A köztestületek és a fizetésképtelenségi eljárások vizsgálata külön-külön is izgalmas, mivel a jog két olyan területéről van szó, amelyek a mai napig megannyi tisztázatlan elméleti és gyakorlati sajátossággal rendelkeznek. E két jogi terrénum kapcsolódási pontjai nagy hangsúlyt kapnak a gazdasági életben, ezért együttes elemzésük új következtetések levonására adhat lehetőséget - ha nem is közös eredmények formájában, de az egyes jogintézményeket megerősítve, kibővítve a jogalkalmazás és a jogtudomány számára. Ezek alapján időszerűen felmerülő témák a köztestületi státusz jellemzőinek a fizetésképtelenségi joggal való összeegyeztethetősége, a köztestületekkel szembeni fizetésképtelenségi eljárások alapja, vagy épp ellenkezőleg: a köztestületek és a fizetésképtelenségi jog összeférhetetlensége. Jelen tanulmányban ezekre a kérdésekre keresem a választ.
A fizetésképtelenségi jog szűken értelmezett csődjog alá sorolható, amely felöleli a csőd-, valamint a felszámolási eljárásra vonatkozó szabályanyagot. Míg azonban a csődeljárás a társaságok reorganizációját szolgálja, addig a felszámolási eljárás az egyes szervezetek jogutód nélküli megszűnésével és ezzel párhuzamosan a hitelezők törvényben meghatározott módon történő kielégítésével áll kapcsolatban.[1]
A fizetésképtelenségi jog a folyamatosan fejlődő, dinamikus társadalmakban szerves, kellően integrált része a szélesebb, alapvető (nemzet)gazdasági keretnek, hatással van a résztvevőkre és az érintettekre egyaránt, a társadalom és a gazdaság minden szintjén, szövevényesen és többnyire indirekt módon.[2]
A fizetésképtelenség definíciójának legpontosabb megadásához a 19. századig kell visszanyúlni, ugyanis Apáthy István csőd-fogalma máig a leghasználhatóbb körülhatárolás a szakirodalomban. "Az adós abban a helyzetbe, a melyben minden kötelezettségének eleget nem tehet, vagy azért jut, mert tartozásai tényleges vagyonát meghaladják, vagy azért, mert bizony időben minden hitelezőjét kielégíteni nem képes. Az adós ez állapotát csődnek nevezzük, melyet az első esetben vagyonhiány, az utóbbiban, pedig fizetési tehetetlenség von maga után."[3]
Ezek mentén a fizetésképtelenségi jog által szabályozott eljárások a hitelezők (vagyoni) érdekeit szem előtt tartva, azok fennálló és még ki nem elégített (függő) követeléseire alapozva, illetve azok védelmében nyújtanak garanciális jogokat az adós fizetésképtelensége vagy annak veszélye esetén.
A mai magyar gazdasági helyzetben a fő hangsúlyt a hitelezőérdekek primátusára kell helyezni, így elméletileg nyilvánvaló, hogy a csődjog "elmetszi" a normál kötelmi viszonyokat és a csődnyitás pillanatában azok helyébe a saját speciális eljárási szabályait állítja. Ez természetes, mert egy sajátos jogviszonyról van szó: alapesetben az adós nem tagadja a tartozás jogcímét, illetve összegszerűségét, jogilag tehát a hitelezőknek nyilvánvalóan "igazuk van" - a nem fizetés mögött pusztán az húzódik meg, hogy az adós nem tud teljesíteni.[4]
A köztestületet, mint szervtípust a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Ptk.)[6] 1993. évi módosítása[7] hozta vissza a magyar jogéletbe.[8] A módosítás célja az volt, hogy egyes, közfeladatokat ellátó szervezetek polgári jogi jogalanyiságát megalapozza. E jogi háttér csak a legalapvetőbb fogalmi jegyek és a szervezeti jogi (ún. statutumszabályok) meghatározásra törekedett, minden mást a köztestületet létrehozó "különös" vagy a köztestületekre vonatkozó pénzügyjogi szabályozás tárgykörébe utal.[9]
A köz- és magánjogi elemek keveredése a köztestületek vonatkozásában azok rendeltetésére vezethető vissza: a köztestület meghatározó tulajdonsága a kettős, egyszerre civil és állami minőség, ami közvetítői szerepét hangsúlyozza az állam szervei és a civil társadalom között.[10] Bár a köztestület nem állami szerv, de állami felhatalmazás alapján bizonyos közhatalmi jogokat is
- 456/457 -
gyakorló, közérdekű feladatokat végző, közcélú intézmény.[11] Azáltal pedig, hogy a köztestületek törvényi felhatalmazás alapján szabályozzák belső szervezetüket és működési rendjüket, valamint tagjaik bizonyos tevékenységét, közvetve a kívülálló polgárokat és szervezeteket is érintő jelentős jogi normákat alkotnak - amik olyan újszerű jogréteget képeznek, amelyek a magyar jogrendszer jellegzetes posztmodern megnyilvánulásai közé sorolhatók.[12] Ebből adódóan a közjogi jogi személyek jogállását - és így a köztestületét is - alapvetően a jogi személy államhoz való viszonyának nagyobb intenzitása határozza meg, mivel közjogi jogi személyként önállóan látnak el olyan feladatot, amelyek az adott közjogi jogi személy hiányában magára az államra hárulnának.[13] Az Alkotmánybíróság szerint "törvény közjogi közfeladat ellátására, közérdekű tevékenység folytatására alkotmányosan indokolt módon hozhat létre köztestületet, szakmai kamarát és írhatja elő a kötelező köztestületi tagságot. A köztestületként létrehozott szervezet nem az egyesülési szabadság alapján alapított szervezet, [...]"[14]
Mindezek alapján megállapítható, hogy a köztestületek önkormányzattal és közjogi jogi személyiséggel rendelkező, közigazgatási hatásköröket gyakorló atipikus közigazgatási szervek, amelyek esetén a közhatalom gyakorlásához ugyanúgy demokratikus legitimációt kíván meg az Alaptörvény, mint az államigazgatási vagy helyi önkormányzati szervek esetén.[15]
Bár a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) nem vonja a hatálya alá a köztestületeket, egyes szakirodalmi álláspontok szerint azonban létezik egy közvetett alternatíva e szervezetek fizetésképtelenségi helyzetére. Az alábbiakban ennek a lehetséges útnak a kérdéseit igyekszem tisztázni.
A közjogi jogi személyek különféle kategorizálása közül a legelfogadottabb módszer az universitas bonorum és az univeristas personarum kettőssége alapján tett elhatárolás: így a vagyonösszesség közjogi formájának a közalapítvány, a személyösszességnek pedig a köztestület tekinthető.[16]
A köztestület feladatainak jellege feltételezi tehát, hogy formáját tekintve személyegyesülés legyen, azaz tagsággal rendelkezzen. Ez a vonás egyértelműen az egyesülethez kapcsolja a köztestületet, amely mint háttérszabály expressis verbis meg is jelent a korábbi Ptk. 65. § (6) bekezdésében: "A köztestületre - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az egyesületre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni." A téma szempontjából a legfontosabb aspektus az egyesület-köztestület viszonyban az, hogy a köztestület sem folytathat elsődlegesen gazdasági tevékenységet: azt kizárólag az alapfeladata alátámasztására, kiegészítő jelleggel végezhet.[17] Ehhez pedig szorosan kapcsolódik az a tétel, miszerint a köztestületeknek saját vagyona és önálló vagyoni felelőssége van, tehát a köztestület vagyona nem állami tulajdon.[18], [19]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
