Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB vagy Bíróság) a G. K. és társai ügyben az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló, 2017. október 12-i (EU) 2017/1939 tanácsi rendeletet (a továbbiakban: 2017/1939 rendelet) értelmezte. Az osztrák előzetes döntéshozatali kérelem alapján indult eljárás az Európai Ügyészség határokon átnyúló nyomozási cselekményeinek bírósági felülvizsgálatával, nevezetesen az eljáró és a segítséget nyújtó delegált európai ügyészek tagállamainak bíróságai közötti hatáskör- és felelősségmegosztással foglalkozott. Az EUB ítélete szerint az eljáró ügyész tagállamának bíróságai rendelkeznek hatáskörrel a nyomozási intézkedések elfogadásának és indokoltságának ellenőrzésére. Ennek alapján a nyomozáshoz segítséget nyújtó ügyész tagállami bíróságainak felülvizsgálati hatásköre csak az említett intézkedések végrehajtásával kapcsolatos kérdésekre terjed ki. A Bíróság azt is hangsúlyozta, az érintett személynek az Alapjogi Charta (a továbbiakban: Charta) által biztosított jogaiba való súlyos beavatkozás esetén az eljáró ügyész tagállamában megfelelő biztosítékot kell nyújtani ezen jogok tiszteletben tartására: ilyen biztosíték lehet például a nyomozási intézkedések bírósági engedélyezésnek való alávetése.
Ügyszám: C-281/22. sz. G. K. és társai (Európai Ügyészség? Milyen minőségben került feltüntetésre az Európai Ügyészség?) ügyben 2023. december 21-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2023:1018; C-281/22. sz. G. K. és társai (Európai Ügyészség? Milyen minőségben került feltüntetésre az Európai Ügyészség?) ügyben Tamara Ćapeta főtanácsnok 2023. június 22-én ismertetett indítványa, ECLI:EU:C:2023:510
Címszavak: Európai Ügyészség; eljáró és segítséget nyújtó delegált európai ügyész; nyomozási cselekmény elrendelése és végrehajtása; bírói engedélyezés; hatáskörmegosztás
Egy német delegált európai ügyész az Európai Ügyészség nevében adócsalás és adóbűncselekmények elkövetésével összefüggésben indított nyomozást az osztrák illetőségű? gyanúsítottak ellen amerikai eredetű biodízelnek az Európai Unióba (a továbbiakban: Unió) - a vámjogszabályok megkerülésével - történő behozatala miatt. A német delegált ügyész a 2017/1939 rendelet alapján osztrák kollégájához fordult segítségért: ennek keretében egyrészt házkutatást és lefoglalást rendelt el, másrészt pedig ezen intézkedések bírói engedélyezését kérte a hatáskörrel rendelkező osztrák bíróságtól.[1]
Németországban azért nem került sor az intézkedések előzetes bírósági engedélyeztetésére, mert a 2017/1939 rendelet németországi végrehajtási szabályai értelmében nincs szükség hazai bírói vizsgálatra, ha a nyomozási cselekményt olyan államban kell lefolytatni, amelynek joga előírja bírói engedély beszerzését. Ilyen esetben ugyanis a német szabályok szerint a másik tagállam - jelen esetben Ausztria - bíróságai illetékesek a nyomozási cselekmény engedélyezésére.[2] Ezen értelmezés a 2017/1939 rendelet 31. cikk (3) bekezdésén alapul, amely előírja, hogy "ha a segítséget nyújtó delegált európai ügyész tagállamának joga értelmében az intézkedéshez bírói engedélyre van szükség, a segítséget nyújtó delegált európai ügyész az adott tagállam jogával összhangban beszerzi az engedélyt."
A kért engedélyek megszerzését követően a segítséget nyújtó osztrák delegált európai ügyész elrendelte az intézkedések foganatosítását.[3] Ezek után a gyanúsítottak panaszt nyújtottak be a bécsi regionális felsőbírósághoz az intézkedések elrendelésének jogszerűségét vitatva. Állításuk szerint nem követtek el bűncselekményt Ausztriában, és az ezzel kapcsolatos velük szembeni gyanú elégtelen, valamint az osztrák bíróságok határozatai nincsenek kellőképpen megindokolva és az elrendelt házkutatások szükségtelenek és aránytalanok voltak.[4]
Az osztrák regionális felsőbíróság azzal a kérdéssel szembesült, hogy a segítséget nyújtó osztrák delegált európai ügyész tagállamának hatóságaként az osztrák bíróságok jogosultak-e - egy tisztán belföldi helyzethez hasonlóan - teljes körű vizsgálat elvégzésére, vagy pedig vizsgálatuknak a nyomozási cselekmények lefolytatásával kapcsolatos eljárási kérdésekre kell korlátozódni.[5]
A segítséget nyújtó osztrák delegált európai ügyész állítása szerint a határokon átnyúló nyomozásra vonatkozó szabályok - nevezetesen a 2017/1939 rendelet 31. cikk (3) bekezdése és 32. cikke - értelmében az átadott nyomozási cselekmények indokoltságát az eljáró delegált európai ügyész joga alapján kell megítélni. Emellett a büntetőeljárás hatékonysága megköveteli, hogy amennyiben a szóban forgó bűncselekményeket a német bíróság illetékes nyomozási bírája már megvizsgálta, a segítséget nyújtó delegált európai ügyész tagállamának hatóságai csak az átadott nyomozási cselekmények foganatosításával összefüggő alaki követelményeket vizsgálhassák.[6]
- 246/247 -
Az osztrák regionális felsőbíróság szükségesnek tartotta a rendelet fent hivatkozott rendelkezéseinek értelmezését, ezért előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult a Bíróságához. Afelől érdeklődött, hogy amennyiben az átadott nyomozási cselekményhez a segítséget nyújtó ügyész tagállamának joga szerint bírói engedélyre van szükség, az e tagállamban végzett vizsgálat kiterjedhet-e mind az intézkedés indokolásával és elfogadásával, mind pedig az ezen intézkedés végrehajtásával kapcsolatos tényezőkre.[7]
Az EUB rámutatott arra, hogy a 2017/1939 rendelet szerint az eljáró - vagyis az általa indított és a saját hatáskörbe vont nyomozásokért felelős - delegált európai ügyész a saját tagállamában maga végezhet nyomozási cselekményeket és foganatosíthat intézkedéseket, vagy azok elvégzésére a tagállama illetékes hatóságait utasíthatja.[8] Amikor viszont a nyomozási cselekményt egy másik tagállamban kell végrehajtani, az eljáró ügyész az e másik tagállamban hivatalt viselő, segítséget nyújtó delegált európai ügyészhez kell, hogy forduljon az intézkedések végrehajtása érdekében.[9] Ilyen esetben az eljáró delegált európai ügyész döntést hoz a szükséges intézkedésről, és azt átadja a segítséget nyújtó delegált európai ügyésznek.[10] Ezt követően a segítséget nyújtó ügyész - a rendelettel és saját tagállamának jogával összhangban - végrehajtja az intézkedést vagy utasítja a nemzeti hatóságot annak végrehajtására.[11]
Ami a bírói engedélyhez kötött nyomozási cselekményeket illeti, a Bíróság a következőkre mutatott rá. Határokon átnyúló intézkedés esetén - a 2017/1939 rendelet 31. és 32. cikkei értelmében - az intézkedés indokolására és elfogadására az eljáró ügyész tagállamának a jogát kell alkalmazni.[12] Abban az esetben, ha az eljáró ügyész a saját tagállamában rendel el bírói engedélyhez kötött nyomozási cselekményt, e tagállam bíróságainak kell ellenőrizniük, hogy az elrendelésre vonatkozó valamennyi feltétel teljesül-e.[13] Amennyiben viszont az átadott intézkedéshez a segítséget nyújtó ügyész tagállamának joga szerint van szükség bírói engedélyre, ez utóbbi ügyész szerzi be az engedélyt a tagállamának jogával összhangban.[14] Mindemellett, ha a segítséget nyújtó ügyész tagállamának joga nem ír elő bírói engedélyt, az eljáró ügyész tagállamának joga azonban igen, az engedélyt az eljáró delegált európai ügyész szerzi be.[15]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
