A Nemzetközi Családjogi Társaság (International Society of Family Law) minden évben kiadja tanulmánykötetét, amelyben a világ szinte valamennyi tájáról jelentkeznek szerzők különböző családjogi témájú tanulmányaikkal. A cikkek rendszeresen foglalkoznak a házasságot érintő kérdésekkel, s természetesen a gyermekhez kapcsolódó családjogi problémákkal. A kötetek tartalomjegyzékét áttekintve is képet kaphatunk arról, hogy az egyes országokban milyen kérdéskört tekintenek aktuálisnak, nehezebben megoldhatónak, s arról is, hogy a jogalkotó hol milyen családjogi kérdéseket tart szabályozásra, adott esetben újraszabályozásra érdemesnek. A tanulmányok ennélfogva a hagyományosabbnak, a családjog tárgykörébe megszokottan beletartozónak tartott témákkal ugyanúgy foglalkoznak, mint azokkal, amelyek nem olyan régen kerültek előtérbe. Jelen számunkban a 2006. évi kiadásban közzétett tanulmányok közül ismertetünk kettőt, melyeket különösen jelentőseknek tarthatunk. (Ez is indokolja a részletesebb ismertetésüket.) Az egyik tanulmány az angol, a másik a német jogi helyzetet elemzi, s mindkettő kimerítően érint egy olyan problémakört, amellyel egy korábbi Külföldi Szemle keretei között már foglalkoztunk, de amely a 2009 januárjában hatályba lépő, a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló magyar törvény elfogadása miatt még aktuálisabbá vált: ez az azonos neműek partnerkapcsolatának kérdése. Az angol cikk emellett a transzneműekre vonatkozó hazai szabályozást tekinti át, amely az utóbbi időben a nemzetközi családjogi irodalom egyik gyakran tárgyalt témája. A német tanulmány az Alkotmánybíróság ítéleteinek szemszögéből vizsgál meg két - valóban jelentős és egyúttal sokat vitatott - problémát: a névviselés egyes kérdéseit és a házassági szerződések témáját.
M. Welstead "Reshaping Marriage and the Family - the Gender Recognition Act 2004 and the Civil Partnership Act 2004" című tanulmányában Anglia és Wales családjogával kapcsolatosan két jogszabályt elemez. Mindkét törvény az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Egyezményben (1950) foglaltakra tekintettel került megalkotásra 2004-ben és jellegüknél fogva alapvetően átalakíthatják a családról alkotott képet. A tanulmány szerzője a jogszabályok hátterének és hatásainak bemutatására, vázolására vállalkozik.
A transzszexuális személyek megszerzett nemének elismeréséről szóló jogszabály megalkotása előtt mintegy ötezer olyan személy élt az Egyesült Királyságban, akik nemi átalakító műtét előtt álltak vagy már túlestek az operáción - ám jogi helyzetük igen rendezetlen volt. Magának a transzszexualitásnak a fogalmát a Lordok Háza is értelmezte, utalva arra, hogy olyan személyekről van szó, akik fizikai tulajdonságaik, külső jegyeik alapján megfelelnek nemüknek, de lelkileg a másik nemhez tartozóknak érzik magukat. Jogi helyzetükben az sem hozott megoldást, ha nemi átalakító műtétnek is alávetették magukat, mivel jogszabály alapján a megszerzett új nemük nem vált elismerhetővé, a jog továbbra is született nemük alapján tartotta számon őket. Ez komoly problémát jelentett a házasságkötési lehetőségeiket illetően is. Minthogy az azonos neműek házassága korábban sem volt napirenden lévő kérdés, az érintett személyek csak születési nemükkel ellentétes nemű személlyel köthettek volna házasságot, azaz éppen az új nemi identitásukkal azonos nemű partnerrel.
Ormrod bíró az 1950. évi Corbett v Corbett ügyben megfogalmazta: házasságot csak férfi és nő köthet, a heteroszexuális nemi kapcsolat alapvető eleme a házasságnak, így még a transzszexualitás ritka eseteiben sem lehet ettől eltérni - férfi jegyekkel rendelkező személy akkor sem tudja a házasságban a női szerepet betölteni, ha teljes mértékben női identitástudattal rendelkezik. Ez az álláspont évtizedekig tartotta magát, bát több alkalommal is az Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordultak az érintettek, hivatkozva arra, hogy az Egyesült Királyság kormánya megsértette az Egyezmény 8. és 12. cikkében foglaltakat, egyrészt a családi élet védelméhez, másrészt a házasságkötéshez fűződő jogot. 1986-ban Mr. Rees, aki nőből férfivá történő átoperáláson esett át, azért fordult a Strasbourgi Bírósághoz, mert elutasították az új neme alapján történő anyakönyvezés iránti kérelmét és így házasságot sem köthetett, ugyanakkor útlevelét és jogosítványát már új nemének megfelelően állították ki. Ami az Egyesült Királyság újbóli, illetve átanyakönyvezési kötelezettségét illeti, a Bíróság a részes államok e kérdésben gyakorolható mérlegelési jogára tekintettel ezt nem állapította meg, utalt ugyanakkor arra: az Egyezményt a fennálló körülményekre tekintettel kell értelmezni, következésképpen a tudományos és társadalmi fejlődés szükségessé teheti a rendelkezések folyamatos felülvizsgálatát. A Bíróság a házasságkötéshez fűződő jog megsértését sem állapította meg, tekintettel a házasság hagyományos értelmezésére. 1990-ben egy nővé operált férfi hasonló jellegű panaszát szintén elutasította ugyan a bíróság, de egy különvéleményben már az is megfogalmazódott, hogy az új nem teljes körű jogi elismerése enélkül nem valósulhat meg, s a házasság nem tekinthető pusztán az utódnemzés és a szexuális kapcsolat keretének. Két további hasonló ügy is az Emberi Jogi Bíróság elé került 1997-ben, illetve 1998-ban, hasonló döntéseket vonva maga után.
1998-ban az Egyesült Királyságban hatályba lépett az emberi jogokról szóló törvény (Human Rights Act), melyet éppen az hívott életre, hogy az Emberi Jogi Bíróság számos esetben marasztalta el az Egyesült Királyság kormányát. A törvény elfogadásával a kormány kötelezettséget vállalt az emberi jogok jelentősebb szintű védelmére és azoknak az Emberi Jogi Egyezménnyel összhangban történő tiszteletben tartására. Noha kötelezettséget vállaltak a nemi átalakító műtéten átesett személyek helyzetének javítására, jelentős változás nem történt, s 2002-ben a Goodwin ügyben a Bíróság megállapította, hogy két transzszexuális személy esetében mind a 8., mind a 12. cikkek megsértésére sor került. Welstead utalt arra, hogy emiatt a kormány sürgős lépéskényszerbe került, különösen, hogy újból felvetődött az azonos neműek házasságának elismerése is. Mindössze egy évvel a Goodwin ügy után a Lordok Háza elé került a Bellinger v Bellinger ügy. A férfiként született Mrs. Bellinger nővé történő átoperálását követően házasságot kötött egy férfival, s ezt a házasságot mind a két alsóbb fokú bíróság érvénytelennek nyilvánította. Mrs. Bellinger arra hivatkozott, hogy így a házasságról, szóló jogszabály ellentétes az Emberi Jogi Egyezménnyel. A Lordok Háza érzékelte a helyzet komoly bizonytalanságát és egyúttal tarthatatlanságát: akként foglaltak állást, hogy ez az ügy nem egy bíróság által elbírálható egyszerű ügy, hanem azt szélesebb összefüggésrendszerben kell vizsgálni, s nem a jogalkalmazó, hanem a jogalkotó által.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
