Megrendelés

Dr. Nochta Tibor[1]: Velem maradó emlékek Lábady Tamásról (JURA, 2018/2., 573-574. o.)

Lábady Tamásról ebben a néhány sorban azt szeretném leírni, amit nem tudtam, volna életében elmondani neki, mert mindig, minden dicséretet, köszönetet elhárított. Azt azért úgy sejtettem, hogy "belül" nagyon örült a felé irányuló elismerésnek, szeretetnek.

Közeli kapcsolatunkra tekintettel összeállítottam a vele kapcsolatos emlékeim egy olyan fűzérét, amely inkább személyes természetű és nem lehet elegendő az ő emberi és szakmai életútjának értékelésére. Ezt úgyis megteszik a már megjelent és a róla szóló majdani méltatások.

Nem tudom mások milyen emlékképeket, élményeket őriznek a Lábady Tamással való kapcsolatukról, közös munkákról, találkozásaikról, beszélgetéseikről. Nekem sok tekintetben szerencsém volt, mert lehettem a tanítványa, jegyzőkönyvvezető a kandidátusi disszertációja védésén. Később kilenc éven át kollégája a Pécsi Tudományegyetemen, és három szemeszterben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán is. Azt is elmondhatom, hogy kezdő kutatóként a Kölni Egyetem Biztosítási Jogi Intézetének abban az udvarra néző kicsi szobájában ismerkedhettem DAAD ösztöndíjasként a német kártérítési és biztosítási joggal, amelynek ő Sólyom Lászlót követve a Humboldt Alapítvány támogatásával hónapokig ugyancsak lakója volt. Később az a megtiszteltetés is ért, hogy opponálta "A magánjogi felelősség útjai a társasági jogban" címmel írt PhD értekezésemet, szerkeszthettem a hatvanadik születésnapjára készült köszöntő kötetet, majd az új Ptk. Kártérítési és Biztosítási Jogi Munkabizottsága titkárának kért fel. Több konferencián vettünk részt előadóként, különböző szakmai testületekben dolgoztunk együtt. Micsoda szerencsés egybeesések, sorsszerű alkalmak, lehetőségek voltak ezek az életemben!

Tamás sok tekintetben állt hozzám emberileg is nagyon közel. Zárkózottsága és szerénysége nem volt akadálya a felém irányuló figyelmének és szeretetének. Ezt sokszor éreztem és tapasztaltam. Szerettem volna sok-sok mindent viszonozni, sőt meghálálni, de most már csupán annyit tehetek, hogy követem és továbbadom mindazt a szakmai és erkölcsi értékrendet, igényességet, amelyet ő mutatott meg. Így jut eszembe az az Ajánlás mellyel egykor átnyújtotta a Magyar magánjog(polgári jog) általános része című első kiadású tankönyvét melynek második oldalára azt írta "Robespierre követni fogsz!" Nekem ez a mondat bevésődött a lelkembe, zsigereimbe és megtiszteltetésként éltem meg és életre szóló felelősséget is rótt rám. Házassági ajándéka feleségemnek és nekem egy díszkötéses Tripartitum volt, amelyben a nemes szív fontosságára utalt.

Lábady Tamásnak voltak nagyon súlyos mondatai, bibliai, irodalmi idézetei melyeket sokan sokféle összefüggésben elevenítenek fel. Nem tudom másként tanítani a Lábady: Polgári Jog Általános Tanait csak rá is gondolva, sokszor megemlítve. Hallom érces, előadótermet betöltő hangját, átélve újra és újra azt a lebilincselő varázslatot, ami diákot és tanárt egyaránt mélyen megérint e könyv magánjogi kincseinek felkutatása, megértése során.

Bíró, Jogtudós és Tanár is volt egyszerre. Mindhárom hivatás volt számára. Sokat idézte ezért Arany János gondolatát, hogy "kettős úton halad az élet az egyik a gyakorlat a másik az elmélet". Arra tanította hallgatóit is, hogy keressék az elvont jogi tételek mögött a való életet, az Embert. Hiteles beteljesítője volt annak a Szászy Schwartz Gusztáv által vallott útmutatásnak mely szerint "Nem igazi jogász az, aki csak jogász!" Imponáló volt Lábady Tamás kulturáltsága, műveltsége, a művészetek iránti érdeklődése. Egyetlen előadása sem szólt "csak" a magánjogról, bár ő is azt tartotta, hogy a polgári jog maga az Élet!

Ő nem törekedett címekre, rangokra, nem volt karrier-vadász. Mégis óriási tudását, műveltségét, szakmai felkészültségét és az ezek-

- 573/574 -

kel párosuló humánumát mindenki elismerte, tisztelte. A legnemesebb értelemben volt a magánjog professzora, nem volt szüksége ehhez hivatalos kinevezésekre. Professzori habitusa megkérdőjelezhetetlen volt a különböző jogász hivatásrendek előtt, az egyetemek jogi karain. Voltak olyan tudományos konferenciák ahol a résztvevők az ő előadására voltak a legkíváncsiabbak. Sokat bíztak rá az Égiek ezért sokat is várhattunk Tőle! Soha nem volt szűkmarkú tudása átadásában, ha fellépett a Katedrára, a konferenciatermek emelvényeire, az a magánjog ünnepe volt. Irányt szabott, ahogy azt Iheringről tartották.

Lábady Tamás a tudományos teljesítményei alapján feltétlenül a magyar magánjogtudomány élvonalába tartozik. A felelősségbiztosítás, a deliktuális felelősség és a személyiségi jogok területeit érintő kutatásai új, messze világító fényeket gyújtottak az elméletben és a joggyakorlatban.

A jogászi szakma mára egy "jogirodalmi zuhatag" alatt áll. Vajon milyen időtállósága van a manapság íródó műveknek? Meddig maradnak a könyves szekrények látható helyein, avagy egyre hátrább csúszva átadják helyüket a korszellemet kiszolgáló újabb és újabb pragmatikus összeállításoknak, túlszerkesztett kiadványoknak?

A magyar magánjogi irodalomnak vannak olyan gyöngyszemei, amelyeken nem fog az idő, őrzik méltó helyüket a könyvespolcokon! Ilyennek számít egészen biztosan Grosschmied Béni: Fejezetek a kötelmi jog köréből, Szászy-Schwartz Gusztáv: Parerga, a Szladits Károly szerkesztett: Magyar magánjog I-VI., Marton Géza: Polgári jogi felelősség, Eörsi Gyula: Összehasonlító polgári jog, Sólyom László: A személyiségi jogok elmélete, Harmathy Attila: Felelősség a közreműködőért, Vékás Lajos: A szerződési rendszer fejlődési csomópontjai, Sárközy Tamás: A jogi személy elmélete, Asztalos László: A polgári jogi szankció című műve.

Lábady Tamásnak a magánjog általános tanait összefoglaló tankönyve is olyan alapmű, amely meggyőződésem szerint a példaként felemlített alkotások polcának további ékessége lesz, jól észrevehetően biztosítva azt, hogy szerzőjét a polgári jogot tanulók és tanítók mindig tisztelettel és megbecsüléssel emlegessék és hálával emlékezzenek rá. Ennél többet azt hiszem, egyetlen jogtudós professzor sem kívánhat a Gondviseléstől.

A vele való találkozásaim közvetlen élményeim leginkább az egyetemhez köthetők. Csodáltam azt az alázatot, és odafigyelést, amely jellemezte a hallgatókkal való kapcsolatát. Mindig sietett, de annyira soha, hogy egy-egy hallgatói kérdésre ne válaszolt volna, ne adott volna hasznos tanácsokat disszertánsok, PhD hallgatók és kollégái számára. Zárkózottsága ellenére sokszor osztotta meg örömét egy - egy újabb unokája érkezésekor, szívesen beszélt feleségéről és gyermekeiről. Az igazságtalanság, a méltánytalanság mindig elszomorította és bántotta. Volt pályája elején ezekben is része, de a Gondviselő kegyelme folytán teljessé vált az élete mindenféle értelemben. Hálás vagyok a sorsnak, hogy közelebbről is ismerhettem, velem maradnak a hozzá kötődő emlékeim.

Pécs, 2018. január 13. ■

Lábjegyzetek:

[1] A szerző tanszékvezető egyetemi tanár, PTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék.

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére