Budapest, Szent István Társulat, 2013.
Ahogy azt az 1997-es általános rész tankönyv[1] előszavában Harmathy Attila professzor megjegyezte, a tanítás szempontjai eltérnek a jogalkotás igényeitől, így a magyar jogi oktatás hagyományainak megfelelően a magánjog tanítása az általános résszel kezdődik, szemben a Polgári Törvénykönyv felépítésével, melyben - hasonlóan a többi institúció-rendszerű[2] törvénykönyvhöz - nincs általános rész. Furcsa kettősség, hogy ennek ellenére az általános részi tanok vonatkozásában Szladits Károly óta nem tudtak igazán maradandót alkotni, még a jogászgenerációk által használt Eörsi-Világhy tankönyv[3] is sokkal inkább ideológiai töltetének köszönhette a fennmaradását, nem pedig a dogmatikai megalapozottságának és használhatóságának. Szladits műve, annak ellenére hogy tankönyvnek készült, nem kifejezett tantárgymagyarázat - szemben mondjuk Wenzel Gusztáv könyvével; amelyben bár kifejti, hogy az elmélet és a gyakorlat művelése egyaránt fontos,[4] megmaradt tankönyvnek, nem egy dogmatikai alaptan -, sokkal inkább tudományos mű, amit később gyakorló jogászként is fel lehet lapozni. Ezen a szladitsi vonalon indult el a Szerző első tankönyve, végig szem előtt tartva azt a követelményt, hogy a hallgatók számára emészthető legyen, ugyanakkor a vizsgák után is legyen helye a polcon.
Az új tankönyv majdnem 100 oldallal rövidebb a korábbinál, ugyanakkor megtartotta a felépítését: 11 fejezetbe igyekszik belesűríteni a magánjog általános részét. A fejezetek között - melyek részletes elemzésére a későbbiekben kerül sor - találhatunk általános bevezetést, jogtörténetet, dogmatikai részeket, illetve tágabb értelemben vett jogalkalmazást; azonban jelen sorok írójának ezzel kapcsolatban egyetlen hiányérzete volt: a Szerző magától értetődőnek veszi, így semmilyen indokolás nem található arra vonatkozólag, hogy miért pont ez a 11 fejezet alkotja a magyar magánjog általános részét, pedig a kérdés koránt sem ilyen egyértelmű. Nem egyértelmű még a német BGB esetében sem, holott a törvény első könyve az Allgemeiner Teil (Általános Rész) megnevezést viseli, mégis, a tulajdonképpeni általános részt csak a jogügylettan 82 szakasza jelenti, illetve még a jogügylettan tankönyvi bemutatását is megelőzi rendszerint egy bevezető rész, a joganyag ismertetése előtt.[5] Ahogy fen-
- 193/194 -
tebb említettük, a magyar Ptk. még név szerint sem tartalmaz általános részt, csupán bevezető rendelkezéseket. Szembeötlő a hasonlóság ugyanakkor Szladits Károly művével,[6] melynek hatos felosztásába voltaképpen az ismertetett tankönyv is beleillik: "A magánjog fogalma, fejlődése és tudománya" (I., II., III. fejezet), "Jogszabálytan" (V., VI, VII., VIII. fejezet), "Magánjogi helyzetek" (IX., X. fejezet), "A magánjogi tényállások" (XI. fejezet), "Magyar nemzetközi magánjog" (I., II. fejezet) és "Magyar időközi magánjog" (IV. fejezet). Egy legalább néhány mondatos indokolás kétségtelenül a mű előnyére vált volna.
Szembeöltő változás, hogy a Szerző igen színvonalasan ütközteti a különböző nézeteket a magánjog és polgári jog megjelölések kapcsán. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy az eredeti műben még ex cathedra kijelentésként olvashattuk, hogy a két fogalom voltaképpen szinonima,[7] azonban ezt egy recenzióban Csehi Zoltán "súlyos és meggyőző érvekkel vitatta".[8] Lábady - amellett, hogy megjegyzi, nem biztos, hogy van a vitának dogmatikai jelentősége[9] - hathatós ellenérvként hozza fel, hogy nem teljesen egyértelmű a "minden magánjog, ami nem közjog’’ rendszerében (ahol tehát a polgári jog a magánjognak csupán egy része) hol helyezkednek el a vegyes jogágak (környezetvédelmi jog, fogyasztóvédelmi jog, agrárjog). Másik érvét azonban, miszerint a jogtudomány élvonala ma is következetlenül használja a polgári jog megjelölést, akkor is, ha nem a Ptk.-ról ír, már kevésbé érezzük meggyőzőnek.
A Szerző a magánjog fogalmáról és tárgyáról szóló részben még mindig elsősorban dologias magánjogi szemléletet követ, a mai forgalmi viszonyok között azonban, mikor egy ötlet megvalósítása már nem milliós, hanem milliárd dolláros üzlet,[10] a forgalom - meg merem kockáztatni hogy - értékét tekintve nagyobb részét pedig ötletek, szabadalmak, szellemi alkotások adják, e területnél pusztán viszonylagos önállóságról beszélni talán már kezd meghaladottá válni. Itt jegyezzük meg, hogy e tekintetben az új Ptk.-ban sem érhető tetten érdemi előrelépés, így érthető a könyv visszafogottsága.
A jogági kapcsolatokról szóló részben már a korábbi tankönyvben is éles bírálat érte a családjog elszakadását, az önállósodás mellett szóló érveket,[11] az új könyvben azonban ezek a felvetések az eljövendő generációknak már csak jogtörténeti jelentő-
- 194/195 -
ségűek lesznek, mivel a családjogi rész - helyesen - visszakerült a kódexbe. Itt térnénk ki rá, hogy a könyvben szereplő, száznál több törvényi (helyenként alaptörvényi) hivatkozás, törvénymagyarázat rendkívüli módon segíti a megértést. Örömmel vettük volna azonban, ha a jogági kapcsolatok tárgyalásánál szó esik a versenyjogról, ami a megszámlálhatatlan magánjogot érintő korlátozásával, véleményünk szerint ma már megkerülhetetlen, de legkésőbb a kötelmi jogi tanulmányok idején azzá válik, legyen szó akár az összefonódásokhoz szükséges hatósági engedélyről, szerződéskötési kötelezettségről, a kartellek vagy támogatások semmisségéről.[12]
A könyv II. és III. fejezete magánjogtörténet, a tankönyv legolvasmányosabb, legkönnyebben érthető részei. Lábady Tamás ebben a közel 60 oldalban először kifinomultan felépíti azt az európai rendszert, a nagy kodifikációk és az azokhoz kapcsolódó viták, eszmék bemutatásával, melyekbe a III. fejezet magyar magánjogtörténete mintegy belesimul, így téve teljessé az európai magánjogi hagyományról alkotott képet - bár az Európai Unió (korábban Közösség) jogalkotásának bemutatása esetleges, a szükségesnél kevésbé hangsúlyos. Az angol jogfejlődéssel foglalkozó részben a Szerző nem tesz különbséget a kötelező (binding) és a meggyőző (persuasive) precedensek között. A valóságban a meggyőző precedenseket csak illő követnie az azonos szintű bíróságoknak, azonban azoktól (sőt, bizonyos esetekben a kötelező precedensektől is) eltérhetnek, ugyan ez igaz a saját korábbi precedenseikre.[13]
A jog változásával foglalkozó fejezetben már csak a Szerző életútjából adódóan is kitüntetett helyet foglal el a bírói jogfejlesztés, így szerinte "a jogfejlesztés döntően és elsődlegesen a bírói jogalkalmazás útján történt".[14] Még messzebb megy e tekintetben Szladits, mikor a jogbiztonság egyik fontos biztosítékának nevezi a döntvényjogot - bár hangsúlyozza, hogy annak tartózkodnia kell a megokolatlan ingadozásaitól is.[15] Régi vita a jogalkalmazásban, hogy a bíró csak a törvény élettelen szája, vagy a jogfejlesztés eszköze; Lábady Tamás mindig is az utóbbi nézetet képviselte e tekintetben, előadásain gyakran hangoztatva, hogy "elől az élet lohol", ennek követésére pedig csak a rugalmas bírói gyakorlat lehet képes, egyrészt az értelmezés irányát megadó alkotmányos kötelezettség,[16] másrészt a joghézagok kitöltése útján. Bár a magyar Ptk., a francia Code Civil 4. szakaszával[17] vagy a - véleményünk szerint
- 195/196 -
legjobban sikerült megfogalmazású - svájci ZGB 1. § (2) bekezdésével[18] szemben nem tartalmaz explicit szabályt a joghézag kitöltésére, a bíróságok jogfejlesztő tevékenysége megkérdőjelezhetetlen. Némileg szűkítőnek érezzük azonban azt a megközelítést, ami a gyakorlatban megvalósuló jogfejlesztést a törvényi és a bírói útra korlátozza; a közjegyzők, jegyzők, ügyvédek, jogtanácsosok szakmai rutinjai, napi munkavégzése ugyanúgy a kodifikált jogot formáló erőként hatnak, akkor is, ha ezek a gyakorlatok soha nem jutnak el a bíróságokig, vagy nem öltenek testet egy jogszabályban. Kiemelkedő azonban a jog gazdasági elemzésével foglalkozó rész, mely az irányzat az USA-ban a bírók körében is nagy népszerűségnek örvend (elég csak a kártérítési perekben előszeretettel alkalmazott Learned Hand szabályra[19] gondolni), azonban a magyar ítélkezésben annak ellenére nem tudott gyökeret verni, hogy Sajó András és Harmathy Attila már a ’70-es, ’80-as évek óta foglakozik a témával.[20]
Kritikaként merült fel a korábbi tankönyvvel kapcsolatban,[21] hogy nem részletezi a kapcsolatot és nem tartalmaz meghatározást az alapintézmény, vezérmotívum, generálklauzula, alapelv és a bevezető rendelkezések kapcsán; Lábady ezt az új könyvben sem teszi meg. Az alapintézmények,[22] és a vezérmotívumok (irányító eszmék néven)[23] Szladitsnál is megjelennek, azonban nála a méltányosság nem képez önálló vezérmotívumot. A különbség alapja a megközelítésben rejlik, ugyanis Szladits magától értetődőnek tekinti - és ki is fejti -, hogy az igazságosság a magánjogban elsősorban osztó igazságosságot kell, hogy jelentse, mely "az összeütköző magánérdekszférákat az igazságnak megfelelően osztja meg." A bevezető rendelkezésekkel kapcsolatban az új Ptk. helyes változtatása,[24] hogy az együttműködés elvét a kötelmi jogi részben szabályozza, nem tekinti alapelvi szintű rendelkezésnek.
A magánjog forrásairól (kútfőiről) szóló fejezetben sor kerül annak a koránt sem egyértelmű kérdésnek a feltevésére, mely szerint kútfője e az alkotmány (Alaptörvény) és az Alkotmánybíróság határozatai a magánjognak? A Szerző határozott álláspontja szerint a válasz egyértelműen igen, s az alkotmányos rendelkezések nem csak átszivárognak a magánjogi perekbe a jogszabályokon keresztül, hanem azok közvetlenül is alkalmazandók. Utal ebben a körben a 3/2013. (II. 14.) AB határozatra, ami alaptörvény-ellenességre hivatkozva semmisített meg egy - közigazgatási el-
- 196/197 -
járásban hozott - végzést egy alkotmányjogi panasz kapcsán.[25] Anélkül, hogy a kérdésben határozottan állást foglalnánk, előre vetítjük, hogy károsnak tekintjük azt a gyakorlatot, amely nem tesz különbséget a magánjogi szabályok alapján történő és az alapjogok érvényesülését vizsgáló ítélkezés között, hanem a két szabályrendszert összemossa.[26] Érdekes továbbá, hogy maga az Alkotmánybíróság - szemben a korábbi aktivista-alkotmánybíráskodással - is az Alaptörvény közvetett hatálya mellett foglal állást: "Ahol tehát még generálklauzula alkalmazására sincs lehetőség, ott az alkotmányi jogok sem képesek közvetlenül hatni a magánjogban."[27]
Több helyen is megfogalmazódott az a kritika a korábbi könyvvel szemben, hogy nem tartalmaz indokolást arra vonatkozóan, hogy a jogszabálytan valóban része-e az általános résznek. Lábady az új könyvben hathatós bevezetéssel indítja a fejezetet,[28] melyben helyesen fejti ki, hogy a jogszabálytan tárgyalása nélkül nem érthető meg a jogalkalmazás, a jogviszonytan, illetve a jogi tények tana. Álláspontunk szerint - s itt visszautalunk Harmathy professzor előző könyvben található előszavára, mely szerint a tanítás szempontjai speciális megközelítést igényelnek - nincs annak jelentősége, hogy a jogszabálytan része-e magánjog általános részének; a tankönyvi jellegből adódóan a fejezetnek van létjogosultsága.
A méltányosság a jogalkalmazásról szólófejezetben is kifejtésre kerül; helyénvaló az angol equity-re történő hivatkozás, mely kifejezetten tiltja az egyoldalú vagy igazságtalan eredményre vezető méltányosság alkalmazását; ahogy azt Lord Denning állapította meg egy promissory estoppel-lel (nagyjából a mi utaló magatartásunknak feleltethető meg) foglalkozó ügyben: "estoppel could only be used as a shield and not a sword."[29] - azaz csak védekezésként használható, nem pedig támadásra. A közönséges estoppel megfogalmazása szerint: "egy olyan korlát, ami megakadályozza az olyan követelések vagy jogok érvényesítését, melyek léte szemben áll a fél korábbi nyilatkozatával vagy cselekvésével, vagy olyannal, ami jogszerűen igaznak találtatott."[30] Estoppel eredhet késedelemből, hallgatásból, okiratból, jegyzőkönyvből (judicial estoppel esetén), álképviseletből vagy ígéretből, utóbbi esetén beszélünk promissory estoppel-ről. Az ígéretből eredő védekezés esetén az ígéretnek tevésre, nem tevésre vagy tűrésre kell irányulnia, s a bíróság ilyen esetben rendszerint nem tesz mást, csupán betartatja az ígéretet, vagy az angol jog általános elvei szerint kártérítést fizettet az ígéret megszegéséért.[31]
- 197/198 -
Sajnálatunkat fejezzük ki amiatt, hogy az idő folyásának - konkrétan az elévülésnek - a bővebb ismertetésétől a Szerző eltekint, holott korábbi könyvében még úgy jellemezte az elévülést, hogy az általános jelenség, annak ellenére, hogy túlnyomó jelentősége a kötelmi jogban van.[32] A tankönyvi jelleg véleményünk szerint megengedte volna, hogy a téma bővebben kifejtésre kerüljön, mint azt teszik több másik tankönyvben is[33]■
JEGYZETEK
[1] Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 1997.
[2] Földi András (Szerk.): Összehasonlító jogtörténet. Budapest, Eötvös Kiadó, 2012. 327-340.
[3] Eörsi Gyula - Világhy Miklós: Magyar polgári jog I-II., Budapest, Tankönyvkiadó, 1962.
[4] Wenzel Gusztáv: A magyar és erdélyi magánjog rendszere. Buda, Kir. M. Egyetemi Nyomda, 1863. 14-16.
[5] Csehi Zoltán: Polgári jogi tankönyvek Németországban (BGB Általános rész - Schwab, Brox, Medicus, Larenz). Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae, TOMUS XXXII. ANNUS 1990. 219-244.
[6] Szladits Károly: Magyar Magánjog. Első kötet. Általános rész - Személyi jog. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1941.
[7] Az egyezőség mellett: Török Gábor (Szerk.): A magánjog alapjai. Budapest, HVG-Orac, 2002. 1415. A különbségtétel mellett: Bíró György - Lenkovics Barnabás: Általános tanok. Miskolc, Novotni, 2006. 26-27.; Csehi Zoltán: A magyar magánjog általános részéről - elméleti és dogmatikai fejtegetések. Jogelméleti Szemle, 2004/1.; Jobbágyi Gábor: Magyar polgári jog I. Budapest, Szent István Társulat, 2013. 16-17.
[8] Lábady (2013) i. m. 25.
[9] Kovács Krisztián: Interjú Lábady Tamással. Ítélet, 2013. január, XVI Évfolyam 7. szám. 3. és Lábady (2013) i. m. 25.
[10] A Facebook Inc. egy milliárd dollárt fizetett készpénzben és részvényekben a Burbn Inc. (Instagram) akvizíciója során. http://www.bbc.co.uk/news/technology-17658264
[11] Lábady (1997) i. m. 35-37.
[12] Darázs Lénárd: A jogszabályba ütköző (tilos) szerződések semmissége. Polgári Jogi Kodifikáció, 2008/5-6. 22-23.
[13] O. Hood Phillips - A. H. Hudson: O. Hood Phillips’ First Book of English Law. Eighth Edition. London, Sweet & Maxwell, 1988. 191-223. és Sir Frederic Pollock: A First Book of Jurisprudence for Students of the Common Law. London, Macmillan, 1896. 299-300.
[14] Lábady (2013) i. m. 86.
[15] Szladits (1941) i. m. 43-44.
[16] Alaptörvény 28. cikk: "A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak."
[17] Paksy Máté: A francia Polgári Törvénykönyv 4. szakasza és a jogalkalmazó döntési kötelezettsége.
In: Nochta Tibor - Bölcskey János (szerk.): Emlékkönyv Lábady Tamás 60. születésnapjára. Budapest, Szent István Társulat, 2004, 381-391.
[18] Ha nincs olyan törvényi rendelkezés melyből meríthet, a bíró a szokásjog alapján ítél, annak hiányában pedig olyan szabályok szerint, melyeket akkor állítana fel, ha törvényhozó lenne. Ford: Kovács Krisztián
[19] Barbara Ann White: Risk-utility Analysis and the Learned Hand Formula: A Hand that Helps or a Hand that Hides? Arizona Law Review, Vol. 32, 1990/1. 77-136.
[20] Harmathy Attila - Sajó András (szerk.): A jog gazdasági elemzése. Budapest, Közgazdaságtani és Jogi Könyvkiadó, 1984.
[21] Csehi (2004) i. m.
[22] Szladits (1941) i. m. 35-38.
[23] Szladits (1941) i. m. 40-44.
[24] Ezzel ellentétes vélemény: Lenkovics Barnabás: Polgári alanyi jogok - alkotmányos alapjogok. Alapvető kérdések az alanyi és az alapjogok körül. In: Sajó András (szerk.): Alkotmányosság a magánjogban. Budapest, CompLex, 2006. 128-129.
[25] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja szerint.
[26] A problémáról részletesen: Vékás Lajos - Vincze Attila: A Legfelsőbb Bíróság döntése az alapvető jogok polgári jogviszonyokban való alkalmazásáról. Jogesetek Magyarázata, 2011/4. 9-14.
[27] 8/2014. (III. 20.) AB határozat 56. pont. Pokol Béla alkotmánybíró különvéleményében hangot ad azon nézetének, hogy ez az álláspont kikényszeríthetetlenné teszi az Alaptörvény 28. cikkének rendes bíróságok által történő alkalmazását. Uo. 151. pont
[28] Lábady (2013) i. m. 143.
[29] Combe v Combe [1951] 2 KB 215, [1951] 1 All ER 767.
[30] Bryan A. Garner (szerk.): Black’s Law Dictionary, Eighth Edition. USA, Thomson West, 2004. 589590. "Estoppel".
[31] John Cartwright: Protecting Legitimate Expectations and Estoppel in English Law. Electronic Journal of Comparative Law, Vol. 10.3, 2006. december.
[32] Lábady (1997) i. m. 318. Ezzel megegyező vélemény: Csehi Zoltán: A Polgári törvénykönyv időfogalma és magánjogunk időfelfogása. Budapest, Pázmány Press, 2013. 15-28.
[33] Szladits (1941) i. m. 379-381., 402., Bíró-Lenkovics i. m. 205-207.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi hallgató (PPKE JÁK)
Visszaugrás
