Az elsőfokú bíróság a NAV felperesnek K. D. alperes ellen vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránt indított perében 8. sorszámú végzésével az alperes személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét elutasította és felhívta a fellebbező alperest, hogy a végzés jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül - a fellebbezés visszautasításának terhe mellett - rójon le 7000 forint fellebbezési illetéket.
A határozat indokolásából megállapíthatóan az elsőfokú bíróság a 4. sorszámú végzésével vagyoni biztosíték nyújtására kötelezte az alperest. Alperes a végzés elleni fellebbezésében teljes személyes költségmentesség engedélyezését kérte, kérelméhez csatolta a 26/2017. (XII. 27.) IM rendeletben előírt nyomtatványt és igazolásokat.
A törvényszék a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 94. § (2) bekezdésének a felhívását követően megállapította, hogy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a felet a személyes költségmentesség és a személyes költségfeljegyzési jog a jövedelmi és vagyoni viszonyai, azaz a rászorultság alapján és kifejezetten kérelemre illetik meg. A 2017. évi CXXVIII. törvény (Kmtv.) 5. § (1) és (2) bekezdése határozza meg, hogy milyen esetekben kell a fél részére költségmentességet engedélyezni. Az (1) bekezdésben írt feltételek valamelyikének fennállása esetén vélelmezendő, hogy a fél létfenntartása veszélyeztetett, míg a (2) bekezdés szerinti esetben, a felsorolt feltételek fennállása hiányában is, a bíróság a fél rászorultságát mérlegelés keretében, egyéb körülményeinek figyelembevételével állapítja meg. Rögzítette, hogy az alperes havi nettó jövedelme (tekintettel a vele együtt élő személyek jövedelmére és számára is) 51 230 forint, ami meghaladja az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összegének havi mértékét, ami 28 500 forint. Erre tekintettel nem állapítható meg, hogy az alperes megfelelne a hivatkozott törvény 5. § (1) bekezdésében foglalt valamely feltételnek, így a személyes költségmentesség engedélyezésének nincs helye. Végzésében utalt rá, hogy az alperes az igazolásra szolgáló nyomtatványon nem tüntetett fel egyéb különös méltánylást igénylő körülményt, tényt, szempontot, adatot, amely vagyoni és jövedelmi helyzetének megítélését érintené vagy befolyásolná, illetve amely a megélhetésére, a bírósági eljárás lefolytatására, a költsége viselésére kihatással lenne. Ezért az alperesi előadásra, továbbá a fellebbezési eljárási illeték Itv. 47. § (1) bekezdése alapján számítandó 7000 forint összegére, valamint az alperes vagyoni értéket képviselő üzletrészére tekintettel arra a következtetésre jutott, hogy az alperes létfenntartása nem veszélyeztetett, melyre figyelemmel a (2) bekezdés alapján sincs helye a személyes költségmentesség engedélyezésének.
Mivel a Pp. rendelkezési alapelve a költségkedvezmény igénylése során is érvényesül, illetve a Kmtv. 13. § (5) bekezdése kimondja, hogy a bíróság nem enge-
- 4/5 -
délyezhet olyan költségkedvezményt, amelyet a fél nem kért, ezért a személyes költségmentességen kívüli egyéb költségkedvezmény engedélyezésének a feltételeit nem vizsgálta, míg az alperes személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét a Kmtv. 13. § (4) bekezdése alapján elutasította.
A végzés ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatását és részére teljes személyes költségmentesség engedélyezését kérte.
Úgy vélte, téves a törvényszéknek az a megállapítása, amely szerint 7000 forint a jelen eljárásban lerovandó illeték, illetőleg abban is, hogy annak megfizetése nem jelent aránytalan terhet a részére, létfenntartását nem veszélyeztetné, ugyanis az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 47. § (1) bekezdése értelmében a fizetendő illeték a 20 373 833 forint 3%-a, vagyis 611 214 forint. Ennek az összegnek a megfizetése a családja létfenntartását veszélyeztetné.
A felperes a fellebbezésre tett észrevételében - tartalma szerint - a 4. számú elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el az alperes személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét, utalva a végzésében arra, hogy az alperes által előterjesztett személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelem elbírálásánál a Pp. 94. § (2) bekezdésén túl a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény (Kmtv.) 5. § (1) és (2) bekezdései az irányadóak. Eszerint rászorultság alapján, kérelemre illeti meg a felet a költségkedvezmény abban az esetben, ha a Kmtv. 5. § (1) bekezdésében írt feltétek közül valamelyik teljesül, vagy ennek hiányában is, ha egyéb körülmények fennállása miatt a fél létfenntartása veszélyeztetett.
A Pp. 94. § (2) bekezdése azonban a személyes költségmentesség mellett rendelkezik a tárgyi költségkedvezményekről is, kimondva, hogy a felet a tárgyi kedvezmény az eljárás tárgyánál fogva hivatalból illeti meg.
Az adott ügyben a felperes a Cstv. 33/A. §-ra alapítottan terjesztette elő az alperes felelősségének a megállapítására irányuló keresetét, amely perben a felet, vagyis az alperest is, illetékfeljegyzési jog illeti meg az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. § (1) bekezdés v) pontja alapján, a 2017. július 1. napjától a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017.évi XLIX. törvény 41. § (2) bekezdése szerint módosított rendelkezése folytán.
Amennyiben pedig a Pp. 94. § (1) bekezdés d) pontjában megjelölt költségkedvezmény, a tárgyi illetékfeljegyzési jog a felet megilleti, úgy az alperes nem kötelezhető az eljárási illeték előzetes megfizetésére, illetve ennek hiányában nem kerülhet sor a fellebbezés visszautasítására sem.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróságnak a 4. sorszámú végzés elleni fellebbezés Pp. 114. § és 371. §-ában foglaltak szerinti vizsgálatát követően intézkednie kell annak felterjesztéséről a fellebbezési eljárási illeték költségjegyzékbe történő feljegyeztetése mellett.
A fellebbezésben hivatkozott, 611 214 forint fellebbezési eljárási illeték megfizetési kötelezettséget érintően az ítélőtábla rámutat arra, hogy az adott eljárás a meg nem határozható pertárgy értékű perek közé tartozik, ezért az Itv. 39. § (3) bekezdés b) pontja értelmében a törvényszék előtt első fokon indult peres eljárásban 600 000 forint az illeték számításának az alapja. Ebből következően az elsőfokú eljárás illetéke a felelősség megállapítása iránti perek esetén 36 000 forint, míg a fellebbezési eljárási illeték számítására az Itv. 46. § és 47. § rendelkezései vonatkoznak. Erre figyelemmel a vagyoni biztosíték nyújtására kötelező végzés elleni fellebbezés illetékének számítását, illetve a költségjegyzékbe történő feljegyzését a 47. § (1) bekezdése alapján kell a bíróságnak elvégeznie.
A kifejtettek alapján téves az alperes fellebbezésében levezetett illeték összeget érintő számítása, de az elsőfokú bíróság végzésének az illeték megfizetésére vonatkozó felhívása is, ugyanis a megjelölt 600 000 forint összegű illetékalap után a végzés elleni fellebbezés illetékének a mértéke 3%, vagyis 18 000 forint az Itv. 47. § (1) bekezdése értelmében.
Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján azzal hagyta helyben, hogy - a felet megillető tárgyi illetékfeljegyzési jogra figyelemmel - mellőzte a 7000 forint eljárási illeték megfizetésére kötelező rendelkezését.
Az eljárás az Itv. 57. § (1) bekezdés b) pontja alapján illetékmentes.
[Fővárosi Ítélőtábla 12.Gpkf.44.872/2018/2.] ■
Visszaugrás
