https://doi.org/10.59851/mj.72.02.9
A Kúria jogegységi határozata azt a jogértelmezési kérdést dönti el, hogy a harmadfokú felülbírálat kiterjed-e a halmazati büntetés azon részére, amelynek a kiszabását kizárólag a fellebbezéssel, tehát a másodfokú ellentétes döntéssel nem érintett bűncselekmény alapozza meg.
A határozat száma: 17/2024. JEH (Jpe.IV.60.066/2023/7. szám)
Kulcsszavak: bűnhalmazat; felülbírálat terjedelme; halmazati büntetés; harmadfokú eljárás; törvénysértő büntetés
A büntetőeljárásban a harmadfokú eljárásnak alapvető célja az, hogy rendes jogorvoslati eszközt nyújtson arra az esetre, ha az első- és a másodfokú bíróság a bűnösség kérdésében ellentétesen foglal állást. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 615. § (2) bekezdése szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság
a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg, vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett vagy vele szemben az eljárást megszüntette;
b) az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette;
c) a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.
A harmadfokú eljárásnak tehát meglehetősen "szűk a bemenete", de ha megnyílik, onnantól kezdve a felülbírálat terjedelme nem korlátozódik kizárólag az ellentétes döntésre, és - a felülvizsgálati eljárással ellentétben - nem érvényesül az szabály, hogy a jogorvoslati fórum csak a támadott részében és csak a sérelmezett okból bírálhatja felül a támadott határozatot. Ezért is rendes jogorvoslat.
A harmadfokú felülbírálat terjedelmét a Be. 618. §-a határozza meg, amelynek - itt releváns - (1) bekezdés ab) alpontja szerint a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését, illetve részét is, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, arra tekintet nélkül vizsgálja felül, hogy ki és milyen okból fellebbezett. Ennek klasszikus esete a halmazati büntetés. Ha az ellentétes döntés felülbírálatának eredményeket a bűnhalmazatban álló bűncselekmények köre
- 114/115 -
módosul, akkor ez a halmazati büntetésre a felülbírálattal nem érintett bűncselekmények vonatkozásában is szükségképpen kihat. Mivel halmazati büntetésként egy büntetést kell kiszabni, ezért szükségszerű, hogy ilyenkor a büntetéskiszabás egészét felülbírálja a harmadfokú bíróság.
Ehhez a rendelkezéshez szorosan kapcsolódik a Be. 618. § (3) bekezdése, amelynek b) pontja szerint a harmadfokú bíróság a másodfokú ítélet fellebbezéssel nem érintett részében is felülbírálja az ítélet büntetéskiszabási rendelkezését, ha a bűnösség megállapítására, illetve a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést megváltoztatja, vagy a kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés törvénysértő.
Ilyen büntetéskiszabási helyzettel foglalkozik a 17/2024. JEH határozat is (a továbbiakban: JEH). Az előzetes döntéshozatali indítványt előterjesztő legfőbb ügyész abban a kérdésben mutatott be ellentétes joggyakorlatot, ha a halmazati büntetésként, egymás mellett kiszabott büntetések között található olyan, amelynek a kiszabását a bűnhalmazatban álló olyan bűncselekmény teszi lehetővé, amelyet a másodfokú ellentétes döntés egyébként nem érint.
A jogegységi indítványban vizsgált joggyakorlati példákat egyszerűsítve mutatjuk be. Ha a terhelt bűnösségét - más bűncselekmények mellett - közúti veszélyeztetésben első és másodfokon is megállapítják, és a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül kizárólag ez a bűncselekmény alapozza meg a járművezetéstől eltiltás büntetés kiszabását, akkor a másodfellebbezés lehetősége a közúti veszélyeztetés megállapítása és a járművezetéstől eltiltás kiszabása vagy ki nem szabása miatt önmagában nem nyílik meg. Ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények között van más olyan, amelyet ellentétes döntés érint, akkor a másodfellebbezés megnyílik. A kérdés az, hogy ilyenkor a Be. 618. § (3) bekezdés b) pontja alapján a felülbírálatba be lehet-e vonni a másodfellebbezésben nem sérelmezett (nem sérelmezhető) járművezetéstől eltiltást.
Az indítványozó legfőbb ügyész álláspontja szerint nem, mert itt a halmazati büntetés részeként kiszabott olyan specifikus büntetésről van szó, amely kiszabását a fellebbezéssel nem érintett bűncselekmény alapozza csak meg, így ha a bűnösség megállapítása, a cselekmény minősítése és a kifejezetten csak az emiatt kiszabható bűncselekmény-specifikus büntetés törvényes, úgy ezen büntetés megváltoztatására a harmadfokú eljárásban nincs lehetőség [Indokolás (23)]. Az indítvány ezzel a Győri Ítélőtábla álláspontját tartotta helyesnek (Bhar.III.24/ 2022/15.), szemben a Kúria egy másik ügyben elfoglalt álláspontjával (Bhar.1420/2021/13.).
A Kúria a legfőbb ügyész álláspontjával nem értett egyet, és a JEH-ban a korábbi gyakorlatát erősítette meg. A rendelkező rész szerint: a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 615. § (3) bekezdés b) pontja alapján - és az 583. § (3) bekezdés a) pontja szerint - a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezést sérelmező másodfellebbezés esetében a harmadfokú bíróság általi felülbírálat kiterjed a másodfokú bíróság ellentétes döntésével nem érintett bűncselekmény miatt kiszabott büntetés vizsgálatára, ha a másodfokú bíróság a halmazatban álló bűncselekmények miatti halmazati büntetést több büntetési, intézkedési nem egymás mellett történő kiszabásával állapította meg.
Az indokolás rámutat, hogy a másodfellebbezés a törvényi szabályozásból eredően az elsőfokú ítélet elleni fellebbezéshez képest korlátozott, mivel az arra jogosult vagy az ellentétes döntést, vagy kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének a Be. 583. § (3) bekezdésében meghatározott azon rendelkezését vagy indokolását sérelmezheti, amelyet az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálat eredményezett. Ezen túlmenően a Be. 615. § (3) bekezdés a) pontja szerinti - az ellentétes döntés elleni - másodfellebbezés magában foglalja a Be. 615. § (3) bekezdés b) pont szerinti másodfellebbezést is, így utóbbi az a) ponthoz viszonyítva is korlátozott terjedelmű [Indokolás (65)].
A harmadfokú felülbírálat terjedelmét a másodfellebbezéssel nem érintett része tekintetében a Be. 618. § (3) bekezdése határozza meg. Ez utóbbi - a fentiekben kifejtettek alapján - a Be. 615. § (1) bekezdés a) pontja szerinti másodfellebbezés esetén a másodfokú ítéletnek kizárólag a másodfellebbezéssel nem támadható részét érinti, míg a Be. 615. § (1) bekezdés b) pontja szerinti másodfellebbezés esetén kiterjed a másodfellebbezéssel nem támadott ellentétes döntéssel érintett, valamint az ellentétes döntéssel nem érintett részére [Indokolás (67)].
Az említett törvényi rendelkezések egymásra vetített értelmezéséhez a JEH az e rendelkezéseket módosító 2020. évi XLIII. törvény előterjesztői indokolását is - az Alaptörvény 28. cikkére is tekintettel - figyelembe vette. Eszerint "a jogorvoslati rendszer kialakításakor további elvárásként jelentkezett, hogy ha az ügydöntő határozattal szemben bejelentett fellebbezés a jogorvoslati eljárást megnyitja, úgy a szabályozás teremtse meg annak a lehetőségét, hogy az ügydöntő határozat törvényességi hibái lehetőség szerint a rendes jogorvoslati eljárásban kijavításra kerüljenek. [...] A törvény nem kötelezhet törvénysértő határozat meghozatalára, és az észlelt törvénysértéseknél meg kell teremteni a beavatkozási lehetőségeket. [...] Ha a fellebbezés joghatályos, a harmadfokú bíróság mindannak vizsgálatára felhatalmazást kap, amit a másodfokú bíróság a korlátozott fellebbezés esetén a korlátozott felülbírálat keretében megtehet (kiemelés tőlem - Sz.Zs). A módosítás a hatályos szabályozással szemben tágabbra nyitja a felülbírálat kereteit, de még mindig messze elmarad az 1998-as Be. azon felülbírálati rendszerétől, mely a teljes körű felülbírálatra adott lehetőséget. A harmadfokú bíróság ezáltal teljes körben megfelelhet a jogbíróság iránti igény kívánalmainak, hiszen széles körben vizsgálhatja a felülbírált ítéletet az eljárási és anyagi előírások szempontjából, miközben a tényállás kötött marad." [Indokolás (73)]
- 115/116 -
A JEH a felülbírálat terjedelmével összefüggésben részletesen foglalkozik a büntetéskiszabás törvényességének a kérdésével. Ezzel összefüggésben azt a tág felfogást érvényesíti, miszerint az alkalmazott büntetési vagy intézkedési nemnek nem csak az adott szankcióra vonatkozó speciális szabály(ok)nak kell megfelelniük, hanem összességében a kiszabott büntetésnek (bűnhalmazat esetén a halmazati büntetésnek) a büntetés céljával, valamint a büntetéskiszabási elvekkel is összhangban kell lenniük [Indokolás (78)-(81)]. Utóbbiak jellemzően mérlegelést előíró szabályok.
A Be. a rendes jogorvoslatra vonatkozó rendelkezései között nem tartalmaz szűkítő előírást arra nézve, hogy a törvénysértő büntetés alatt a Btk. büntetésekre és intézkedésekre vonatkozó szabályai közül kizárólag a mérlegelést nem tűrő, kötelező szabályainak a megsértését kellene érteni. A bűnhalmazatban lévő bűncselekmények miatt kiszabott egységes, halmazati büntetés esetén a büntetés törvényességének vizsgálata nem korlátozódhat az egyes büntetési nemek feltételrendszerének való megfelelésre, hanem ki kell terjednie arra is, hogy összhatásában igazodik-e a terhelt terhére rótt bűncselekmények tárgyi súlyához, a terhelt bűnösségének fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez, és alkalmas-e a speciális és generális prevenció érvényre juttatására. [Indokolás (82)-(84)].
Mindezekre figyelemmel a Be. 615. § (3) bekezdés b) pontja szerinti, kizárólag az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, a büntetés kiszabását vagy az intézkedés alkalmazását támadó másodfellebbezés alapján a másodfokú bíróság által kiszabott büntetés(ek) és/vagy intézkedés(ek) teljes körű felülbírálatára kiterjed a harmadfokú felülbírálat.
Az említett példára visszavetítve: a harmadfokú bíróságnak lehetősége van a járművezetéstől eltiltás alkalmazhatóságának és a tartamának a felülbírálatára akkor is, ha annak kiszabását kizárólag az ellentétes döntéssel nem érintett bűncselekmény teszi lehetővé.
A JEH-ban adott értelmezési eredményt érdemes tágabb kontextusban, a Be. jogorvoslati rendszerének jellemzői és azok változása felől szemlélni. Ezt maga a JEH is megteszi, a másodfokú eljárásra és a felülvizsgálati eljárásra is utalva [utóbbihoz Indokolás [85]). Az 1998. évi Be.-hez képest ugyanis újdonság volt az ún. korlátozott fellebbezés intézményének bővítése a 2017. évi Be.-ben.
A Be. 583. § (1) bekezdés a) pontja és az 590. § (3) bekezdése szerint, ha a fellebbezés kizárólag a büntetés kiszabását támadja, akkor a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet csak ebben a részében bírálja felül. A Be. tehát a büntetéskiszabást támadó fellebbezést kivette a teljes körű felülbírálat főszabálya alól. Ugyanakkor e kivételt jelentősen közelíti a teljes körű felülbírálat felé azzal, hogy az 590. § (5) bekezdésében meghatározott alkivételeken keresztül gyakorlatilag csak a tényállást vonja ki a korlátozott felülbírálat köréből: a bűnösség megállapítását, a minősítést, a büntetéskiszabást és az eljárási szabálysértéseket is vizsgálni kell. A "visszarendeződést" az Alkotmánybíróság is elősegítette, amikor a 19/2021. (V. 27.) AB határozatában alkotmányellenes mulasztást állapított meg amiatt, hogy a korlátozott felülbírálat eredetileg csak az abszolút eljárási szabálysértések vizsgálatát tette lehetővé, az ún. relatív eljárási szabálysértésekre nem terjedt ki. Ennek nyomán a korlátozott felülbírálat terjedelmét a 2021. évi CXXXIV. törvény tovább tágította.
A korlátozott felülbírálat kérdése még élesebben vetődik fel a harmadfokú eljárásnál, hiszen ott a fellebbezési okok elve szigorúan korlátozottak. Ahogy a JEH-ben idézett Be.-novella indokolása is utal rá, a 2017. évi Be. eredetileg következetesen a sérelmezett ellentétes döntésre és az azzal összefüggő kérdésekre korlátozta a harmadfokú felülbírálatot, és ezzel jelentős változást hozott az 1998. évi Be.-hez képest. Később azonban a 2020. évi XLIII. törvény beiktatta a felülbírálat terjedelmét bővítő 618. § (3) bekezdést, ami a JEH által vizsgált értelmezési kérdés középpontjában is áll.
Mindezt egybevetve az látszik, hogy a Be. eredetileg egyfajta koncepcióváltást szándékolt elérni a korlátozott felülbírálat intézményének erősítésével, ám a későbbi módosításokkal, a felülbírálat terjedelmének bővítésével ezt a koncepciót erőteljesen gyengítette. Ennek a konzekvenciáit vonja le a JEH is.
Érdemes még a JEH-nek a büntetéskiszabás törvényességére vonatkozó megállapításait a rendkívüli jogorvoslatként működő felülvizsgálati eljárásban irányadó szabályokkal összevetni. A Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálati okot képez, ha a jogerős ügydöntő határozat (1) a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, vagy (2) a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést, vagy alkalmazott törvénysértő intézkedést. A jelenlegi kúriai gyakorlat a felülvizsgálat körében eltérő értelmezést ad a büntetés törvénysértő jellegének e rendelkezés két fordulata esetében. Ha a bűncselekmény minősítése volt törvénysértő (1), akkor büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha az egyébként törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került kiszabásra, de a helyes minősítés alapulvételével eltúlzottan enyhe vagy súlyos (BH 2024.29.). Azaz a minősítéssel összefüggésben a büntetés törvényességéhez a büntetési tételen túl az általános büntetéskiszabási elveket is figyelembe kell venni. Ellenben a Btk. más szabályának megsértése esetén (2), törvénysértő büntetés okán csak az olyan anyagi jogi szabály megsértése képez felülvizsgálati okot, amely mérlegelést nem tűrő, kógens büntetéskiszabási rendelkezés.[1]
A JEH a harmadfokú eljárásban a büntetés törvényességének a felülbírálata körébe a mérlegelést feltételező
- 116/117 -
általános büntetéskiszabási elveket is bevonja, látható, hogy ehhez képest a felülvizsgálati eljárásban a törvénysértő büntetés értelmezése szűkebb. Ott a mérlegelést tűrő szempontok felülvizsgálatára csak a törvénysértő minősítéssel összefüggésben kerülhet sor, egyébként a felülvizsgálat a kógens szabályok megsértésre korlátozódik. Ebben a "fokozatosságban" megfelelően tükröződik a rendes és a rendkívüli jogorvoslat egymáshoz való viszonya. ■
JEGYZETEK
[1] Kónya István: 648-649. §. In: Belegi József (szerk.): Büntetőeljárásjog jog I-II. - új Be. - Kommentár a gyakorlat számára. ORAC Jogkódex (2024. szeptember 1-i állapot).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar.
Visszaugrás
