Tanulmányunk célja az, hogy öt évvel az új Ptk. megalkotását követően, tehát némi rálátással bemutassa a kodifikáció fogyasztóvédelmi szerepét. A változások értékeléséhez szükségesnek látjuk röviden érzékeltetni a kiinduló helyzetet és a megoldásra váró problémákat. A terjedelmi korlátokra tekintettel - néhány utalástól eltekintve - nem foglalkozunk a Ptk. hatálybalépését követő fogyasztóvédelmi változásokkal.
A Ptk. fogyasztóvédelemi szabályainak bemutatása előtt célszerű áttekinteni a fogyasztóvédelem hazai helyzetét a kodifikáció megkezdésekor.
Elsőként le kell szögezni, hogy a fogyasztóvédelem sokkal szerteágazóbb, mint a Polgári törvénykönyvben megjelenő fogyasztóvédelmi szabályok összessége. A fogyasztóvédelem keresztülfekvő jogág[1]. A fogyasztóvédelmi normák egy része közjogi jellegű[2] (pl. büntetőjogba[3], közigazgatási jogba[4] tartozó szabályok, biztonsági, egészségvédelmi előírások), más részük a magánjogba tartozik. A magánjognak szinte minden területéhez kapcsolódóan találunk fogyasztóvédelmi normákat, így a polgári jogba, a tisztességtelen verseny szabályai közé[5], a csődjogba[6] és a polgári eljárásjogba tartozókat is. A fogyasztóvédelem nem tisztán tagállami, hanem jelentős részben európai jog[7] is (lásd 1.3. pont).
- 593/594 -
A fogyasztóvédelminek tekinthető normák történetileg két csoportba sorolhatók.
Léteznek olyan klasszikus jogintézmények, mint pl. a tisztesség, a tájékoztatás, a hibás teljesítés és a felelősség, amelyek a fogyasztóvédelemhez is kapcsolódnak. Ezek mindenkire kiterjedő normák, de éppen ezért olyan jogviszonyokra is irányadóak, amelyekben fogyasztó is szerepel (áttételesen fogyasztóvédelmi szabályok). Egyes megoldások már az ókori jogokban is megjelentek, mások a nagy kódexekben tűntek fel. E normák - miközben alkalmasak a fogyasztók védelmére - személyi megkötés nélkül, általában a jogosultak érdekeit szolgálják. Céljuk nem az egyik fél preferálása, hanem az, hogy a szerződéskötés során tisztességtelenül eljáró, vagy a szerződést megszegő fél partnerét olyan helyzetbe hozzák, mintha nem következett volna be jogellenes magatartás. A fogyasztók számára különösen fontosak ezek a normák, mivel ők nehezebb helyzetben vannak a szerződéskötés és a szerződésszegésből fakadó igények érvényesítése során, mint a vállalkozások. Nem minden általános személyi hatályú normát tekintünk áttételesen fogyasztóvédelmi szabálynak, hanem csak azokat soroljuk ide, amelyekhez később a szabályok második csoportjába tartozó norma kapcsolódott.
Léteznek olyan szabályok is (közvetlen fogyasztóvédelmi szabályok), amelyek csak fogyasztó és vállalkozás közötti kapcsolatban (business to consumer, B2C reláció) érvényesülnek. E normákat azzal a céllal alkották meg, hogy ellensúlyozzák az információhiánnyal küzdő és érdekeinek érvényesítésére kevésbé képes fogyasztó hátrányos helyzetét. Ezek kifejezetten fogyasztóvédelmi céllal megalkotott normák, amelyek csak akkor alkalmazhatók, ha a fogyasztó vállalkozással kerül kapcsolatba.
A kodifikáció előtti Ptk. döntően áttételesen fogyasztóvédelmi szabályokat tartalmazott. A felek egyikét preferáló szabályok megjelenése viszonylag új jelenség a magánjogban. A kifejezetten fogyasztóvédelmi szabályok jellemzően nem önállóan, hanem valamilyen általános személyi hatályú jogintézményhez kapcsolódóan jelentek meg az 1977. évi novellával és azt követően. Az általános szavatossági határidők pl. kiegészültek olyan speciális határidőkkel, amelyek a fogyasztók számára hosszabb igényérvényesítést tesznek lehetővé.
Az Európai Unió fogyasztóvédelmi jogfejlesztő tevékenysége a polgári jog területén[8] a szerződések általános szabályai és egyes speciális szerződéstípusok normáinak irányelvekben való rögzítése útján valósult meg. A kezdetben mozaikszerű szabályozás kezd egységes képpé összeállni. Az újabb szabályok (pl. az ellenértékkel kapcsolatos normák) gazdagítják a valamennyi B2C kapcsolatban érvényesülő általános szerződési szabályokat, és egységesítik az egyes fogyasztói szerződésekben korábban eltérően rögzített jogkövetkezményeket (pl. az elállási idő hosszát). Az európai irányelvek sora kijelölte a tagállamok számára a jogalkotási teendőket, és a Ptk. is számos irányelvet említ olyanként, amelyre tekintettel volt az új szabályok megalkotása során.[9]
A fogyasztóvédelem területén a tagállamok számára kötelező a jogharmonizáció. Az európai irányelveket be kell építeni a nemzeti jogba. A kötelezettség többnyire minimum-harmonizáció, azaz legalább az európai szintnek megfelelő védelmet biztosítani kell a fogyasztóknak, de megengedett az, hogy a tagállami jog erőteljesebb oltalmat nyújtson. Létezik azonban maximum-harmonizáció kötelezettség is, ahol sem magasabb sem alacsonyabb fokú védelmet nem lehet biztosítani a fogyasztók számá-
- 594/595 -
ra.[10] A tagállami jogalkotás szabadságát korlátozó maximum-harmonizáció az egységes belső piac megteremtését hivatott szolgálni.
A fogyasztóvédelmi irányelvek nemzeti jogba való átültetésének többféle módszere létezik. Az irányelvek külön-külön jogszabályokkal való kezdeti átvétele mellett szólt - a jogalkotói kényelem mellett - az, hogy "a szabályok uniós eredete nyilvánvaló volt … az uniós egységes értelmezés és adott esetben az előzetes döntéshozatal kérésének kötelezettsége sem szorult külön magyarázatra".[11] A fogyasztók külön jogaira vonatkozó normáknak egy fogyasztóvédelmi törvényben összegyűjtése esetében a "transzparencia követelménye mintegy automatikusan megvalósul, miközben a fogyasztóvédelem kimarad a magánjogi kódexből. Gondot jelenthet ezenkívül az is, hogy a fogyasztóvédelmi törvénybe integrált európai fogyasztóvédelmi normák uniós jellegét valamilyen formában külön fel kell tüntetni, hogy biztosított legyen az uniós szintű egységes értelmezés és szükség esetén az előzetes döntéshozatali kötelezettség teljesíthetősége is."[12]
A fogyasztóvédelmi jogharmonizáció hazánkban már az uniós csatlakozást megelőzően megkezdődött.[13] Magyarország jellemzően egyenként illesztette be jogrendszerébe az Európai Unió fogyasztóvédelmi irányelveit, és az esetek döntő többségében tartalmilag pontosan vette át a szabályokat.
A Ptk. - bizonyos kérdésekben - jó alapról indult, hiszen a hibás teljesítés miatti szavatosság már 1959-ben is valamennyi szerződés megszegésének következményét jelentette, 1977-ben - Európában másodikként - kódexbe foglalták a tisztességtelen általános szerződési feltételek jogkövetkezményeit, továbbá szabályozták az utazási szerződéseket.[14] A későbbi módosítások során megjelentek, majd az európai normákkal is összhangba kerültek a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen általános szerződési feltételek és egyéb kikötések jogkövetkezményei.
Korábbi jogunkban sokféle fogyasztó-fogalom létezett. 1997-től a meghatározások két csoportba rendeződtek. A definíciók két csoportja között - az egyes normák speciális céljához kötődő eltéréseken túl - a lényegi különbséget az jelentette, hogy csak természetes személyeket, vagy jogi személyeket is fogyasztónak tekintettek. Az európai irányelvekben szereplő definíciót követő jogszabályok - a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló törvény[15], a fogyasztóvédelmi törvény[16], valamint a versenytörvény[17] - csupán a természetes személyeket tekintették fogyasztónak, míg a korábbi Ptk. alapján jogi személy is minősülhetett fogyasztónak.
A fogyasztóvédelmi törvény hazánkban nem töltötte be a fogyasztóvédelmi kódex szerepét. Megalkotására egy olyan korszakban került sor, amikor hazánk már átültette az akkori uniós irányelveket, de az új szabályok rövid alkalmazása miatt még nem halmozódott fel kellő tapasztalat azok kiegészítéséhez, módosításához. A harmonizált joganyag egészét - annak nagy terjedelme miatt - nem lehetett beemelni a törvénybe, viszont a fogyasztóvédelmi szempontból meghatározó jelentőségű normák kiválasztása sem tűnt egyszerű feladatnak. A hazai jogalkotó végül - a fogyasztóvédelmi jogalkotási hatáskörök, a fogyasztóvédelem szervezetrendszerének és egyes eljárási szabályoknak a rögzítésén túlmenően - a legfontosabb fogyasztói jogokhoz kapcsolódó fejezetekből építette fel a törvényt.
Sajnálattal kell megállapítani azt, hogy a fogyasztóvédelmi törvény számos módosítása nem tett jót a törvény "tekintélyének". A törvény egyes normáit hatályon kívül helyezték, így az ma már nem tartalmazza a valamennyi lényeges fogyasztói jogot. Más témakörök indokolatlanul aprólékosan, túlzottan részletező módon szerepelnek a törvényben.
Az Európai Unió irányelveiben gyökerező, kifejezetten fogyasztóvédelmi célú normák a magyar jogban jellemzően fizikailag elkülönülnek a hagyományos szabályoktól
- 595/596 -
és egymástól is.[18] Az egyes normákban sok átfedés található, pl. a szerződéskötést megelőzően adandó tájékoztatás kötelezettségét, a fogyasztó elállási jogát a fogyasztói szerződésekre vonatkozó valamennyi szabály tartalmazza. Ennél is nagyobb problémát jelent az, hogy bizonyos kérdéseket nem egyformán rendeztek a jogszabályok, így pl. a fogyasztói elállás határidejének a hossza sokáig különbözött az egyes szerződéstípusokra vonatkozó szabályokban.
Abban az időben, amikor még csak a kodifikáció indokoltságán töprengtek, a fogyasztóvédelem azon - nem túl nagyszámú - témák egyikeként jelentkezett, amelyekre tekintettel szükségesnek tekintették új civiljogi kódex alkotását. A kezdeti elképzelések szerint a fogyasztóvédelmi magánjog jelentős részét tartalmaznia kell az új Polgári Törvénykönyvnek. Vékás professzor felhívja a figyelmet arra, hogy a fogyasztóvédelmi normák kodifikációja egyrészt - technikai jellegű - előnyökkel jár,[19] másrészt a magánjogi kódexbe történő integráció a kívánatos módon hangsúlyt ad az európai szabályozás magánjogi jellegének, és egyúttal kiemeli a fogyasztóvédelmi és a nem fogyasztóvédelmi szerződési jog egységét."[20]
A kodifikáció során olyan szabályozást kívántak kialakítani, amely egyszerre alkalmas a magánszemélyek egymás közötti és az üzleti (Busines to Business - B2B) kapcsolatok lebonyolítására is. A B2C relációra vonatkozó szerződési szabályok Ptk.-ba illesztése olyan megoldás, amelyhez hasonló külön szabályok megalkotását a B2B relációra vonatkozóan elvi éllel elvetett a koncepció. A Ptk. 2001. évi Koncepciója szerint "a külön fogyasztóvédelmi szabályok egyoldalú kivételekkel terhelik a törvénykönyvet". A "terhelik" szófordulat jelzi azt, hogy a jogalkotó felismerte a feladat bonyolultságát. "A Javaslat a Ptk.-hoz hasonlóan csak a polgári jogi szabályozásra alkalmas - zömükben árujellegű vagyoni - viszonyokat vonja szabályozási körébe. Ezért a törvény céljának meghatározásánál kiemeli a polgári jogi szabályozás legfőbb módszertani jellegzetességét: a jogalanyok mellérendeltségét és egyenjogúságát. A szabályozásnak ez az általános tulajdonsága megállapítható annak ellenére, hogy szociális megfontolásokból: a gyengébb fél (mindenekelőtt a fogyasztó) különös védelmére vonatkozó szabályokban nem érvényesül töretlenül ez a módszertani elv." - tartalmazza a törvény indokolása. Az Indokolás tehát egyfajta törésnek tekinti a fogyasztói jogviszonyok szabályozását.
Annak érdekében, hogy a B2C relációra vonatkozó normák kivétel jellege megmaradjon, a jogalkotó kétféle megoldást alkalmazott, egyrészt szelektálta "a Ptk. kapuján bebocsátást kérő" normákat, másrészt munkamegosztásra törekedett a Ptk. és a fogyasztóvédelmi törvény között.
Számos fogyasztóvédelmi normát tudatosan nem építettek be a Ptk.-ba.
a) Ebbe a körbe sorolták azokat a normákat, amelyek nem érik el a Ptk. egyes szerződéstípusokra vonatkozó rendelkezéseinek absztrakciós szintjét.[21] Némi malíciával megjegyezhetjük, hogy nem voltak olyan kritériumok, amelyek alapján, objektív módon mérni lehetett volna a normák absztrakciós szintjét. Az egyes szerződésekre vonatkozó szabályok között alighanem jócskán vannak olyanok, amelyek legalább annyira részletszabálynak tekinthetők, mint a fogyasztói szerződések - kódexhez nem méltóan aprólékosnak minősített - rendelkezései. Az elzárkózás - véleményünk szerint - alapvetően a B2C kapcsolatnak szól, az absztrakciós szint emlegetése inkább elegáns kifogásnak tekinthető.
b) Ugyancsak mellőzni kívánták az olyan normákat, amelyek tekintetében arra számítottak, hogy az európai irányelv rövidesen megváltozik. A változás ugyanis hátrányosan befolyásolta volna a kódex stabilitását, amit alapértéknek tekintettek. Ezzel az önmagában logikus magyarázattal kapcsolatban jelezni kell, hogy a kodifikáció végső szakaszára az Európai Unió éppen elkészült néhány fogyasztói szerződéstípus[22] újraszabályozásával, így 2021-ig nem fenyegette volna a módosítás kényszere
- 596/597 -
az üzlethelyiségen kívül kötött szerződéseket és a távollévők között kötött szerződések esetleges új szabályait. Ezzel szemben 2015-ben új irányelv született az utazási szerződések témakörben,[23] amivel kapcsolatos szabályokat viszont tartalmaz a Ptk., noha a kodifikáció során már várható volt, hogy az 1990-ben megalkotott európai szabályok[24] nem lesznek hosszú életűek.
c) A jogalkotó - a törvényjavaslat indokolása szerint - "a fogyasztóvédelmi szerződési jogból csak az irányelvek maradandó magját építi be tematikusan a kódexbe."[25] A "maradandó mag" meghatározása erősen szubjektív, - álláspontunk szerint - az előzőekben külön-külön említett követelmények "összegyúrásán" alapul. Nehezen hihető, hogy az európai fogyasztói szerződések közül csak az utazási szerződés és az adásvétel körében találhatók olyan normák, amelyek kodifikációs szempontból maradandó magnak tekinthetők, míg a többi szerződésre vonatkozó szabályok között egyáltalán ne lenne ilyen. Vélhetően nem ez lehetett a valódi szelekciós szempont. Erre következtethetünk abból, hogy négy fogyasztói szerződésnek egyetlen szabálya sem található meg a Ptk.-ban, az adásvételnél viszont olyan két normát vettek fel a Ptk. szövegébe, amelyek - álláspontunk szerint - nem lényegesebbek a többinél, és újdonságuk miatt stabilitásuk valamivel még kockázatosabb is, mint más, kipróbált szabályoké.
A Ptk. "tehermentesítése" érdekében a jogalkotó kilátásba helyezte azt, hogy a törvényi szinten történő szabályozásra alkalmasnak tartott normákat a fogyasztóvédelmi törvényben, más normákat pedig különböző kormányrendeletekben rögzít.
Összegezve látható az, hogy a fogyasztóvédelemre vonatkozó kodifikációs elképzelések megváltoztak a nehézségek felismerésének eredményeként. A jogalkotó olyan táncosra emlékeztet, akinek hosszú a táncrendje, de ráébredt, hogy túl sokat vállalt, és ezért az önmagára feladatul szabott nagy ívű fogyasztóvédelmi szabályozásnak csak kisebb részét valósítja meg.
Ebben a pontban olyan területek szerepelnek, amelyeken változás figyelhető meg a korábbiakhoz képest, annak érdekében, hogy az új kódex szabályai jobban illeszkedjenek az európai normákhoz.
A kodifikáció nyomán a természetes személyekre szűkült a fogyasztónak minősülő személyek köre. A természetes személy is csak akkor tekinthető fogyasztónak, ha szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül jár el [Ptk. 8:1. § 3. pont]. A feltételek meghatározása során a Ptk. kissé eltér az európai mintától, mivel a definíció nem a természetes személy magatartása mögött meghúzódó céloktól[26] teszi függővé a fogyasztói minőséget, hanem a tevékenységtől.
Speciális fogyasztó fogalmat tartalmaz a törvény a fogyasztói zálogszerződés tekintetében. Fogyasztói zálogszerződés esetén is csak természetes személy minősülhet fogyasztónak, de a további követelményeket a jogalkotó konkretizálja a jogviszony sajátosságainak megfelelően. Így a zálogtárgy és a zálogjoggal biztosított követelés tekintetében várja el a zálogkötelezett szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körébe nem tartozó célt, illetőleg jogviszonyt ahhoz, hogy fogyasztói zálogszerződésnek minősüljön egy ügylet.[27]
A fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabályokban a fogyasztókat jogosító és a vállalkozásokat kötelező normák szerepelnek. Az európai irányelvek három eszközzel igyekeznek biztosítani azt, hogy a fogyasztók javát szolgáló megoldások a gyakorlatban is érvényesüljenek. A normák megkerülését megakadályozó (megnehezítő) módszerek - a szabályok egyoldalú kógenciája, a joglemondás tilalma és a jogválasztás korlátozása[28] - közül a magyar jogalkotó is alkalmazza az első kettőt, pontosabban két olyan megoldást, amely azonos hatású a szabályok egyoldalú kógenciájával és a joglemondás tilalmával.
- 597/598 -
A harmadik módszerre, nevezetesen a jogválasztás korlátozására a Ptk.-ban nem találunk példát.
a) Semmisség
A szabályok érvényesülését biztosító leggyakoribb módszer az irányelvekben az, hogy kógensnek nyilvánítják a normákat, mely kógenciára csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. A magyar jogalkotó nem a tiltást fogalmazza meg, hanem eleve rögzíti a semmisséget mint a jogszabályi elvárásokba ütköző magatartás jogkövetkezményét. Erre már a kódex korábbi szövegében is találhattunk példát.[29] A kodifikáció eredményeként megszaporodtak azok az esetek, amikor a jogalkotó által elvárttal össze nem egyeztethető megoldást a Ptk. semmisnek nyilvánítja. Semmis a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben:
- a fogyasztó jogait megállapító rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára eltérő kikötés,
- a pénztartozás idő előtti teljesítését kizáró kikötés (Ptk. 6:131. §),
- az olyan kikötés, amely a fogyasztóra a pénztartozás idő előtti teljesítéséből közvetlenül fakadó költségeken kívüli terhet ró (Ptk. 6:131. §),
- az a kikötés, amely a hibás teljesítésről szóló fejezetnek a kellékszavatosságra és a jótállásra vonatkozó rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára tér el [Ptk. 6:157. § (2) bek.].
b) A fogyasztói joglemondás semmissége
Az európai jogalkotó elkerülendőnek tartja azt, hogy a fogyasztó lemondjon a jogáról, ezért tiltja a joglemondást. A Ptk. semmisnek nyilvánítja azt, ha fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a fogyasztó lemond a jogszabályban megállapított jogáról. (Ptk. 6:101. §)
Az Európai Unió több olyan rendelkezést is beépített a 2011/83/EU irányelvbe[30], amelyek nem bizonyos fogyasztói szerződéstípusra vonatkoztak, hanem általában a B2C relációra. Három olyan szabályt is rögzített az irányelv, amely a fogyasztó által fizetendő összegre vonatkozik. A 2011/83/EU irányelv szélesebb hatókörű normáinak többsége[31] nem került be a Ptk.-ba. A főkötelezettség ellenértékén túlmenő pénzkövetelés jogi sorsára vonatkozó új norma[32] azonban részben Ptk. szabállyá vált. A szerződésekre általában irányadó szabályok közé került az a B2C kapcsolatban alkalmazandó új rendelkezés, mely szerint a fő szerződéses kötelezettség teljesítéséért járó ellenértéken felül a vállalkozás által kért többletösszeget a fogyasztónak csak abban az esetben kell megfizetni, ha ezt - külön tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta [Ptk. 6:79. §].
A 2011/83/EU irányelv az adásvételi szerződések kapcsán a teljesítési határidőre[33] és a kárveszély átszállására vonatkozóan tartalmaz szabályt[34]. Az adásvétel Ptk.-beli általános szabályai a kodifikáció nyomán kiegészültek a kárveszély átszállásnak[35] és a teljesítés idejének[36] - eu-
- 598/599 -
rópai gyökerű és azoknak tartalmilag megfelelő - normáival. A speciális szabályok nem feltétlenül azonos körben érvényesülnek, annak ellenére, hogy mind az európai mind a magyar jogban B2C relációban kötött, visszterhes, adásvételnek nevezett ügyletre vonatkoznak. Adásvételi szerződésen ugyanis a 2011/83/EU irányelv a tulajdonátruházásra vonatkozó mindenféle szerződést ért. Az irányelv alapján adásvételi szerződésnek minősül nem csupán az olyan jogügylet, amelyek tárgya áru, hanem az olyan szerződés is, amelynek szolgáltatás a tárgya.[37]
A Polgári törvénykönyv 1977 óta[38] tartalmaz utazási szerződésre vonatkozó szabályokat. A kifejezetten fogyasztóvédelmi normák nem a Ptk.-ban, hanem külön jogszabályokban kerültek harmonizálásra. A Ptk. a kodifikációt követően[39] már tartalmaz három európai gyökerű szabályt.[40] Tartalmaz továbbá a Ptk. egy olyan szabályt, amelynek a hipotézise a szerződésből fakadó jogok átruházásának a lehetőségét említi [Ptk. 6:254. § (4) bek.], ami szintén irányelvi követelmény.[41]
A kodifikáció során a kódexbe kerültek a tisztességtelen általános szerződési feltételek és kikötések azon szabályai, amelyeket a jogharmonizáció korábbi szakaszában külön jogszabályban helyeztek el[42], és a jogalkotó a termékfelelősség normáit is beemelte a Ptk.-ba.[43]
Európai eredetű[44] az a gondolat, hogy a szerződéses láncolatot követő igényérvényesítés mellett nem csupán kártérítés esetén, hanem hibás teljesítés miatti kijavítás és kicserélés kapcsán is célszerű közvetlen kapcsolatot teremteni a fogyasztó és a hiba tényleges okozója között. Portugália és Spanyolország meg is alkotta a fogyasztó számára közvetlen igényérvényesítési lehetőséget biztosító nemzeti normákat. A hibás termék tulajdonosa számára alternatívát jelentő megoldás a kodifikáció eredményeképpen termékszavatosság elnevezéssel került be a Ptk.-ba. A kifejezetten fogyasztói szabályként megalkotott 6:168. § alapján a fogyasztó az általa vállalkozástól megvett, hibás ingó dolog kijavítását és - bizonyos esetekben - kicserélését a termék előállítójától vagy forgalmazójától igényelheti, aki csak a törvényben taxatív módon meghatározott okok valamelyikének a bizonyításával mentesülhet a termékszavatossági kötelezettség alól.
- 599/600 -
A Ptk.-ban vannak olyan új fogyasztóvédelmet érintő rendelkezések is, amelyek nem az európai normákhoz illeszkedés jegyében születtek. Az e csoportba sorolt normák között találunk olyanokat, amelyek objektíve javítanak a fogyasztó helyzetén - új szerződéstípusok (5.1. pont) és kógens biztosítási normák (5.2. pont) -, továbbá olyanokat, amelyek elkülönítik az általánosan érvényesülő helyzettől a fogyasztókat és helyzetüket relatíve teszik jobbá (5.3. pont).
A Ptk. új szerződéstípusok létrehozásával a fogyasztók helyzetén kíván javítani.
A kodifikáció nyomán a zálogjog szabályain belül megjelent a fogyasztói zálogszerződés[45], melyre a zálogszerződésre vonatkozó rendelkezéseket azzal a két eltéréssel kell alkalmazni, hogy korlátozottabb a zálogtárgyak köre[46], és a biztosított követelést részletesebben[47] kell meghatározni.
A kezesi szerződésre vonatkozó szabályok is kiegészültek egy szakasszal, amely a fogyasztó által vállalt kezesség speciális szabályait tartalmazza. [Ptk. 6:430. §] A kezességvállalás előtt bizonyos kérdésekről kötelező a fogyasztót tájékoztatni. A tájékoztatás elmaradása esetén a fogyasztó elállhat a szerződéstől. Késedelem nélkül értesíteni kell a kezest az adós késedelembe eséséről, ennek elmaradása mentesíti a kezest az időmúlásból fakadó következmények (kár és kamat) alól. Bizonyos esetekben meg kell határozni a kezesi helytállás maximális mértékét.
A garancia a korábban bankgaranciaként ismert jogintézmény kiterjesztett személyi hatályú változata. A jogalkotó azonban a szigorú szabályokat nem kívánta fogyasztókra is alkalmazni, ezért a Ptk. 6:438. §-a rögzíti, hogy "ha a garantőr fogyasztó, a garanciavállaló nyilatkozat készfizető kezességként érvényes".
Sok egyoldalúan kógens szabályt találunk az olyan biztosítási szerződésekre vonatkozóan, amelyekben a szerződő fél fogyasztó. A helyzet rokonságot mutat a hibás teljesítésre és a fogyasztói jogokat megállapító rendelkezésektől való eltérésre előírt - a 4.1.2. a) pontban bemutatott - szabályokkal. Három különbséget kell azonban megemlíteni. Egyrészt azt, hogy a - biztosítási jogviszony speciális szerkezetéből következően - nem csak egyféle jogosult létezik, így a Ptk. 6:455. és 6:456. §-ában írt klaudikálóan kógens szabályoktól a szerződő fél, a biztosított és[48] a kedvezményezett javára lehet eltérni. Míg a 4.1.2. pontban bemutatott szabályok nem a tiltást fogalmazzák meg, hanem eleve rögzítik a semmisséget mint jogkövetkezményt, addig a biztosítás körében azt rögzíti a jogalkotó, hogy az adott szabálytól csak egyféle irányban lehet eltérni. Ez a szövegezésbeli különbség azonban - megítélésünk szerint - nem eredményez tartalmi eltérést.[49]
A jogharmonizációs kötelezettség nélkül megalkotott szabályok sorában találkozunk egy speciális normacsoporttal. Ezek a szabályok nem úgy jönnek létre, hogy a meglévő szabályokhoz képest a fogyasztókra kedvezőbb megoldást rögzít a jogalkotó. E speciális normacsoport annak eredményeként keletkezik, hogy a jogalkotó megváltoztat egy korábban létező szabályt, de a fogyasztókra vonatkozóan változatlanul hagyja normát. E módszer révén a B2C kapcsolatra vonatkozóan elkülönül a szabályozás a minden más relációban érvényesülőtől. Miközben a módosítás hatására a követelmények általában szigo-
- 600/601 -
rúbbá válnak, a fogyasztók tekintetében nem következik be módosulás. A fogyasztó helyzete relatíve - más jogalanyokhoz képest - jobbá válik, miközben objektíve nem változik, a korábbi időszakkal azonos jogokat élvez, és változatlan kötelezettségek terhelik.
A szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke közötti feltűnő értékaránytalanság miatt - bizonyos feltételek esetén - meg lehetett támadni a szerződést. A kodifikáció során rögzítették egyfelől azt, hogy a megtámadási jog a szerződésben kizárható, másfelől viszont azt is, hogy fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben nincs lehetőség a megtámadási jog kizárására.[50] A fogyasztó helyzete tehát a korábbiakhoz képest érdemben nem változott, miközben a B2B kapcsolatokban feltehetően gyakran kizárják majd a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke közötti feltűnő aránytalanság miatti megtámadás lehetőségét.
A biztosítási jogviszonyra vonatkozó szabályozás is tartalmaz olyan fogyasztóvédelmi rendelkezést, ahol a fogyasztóra, mint szerződő félre vonatkozó szabály egy korábban általánosan érvényesülő rendelkezésben gyökerezik. A "kiinduló" norma az volt, hogy a biztosító hallgatása bizonyos esetekben létrehozta a szerződést. A szabály az új Ptk.-ban már nem mindenkire vonatkozik, a biztosító bizonyos ideig tartó hallgatása csak akkor hozza létre a szerződést, ha a szerződő fél fogyasztónak minősül. Nem ez az egyetlen eltérés a régi és az új szabály között. A Ptk. 6:444. §-a feltételként írja elő azt, hogy az ajánlatot a jogviszony tartalmára vonatkozó jogszabályban előírt tájékoztatás birtokában, a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon és a díjszabásnak megfelelően tegye meg a fogyasztó. Az új szabály pontosítja azt, hogy a határidőt az ajánlat beérkezésétől kell számítani és a korábbi egységes határidőhöz képest egy hosszabb - 60 napos - határidőt is rögzít, ha az ajánlat elbírálásához egészségügyi vizsgálatra van szükség.
A kódex korábbi szövege is tartalmazott a kellékszavatosságra és a jótállásra vonatkozó szabályokat, melyek kiegészültek a kodifikáció során.[51]
A kellékszavatosság a magyar Ptk.-ban eredetileg a dologszolgáltatásra irányuló szerződések megszegésének általános objektív jogkövetkezményének minősült. A kodifikáció eredményeként a kellékszavatosság kiterjed az eredménykötelmekre és a használati kötelmekre[52] is, és megszűntek a jogvesztő határidők. Kifejezetten fogyasztóvédelmi célú, csak B2C relációban érvényesülő rendelkezéssel nem gyarapodtak a kodifikált szabályok.
A jótállásra vonatkozó szabályok a kodifikáció eredményeként a kellékszavatosság mellett kerültek elhelyezésre, ezzel megszűnt a hibás teljesítés két hagyományos jogintézménye közötti indokolatlan rendszerszintű különbségtétel, amit a jogirodalom korábban kritikával illetett.[53] A jótállás tartalmát meghatározó tényezők között korábbi törvényünk - a szerződés és a jogszabály mellett - a reklámot is említette.[54] "A korábbi szabályoktól eltérően az új Ptk. külön nem nevesíti a reklámban vállalt kötelezettséget, de a jótállás terjedelmét meghatározó nyilatkozat fogalmába - a bírósági joggyakorlat alapján - e nélkül is beleérthető, illetőleg beleértendő a szolgáltatásra vonatkozó reklámban vállalt kötelezettség."[55] Véleményem szerint az egyértelmű szabály mellőzésével a jogalkotó fölösleges kockázatot vállalt, amikor az ítélkezési gyakorlatra bízta az egyszer már szabályozott kérdés rendezését. A bíróság ugyanis a fogyasztó számára hátrányosan is értelmezheti azt, hogy a jogalkotó mellőzte a korábbi jogszabályt, és emiatt változhat a korábbi gyakorlat. Kifejezetten rögzíti viszont a kódex azt, hogy a jótállásból eredő jogokat az új tulajdonos érvényesítheti a dolog tulajdonjogának átruházása esetén. [Ptk. 6:172. §]
A joggyakorlat számára egy ideig problémát jelentett a hibás teljesítés jogkövetkezményeinek alkalmazhatósága. Volt olyan bíróság, amely elfogadta a szavatossági határidők leteltét követően szerződésszegés folytán a szer-
- 601/602 -
ződés tárgyának károsodása miatt támasztott kárigényt, más bíróságok viszont ezt a jogvesztő határidő megkerülésének minősítették és nem ítéltek meg kártérítést. Egyes ítéletek a szavatossági határidők leteltét megelőzően is helyt adtak a kártérítési követelésnek, mások ezt a szavatossági igények lépcsőzetességébe ütközőnek tekintették. A kodifikáció nyomán jelentősen szűkült a lehetőség a szavatossági határidők után kártérítés követelésére.[56] A változás törvényi szinten kiszűri a jogbizonytalanságot. Meg kell azonban jegyeznünk azt, hogy a jogalkotó a szerződésszegő fél előnyére döntött el egy kétesélyes helyzetet. A szerződésszegő fél partnere - köztük sok fogyasztó - a kodifikáció nyomán kedvezőtlenebb helyzetbe került, mint amilyenben az ítélkezési gyakorlatot egységesítő 1/2012. Pk. vélemény szerint már volt.
Amennyiben kétség merül fel a szerződés valamely feltételének[57] értelmezését illetően, akkor a feltétel alkalmazójával szerződő fél számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. A Ptk. a 2006. évi III. törvénnyel megvalósított módosítást követően úgy rendelkezett, hogy ez a szabály nem alkalmazható a 209/B. §[58], valamint a 301/A. § (5)[59] és (6)[60] bekezdése alapján indított eljárásokban. A kodifikáció eredményeként is fennmaradt ez a - véleményünk szerint indokolatlan - tilalom.[61]
A Ptk. értékelése során a szabályozási kör terjedelmét (7.1. pont) és az egyes szabályok tartalmát (7.2. pont) vesszük górcső alá.
Első értékelési szempontunk az, hogy mit tartalmaz a Ptk. és mi maradt ki belőle.
A fogyasztóvédelem keresztülfekvő jogági jellegére tekintettel érthető az, hogy a polgári jogi kódex nem öleli fel a fogyasztóvédelem egészét. Nem minősül hiányosságnak az, hogy a Ptk. nem tartalmazza a fogyasztóvédelem közigazgatási és büntetőjogi normáit. Inkább az furcsállható, hogy a Ptk.-ban találunk eljárásjogi kérdéseket rendező normákat.[62]
A kodifikáció során a klasszikus jogkérdések kaptak nagyobb figyelmet (pl. szavatosság, jótállás). A 2013. évi V. törvény döntően abban a körben lépett előre, ahol a szabályok nem csak fogyasztók és vállalkozások kapcsolatát szabályozzák, hanem szélesebb[63] személyi hatályúak. A kifejezetten fogyasztóvédelmi céllal létrehozott B2C normák csekély számúak.[64]
- 602/603 -
Nem érzékelhető az, hogy mi alapján dönti el a jogalkotó azt, hogy a szerződésekre általában vonatkozó irányelvi új szabályok közül melyik kerüljön a Ptk.-ba és melyiket harmonizálják a kódexen kívül. A 2011/83/EU irányelvben az ellenértékről szóló három norma közül csak egy került be a Ptk.-ba, sőt ennek is csak részleges volt a beillesztése[65].
A Ptk. nem tartalmaz szabályt több olyan fogyasztói szerződésre vonatkozóan, amelyekre az Európai Unió irányelvet alkotott. Így hiába is keresünk távollévők között megkötött szerződésekre[66], az üzleten kívül kötött fogyasztói szerződésekre[67], a szállás időben osztott használatára (time-share)[68] és a fogyasztónak nyújtott hitelre vonatkozó szabályokat a Ptk.-ban.[69] A kodifikáció olyan alkalmat jelent, amikor a jogalkotónak lehetősége nyílik a különböző jogszabályokban rögzített, de tartalmilag kapcsolódó normák összevonására. A polgári jogi kodifikáció során - megítélésünk szerint - lehetett volna arra törekedni, hogy a szétszórtan elhelyezett fogyasztóvédelmi normák együtt kerüljenek elhelyezésre. Megvalósítható lett volna az egyes fogyasztói szerződések[70] együttes elhelyezése. Érthető, hogy ezek a fogyasztói szerződéstípusok nem kerültek be a monista kódexbe, és elfogadható lett volna a fogyasztóvédelmi törvényben történő szabályozás. Kifogásolhatónak tartom azonban azt, hogy a jogalkotó nem választott konzekvens megoldást. Egyfelől - a fogyasztóknak nyújtott hitellel együtt - négy olyan szerződéstípus kodifikálásával szemben foglalt állást, amelynek szabályait európai irányelvek fektetik le. Másfelől viszont az adásvétel és az utazási szerződés körében elhelyezett európai gyökerű, kifejezetten a B2C relációra vonatkozó normákat, és a jogharmonizációtól függetlenül - hungarikumként - három olyan szerződéstípust szabályoz, amelyek egyik alanya fogyasztó (lásd 5.1. pont).
Az értékelés második szempontja a szabályok tartalmi megítélése. A tartalmi értékelés alapján vegyes képet kapunk, mert pozitív és negatív elemek keveredésének lehetünk tanúi.
- A fogyasztó fogalmának megváltoztatása közelítette a definíciót az európai irányelvekben és az azokat tükröző magyar törvényekben (Ftv., Fttv., Tpvt.) szereplő fogyasztó fogalomhoz azáltal, hogy a Ptk. szerint is csak természetes személy minősülhet - bizonyos körben - fogyasztónak.[71] Nem teljes azonban az összhang, mivel a definíció a természetes személy tevékenységét sorolja, míg az irányelvek a személy magatartása mögött meghúzódó céloktól teszi függővé a fogyasztói minőséget. A Ptk. szövegének eltérése problémát jelenthet maximumharmonizációt előíró európai irányelv esetén.
- A főszolgáltatásért járó ellenértéken kívüli más ellenszolgáltatás igénylésére vonatkozó szigorítás helyes lépés. Kár, hogy a Ptk. nem építette be az irányadó európai norma egészét, így annak hiányzó részét utóbb kormányrendeletben kellett harmonizálni.
- A Ptk.-ban elhelyezett normához kötődő egyes új szabályok kódexben való rögzítésének ténye pozitív, de tartalmilag nem mindig jelent érdemi előrelépést ahhoz képest, amit a bírói gyakorlat a régi szűkszavú törvényszöveg értelmezése alapján már kikövetkeztetett (pl. a kijavítási igény tartalmának meghatározása különböző szerződéstípusokban).
- A termékszavatosság intézményének megalkotása logikus lépés. Kérdéses azonban, hogy mennyire alkalmazzák majd a gyakorlatban. A Kúriára 2017 végéig még egyetlen ügy sem jutott el, amelyben ezt a szabályt alkalmazták volna. Félő, hogy a termékszavatosság is a ritkán igénybe vett fogyasztóvédelmi eszközök tárházába kerül a termékfelelősség mellé.
- Egyes szabályok Ptk.-ba való átemelése (pl. a termékfelelősségé) indokolt, de önmagában az elhelyezés megváltoztatása érdemben nem viszi előbbre a fogyasztóvédelem ügyét, lényeges tartalmi változtatások nélkül.
- 603/604 -
- A fogyasztó által vállalt garancia elnevezéssel a kodifikáció során egy tartalom nélküli jogintézményt hoztak létre, mivel "ha a garantőr fogyasztó, a garanciavállaló nyilatkozat készfizető kezességként érvényes". A garancia szigorú szabályai nem alkalmazhatók a fogyasztó által vállalt kötelezettség esetén. Ez pozitív eredmény, de ennek eléréséhez nem volt szükség a fogyasztó által vállalt garancia elnevezésű új jogintézményre.
- A jótállás tartalmát meghatározó tényezők közül az új Ptk. mellőzte a szolgáltatásra vonatkozó reklámban vállalt kötelezettséget, így a joggyakorlatnak kell fenntartani a korábbi törvényszöveg alapján kialakult értelmezést, mely szerint a reklámban szereplő ígéret is garanciavállalásnak minősül.
- A kodifikáció szűkítette a lehetőséget arra, hogy a hibás termék tulajdonosa a szavatossági határidők leteltét követően kártérítést követeljen. A változás törvényi szinten kiszűri a jogbizonytalanságot, másfelől viszont a jogalkotó a szerződésszegő fél előnyére döntött el egy kétesélyes helyzetet. Ez a változás tehát hátrányosan érinti a szerződések jogosultjait, köztük a fogyasztókat.
- A Ptk. egyes korábbi szabályainak megváltoztatása és ezzel egyidejűleg a B2C kapcsolatokra változatlan alkalmazása[72] objektíve nem javítja a fogyasztó helyzetét, csak másokkal való összehasonlításban.
- Az új európai irányelvvel[73] való összhang megteremtése érdekében - megítélésünk szerint - szükség lesz az utazási szerződés Ptk.-ban elhelyezett szabályainak az újragondolására.
A terjedelmi korlátokra tekintettel érthető, ha kevesebb figyelmet szentelünk azoknak a fogyasztóvédelmi szabályoknak, amelyek érdemben nem változtak a kodifikáció során. E szabályok zömmel tartalmilag megfelelőek voltak, ezért is maradtak érintetlenül. Sajnos kivétellel is találkozhatunk. Emlékeztetünk a fogyasztókra kedvező értelmezési szabály alkalmazását a közérdekű keresetek alapján induló eljárásokban kizáró szabály indokolatlanságára.[74]
A fogyasztóvédelem a polgári jogi kodifikáció "mostohagyereke" volt. Tény, hogy a szerződés alanyai közötti differenciálást célzó európai gyökerű szabályoknak a felek mellérendeltségét és egyenjogúságát alapelvként hirdető hagyományos magánjogi normák közé való beillesztése nem egyszerű jogalkotói feladat. Elfogadható az a döntés, hogy a fogyasztóvédelmi magánjogot a Ptk.-n kívül, elsősorban a fogyasztóvédelmi törvényben kell koherens módon szabályozni. Ez a hozzáállás érthetőbb, mint a kezdeti - utóbb teljesíthetetlennek bizonyult - teljes körű szabályozásra törekvése. A Ptk. megalkotásával azonban korántsem fejeződött be a B2C relációjú normák hazai jogba történő átültetésének és felülvizsgálatának a folyamata. A fogyasztóvédelmi kodifikáció - kis túlzással - két szék között a pad alá került, mivel a Ptk. zömmel elhárította magától a fogyasztóvédelmi szabályok egységes rögzítését, a fogyasztóvédelmi törvény ilyen célú - tervezett - átdolgozására azonban nem került sor. Öt évvel a kodifikáció befejezése után időszerű lenne megkezdeni annak a fogyasztóvédelmi törvénynek az érdemi felülvizsgálatát, amely törvényre a kodifikáció során úgy tekintettek, mint amely megfelelő kereteket biztosít az újragondolt fogyasztóvédelmi normák elhelyezésére. ■
JEGYZETEK
[1] Miskolczi Bodnár Péter: A fogyasztóvédelem a jogágak rendszerében 28-31. In: Miskolczi Bodnár Péter - Sándor István: Fogyasztóvédelmi jog I. Patrocinium, Budapest, 2016.
[2] Bencsik András: A fogyasztóvédelem közjogi keretei. Dialóg Campus Budapest-Pécs, 2016.
[3] Lásd pl. Madai Sándor: Fogyasztóvédelmi büntetőjog? In: A fogyasztóvédelmi jog új irányai az elméletben és a gyakorlatban (szerk. Szikora Veronika) Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar és a Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesületének közös kiadványa Debrecen, 2007.
[4] Lásd pl. Varga Nelli: A fogyasztóvédelem intézményrendszere 363-388. In: Magyar fogyasztóvédelmi magánjog - európai kitekintéssel (szerk. Szikora Veronika) a Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesületének közös kiadványa Debrecen 2010.
[5] Lásd pl. Tisztességtelen verseny - fogyasztóvédelem (szerk. Vörös Imre) MTA Jogtudományi Intézet Budapest 2007., Miskolczi Bodnár Péter: A fogyasztók megtévesztésének egyes kérdései a GVH gyakorlatában 127-146. In: A fogyasztóvédelmi jog új irányai az elméletben és a gyakorlatban (szerk. Szikora Veronika) Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar és a Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesületének közös kiadványa Debrecen 2007., Miskolczi Bodnár Péter: A versenyjog a fogyasztóvédelem szolgálatában 84-96. In: Miskolczi Bodnár Péter - Sándor István: A fogyasztóvédelmi jog magyar szabályozása Patrocinium Budapest, 2010.
[6] Miskolczi Bodnár Péter: Utazási szerződések 63-77. In: Miskolczi Bodnár Péter - Sándor István: A fogyasztóvédelmi jog európai gyökerű magyar szabályozása II. Patrocinium, Budapest, 2012.
[7] Lásd pl. Fazekas Judit: Fogyasztóvédelmi jog Budapest, 2007. 20-36., Magyar fogyasztóvédelmi magánjog - európai kitekintéssel (szerk. Szikora Veronika) a Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesületének közös kiadványa Debrecen, 2010.
[8] Jelezzük, hogy jelen tanulmány tárgyát a fogyasztóvédelem polgári jogba tartozó elemeire szűkítettük, így nem tárgyaljuk a fogyasztói jogok érvényesítésének eljárási szabályait, továbbá a fogyasztókat védő biztonsági, egészségvédelmi normákat, közigazgatási szabályokat.
[9] E törvény:
b) a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 1985. július 25-i 85/374/EGK tanácsi irányelvnek, valamint az azt módosító 1999/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;
d) a szervezett utazási formákról szóló 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelvnek;
e) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelvnek;
f) a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999. május 25-i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;
g) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;
h) a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló 2002. június 6-i 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;
i) a nyilvános vételi ajánlatról szóló 2004. április 21-i 2004/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;
q) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;
való megfelelést szolgálja.
[10] Magában az európai normában említetteken kívül semmilyen irányú eltérést nem enged meg az átültetés során pl. a 2011/83/EU irányelv és a 2015/2302 irányelv.
[11] Vékás Lajos: Kodifikált magánjog - uniós fogyasztóvédelmi irányelvek, In: Studia in honorem Péter Miskolczi Bodnár (Homicskó Árpád Olivér - Szuchy Róbert szerk.) Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest, 2017. 599.
[12] Vékás Lajos 12. lábjegyzetben írt mű 600.
[13] Miskolczi Bodnár Péter: Magánjogi kodifikáció és a kereskedelmi jog viszonylagos önállósága. In: Barzó Tímea (szerk.) Polgári jogi kodifikáció és jogharmonizáció, Novotni Alapítvány, Miskolc 1999. 73-98.
[14] Miskolczi Bodnár Péter: Az utazási szerződés, Gazdaság és Jog 1996. 4. 3-9.
[15] A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény
[16] A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény
[17] A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozásról szóló 1996. évi LVII. törvény
[18] A tisztességtelen általános szerződési feltételekre vonatkozó részletszabályok, vagy a termékfelelősségi normák eredetileg a Ptk. szabályaitól különálló normákként kerültek be a magyar jogba.
[19] Ilyen előnyként említi Vékás Lajos az ellentmondásmentes szabályozást, a rövidítések alkalmazásának a lehetőségét, az irányelvi átfedések kiiktatásának a lehetőségét és az elállási határidők egységesítését. Megjegyezzük, hogy az utóbbi két lehetőséget a magyar jogban - európai alapokon - a 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet valósította meg.
[20] Vékás Lajos 12. lábjegyzetben írt mű 600.
[21] Az utazási szerződésre vonatozó "részletes szabályok továbbra is kormányrendeleti szinten maradnak, tekintettel arra, hogy azok jellemzően nem érik el a Ptk. egyes szerződéstípusokra vonatkozó rendelkezéseinek absztrakciós szintjét." Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez (szerk. Vékás Lajos) Complex, Budapest, 2008. 929.
[22] 2011-ben szabályozták újra az üzlethelyiségen kívül kötött szerződéseket és a távollévők között kötött szerződéseket. (2011/83/EU irányelv)
[23] Az Európai Parlament és a Tanács 2015/2302 irányelve az utazási csomagról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről.
[24] A Tanács 90/314/EGK irányelve (1991. június 13.) a szervezett utazási formákról.
[26] A 16-18. lábjegyzetben említett törvényekben szereplő fogyasztó definíció közös eleme az, hogy a természetes személy "önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében jár el".
[27] Ha a zálogkötelezett természetes személy, és a zálogtárgy elsősorban a zálogkötelezett szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körébe nem tartozó célra használatos, továbbá a zálogjoggal biztosított követelés nem a kötelezett szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körébe tartozó jogviszonyból fakad. (Ptk. 5:90. §)
[28] A jogszabályi követelmények félretételének kevéssé feltűnő módszere az, amikor valamely kérdést a szerződésben nem szabályoznak, de a szerződésre irányadó jogként egy olyan ország jogát jelölik meg, amely nem tartalmaz a magyar jogi megoldással egyenértékű fogyasztót védő normát. Egyes fogyasztói szerződéstípusokra vonatkozóan a jogszabály korlátozza ezt a lehetőséget, biztosítva a fogyasztói jogok tényleges érvényesülését.
[29] Semmisnek minősült a szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltétel [Ptk. 6:103. § (3) bek.], és a vállalkozás által előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel is, mivel erre is alkalmazni kell a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó szabályokat [Ptk. 6:103. § (1) bek.].
[30] Az Európai Parlament és a Tanács 2011. október 25-i 2011/83/EU irányelve a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről
[31] Nem került be a Ptk.-ba a szerződéstípustól függetlenül, általánosan irányadó két tilalom, egyfelől a fizetési mód igénybevétele kapcsán a vállalkozás tényleges költségeit meghaladó díj felszámításának tilalma (19. cikk), másfelől az emelt díj felszámításának tilalma a szerződéskötést követő telefonos kapcsolattartás során (21. cikk).
[32] 22. cikk Többletösszegek fizetése
Ha a kereskedő a megegyezés szerinti, a fő szerződéses kötelezettsége teljesítéséért járó ellenértéken felül további pénzbeli követeléssel él, a fogyasztót mindaddig nem köti a szerződés, illetve az ajánlat, amíg e többletösszeg megfizetéséhez kifejezetten hozzá nem járult. Ha a kereskedő nem kapta meg a fogyasztó kifejezett hozzájárulását, azonban arra következtetett azon alapértelmezett opciók alkalmazása útján, amelyeket a fogyasztónak a többletösszeg fizetésének elkerülése érdekében el kell utasítania, a fogyasztó jogosult az így kifizetett összeg visszatérítésére.
[33] A felek közötti eltérő megállapodás hiányában a kereskedő kötelessége, hogy a szerződés megkötését követően indokolatlan késedelem nélkül, de legkésőbb 30 napon belül leszállítsa az árukat, a fogyasztó birtokába vagy rendelkezése alá bocsátva azokat. (18. cikk)
[34] A kárveszély átszállásának speciális eseteként rögzíti az irányelv, azt a helyzetet, amikor a fogyasztó által igénybe vett fuvarozó juttatja el az adásvétel tárgyát a fogyasztóhoz. Főszabályként az eladó a fuvarozónak történő átadással teljesítene, ha a fuvarozót a vevő veszi igénybe. Mégsem a fuvarozónak történő átadás lesz a kárveszély átszállásának időpontja, ha a fuvarozót a kereskedő ajánlotta. (20. cikk)
[35] Ptk. 6:219. § [Kárveszély átszállása fogyasztói adásvétel esetén]
Ha az eladó vállalkozás és a vevő fogyasztó, és az eladó vállalja a dolog vevőhöz történő eljuttatását, a kárveszély akkor száll át a vevőre, amikor a vevő vagy az általa kijelölt harmadik személy birtokba veszi a dolgot. A kárveszély a fuvarozónak történő átadáskor átszáll a vevőre, ha a fuvarozót a vevő bízta meg, feltéve, hogy a fuvarozót nem az eladó ajánlotta.
[36] Ptk. 6:220. § [Az eladó késedelmének jogkövetkezményei fogyasztói adásvétel esetén]
(1) Ha az eladó vállalkozás és a vevő fogyasztó, a felek eltérő megállapodásának hiányában, az eladó a szerződés megkötését követően késedelem nélkül, de legkésőbb harminc napon belül köteles a vevő rendelkezésére bocsátani a dolgot.
(2) Az eladó késedelme esetén a vevő jogosult póthatáridőt tűzni. Ha az eladó a póthatáridőn belül nem teljesít, a vevő jogosult a szerződéstől elállni.
(3) A vevő póthatáridő tűzése nélkül jogosult a szerződéstől elállni, ha
a) az eladó a szerződés teljesítését megtagadta; vagy
b) a szerződést a felek megállapodása szerint vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva a meghatározott teljesítési időben - és nem máskor - kellett volna teljesíteni.
[37] Az adásvételi szerződés definíciója a 2011/83/EU irányelv 2. cikk 5. pontja szerint: "bármely olyan szerződés, amelynek értelmében a kereskedő átruházza vagy vállalja, hogy átruházza a fogyasztóra valamely áru tulajdonjogát, a fogyasztó pedig megfizeti vagy vállalja, hogy megfizeti annak vételárát, az adásvételi szerződések vonatkozhatnak árukra és szolgáltatásokra egyaránt."
[38] Az 1977-es rendelkezések között értelemszerűen nem találjuk meg a szervezett utazásokra vonatkozóan az EGT Tanácsa által később elfogadott 90/314/EGK irányelv normáit.
[39] Lásd erről Miskolczi Bodnár Péter: Az utazási szerződés 645. In: A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja (szerk. Osztovits András) Opten Informatikai Kft. Budapest, 2014. III. kötet.
[40] Ezek eredetileg a 90/314/EGK irányelvben szerepeltek, nevezetesen a szerződés írásba foglalásának kötelezettsége, az írásban nem rögzített kikötések semmissége és a 6:254. § rendelkezéseitől a megrendelő hátrányára eltérő szerződési kikötés semmissége. "A Javaslat kivételt képez azon szabály alól, mely szerint írásbeli alakhoz kötött szerződés esetében elegendő a szerződés lényeges tartalmának az írásba foglalása. Ennek oka az, hogy az irányelv szerint utazási szerződések esetében az alakszerűségi követelménynek a szerződés összes feltétele vonatkozásában érvényesülnie kell." (Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez (szerk. Vékás Lajos) Complex Budapest 2008. 930.)
[41] Ezt a szabályt a 2013. évi V. törvény előtt - engedményezésként - a 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése rögzítette.
[42] Bekerültek az új Ptk.-ba a tisztességtelen általános szerződési feltételek és kikötések európai gyökerű, de korábban kormányrendeleti szinten harmonizált normái. A jogkövetkezmények közötti korábbi - indokolatlan - különbségtételt már a 2006. évi III. törvény korrigálta, így már a Ptk. 209/A. § alapján is egységesen semmisnek kellett tekinteni a minden körülmények között tisztességtelennek minősülő és a tisztességtelennek vélelmezett általános szerződési feltételeket. Ezt a - harmonizáltnak tekinthető - megoldást tartalmazza a Ptk. is. A fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltétel semmis. A semmisségre a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. [Ptk. 6:103. § (3) bek.]
[43] A termékfelelősség normáit korábban külön törvény rögzítette. Ezeket a szabályokat a kodifikáció során a Ptk. LXXII fejezetében 6:551-6:559. §-aiban helyezték el.
[44] A fogyasztási cikkek adásvételéről szóló szerződések szavatossági, jótállási szabályainak közelítéséről szóló 99/44/EK irányelv előkészítése során a Zöld Könyv - Green Paper on Guarantees for Consumer Goods and After Sales Services COM (93) 509 et seq. - fölvetette azt, hogy célszerű lenne megteremteni a hibás teljesítéssel sújtott fogyasztó közvetlen fellépési lehetőségét.
[45] A fogyasztói zálogszerződés fogalmát a Ptk. 5:90. §-a az alábbiak szerint rögzíti: "Ha a zálogkötelezett természetes személy, és a zálogtárgy elsősorban a zálogkötelezett szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körébe nem tartozó célra használatos, továbbá a zálogjoggal biztosított követelés nem a kötelezett szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körébe tartozó jogviszonyból fakad, …"
[46] Fogyasztói zálogszerződés esetén a zálogtárgy a zálogkötelezett tulajdonában álló, egyedileg meghatározott vagyontárgy vagy olyan vagyontárgy lehet, amelynek tulajdonjogát a zálogkötelezett a zálogjogosult által nyújtott kölcsön, illetve fizetési haladék segítségével szerzi meg. Ez szűkebb kör, mint amire általában zálogszerződés vonatkozhat a Ptk. 5:89. § (4) bekezdése alapján: "A zálogtárgy fajta és mennyiség szerint vagy más, a zálogtárgy azonosítására alkalmas körülírással is meghatározható. A meghatározás magában foglalhat olyan vagyontárgyat is, amely még nem létezik, vagy amely felett a zálogkötelezettet nem illeti meg a rendelkezési jog."
[47] A Ptk. 5:90. § b) pontjának eredeti szövege szerint "a biztosított követelés meghatározásának tartalmaznia kell az összeg megjelölését". (A biztosított követelés meghatározására vonatkozó eredeti szabályt a 2016. évi LXXVII. törvény 7. §.-a módosította.)
[48] Megjegyezzük, hogy a felsorolt három pozíció bármelyikében álló személy javára el lehet térni a szerződésben, így a Ptk. szövegében szereplő "és" szócska helyett a "vagy" alkalmazása lett volna indokolt.
[49] A biztosító javára történő eltérés jogszabályba ütközne, amely - a Ptk. 6:95. § (1) bekezdése alapján - semmisségre vezet.
[50] Ptk. 6:98. § (2) bek. Megjegyezzük, hogy a szabály kivételesen a fogyasztó hátrányára is szolgálhat, hiszen a vállalkozásnak is szükségképpen joga van megtámadni a számára hátrányt jelentő szerződést.
[51] A jogszavatosságra vonatkozó normák gyarapodását itt nem említjük, mert csak a B2C relációjú normákkal érintett - jellemzően európai gyökerű - szabályok változásáról ejtünk szót.
[52] Rögzítésre kerültek azok az értelmező szabályok, amelyek révén egyértelművé vált az, hogy ilyen esetben mi is az egyes szavatossági igények tartalma. Ptk. 6:177. § és 6:178. §
[53] Fazekas Judit: Fogyasztóvédelmi jog, Budapest, 2007. 129-133.
[54] A jótállás a kötelezettet a jótállási kötelezettséget keletkeztető szerződésben vagy jogszabályban, továbbá a szolgáltatásra vonatkozó reklámban foglalt feltételek szerint terheli. [Ptk. 248. § (2) bek.]
[55] Fazekas Judit: A hibás teljesítés szabályozása az új Polgári Törvénykönyvben. In Szociális elemek az új Ptk.-ban (szerk. Grad-Gyenge Anikó) Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Budapest, 2013. 52.
[56] A hibás teljesítéssel a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett károk megtérítését a jogosult akkor követelheti, ha a kijavításnak vagy kicserélésnek nincs helye, vagy ha a kötelezett a kijavítást vagy kicserélést nem vállalta, e kötelezettségének nem tud eleget tenni, vagy ha a jogosultnak a kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt. [Ptk. 6:174. § (2) bek. első mondat]
[57] A kétség esetén alkalmazandó értelmezési szabályt a régi és az új Ptk. szerint is alkalmazni kell az általános szerződési feltételek és a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződésben szereplő feltételekre, sőt az új Ptk. szerint az egyedileg meg nem tárgyalt feltételekre is.
[58] Az általános szerződési feltételként a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés érvénytelenségének megállapítása iránt külön jogszabályban meghatározott szervezet által indított per.
[59] Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés érvénytelenségének megállapítása iránt külön jogszabályban meghatározott szervezet által indított per.
[60] A per akkor is megindítható volt, ha a feltétel még nem került alkalmazásra.
[61] A Ptk. 6:86. § (3) bekezdése a közérdekű kereset alapján indult eljárásban tiltja az értelmezési szabály alkalmazását, függetlenül attól, hogy a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződésben (6:105. §), vagy vállalkozások közötti szerződésben (6:106. §) szerepel a kikötés.
[62] A Ptk. 6:105. §-a a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen általános szerződési feltételekkel kapcsolatos közérdekű keresetről szól, mellyel kapcsolatos rendelkezéseket a fogyasztóvédelmi törvény is tartalmaz, így célszerűbb lett volna itt szabályozni az egész kérdéskört. Ugyancsak indokolatlanul szerepel a Ptk.-ban az a norma, amely közérdekű keresettel induló eljárásokban kizárja az általános szerződési feltétel és a szerződés más egyedileg meg nem tárgyalt feltétele tartalmának - kétség esetén történő - értelmezésére vonatkozó szabály alkalmazását. A Ptk. 6:106. §-a a vállalkozások közötti szerződés részévé váló tisztességtelen általános szerződési feltételekkel kapcsolatos közérdekű kereset szabályait rögzíti. További eljárásjogi szabály a Ptk.-ban az, hogy a kellékszavatossági keresetben foglaltaktól a bíró eltérhet (Ptk. 6:161. §).
[63] A Ptk.-ban a fogyasztókra is vonatkozó általános, mindenkire kiterjedő hatályú normák mellett megjelennek olyan új szabályok, amelyek jogosultja csak fogyasztó lehet, de amely szabályok érvényesülése nem korlátozódik a B2C relációra.
[64] Erre részben magyarázatul szolgál az, hogy ebben a körben az uniós szabályok nemzeti jogba beillesztése gyakorlatilag már lezajlott, mire az új kódex szövegét elfogadták. Jórészt külön szabályokban, kisebb részt magában a Ptk.-ban (tisztességtelen szerződési feltételek semmissége) az uniós elvárásoknak megfelelő szabályok voltak hatályban, amikor a kodifikációs munkálatok a finisbe értek. A kodifikáció látóterébe ott kerültek kifejezetten fogyasztóvédelmi céllal alkotott normák, ahol változtatni kellett a korábbi normán (pl. a fogyasztó fogalma), vagy az új szabály erőteljesen kötődött a Ptk.-ban elhelyezett normához (pl. a szerződés értelmezése, vagy adásvétel), vagy a szabály jelentősége a Ptk.-ban való elhelyezést indokolta anélkül, hogy lényeges tartalmi változtatásra lett volna szükség (pl. termékfelelősség). Egy példa arra is volt, hogy egy szabály közvetlenül a Ptk.-ba került, anélkül, hogy - a szokásos módon - az európai irányelv átültetése során külön jogszabályban helyezték volna el azt.
[65] A 2011/83/EU irányelv 22. cikkének Ptk.-ból hiányzó részét utóbb a 45/2014. (II. 26.) Korm. rendeletbe ültették be, mint a másik két normát.
[66] Eredetileg az Európai Parlament és a Tanács 97/7/EK irányelve a fogyasztók védelméről a távolban kötött szerződések tekintetében szabályozta a kérdést, majd helyébe lépett a 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv.
[67] Eredetileg az EGK Tanácsának a 85/577/EGK irányelve szabályozta a kérdést, majd helyébe lépett a 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv.
[68] Eredetileg a 94/47/EK irányelve szabályozta az ingatlanok időben osztott használatára vonatkozó szerződést, majd helyébe lépett a szállás időben osztott használatára vonatkozó szerződésre vonatkozó 2008/122/EK irányelv.
[69] Eredetileg a 90/88/EGK irányelv és a 87/102/EGK irányelv szabályozta a kérdést, majd a 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szól a fogyasztóknak nyújtott hitelről.
[70] A szűk értelemben vett fogyasztói szerződések részletes bemutatását lásd Miskolczi Bodnár Péter: Fogyasztói szerződések, Patrocinium Budapest, 2015.
[71] Nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben egyre több jogi személy is fogyasztónak minősülhet. Lehetséges, hogy az inga most a másik irányba lengett ki és a Ptk. fogyasztó fogalma a jövőben szűknek bizonyulhat.
[72] A Ptk. eredeti szövegében ennek a jogalkotási módszernek az alkalmazását figyelhetjük meg a szerződés feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadási joga (5.3.1. pont) és a biztosítási szerződés hallgatással való létrehozatala (5.3.2. pont) kapcsán. A Ptk. módosítása során a fiduciárius hitelbiztosítékok témakörében is létrejött egy olyan szabály, amely különbözik az olyan - megváltozott tartalmú - normától, amely olyan helyzetekre vonatkozik, amelyekben fogyasztó nem érintett.
[73] Az Európai Parlament és a Tanács 2015. november 25-i (EU) 2015/2302 irányelve az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről
[74] A feltétel alkalmazójával szerződő fél számára kedvezőbb értelmezés alkalmazásának a közérdekű keresettel induló eljárásokban való tilalma éppúgy megkérdőjelezhető, mint a régi Ptk. 207. § (2) bekezdésében a 209/B. és a 201/A. §-okban írt korábbi - hasonló tartalmú - tiltás.
Lábjegyzetek:
[1] Miskolczi Bodnár Péter tszv. egyetemi tanár, KRE ÁJK.
Visszaugrás
