"A katonai életviszonyokat a katonai jog szabályozza, amiből az következik, hogy a katonai jognak teljes egészében katonai szellemtől kell áthatva lennie" (Dangelmaier Emil)
Az általános büntetőjoghoz hasonlóan az anyagi-, eljárás- és büntetés-végrehajtási jogi szabályokat egyaránt magában foglaló katonai büntetőjog rendeltetése is olyan vezéreszméken (alapelveken) keresztül ismerhető meg, amelyek alapvetően határozzák meg a katonai büntetőjog funkcióját, célját, intézményeit és szereplőinek sajátos jogállását. Ahogy azt Cséka Ervintől tudjuk az alapelvek komplex tartalmúak, és kialakulásuk az általános jogi, politikai, társadalmi és történeti változásokra, illetve a vonatkozó nézetek fejlődésére vezethető vissza.[1] Ezen, valamint Király Tibor gondolatán alapulva, miszerint a büntetőjog és eljárás területén az alapelvek igazolásában a társadalmi-történeti gyakorlatnak kell nagy hangsúlyt tulajdonítanunk[2] a katonai büntetőjog területén is felfedezhetők azok az elvi tételek, amelyek hosszú évszázadok alatt kialakulva napjainkban egyfajta tartószerkezetként - vagy Tremmel Flórián szerint inkább hídként - foglalják össze a jogterületre vonatkozó legfontosabb követelményeket és tilalmakat.[3] Ezek azonban általában nincsenek alapvető rendelkezésekként megfogalmazva, azok az egyes rendelkezések részleteiből következhetők ki.[4]
A katonai büntetőjog alapelveinek jelentősége, hogy azok - bár önálló elvi tételeket fogalmaznak meg - az általános büntetőjogi alapelvekkel párhuzamosan, azokat kiegészítő módon vannak jelen, másrészt a katonai büntetőjog létjogosultságának a letéteményesei is. Amennyiben ugyanis a katonai büntetőszabályok mellett nem találunk kategorikus érveket, úgy könnyen megfogalmazódhat azok önállóságának és a differenciált, az általános büntetőjogtól eltérő kodifikálásának az igénye. Györffy László e körülményt mint a katonai büntető-jogpolitikai szempontokat fogalmazza meg, amelyek a jogalkotót és a törvényhozót arra vezetik, hogy a katonai büntetőjogra mint társadalmi jelenségre vonatkozó általános társadalomtudományi igazságokat a katonai büntető kodifikáció megalkotásánál érvényesítse.[5]
A magunk részéről úgy gondoljuk, hogy az alábbi tézisek elegendő elvi alapot nyújtanak ahhoz, hogy a katonai büntetőjog - jogtörténeti folyamatához híven - az általános jogi szabályoktól eltérő tartalommal és intézményrendszerrel, sőt önálló kódexben jelenjen meg a magyar jogrendszerben.
Ahogy az általános büntetőjog legfontosabb feladata a társadalom védelme az arra káros és veszélyes bűncselekményekkel szemben,[6] úgy a katonai büntetőjog el-
- 480/481 -
sődleges funkciója - természetesen a társadalom védelme mellett - a katonai rend védelme. Ez egyfelől Mezei Lászlót idézve azt jelenti, hogy a katonák normasértései a civil életből származnak, oda hatnak vissza, illetve a katonai életviszonyok között keletkeznek és ott jelentenek sérelmet,[7] másfelől Habony János nézetét erősítve a katonai szolgálatban állók az állampolgári fegyelemmel együtt a katonai fegyelem hatálya alá is tartoznak.[8] Ez a kettős szorítás is jelzi, hogy a katonai büntetőjog a hatálya alatt állóktól az általánostól szigorúbb és fegyelmezett életvitelt követel meg.
A katonai rend védelme mint elvi megállapítás ugyanakkor nem a katonai büntetőjogi intézmények működésének elvi alapjaihoz kapcsolódik, hanem sokkal inkább annak céljához. Erre tekintettel a katonai rend védelme inkább - Bibó István gondolatát citálva[9] - egy célelmélet, amely absztrakt módon fogalmazza meg a katonai jogsértések szankcionálásának fontosságát annak érdekében, hogy a katonai rend egyfelől folyamatosan biztosítsa az adott katonai egység harcképességét, másfelől, hogy a katonai felelősségi viszonyok minden esetben feltárhatóak legyenek. Finkey Ferenc ezt az elvet mint a szigorú fegyelem követelményét határozza meg,[10] Tremmel Flórián pedig mint a fegyelem-erősítésének elvét fogalmazza meg, amelynek fontos eleme a kellő szakértelemmel és tekintéllyel rendelkező bírói tanács, az átlagos ítélkezésnél gyorsabb eljárás és a nem jelentős súlyú vétségek fegyelmi útra terelése.[11]
A katonai rend mindazonáltal nemcsak a hagyományos értelemben vett katonai szervezeteknél, hanem más, alapvetően fegyveres szolgálatot ellátó, szigorú alá- és fölérendeltségi szabályok szerint szerveződő és működő szervezetek esetében is értelmezhető. Ez különösen igaz azt látva, hogy a katonai és a rendvédelmi funkciók főleg nemzetközi missziók esetében keverednek.[12] Ennél fogva a katonai rend nemcsak a szűkebben értelmezhető katonai szolgálatot,[13] hanem a rendvédelmi szerveknél teljesítendő szolgálatot is magában kell, hogy foglalja. Apró szépséghiba ugyanakkor, hogy a magyar jogalkotó nem minden rendvédelmi szerv esetében látja indokoltnak a katonai büntetőjog hatályának a kiterjesztését, holott ezek mindegyike esetében fegyveres szolgálatról, szigorú hierarchiáról és rendről beszélhetünk.
A rendvédelmi szervek jogi definíciója hosszú időn keresztül még az Alkotmány vonatkozó rendelkezése ellenére sem volt egyértelmű. Sőt a rendvédelmi szervek meghatározásánál tapasztalható rendszertelenséget maga az alaptörvény indukálta azzal, hogy annak nyolcadik fejezete még csak kísérletet sem tett a rendvédelmi szervek kógens felsorolására. E mellett mintegy kétszáz törvény, nemzetközi szerződés, költségvetési törvény és különböző szintű rendelet használja a rendvédelmi szerv fogalmát.[14] Csak egyes példákat említve az ún. fegyvertörvény expressis verbis deklarálja, hogy a rendvédelmi szervek körébe tartozik a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata, a Vám- és Pénzügyőrség és a büntetés-végrehajtási szervezet,[15] a rendőrségi törvény szerint rendvédelmi szerv a Rendőrség, a katasztrófavédelem hivatásos szervei, az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság, a Vám- és Pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet;[16] szintén olvashatunk egyfajta csoportosításról a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényben, ahol is rendvédelmi szervnek tekintendők a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a rendőrség, a polgári védelem állami szervei, a hivatásos tűzoltóság, a vám- és pénzügyőrség, valamint a büntetésvégrehajtási szervezet.[17]
A fenti törvényhelyek a rendvédelmi szerveket értelmező rendelkezések keretében, az egyes fogalmak tisztázása érdekében határozta meg. Ezt egyenként azért tehették meg, mert a rendvédelmi szervek Alkotmányban való rögzítését megelőzően magasabb szintű rendező elv nem állt rendelkezésre, és a jogalkotó egyik esetben sem fordított kellő gondosságot arra, hogy a rendvédelem fogalmi terminológiáját minden egyes jogszabály esetében felülvizsgálja. A rendvédelem egységes értelmezésének problémája azonban napjainkban már nem okozhat gondot. A Tóth Judit által felvázolt elvi bizonytalanság ugyanis eltűnt egyfelől azzal, hogy az Alkotmány már csak exemplifikatív módon rendelkezik a rendvédelmi szervekről, másfelől pedig, hogy a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjairól és az államtitkárokról szóló törvény keretében a jogalkotó végre felvállalta a rendvédelmi szervek taxatíve felsorolását.[18] E szerint a legújabb szabályozás szerint
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
