(Könyvismertetés) Vörös Imre: Új nemzetközi magánjogi évkönyv* (JK, 2014/1., 54-55. o.)

A nemzetközi magánjognak a lausanne-i Swiss Institute of Comparative Law közreműködésével Andrea Bonomi és Gian Paolo Romano szerkesztésében megjelent új évkönyve a nemzetközi magánjog fejlődésének-fejlődéstörténetének fontos mérföldkövénél jelent meg. A nemzetközi kollíziós magánjog az EU-ban is, de Kínában is jelentős változáson megy át, miközben a joghatóság-külföldi ítéletek elismerése és végrehajtása mentén egyre inkább nemzetközi polgári eljárásjogi elemekkel szövődik át és viszont. A kötet ezt a folyamatot kiválóan mutatja be.

1. Évkönyvtől nem szokás elvárni célzott tematikát: annak célja általában az elmúlt időszak fontosabb kérdéseinek elemzése, bemutatása. Az évkönyv ennek megfelelően "Doctrine" fejezetcím alatt tanulmányt közöl az EU joghatósággal és ítéletek végrehajtásával kapcsolatos problémákról (Marc Fallon-Thalia Kruger: The Spatial Scope of the EU's Rules on Jurisdiction and Enforcement of Judgements: From Bilateral Modus to Unilateral University?), vagy a nemzetközi választottbíráskodásban egymással ütköző ítéletekről (Pierre Mayer: Conflicting Decisions in International Comemrcial Arbitration).[1]

A második fejezet az európai nemzetközi kollíziós magánjog tervezett általános részével foglalkozik (Stefan Leible-Michael Müller: The Idea of a "Rome 0 Regulation"). E nagy jelentőségű témakör ma az európai jogfejlődés és jogharmonizáció egyik sikerágazata - sok buktatóval, amint azt Czigler Dezső Tamás kötetbeli tanulmány mutatja.[2] A harmadik fejezet a személyiségi jogok védelmével foglalkozik: bemutatja az angol jogfejlődést a 2013. évi Defamation Act példáján (William Bennett: New Developements in the United Kingdom: The Defamation Act 2013.),[3] vagy tárgyalja a topless hercegnő és a Mohamed prófétáról készített karikatúrák kollíziós vonatkozásait (Thomas Thiede: A Topless Duchesse and Caricatures of the Prophet Mohammed: A Flexible Conflict of Laws Rule for Cross-Border Infringements of Privacy and Reputation.).[4]

2. Tekintélyes külön fejezet foglalkozik a kínai kollíziós magánjogi fejlődéssel: a kötet hét tanulmányban tárgyalja a témakört. A fejezet a kínai nemzetközi kollíziós magánjogi jogalkotás létrejöttét és tökéletesítését éppúgy tárgyalja (Jin Huang: Creation and Perfection of China's Law Applicable to Foreign-Related Civil Relations),[5] mint a külföldi jog tartalmának bizonyítási nehézségeit és ezek megoldását (Yujun Guo: Legislation and Practice on Proof of Foreign Law in China).[6]

Bár tematikusan az európai jogi részhez kapcsolódhatna, külön fejezet kapott a "News from Brussels": Susanne Knöfel és Robert Bray a közös európai adásvételi joggal kapcsolatos vita állásáról tudósít,[7] míg Maria Álvarez Torné az új európai öröklési jogi rendelet (650/2012 EU rendelet) joghatósági szabályairól értekezik[8]

A nemzeti referátumok Izraelből, Svájcból, Indiából, Finnországból és Törökországból tudósítanak.

3. Aktualitására tekintettel különös figyelmet érdemel az európai uniós jogfejlődést elemző két tanulmány.

3.1. Leible és Müller érdekes megközelítésben az uniós kollíziós magánjog mai helyzetét a 19. századi Thibaut-Savigny vitával állítják párhuzamba: szerintük a jogalkotással szembeni kihívások ma európai szintre transzponálódva, de hasonlóan jelennek meg. Miközben az egységes uniós jog a kollíziós magánjog speciális területein hódít, az általános, és az egységesítéssel nem érintett különös részi szabályok változatlanul a tagállami jogokban helyezkednek el (az uniós jog elsőbbsége mellett), ami provokálja egy, az általános részt egységesítő "Róma 0" rendelet megalkotásának szükségességét. Ennek a rendeletnek az elgondolása egyfelől támogatásra talál, mivel kétség-

- 54/55 -

kívül növelné a transzparenciát, koherenciát, másfelől viszont - az ellenzők szerint - előbb a meglévő inkonzisztenciák, rések megszüntetésére lenne szükség; az egységes általános rész fokozatos megalkotása lenne csak lehetséges.[9]

A szerzők állást foglalnak az átfogó szabályozás megalkotása mellett, egyben - az eljárási jogi és kollíziós szabályok közeledésére tekintettel - egységben javasolják szabályozni a kollíziós, a joghatósági és a külföldi ítéletek végrehajtásával kapcsolatos kérdéskört. Ennek megfelelően a szabályanyag megjelölésére az eddig bevett "Róma I" stb helyett - utalva a joghatósággal kapcsolatos "Brüsszel"-rendeletre - "BRome O" elnevezést javasolnak. Az új átfogó szabályozás uniós jogalapja már most megtalálható az EUMSz 81. cikk (1)-(3) bekezdéseiben. Ezt követően a tanulmány a szabályozás tárgyával (minősítés, előkérdés, és a nemzetközi imperativ normák), a kapcsoló elvekkel, majd az alkalmazandó jog meghatározásával foglalkozik uniós szintre transzponálva mind dogmatikai, mind jogpolitikai szempontból a problémákat.[10] A tanulmány záró következtetése az, hogy a mélyreható tudományos viták ellenére fennmaradt nézeteltérések nem akadályozhatják egy egységes általános rész megalkotását.

A kollíziós szabályozásnál kifejezetten erősen jelentkezik az adott államnak a szabályozás tartalmához fűződő érdeke,[11] hiszen külföldi jog alkalmazását engedi-parancsolja meg a fórum joga a fórum számára. Ezeknek a döntéseknek a politikai töltése ellenére nem lenne helyes a problematika koherenciájának biztosítását az Európai Bíróságnak átengedni. A határokon átnyúló kereskedelem korábban nem látott méreteket öltő volta miatt gyakorló jogászok és klienseik is üdvözölnék, ha a Bizottság kidolgozná első lépésként a tárgykörre vonatkozó Zöld Könyvét.