A visszaélésszerű magatartások hatékonyabb szankcionálását hirdette meg a felszámolási eljárás szabályait 2009. szeptember 1-jétől módosító törvény, mely a felszámolás egyszerűsített módon való befejezésére vonatkozó rendelkezéseken is változtatott.
A jogalkotói cél a gyakorlati tapasztalatok alapján teljes mértékben indokolható, hiszen a megindult felszámolási eljárások jelentős része fejeződik be egyszerűsített módon, azzal az eredménnyel, hogy még a felszámolási költségekre (s köztük az eljárás költségeire) sincsen fedezet.
Amennyiben az adós vezető tisztségviselője oly mértékben kihátrál az adós mögül, hogy a felszámolás alá került céggel kapcsolatos, - a felszámoló munkáját segítő és a hitelezők érdekeit szem előtt tartó - törvényben foglalt kötelezettségeinek sem tesz eleget, a hitelezőkkel szemben méltányos, ha az eljárás költségeinek viselésére a mulasztó vezető köteles.
Számos rendelkezés szolgálta eddig is azt, hogy a vezető tisztségviselőt felelősségre lehessen vonni visszaélés-szerű tényállások megvalósítása esetén. Azonban ezek többsége vagy csupán - a társaság mögötti - másodlagos, vagy külön eljárás, per eredményeként áttört felelősséget keletkeztetett. A hatályos Cstv. szerint azonban a vagyontalan adós egyszerűsített módon való felszámolásához vezető folyamatban vétkes vezető már közvetlenül felel a felszámolási eljárás költségeiért.
A jogalkotó ugyanakkor meglehetős tömörséggel fogalmazta meg a marasztalás jogszabályi alapjait. A megoldással egyrészről - az alábbiakban kifejtett - lehetőségeket hagyott kiaknázatlanul, másik oldalról nézve a kreatív jogalkalmazásnak engedett teret.[1]
A módosítás által bevezetett új jogszabályi kötelezettsége a felszámolónak, hogy a hitelezők mellett az adós vezető tisztségviselőjét is felhívja az adós könyv-vezetésének, a nyilvántartások hiányainak várható jogkövetkezményére. A tájékoztatásnak azt kell tartalmaznia, hogy amennyiben a vezető tisztségviselő a gazdálkodó szervezet nyilvántartásainak, illetve könyvvezetésének hiányosságait nem pótolja, a felszámoló egyszerűsített felszámolási eljárást fog kezdeményezni.[2]
Kérdésként merül fel, hogy amennyiben a felszámoló a záró anyag benyújtásával egyidejűleg nem igazolja a vezető felhívását, annak milyen jogkövetkezményei lehetnek.
Két megoldási módot vázolhatunk. Az egyik út, amikor a vezető tisztségviselő felhívásának elmaradása miatt a bíróság érdemben nem vizsgálja a felszámoló kérelmét a nyilvántartások hiányára alapított ok fennállása szempontjából, s emellett nem alkalmazza a Cstv. 63/B. § (6) bekezdésének első fordulatát sem.
A másik lehetőség, amikor a bíróság a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján érdemben vizsgálja azt, hogy a felszámolás egyszerűsített módon való befejezése a könyvvezetés hiánya miatt indokolt-e, s csupán a Cstv. 63/B. § (6) bekezdésének első fordulata alapján nem marasztalja a vezető tisztségviselőt.
Álláspontom szerint az utóbbi megoldás mellett szólnak érvek. Az adós vezető tisztségviselőjének a záró mérleg elkészítése és az iratok átadása, a szükséges bejelentések megtétele törvényi kötelme. Ez a kötelezettség tehát nem a felszámoló felhívása nyomán keletkezik, hanem a Cstv. 31. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti kógens rendelkezésből ered. Amikor a bíróság az egyszerűsített felszámolás - könyv-vezetési hiányosságok miatt fennálló - törvényi feltételei meglétét vizsgálja, az esetek többségében nem csupán a vezető tisztségviselő felhívásának eredménytelensége áll adatként rendelkezésére. Ha a felszámoló nyilatkozata, az eljárás egyéb adatai, körülményei (pl.: az adós vezetőjével szembeni büntető-feljelentés nyomozati anyaga) és az a tény, hogy a hitelezők nem emeltek kifogást az egyszerűsített felszámolás ez okból történő kezdeményezése ellen, nem hagynak kételyt a bíróságban afelől, hogy az adósnak nincs megfelelő iratanyaga, a felszámolás - nyilvántartások hiánya miatti - egyszerűsített módon való befejezésének van helye.
Bár egyértelmű jogalkotói szándék sem a módosított jogszabály szövegéből, sem a törvényhez fűzött indokolásból nem derül ki, feltételezhető, hogy a vezető tisztségviselő felszámoló általi felhívásának kötelezettsége nem lex imperfecta.
A hivatalból alkalmazandó - rendhagyó - szankció szigorát enyhítheti, ha legalább a felszámolótól megköveteli a bíróság a vezető tisztségviselő figyelmeztetését, s a Cstv. 63/B. § (6) bekezdésének első fordulata szerinti jogkövetkezményt enélkül nem alkalmazza. A vezető tisztségviselő felhívásának tartalmaznia kell azt a figyelmeztetést, hogy mulasztása esetén a felszámoló az eljárás egyszerűsített módon való befejezését kezdeményezi. Ekkor lesz ugyanis tisztában a cégvezető azzal, hogy törvényi kötelezettségeinek nem teljesítése miatt az eljárás az általános szabályok szerint nem folytatható le, és visszaélés-szerű magatartása miatt a bíróság az eljárási költség viselésére kötelezi.
Problémaként jelentkezik, ha a felszámoló igazolja ugyan, hogy a felhívást megfelelő tartalommal elküldte, azonban az a vezető tisztségviselő cégjegyzékbe bejegyzett lakcíméről "ismeretlen helyre költözött", "nem kereste" postai jelzéssel érkezett vissza, vagy a kézbesítés más akadályba ütközött. Az egyik megoldás lehet, hogy - a felszámoló kérelmére - a bíróság a felszámoló közlési feladatát "átveszi", és a vezető részére a felhívást hirdetményi úton rendeli kézbesíteni. A pragmatikusabb és a jogalkotói szándékot is jobban tükröző jogalkalmazás, ha a bíróság a felhívás felszámoló általi elküldésének tulajdonít jelentőséget. Ezt indokolja, hogy a törvényi kötelezettségeit nem tejesítő és emellett elérhetetlenné vált vezető tisztségviselő ne tudjon kibújni az eljárási költség viselésében megmutatkozó felelőssége alól.
A kifejtettekhez kívánkozik még annak kiemelése, hogy akár megtörtént a vezető tisztségviselő Cstv. 63/B. § (1) bekezdése szerinti felhívása, akár nem, a Cstv. 63/B. § (6) bekezdésének második fordulatára alapítva mégis kötelezhető az eljárás költségeinek viselésére. A jogalkotó a beszámoló letétbe-helyezési kötelezettség elmulasztásához, mint objektív tényhez ugyanis szintén ezt a jogkövetkezményt kötötte. A hitelezői érdekek szem előtt tartásával értelmezett jogszabályi rendelkezések alapján nem csak irathiányra, hanem vagyonhiányra alapított kérelem esetén is mód van a vezető tisztségviselő marasztalására, ha a felszámolás kezdő időpontját megelőző három év bármelyikében az adós nem tett eleget a beszámoló letétbe-helyezési kötelezettségének.
A felszámolást elrendelő bíróságnak a letétbe-helyezési kötelezettség teljesítését - álláspontom szerint - hivatalból kell vizsgálnia.[3]
Ha a vezető tisztségviselő kötelezésének a fent kifejtett vizsgálat elvégzését követően nincs akadálya, a következő lépésben azt kell megállapítani, hogy az adott ügyben milyen eljárási költségek merültek fel, s ezen belül a vezető tisztségviselő melyekért tartozik helytállni.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
