja az Európai Közösségekhez (nem az EU-hoz) való csatlakozás. Ennek megvalósítására egy 10 éves átmeneti periódus volt kiszabva, amely 2005. január 31-én végződött a csatlakozás megvalósítása nélkül.
Románia már 1995. június 22-én letette csatlakozási kérését, de a csatlakozási tárgyalások csak 2000 február 15-én kezdődtek el és 2004. december 14-én záródtak le. Az Európai Parlament jóváhagyása 2005. április 13-án született meg, az aláírásra 2005. április 24-én került sor. A román parlament egyesített házai 2005. május 17-én egyhangú szavazattal erősítették meg a csatlakozási szerződést5. Az Alkotmány szerint a megerősítéshez 2/3-os többségre volt szükség. A Parlament ratifikációs nyilatkozata6 alapján ez a szerződés egy ún. "drámai örökségnek" vet véget és új lehetőségeket nyit meg az ország előtt. Ugyanaz a nyilatkozat Románia és Bulgária csatlakozását az 5. bővítési hullám utolsó felvonásának minősíti.
Hasonlóképpen a 2004-ben az EU-hoz csatlakozott 10 állammal kötött csatlakozási szerződéshez7 Románia és Bulgária csatlakozási szerződése, közös szerződés, amelyet az utolsó ilyen szerződésnél használt alapelvek és módszer szerint dolgozták ki. Az Európai Unió korábbi bővítésének gyakorlatát követve a két új tagállam csatlakozásának feltételeit egyetlen nemzetközi szerződésbe foglalták. Míg a Társulási Szerződést az Európai Közösséggel írták alá, a két állam az Európai Unióhoz csatlakozik és a szerződés a 31 tárgyalási fejezet teljes eredményét foglalja magába.
A nemzetközi jog szerint nemzetközi szerződésnek minősülnek egyfelől az államok vagy nemzetközi szervezetek, másfelől az államok és nemzetközi szervezetek között írásban kötött akaratmegegyezések, megállapodások, attól függetlenül, hogy egyetlen, kettő vagy több, egymással kapcsolatos okmányba foglalták-e ezeket8. Ezen meghatározás alapján Románia és Bulgária csatlakozási szerződése iskolapéldának minősül 4 részével, 18 mellékletével, 7 nyilatkozatával és levélváltásával.
Míg az utolsó csatlakozáskor a szerződés szerkezeti szempontból három fő részből állt, a legújabb csatlakozási szerződés kiegészül egy újabb résszel a következő módon: a csatlakozásról szóló szerződés, a csatlakozási protokollum (jegyzőkönyv), a csatlakozási okmány, végül a záróokmány (vagy záródokumentum) képezi a dokumentum részeit.
Az első és alapvető dokumentum Romániának és Bulgáriának az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződés. Az utolsó bővítési hullám 10 államával kötött csatlakozási szerződéssel ellentétben, Románia a szerződés szerint az Európai Alkotmányhoz csatlakozik, abban az esetben ha ennek a ratifikálására sor kerül a csatlakozás időpontjáig. Az Alkotmány ratifikációs kudarcának esetén, amelyre Barrosso Bizottsági elnök D-terve9 ellenére nagyon nagy az esély, Románia a lé-tező szerződésekhez, vagyis az Európai Közösséget, Euratom-ot és Európai Uniót létrehozó szerződésekhez fog csatlakozni. Ez a szerződési alternatíva, pontos választ ad azokra a találgatásokra, amelyek szerint a ratifikálási nehézségek a csatlakozás elodázását vonnák maguk után. Jogi szempontból a kettő között nincs közvetlen összefüggés, és Románia az Alkotmány ratifikációs késése esetén is határidőre csatlakozhat, amennyiben eleget tesz szerződéses kötelezettségeinek.
A csatlakozási szerződésnek része az elsődleges közösségi jog, mindazon szerződések, melyeket a tagállamok a Közösségek vagy az Unió létrehozása érdekében kötöttek, a kiegészítő és módosító szerződésekkel együtt, ideértve a korábbi csatlakozási szerződéseket is. Ennek ellenére a Romániával kötött csatlakozási szerződésben az EU-Alkotmány jelenik meg mint az eddigi elsődleges jog egy részét, a létrehozó szerződéseket, helyettesítő alapszerződés. Ennek eredményeként, a román megerősítési törvény melléklete ellentétben a magyarral, nem a létrehozó szerződéseket, hanem az Alkotmányt tartalmazza.
A csatlakozási szerződés megerősítésével Románia nemzetközi kötelezettséget vállalt arra, hogy az Európai Unió alapszerződéseit és a közösségi jogot az Európai Bíróság értelmezésének megfelelően alkalmazza, hogy az elsődleges jogból fakadó kötelezettségek érdekében meghozzon minden általános és egyedi intézkedést, illetve hogy tartózkodjon minden olyan lépéstől, amely az alapító szerződésekből fakadó célok megvalósulását veszélyeztetné.
A csatlakozásról szóló szerződés összesen 6 szakaszt tartalmaz. A 2. szakasz 4. bekezdése egy tranzit megoldást hoz az okmány és jegyzőkönyv egymást követő alkalmazására. Eszerint ha először az okmány kerül alkalmazásra, amennyiben időközben az Alkotmányt is elfogadják a tagállamok, a jegyzőkönyv előírásai felváltják az okmányét. Az okmány nem termel majd újabb jogi következményeket, ám az Alkotmány és Euratom szerződés előírásainak megfelelően az addigi jogi következmények megmaradnak.
Alkotmányos előírásaik szerint a felek 2006. december 31-ig ratifikálják a szerződést, majd a ratifikációs eszközöket Olaszország kormányánál helyezik letétbe.
A csatlakozási szerződés 2. és 3. része a csatlakozási jegyzőkönyv (protokollum) és a csatlakozási okmány, amelyeknek egyenként 5 fejezete van: alapelvek, általános előírások (az alapszerződések/az EU Alkotmány módosításai); állandó előírások (főleg az "acquis" módosítása), ideiglenes előírások (átmeneti időszakok), illetve az okmány/jegyzőkönyv implementációjával kapcsolatos előírások.
Ezen dokumentumok felsorolják az elsődleges, másodlagos, kiegészítő közösségi jog szabályait mint a csatlakozás időpontjától kötelező jogszabályokat, megtoldva "soft law" jellegű előírásokkal, mint például az Európai Tanács javaslatai, nyilatkozatai. Érdekességként megemlíthető azon előírás, amely szerint Romániának módosítania kell vagy fel kell mondania azokat a nemzetközi szerződéseket, amelyek előírásai összeegyeztethetetlenek a fenntiekkel, ugyanis az EK alapító szerződésének 307. cikke nem kéri konkrétan a szerződések felbontását, csak a minden alkalmas eszközzel való törekedést az összeegyeztethetetlenség megszüntetésére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
