A sportszövetség megsértette a játékvezető egyenlő bánásmódhoz fűződő személyiségi jogát és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát azzal, hogy jogszerű indok nélkül mellőzte a külföldi nemzetközi versenyekre való kiküldését és versenybíróként történő foglalkoztatását.
Az alperes a nemzetközi sportszövetség tagszervezete. A felperes szabadidejében az asztalitenisz sportágban folytatott játékvezetői tevékenységet. Több rangos nemzetközi versenyen volt játékvezető, a nemzetközi játékvezetői keret tagja. A játékvezetők küldéséről döntő alperesi sportszövetség játékvezetői bizottságának vezetője is volt lemondásáig. A nemzetközi szervezet keretei között rendezett versenyeken játékvezetőként csak az alperes által a nemzetközi játékvezetői keret tagjai közül küldött játékvezetők tevékenykedhetnek. A felperes 2008. június 9-én kelt levelében mondott le a játékvezetői bizottság elnöki tisztjéről.
Az alperes képviselője útján tájékoztatta a felperest, hogy az elnökség elfogadta lemondását a bizottság vezetéséről, egyben közölte, hogy a lemondást a felperes egy olyan levélben fogalmazta meg és tette közzé, amelynek hangvétele, stílusa és tartalma is jócskán túllépte és meghaladta a bíráló észrevétel vagy a demokratikus véleménynyilvánítás fogalmát. A levéllel becsületsértő módon kritizálta az alperesi szövetség érintett személyét. Tájékoztatta, hogy az alperes intézőbizottsága úgy döntött, felkéri a játékvezetői és versenybírói bizottságot, hogy határozatlan ideig tekintsen el a felperes foglalkoztatásától a hazai és nemzetközi versenyeken. A felperes a döntéssel szemben - fegyelmi eljárást kérve maga ellen - fellebbezéssel élt, az alperes elnöksége a felperes beadványát elutasította, az intézőbizottság döntését tudomásul vette.
A felperes 2010-ben pert (a továbbiakban: korábbi per) indított az alperessel szemben, amelynek során a Fővárosi Törvényszék ítéleti rendelkezésével megállapította: az alperes azzal, hogy a felperes lemondásában foglalt véleménynyilvánításával összefüggésben 2008. július 18-tól az ítélethozatal napjáig tartóan határozatlan ideig eltekintett a felperes játékvezetőként történő küldésétől, valamint megakadályozta, hogy nemzetközi és hazai versenyeken versenybíróként részt vegyen, megsértette a felperes egyenlő bánásmódhoz fűződő személyiségi jogát, valamint az emberi méltóságát.
A bíróság az érdemi döntését egyebek mellett azzal indokolta, hogy a felperest a lemondásában kifejtett véleményével - mint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8. § j) pontja szerinti, politikai vagy más véleményére vonatkozó védett tulajdonságával - összefüggésben érte hátrányos megkülönböztetés azzal, hogy vele szemben olyan szankciót alkalmaztak, amely a fegyelmi eljárás lefolytatását követően kiszabható szankciók között sem szerepel.
Az alperes a felperest az ítélet jogerőre emelkedése, 2013. április 10. napja után változatlanul nem küldte külföldi nemzetközi versenyre, játékvezetőként és versenybíróként nem foglalkoztatta.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a 2013. április 10. és 2014. március 14. közötti időben megsértette a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 76. §-a szerinti egyenlő bánásmódhoz fűződő személyiségi jogát azzal, hogy jogszerű indok nélkül mellőzte a külföldi nemzetközi versenyekre játékvezetőként való kiküldését és versenybíróként történő foglalkoztatását, ezért 900 000 forint nem vagyoni kártérítés és annak törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni.
Annak megállapítását is kérte, hogy az alperes 2014. március 15. napjától megsérti a felperes terhére a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) 2:43. § c) pontja szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát azzal, hogy az ezt követő időben is mellőzte a külföldi nemzetközi versenyekre játékvezetőként kiküldését és versenybíróként foglalkoztatását. A felperes a jogsértésre hivatkozva 900 000 forint sérelemdíj és ennek 2015. március 15. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A felperes a 2008. augusztus 8-tól kezdődő időszakra elmaradt jövedelemként 2 741 600 forint és törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy játékvezetőként és versenybíróként magyarországi versenyekre sem küldte. A külföldi nemzetközi versenyekre játékvezetőként kiküldése elmaradása nyomán a kiesett bevétele megtérítésére kérte az alperes kötelezését, amelynek összegét 4550 euróban és annak késedelmi kamatában jelölte meg.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A felperes a 2009. október 29-ét megelőző időszakra érvényesített követelésével szemben elévülési kifogást terjesztett elő, ugyanis a felperes 2014. október 29-én terjesztette elő keresetlevelét.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította: az alperes azzal, hogy jogszerű indok nélkül mellőzte és mellőzi a felperes külföldi nemzetközi versenyekre játékvezetőként való kiküldését és versenybíróként foglalkoztatását a 2013. április 10. és 2014. március 14. napja közötti időben, megsértette a felperes egyenlő bánásmódhoz fűződő személyiségi jogát, míg a 2014. március 15. napja óta eltelt időben megsértette a felperes terhé-
- 37/38 -
re a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 507 850 forint tőkét és ebből 300 000 forintnak 2013. szeptember 28-tól, 900 000 forintnak 2016. július 18-tól, 2 307 850 forintnak 2014. március 15. napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát, valamint 1110 eurót és ennek 2014. március 15-től a kifizetésig járó irányadó kamatát, továbbá 297 805 forint perköltséget. A keresetet ezt meghaladóan elutasította.
Az elsőfokú bíróság a felperest illető nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásánál figyelemmel volt az alperesi jogsértés jelentősen felróható voltára, az időtartam hosszára, valamint arra, hogy az alperes a jelen perben peresített időszakot megelőzően, 2008. július 18-tól a korábbi perbeli jogerős ítélet 2013. április 10-i meghozataláig terjedő időben is elkövette ugyanezt a személyiségi jogsértést a felperessel szemben.
Az elévülési kifogással kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy a felperes valóban megkísérelte bírósági úton érvényesíteni a követelését az alperessel szemben, azonban a felperes kérelmére kibocsátott fizetési meghagyással szemben az alperes ellentmondással élt. Mivel a felperes nem egészítette ki az eljárási illetéket, a bíróság megszüntette a pert. A régi Ptk. 327. § (1) bekezdésére hivatkozva ezért úgy foglalt állást, hogy a felperes 2009. október 29-e előtti időszakra vonatkozó igénye - elévülés miatt - bíróság előtt nem érvényesíthető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
