A Notarius International 2000. évf. 157. számában Eric Deckers közjegyző kollégánk írt az új belga közjegyzői törvényről, mely 2000-ben lépett életbe. 1999-ben Hollandiában is új közjegyzői törvény lépett hatályba, mely belga társáétól számos lényeges pontban különbözik. Mi most röviden az új holland törvényt vázoljuk fel, melynek alapkoncepciója, hogy kívánatos volna a holland közjegyzőségen belül a piac felélénkítése. A célhoz két úton jutottak el: nagyobb szabadság a közjegyzői kinevezések terén, illetve a díjszabás megreformálása.
Az új közjegyző törvény 1999. október 1-jén lépett a régi, 1842-es törvény helyébe. Az 1842-es törvény számos gondolatot kölcsönzött a Loi Ventôse*[2]-tól, mely azóta volt hatályban, hogy Napóleon 1810-ben Franciaországhoz csatolta Hollandiát.
Az utóbbi évtizedekben számos publikáció jelent meg arról, hogy mennyire kívánatos volna egy új közjegyzői törvény Hollandiában. Ezt felismerve, a közjegyzői szervezetek bizottságokat alakítottak, hogy azok alaposan felülvizsgálják a közjegyzőkre vonatkozó szabályozást. Így került sor arra, hogy 1993-ban a kormány előterjessze azt az új tervezetet, mely még számos változáson ment keresztül a jogalkotás folyamán, hiszen a közjegyzői reform híveinek szempontjai is változtak, fejlődtek.
A 90-es évek elejétől az új holland törvényhozásnak az úgynevezett "MDW" elveknek kell megfelelnie. Ezen a három betűn a következőket értjük: az új törvényhozásnak és ezzel együtt az új politikának a következő célokat kell figyelembe vennie:
a) a piaci működés felélénkítése,
b) a dereguláció hatékonyabbá tétele,
c) a törvényhozás minőségének javítása.
Valóban azt mondhatjuk, hogy az új törvény a közjegyzőségen belül a piaci viszonyok felélénkítésére törekszik, hiszen ez volt a fő oka az új törvény megalkotásának. Mindezt egyrészről a kinevezési politika liberalizációjával és a közjegyzői numerus clausus megszüntetésével, másrészről pedig a közjegyzői fix tarifák fokozatos eltörlésével próbálták véghezvinni.
A kinevezések liberalizációjával kapcsolatosan fontos megjegyeznünk, hogy lehetővé vált a közjegyzői állások részmunkaidőben való betöltése. Így egy férjezett asszony, akinek a munkáját és a családját kell összeegyeztetnie, szintén kinevezhető közjegyzővé.
Talán már Ön is gondolja kedves olvasó, hogy az új törvényt elfogadtatni nem volt egyszerű. Különösen a szabott árak eltörlése és a kinevezési politika liberalizálása állt a viták középpontjában. A viták alapja az volt, hogy a latin típusú közjegyzői szolgálat nem egyeztethető össze a szabad árakkal és a szabad kinevezéssel. Gyakran hivatkoztak a bírói pozícióra, ahol ugyebár nem ismeretes sem a szabad ár, sem a szabad kinevezés.
Minden további félreértés elkerülése végett most szeretnénk tisztázni, és a viták során ezt gyakran hangoztatták, hogy a holland közjegyző az új törvény értelmében is az állam által kinevezett tisztviselő lesz, akinek a kinevezés előtt alapos tudásra és jogi jártasságra kell szert tennie. Így a latin típusú közjegyzőség eszméjét továbbra is fenntartja az új törvény. Egyébként a közjegyzők kiválóságát rendszeres ellenőrzéssel és egy megreformált fegyelmi hatósággal garantálják. Ennek talpköve, hogy minden közjegyző és helyettes a törvény erejénél fogva egy új köztestület tagja, melynek neve Koninklijke Notariele Beroepsorganisatie, azaz a Királyi Szakmai Szervezet. A szervezet kötelező feladatai közé tartozik tagjai tevékenységének vizsgálata.
Végül meg kell említenünk - hogy bár felmerült ezen a területen is a változtatás lehetősége - a közjegyzői joghatóság monopóliumait sikerült fenntartani. Ez azt jelenti, hogy számos jogi aktushoz a Code Civil - azaz a Polgári Törvénykönyv - továbbra is megköveteli a közokirati formát. Ilyen aktusok például a végintézkedések és házassági szerződések készítése, a társaságok alapítása és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzések.
Mint már említettük, a kinevezési politikát liberalizálták. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bárki, aki elvégezte a közjegyzői egyetemen a tanulmányait, máris kinevezhető közjegyzővé.
A törvény 6. §-a számos követelményt ír elő a közjegyzői kinevezéshez. A követelmények három forrása: az oktatás, a joggyakorlat és az ún. előélet.
Tehát az nevezhető ki közjegyzővé, aki:
a) megszerzi a doktori címet a közjegyzői egyetemen (a tanulmányok legalább négy évig tartanak),
b) három évi közjegyzői irodai joggyakorlat után sikeresen letette a közjegyzői szakvizsgát,
c) hat évi gyakorlati időt eltölt egy közjegyzői irodában,
d) ha a gyakorlati időt követően közjegyzői területen kívül dolgozott, közjegyzői kinevezését megelőzően még két évet kell közjegyző-helyettesi pozícióban eltöltenie azért, hogy naprakész gyakorlattal rendelkezzen,
e) megfelelő életviteléről bizonyítványt állít ki az önkormányzat, ahol lakik, illetve az a Területi Közjegyzői Kamara, ahol dolgozik.
A fenti követelményeken kívül van még egy követelmény, melynek meg kell felelni: bizonyos szintű gazdasági ismeretekkel kell rendelkeznie egy új iroda létesítésének területén. A törvény itt egy úgynevezett üzleti tervről beszél, melyet mindenkinek be kell nyújtania, aki közjegyzővé kinevezését kéri. Az üzleti tervből ki kell tűnnie, hogy a pályázó megfelelő anyagi háttérrel rendelkezik ahhoz, hogy a szakmai követelményeknek megfelelő irodát felállítson, illetve fel kell tüntetni, hogy az iroda az elkövetkező három évben hogyan fogja kiadásait fedezni. Egy szakemberekből álló bizottságnak előzetesen jóvá kell hagynia a tervet, s ez előfeltétele annak, hogy a helyettes kérhesse közjegyzővé kinevezését.
Ha a kinevezések terén a régi és az új közjegyzői törvényt kívánjuk összehasonlítani, két fontos pontot kell kiemelnünk. Egyrészről a hajdan volt numerus clausust a törvény eltörölte és többé nem kívánja meg a Közjegyzői Fegyelmi Kamara előterjesztését a kinevezéshez. Másrészről megszigorodtak azok a feltételek, melyeket teljesíteni kell ahhoz, hogy a helyettes közjegyzővé kinevezési kérelmét egyáltalán tekintetbe vegyék. Így a kötelező gyakorlati idő 3 évről 6 évre emelkedett, és mostantól a közjegyzői szakképzést kell, hogy kövesse. Az üzleti terv előzetes jóváhagyásának megkövetelése szintén új. A kinevezés maga továbbra is Királyi Döntés.
Mindent egybevetve azt mondhatjuk, hogy bár a kinevezési politika lazult, ezzel egyidőben a kinevezéshez több kötelezettséget kell teljesíteniük a helyetteseknek.
A közjegyzői hivatásgyakorlásra vonatkozó főbb rendelkezéseket a törvény 17. §-ában találjuk meg. E szakasz határozza meg, hogy a közjegyző pártatlanul, a felek érdekétől függetlenül és a legnagyobb aprólékossággal végezze munkáját. Az új törvény elfogadását megelőző vitákban ezt a pontot hozták fel érvként a közjegyzői díjak liberalizálása ellen - hiszen ha a közjegyzői tarifa az ügyféllel való egyeztetés tárgya, hogyan lehet fenntartani a független pozíciót? Vagy mit is gondolunk arról a régi közmondásról, hogy: "Annak mindig hízelegnünk kell, akinek a kenyerét esszük?"
A függetlenség és pártatlanság kritériumainak azonban volt bizonyos hatása más rendelkezésekre is. A teljesség igénye nélkül említenénk meg itt egy párat:
- például 11. § értelmében a közjegyző köteles mellékfoglalkozásait a Kamara által vezetett nyilvántartásba bejelenteni.
- a 18. §-nak megfelelően a közjegyző nem köthet más gyakorló jogászokkal együttműködési megállapodást, ha az kedvezőtlen hatással lenne függetlenségére és pártatlanságára.
- és végül említsük meg a legklasszikusabb megkötést, vagyis hogy a közjegyző nem működhet közre olyan okiratok készítésénél, melyben rokonai, vagy házastársa, gyermekei a felek; és ugyanígy, ha hozzátartozói lennének a kedvezményezettjei a jogügyletnek.
A 18. § köti ki, hogy a közjegyzőnek tilos olyan együttműködési megállapodást kötnie, mely kártékony hatással lehet függetlenségére. A fenti szakasz (2) bekezdése határozza meg részletesen, hogy a közjegyző milyen módon köthet ilyen tartalmú megállapodást. Ez a rendelkezés egyben garantálja a közjegyzők függetlenségét és pártatlanságát is. Egy hasonló határozatot fogadott el nemrégiben a Kamara is. Ebben kikötik, hogy a közjegyzők nem kötelezhetik el magukat ügyvédekkel, könyvvizsgálókkal vagy más hivatásbeliekkel kötött megállapodásokban kivéve, ha azok alávetik magukat egy olyan fegyelmi szabályozásnak, mely összhangban van az ügyvédi vagy könyvvizsgálói fegyelmi törvényekkel. Az ügyvédi vagy könyvvizsgálói foglalkozást folytató személyeken kívül, a közjegyzők csak az Országos Kamara hozzájárulásával köthetnek együttműködési megállapodást.
Most már láthatjuk, hogy még ha egy közjegyző szakmai társulásban is látja el feladatát, a hivatás gyakorlásával járó felelősség terhe rá nehezedik és a legmesszebbmenőkig kötve van minden közjegyzőkre vonatkozó törvényhez, rendelethez és saját szakmai szervezete által megállapított szabályokhoz. Itt meg kell említenünk, hogy léteznek olyan szabályok, melyek a szakmai csoportosulásokon belül végzett közjegyzői tevékenység teljes elszeparálását célozzák - többek között a pénzügyekre, a titoktartásra és számos más területre vonatkozóan. Így a közjegyző köteles minden egyes ügyéről saját maga dossziét felállítani és azokról nyilvántartást vezetni - sőt biztosítani kell, hogy ezekhez csak a közjegyző férhessen hozzá. Talán úgy is fogalmazhatunk, hogy a szakmai együttműködéseken belül ezek a rendelkezések "Kínai Nagy Falat" húznak.
Az utolsó szót még kétség kívül nem mondták ki ebben a témában Hollandiában. Az előbbiek fényében most is vitatkoznak azon, hogy a közjegyző milyen mértékben és módon társulhat nagy könyvelési szakértő irodákkal.
Függetlenül a pártatlanság megvédelmezésétől, a közjegyzői aprólékosság alapelvének megfelelően a 21., 22., 24. §-okban ismét kimondják a szakmai alapkövetelményeket, a titoktartási kötelezettséget és az iktatási/nyilvántartási kötelezettséget. Akit hivatali és titoktartási kötelessége köt, annak nem új dolog, hogy a közjegyzőség liberalizációját kísérő vitákban felmerült a következő ellenérv: egy szabadabb közjegyzőséget nehéz a közfunkciók ellátásának kötelezettségével összebékíteni. Fogalmazzunk pontosabban: ha szabadok az árak - akárcsak a családjog területén - az árak emelkednek, mint azt már most is látjuk. Így a liberalizáció nem sokat ér, ha a közjegyzőket nyomott árakon kötelezően ellátandó feladatokkal terheljük. Az állam nem támogathatja egyidőben a szabad díjszabást és a konkurenciaharcot, ha a másik oldalon kötelező feladatokat ró a közjegyzőkre. A közjegyzőségnek így a legjövedelmezőbb területekre kell kiterjesztenie tevékenységét.
A fent említettek mellett szólnunk kell a közjegyzői nyilvántartások vezetéséről, és az új törvény által beiktatott harmadik személyek biztosított számlájáról. Ez utóbbi abból ered, hogy a közjegyző köteles nyilvántartani az iroda saját tőkéjét, és ezzel együtt a harmadik személyek javára kezelt pénzletéteket is oly módon, hogy bármikor meg tudja mondani követeléseit és tartozásait. A törvény 25. §-a rendelkezik erről, s egyben meghatározza, hogy a közjegyzőnek több bank- vagy postai számlával kell rendelkeznie, feltüntetve azok rendeltetését. A számlákat kizárólag arra a célra használhatja fel, melyre tevékenységével összefüggésben nyitotta. Elképzelhető például, hogy egy ingatlan adásvételi szerződés lebonyolítása során a közjegyző átveszi a vevőtől a vételárat, s az ingatlan átadása után azt továbbutalja az eladó számlájára. Ami különleges ebben a szabályozásban az az, hogy ehhez a harmadik személy javára fennálló számlához tartozik egy hitelkeret, mely biztosítja a bevételt a kedvezményezettnek erre a számlára. Ezt a hitelkeretet a közjegyző nem veheti igénybe, bár a számlát az ő nevére nyitották. Még akkor sem, ha ő az egyetlen, aki rendelkezési jogosultsággal bír a számla felett. Így egy esetleges csőd esetén az ügyfél vagyona, melyet hivatalosan az ő javára kezel a közjegyző, teljes mértékben elkülönül.
Eljutottunk ahhoz az alapelvhez, hogy a törvény megkülönbözteti a felügyeleti jogot a fegyelmi jogkörtől. A törvényhozó szemszögéből - különösen egy szabadabb közjegyzőség esetén - e fenti kettőnek nagyon nagy jelentősége van avégett, hogy garantálni tudja a lakosság felé közjegyzői tevékenység színvonalát. A felügyelet és a fegyelmi jogkör a Fegyelmi Kamara hatáskörébe tartozik, melyet minden körzetben felállítottak. A Fegyelmi Kamara élén az elnök áll, aki a fellebbviteli bíróság elnöke. Mellette négy tag tevékenykedik. Kettő közülük fellebbviteli bíró és adóhatósági szakember, a másik kettő a közjegyzők közül kerül ki.
A fegyelmi jogot illetően meg kell említenünk, hogy a Fegyelmi Kamara elsőfokú bíróságként is és az Amszterdami Fellebbviteli Fegyelmi Bíróságként is működik. Kasszációs jogkörrel azonban nincs felruházva. A törvény 98. §-ában találunk ide vonatkozó rendelkezéseket. Ez mondja ki, hogy a közjegyzők és helyetteseik alá vannak vetve e fegyelmi joghatóságnak a közjegyzői tevékenységre vonatkozó törvénnyel szembeni visszaélésekkel vagy mulasztásokkal kapcsolatban.
Függetlenül attól, hogy az általános fegyelmi törvény nem követte teljesen a régi törvény megkötéseit, az anyagi jogi fegyelmi felelősség ugyanaz maradt.
Egy lényeges kritikus pontja az új törvénynek az, hogy a felügyelet - a vizsgálati értelemben - és a fegyelmi joghatóság első fokon ugyanannak a szervnek a hatáskörébe tartozik, vagyis a Fegyelmi Kamarához. A közjegyzőség kezdete óta már felmerült az az igény, hogy a vizsgálati feladatokat egy elkülönült szerv hatáskörébe utalják, például egy közjegyzői vizsgálóbizottság hatáskörébe. A törvényhozó nem így cselekedett. Úgy gondolta, hogy a közjegyző/helyettesi visszaélési ügyekben a vizsgálatot elegendő egy olyan Fegyelmi Kamarai elnök kezébe adni, aki a döntéshozás során már nem tagja ennek a testületnek. Így a Fegyelmi Kamara vizsgálati és jogi döntéshozói jogkörét kellőképpen elkülönítette.
Végezetül azt is meg kell jegyeznünk, hogy a közjegyzők gazdálkodásának felügyeletét egy külön Gazdasági Fegyelmi Iroda végzi, melyet az Igazságügyi Minisztérium tart fent és nevezi ki tagjait. Ennek az irodának a feladata, hogy ellenőrizze azoknak a kötelezettségeknek a betartását, melyet törvény, vagy a Közjegyzői Kamara határozata ró a közjegyzőkre.
Az új közjegyzői törvény azon az elképzelésen alapul, hogy kívánatos a piaci verseny felélénkítése a holland közjegyzőségen belül. Ez egyrészt a kinevezési politika, másrészt a díjszabás nagyobb szabadságához vezetett. Így a közjegyzőségen belüli konkurencia vált kedvezményezetté, mely a törvényhozó szerint kedvezőbb a fogyasztóra, és egy bizonyos szempontból nézve a minőségre és az árakra nézve is. Egy szigorúbb felügyelet és fegyelmi jogkör kedvez a minőségnek, és ezáltal biztosított a közjegyzői függetlenség és pártatlanság is.
Most egyelőre várnunk kell, hogy mit hoz a jövő a holland közjegyzőknek. De azt már most előrebocsátjuk, hogy az első felmérések szerint az árak inkább növekvő, mint csökkenő tendenciát mutatnak. ■
Lábjegyzetek:
[1] * A Notarius International 1/2001. számában megjelent Az új holland közjegyzői törvény c. cikk alapján.
[2] * A Ventôse szó a francia forradalmi naptár hatodik havát jelöli. A régi Loi Ventôse nagy része 2000. január 1-jéig Belgiumban is hatályban volt.
Visszaugrás
