A nemzeti birtokpolitikára is kihatással levő nemzetközi gazdasági folyamatok közül kiemelt helyen kell foglalkozni a különböző természeti erőforrások, így különösen a föld és a vízvagyon feletti rendelkezési jog kérdésével.
A történelmi korokban a földkérdés egyértelműen hatalmi kérdésnek volt tekinthető, a föld feletti rendelkezési jog legtöbb esetben az uralkodói jogkörbe tartozott. Időközben a helyzet gyökeresen megváltozott. Ahogy egyre nyitottabbá válik a Világ gazdasága, ahogy egyre gyorsuló ütemben nő a Föld népessége, egyre inkább előtérbe kerül az a vita, hogy az ezen természeti erőforrások feletti rendelkezési jog nemzeti, vagy nemzetek feletti hatáskörbe tartozzon. A föld, és ezen belül is a mezőgazdasági művelésre alkalmas föld területe nemhogy bővülne, hanem területe egyre inkább csökken. Ennek okai sokrétűek: a népességszám növekedésével egyre több területet kell a lakosság elhelyezésére igénybe venni, ezen túlmenően pedig a vállalkozások működéséhez, és más infrastrukturális beruházáshoz szintén - adott esetben mezőgazdasági művelésre is alkalmas - földterületre van szükség.
Napjainkban sokat foglalkoznak a globális felmelegedés problematikájával is. Az egyre szélsőségesebbé váló időjárási körülmények sok helyen a sivatagosodási folyamatokat is erősítik - melynek hatásai alól Magyarország sem kivétel -, amely szintén kihatással van a mezőgazdasági művelésre alkalmas földterületek nagyságára.[1] Ezen összefüggések viszont már átvezetnek a népesség és a migráció alakulásához.
2013 júniusában tanulmány jelent meg World Population Could Be Nearly 11 Billion by 2100 címmel[2] A tanulmány többek között részletesen foglalkozik a Föld eltartó képességével (a biokapacitással) is. A tanulmány megállapítása szerint a Föld eltartó képessége véges, és jelenleg is többet használunk belőle, mint amennyit képes lenne újratermelni pl. ha a föld összes lakosa a magyarországi átlagszínvonalon élne, akkor a Föld rendelkezésre álló erőforrásai összesen 4,2 milliárd embernek lenne elegendő, szemben a jelenlegi 7 milliárdot is meghaladó lakosságszámmal, és nem is szólva a borus prognosztizációban megjelenített 11 milliárdos lakosságszámmal. Ha pedig az életszínvonalat az Arab Emirátusok szintjéhez igazítanánk, a mai hétmilliárd ember egyetlen hónap alatt felhasználná az egy évre a Föld által egy év alatt biztosítható erőforrásokat.
A tanulmány megállapításai szerint a Föld biológiai kapacitása magában foglalja a természet képességét arra, hogy hosszú távon is fenntartható módon megteremtse az életfeltételeinket: élelmet, lakóhelyet biztosítson, és elnyelje a "szemetet", a káros gázokat stb. Ezen folyamatokat felismerve pl. Kína, Dél-Korea, Szaúd-Arábia saját élelmiszerellátását többek között úgy kívánja biztosítani, hogy Afrika egyes területein, Ukrajnában és a világ más területein erőteljes földvásárlásokba kezdett, és százezer hektárosnál is nagyobb "giga farmok" létrehozásával kívánja saját polgárainak élelmiszer szükségletét biztosítani. Azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy a fejlett mezőgazdasággal rendelkező európai országokban az intenzív mezőgazdasági termelés mennyire tette tönkre az adott területen a termőréteget. Nem kizárható az sem, hogy az ukrajnai feszült helyzet okainak gazdasági gyökerei részben a kiváló minőségű földvagyon feletti rendelkezés megszerzésére is visszavezethetőek.
Ezen természeti hatásokhoz szorosan kapcsolódik az élelmiszer előállítás monopolizáltságának a kérdése is. Az élelmiszerek világkereskedelmében meghatározó szerepet játszanak a multinacionális élelmiszeripari vállalkozások, amelyek sok esetben szintén óriási földterületek megszerzésével gondoskodnak az általuk működtetett feldolgozók alapanyag szükségletének biztosításáról. Ez a struktúra viszont már felveti az élelmiszer előállítás monopolizálásának a kérdését is különösen azokban az esetekben, amikor az élelmiszerek előállításához szükséges föld, a feldolgozó és netán a kereskedelmi kapacitás jelentős része is egy kézben összpontosul.
Az élelmiszer monopólium kérdése pedig már átvezet egy másik érzékeny területre: a genetikailag módosított élelmiszerek (GMO) előállításának, forgalmazásának a kérdésére, ide értve azon prioritások meghatározását is, az egyre növekvő lakosságszám mellett hogyan viszonyuljon egymáshoz a tömegtermelés, illetve a GMO mentes élelmiszerellátás. Nem szabad elfelejteni: a GMO növények termelése egyben technológiai kiszolgáltatottságot is jelent, erősítve ezzel a technológia felett rendelkezők monopol helyzetét.
A témával összefüggésben röviden szólni kell még a migráció kérdéséről is. A szűkülő életfeltételek, a megfelelő és egészséges ivóvíz hiánya, az élelmiszerek
- 39/40 -
drágulása együttesen is eredményezhetik a migrációs probléma eszkalálódását. A hivatkozott tanulmány értelmében Európa esetében hosszú távon a lakosság csökkenésével, míg pl. Észak-Afrika esetében a lakosság szám robbanásszerű növekedésével lehet számolni (különösen Nigéria esetében). A közelmúlt eseményei (Líbia, Egyiptom) rávilágítottak arra, hogy egyes Észak-Afrikai tagállamokban a munkanélküliség, a drága élelmiszerek és más okok miatt a társadalomban robbanás közeli helyzet alakulhatott ki, amelyet mindig egy erőteljes menekült hullám követett Európa irányába. (Az erről szóló tudósítások szinte a napi hírek állandó témái). A migráció kérdése napjainkban az Európai Unió állam és kormányfőinek csúcstalálkozóin is kiemelt témaként szerepel.
A fentiek összességében is rávilágítanak arra az összefüggésre, miszerint az egyre bővülő lakosságszám és az egyre szűkülő természeti erőforrások (föld, víz) esetében az erőforrások feletti rendelkezési jog kit illessen meg: hol a határa a nemzeti szabályozási szuverenitásnak. Napjaink birtokpolitikai vitái mögött kimondva-kimondatlanul megjelenik a nemzeti szuverenitás bővítése, illetve szűkítése melletti érvek és érdekek. E tanulmány a birtokpolitikában alkalmazható nemzeti érdekérvényesítés lehetséges jogi kereteinek elemzésére kíván fokuszálni azzal, hogy a mögöttes gazdasági érdekekre is rá kíván mutatni.
A Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020. címet viselő dokumentum[3] részletesen foglalkozik az előzőekben említett kihívásokkal. A dokumentum megállapítja, hogy: "Magyarország vidéki térségei számára kiemelt fontosságú, hogy mi történik természeti erőforrásaival és értékeivel, kiemelten a termőfölddel és vízkészleteivel, az ökoszisztéma-szolgáltatások mással nem helyettesíthető gazdagságával."
A dokumentum témánk szempontjából is kiemelkedő fontosságú megállapításai a következők:
a) a klímaváltozás, éghajlati szélsőségek erősödése miatt fel kell készülni az éghajlati szélsőségek agrártermelési, élelmiszerellátási, illetve lakókörnyezeti következményei kezelésére;
b) az ivóvíz, vízkészletek kulcsfontossága miatt biztosítani kell a vízkészletek mennyiségi és minőségi megőrzéséhez szükséges feltételeket;
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
