(Gazdaság és Jog, 2012. április)
A Gazdaság és Jog folyóirat 2012. áprilisi számában jelent meg Kemenes István cikke a pénzintézetek egyoldalú szerződésmódosítási jogáról.
A szerző konkrét bírósági esetet idézve megállapítja: "[a] bírósági döntésekben megfogalmazódott elvi kifejtések jelentősége a szélesebb szakmai közvélemény számára felülmúlja a konkrét ügy kimenetelét, mivel a közérdekű keresettel támadott pénzintézet üzletszabályzata az egyoldalú szerződésmódosítási kikötés tekintetében a hitelintézetek által elfogadott Magatartási Kódex vonatkozó részének adaptációját tartalmazta, és hasonló megfogalmazásban országosan számos más pénzintézet általános szerződési feltételei között szerepel". Az általános szerződési feltételek és a tisztességtelen kikötések kérdéseit a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szabályozza a szerződési jogban. A témával kapcsolatban érdemes rámutatni, hogy nemcsak a pénzintézetek üzletszabályzata, de azok hirdetményei és blankettaszerződései is általános szerződési feltételeket tartalmaznak. A pénzintézetek tipikusan az üzletszabályzataikban, általános szerződési feltételeik között kötik ki az egyoldalú szerződésmódosítás jogát. Erre vonatkozóan speciális jogszabály is tartalmaz rendelkezéseket: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. § (3) bekezdése szerint fogyasztóval kötött kölcsönszerződésben vagy pénzügyi lízingszerződésben az ügyfél számára kedvezőtlenül kizárólag a kamatot, díjat vagy költséget lehet egyoldalúan módosítani. Egyéb feltétel egyoldalúan nem módosítható az ügyfél számára kedvezőtlenül. Az egyoldalú módosítás jogát a hitelező akkor jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot adó objektív körülmények tételes meghatározását a szerződés tartalmazza, valamint a hitelező árazási elveit írásban rögzítette. Amennyiben a hitelintézet az egyoldalú kamatemelés jogát anélkül köti ki, hogy a módosításra okot adó körülményeket az üzletszabályzatában előzetesen meghatározta volna, a kikötés semmis [Ptk. 200. § (2)].
Tisztességtelen szerződési feltételnek az minősül, amely a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. A tisztességtelen kikötés törvényi körülírásának nem tényállási eleme, hogy jogszabályba ütközik, a feltétel tisztességtelensége enélkül is megállapítható. Önmagában tehát abból, hogy a pénzintézet az általános szerződési feltételekben az egyoldalú szerződésmódosítás jogát a Hpt.-ben írt követelményeknek megfelelő módon - objektív és tételes körülményekre utalással - határozta meg, nem következik, hogy az ily módon körülírt okok ne minősülhetnének a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sértő, az egyik félre nézve egyoldalúan és indokolatlanul előnyös, tisztességtelen kikötéseknek. A Hpt. 210. § (3) bekezdése a feltételek meghatározásának módjára, és nem a tartalmára ad törvényi rendelkezést.
A Ptk. szabályozása alapvetően arra épül, hogy a szerződés megkötése alkufolyamatban történik, ami az érdekek kölcsönös kiegyenlítődését biztosítja. A szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. Az általános szerződési feltételek alkalmazása ugyanakkor a pénzintézetek részéről elkerülhetetlen, az egyedi szerződéses alkudozások ugyanis a tömegméretű szolgáltatásnyújtást megbénítanák. Nyilvánvalóak azonban az alkalmazásukkal együtt járó veszélyek is a gazdasági erőfölényben lévő pénzintézetek részéről, a jogok és kötelezettségek aránytalanságát idézik elő. A fentiekre tekintettel olyan jogi eszközöket kell bevezetni, amelyek alkalmasak a szerződési igazságosság megteremtésére. A szerző példaként hozza fel az Európai Közösség 93/13 EGK Irányelvét, a fogyasztóval kötött szerződések tisztességtelen feltételei kapcsán tett ajánlásait. Eszerint a fogyasztót a tisztességtelen szerződési feltételek nem kötik. Az irányelvet a magyar jogba a Ptk. ültette át. Természetesen a kikötés érvénytelenségét jogvita esetén bíróságnak kell megállapítania. A kikötés tisztességtelenségének megítélése szempontjából nincs jelentősége, hogy konkrét ügyletekben a bank mikor és miért emel kamatot, az az ügydöntő, hogy maguk az általános szerződési feltételek elvileg lehetővé teszik-e a szerződésből fakadó jogoknak és kötelezettségeknek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményét sértő, egyoldalú és indokolatlan eltolódását a fogyasztó hátrányára. Annak megállapítása tehát, hogy egy konkrét esetben az egyoldalú szerződésmódosítás jogszerűnek minősül-e, annak függvényében történhet, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást megalapozó általános szerződési feltétel tisztességtelen - érvénytelen - vagy sem.
A szerződési jog alapelve a pacta sunt servanda, vagyis a szerződési kötőerő elve, amely szerint az érvényesen létrejött megállapodás tartalma a feleket köti, egymás közötti viszonyukban az olyan, mintha jogszabály lenne. Ebből következik, hogy főszabályként egyik fél sem jogosult egyoldalúan a megkötött szerződést megszüntetni, vagy pedig azt egyoldalúan módosítani. A Ptk. szerint a szerződések főszabály szerint csak közös megegyezéssel módosíthatók; a főszabály alól a cikkben említett három lényeges kivétel van. Az első a Ptk. 226. § (2) bekezdésében említett lehetőség, amikor jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát kivételesen megváltoztathatja; ez állami beavatkozás társadalmi méretekben és társadalmi érdekből. A második a bíróság hatásköre egy-egy konkrét szerződés megbomlott egyensúlyának helyreállítására. Ez csak kivételesen történhet, abban az esetben, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. Az új Ptk. ezzel kapcsolatban - összhangban az EU Szerződési Jogi Alapelveivel - cizelláltabb körülírást fog tartalmazni. Végül a harmadik esetkör valamelyik szerződő fél egyikének egyoldalú szerződésmódosítása. Ez akkor következhet be, ha erre jogszabály feljogosítja, vagy a felek a szerződésben előre közösen kikötötték ezt az alakító jogot. Önmagában az, hogy az egyoldalú szerződésmódosítási jog kikötését a törvény nem tiltja és nem is korlátozza, továbbá az általános szerződési feltételek elfogadásával abban a felek megállapodtak, nem következik, hogy a kikötést a tisztességtelenségre hivatkozással támadni ne lehetne, és ebben az esetben annak érvényességét érdemben kell megítélni. Nemcsak a felek köthetik ki tehát az egyoldalú szerződésmódosítás jogát közösen, hanem jogszabály is feljogosíthatja valamelyik felet a szerződés egyes tartalmi elemeinek egyoldalú alakítására. Ilyen rendelkezés a Hpt. 210. § (3) bekezdése, amely a pénzintézet egyoldalú szerződésmódosítási jogát törvényi szinten biztosítja. A Ptk. 209. § (6) bekezdése értelmében nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg. Fontos kiemelni, hogy a Hpt. szerint a lakáscélú kölcsönszerződések esetén a pénzügyi intézmény az ügyfél számára kedvezőtlenül a szerződést nem módosíthatja, a szerződésmódosítás semmis. A lakáshitelezéssel kapcsolatban külön jogszabály azt is előírja, hogy konkrétan melyek lehetnek az egyetlen engedélyezett egyoldalú módosítás, a kamatemelés lehetséges okai.
A pénzintézetek az általuk megfogalmazott ún. Magatartási Kódexben olyan tételes ok-listát írtak le, amely a kamat egyoldalú megváltoztatására nyújthatna lehetőséget. A pénzintézetek egy része ezt az ok-listát ültette át az általános szerződési feltételei közé. A Magatartási Kódex azonban nem jogszabály, csak a piaci önszabályozás keretében megszületett megállapodás, szabályegyüttes. A kódex alapján a pénzintézetek kötelezettségei egymással szemben állnak fenn, annak személyi hatálya tehát csak a megállapodásban részes felekre terjed ki, kívülálló szerződő félre kötelező erővel nem bír.
Az, hogy egy szerződési feltétel tisztességtelen-e, a bírói mérlegelés mércéje szerint alakul. A feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennállt minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötéséhez vezetett, továbbá a szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát. A korábban már említett, a Hpt.-ben megfogalmazott előírás, az egyoldalú módosításra okot adó objektív körülmények előzetes meghatározása azt jelenti, hogy nem a pénzintézet maga idézi elő a változtatásra okot adó körülményt, az nem szubjektív (tőle függő) döntése, magatartása következtében állt elő, hanem független, szubjektíve nem befolyásolható tényezők eredménye. Alaki szempontból az ok-listával kapcsolatban az a követelmény állítható, hogy világos és egyértelmű legyen, ne legyen ellentmondó, félreérthető, a megfogalmazása túl szakmai, érthetetlen. Követelmény továbbá, hogy az ok-lista teljes körűen és ne példálózva jelölje meg az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó körülményeket, azaz olyan zárt rendszert alkosson, amely a figyelembe vehető tények és körülmények taxatív felsorolását adja.
Az üzleti-gazdasági szerződések a rendes üzleti kockázat felvállalásán alapulnak, a szerződéskötés a szerződésből származó előnyök elérése érdekében önkéntesen felvállalt többlet-kockázatot feltételez. Az üzleti kockázat lényege az, hogy saját helyzetének objektív nehezüléséből eredő következményeket - a már megkötött szerződések keretei között - egyik fél sem háríthatja át a másikra. Mindenki köteles feltárni a szerződéskötéssel együtt járó kockázati tényezőket, azok későbbi csökkentésére, kiküszöbölésére sem bírósági, sem a felek valamelyikének egyoldalú szerződésmódosításával nincs lehetőség; fokozottan érvényesül ez a professzionális gazdasági szereplők követelményrendszerében, mint amilyennek a pénzintézetek is minősülnek.
A szerző ezt követően végigelemez egy konkrét pénzintézeti, általános szerződési feltételek között elhelyezett egyoldalú szerződésmódosítási ok-listát. Ezek közül kiemeli: a hitelintézet tevékenységére vonatkozó jogszabály, közteher (pl. különadó) változásai ugyan objektív természetűek, mivel jogalkotói döntés következményei, ugyanakkor az érintett gazdasági szereplő üzleti kockázatához tartoznak. Mint ahogy a kedvezőtlen jogszabályi változásokkal érintett más társadalmi csoportok sincsenek abban a helyzetben, hogy az emiatt megnövekedett terheiket másra áthárítsák, ugyanez vonatkozik a hitelintézetekre is. Ha a hitelintézetek ezt mégis megtehetik, ez számukra nyilvánvalóan egyoldalúan előnyös jogi pozíciót eredményez, ami semmivel sem indokolható. Ezen logika mentén az adós is gyakorolhatna egyoldalú szerződésmódosítási jogot arra hivatkozással, hogy a rá irányadó jogszabályok, közterhek, a tevékenységét (megélhetését) érintő közszolgáltatási díjak (pl. áram, gáz díja, közlekedési költségek) számára hátrányosan változtak.
A másik kiemelt módosítási ok a pénzintézetek forrásköltségeinek változása. Közismert tény, hogy a pénzintézetek nem saját forrásból származó pénzösszegeket adnak kölcsön; rendes gazdálkodásuk és rendes üzleti kockázatuk körébe tartozik a kölcsönadott összegek folyamatos biztosítása. A pénzintézet a szerződés megkötésekor nyilvánvalóan mérlegeli (mérlegelnie kell!) a pénzpiaci forrásszerzési lehetőségeket, forrásköltségeket. Utóbb, a szerződés megkötése után e költségek változásából fakadó többletköltségeket nem háríthatja át a fogyasztóra, különösen akkor, ha a költségek változásából fakadó kockázatok mérséklése érdekében nem úgy járt el, ahogy az a pénzintézettől általában elvárható. A kölcsönvevőnek (fogyasztónak) a források beszerzésére nincs ráhatása, előre nem látja és befolyásolni sem tudja, hogy a pénzintézet milyen intézkedéseket fog megtenni avagy elmulasztani. A forrásköltségek mechanikus átirányítása ezért sérti a jóhiszeműség és a tisztesség elvét akkor is, ha a fogyasztóval szerződő fél a szerződésben rögzíti, milyen objektív változásokat vesz figyelembe a költségek, kamat megemelésénél. Indokolatlan és egyoldalú előnyt jelent a pénzintézet számára, ha a pénzintézet az ügyleti kamat meghatározásakor figyelembe vett hasznát nem kockáztatja, vagyis minden kockázati tényezőt a másik félre hárít.
A hitelintézetekkel szemben általános követelmény a felelős hitelezés elve. Ezért nem minősül indokolatlan egyoldalú előnynek, és indokolja a pénzintézet egyoldalú szerződésmódosítási jogát az adós magatartásának megváltozása, kockázati megítélésének változása.
A közös megegyezéssel létrehozott megállapodás - szerződés - bármely elemének egyoldalú megváltoztatása ugyanakkor az egyik fél részéről mindig csak kivételes lehet, indokolt tartalmi feltételek esetén. Az egyoldalú szerződésmódosításnak a szerződési jog logikája, a jóhiszeműség és tisztesség elvében megjelenő etikája korlátot kell szabjon. A szerződéskötéssel a pénzintézet az érdekköréhez, tevékenységi köréhez tartozó körülményekért, azok változásaiért is a másik fél irányában kockázati helytállást vállal, ezért jár az ellenszolgáltatás. A változások következményei a jóhiszeműséggel és tisztességgel összhangban akkor háríthatók át, ha az objektív változások mértéke a rendes üzleti kockázat határait meghaladja.
A sérelmet szenvedett fél nem a szerződést, hanem a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést támadhatja, ezért a tisztességtelen kikötés nem a szerződés egészét, hanem a kikötéssel érintett részét teszi érvénytelenné. A részleges érvénytelenség szabályai szerint pedig a részben érvénytelen szerződési részre az érvénytelenség általános jogkövetkezményei - az eredeti állapot helyreállítása vagy a szerződés adott részének érvényessé nyilvánítása - az irányadók. Az eredeti állapot helyreállítása azt eredményezi, hogy a tisztességtelen kikötés nem válik az általános szerződési feltételek részévé, hanem azok a tisztességtelen kikötés nélkül, de változatlanul irányadók a felek jogviszonyában. A bíróság rendszerint ezt a jogkövetkezményt alkalmazza. Az érvénytelenség jogkövetkezményei ugyanakkor egyenrangúak. A bíróság jogosult arra, hogy az érvénytelen rész, a tisztességtelen kikötés tartalmát megfelelően módosítva az érvénytelenség okát - a kikötés tisztességtelenségét okozó körülményt, az érdeksérelmet kiváltó megfogalmazást - kiküszöbölje, és az így módosított tartalommal az érvénytelen részt, kikötést érvényessé nyilváníthatja, ha adott esetben ennek alkalmazása célszerű és indokolt. Mint a szerző rámutat, a kikötés tisztességtelen jellegének orvoslása, a kikötés megfelelő módosításával az érdeksérelem kiküszöbölése reális lehetőségként a kodifikációs szakirodalomban is felmerült.
Az egyoldalú szerződésmódosítást, kamatemelést biztosító kikötés adott esetben azért tisztességtelen, mert differenciálás nélkül lehetővé teszi, hogy a pénzintézet olyankor is módosítsa a kamat, díj, költség mértékét, amikor az előzetesen megjelölt körülmények egyébként objektív változása csekély mértékű, a pénzintézet rendes üzleti kockázatához tartozik. Az érvénytelenség oka, a kikötés tisztességtelensége kiküszöbölhető, ha a pénzintézet az általános szerződési feltétel megfogalmazása folytán csak akkor módosíthatja egyoldalúan a szerződést a kamatra, díjra, költségre kihatóan, ha az általános szerződési feltételekben előre megjelölt ugyanazon objektív körülmények változása - annak nagyságrendje, mértéke, jellege szerint - már kívül esik a rendes üzleti kockázatának körén. Ilyen módosított szövegezésbeli megfogalmazással a tisztességtelen jellegétől megfosztott kikötés (ok-lista) érvényessé nyilvánítható.
Végül megjegyezhető, hogy közérdekű kereset esetén a bíróság az általános szerződési feltételek absztrakt megfogalmazását vizsgálja, és a kikötés tisztességtelenségét attól függetlenül állapítja meg, hogy azt a feltételt támasztó fél, a pénzintézet ténylegesen alkalmazta-e, illetve konkrét esetekben milyen gyakorlatot folytat.■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Székely Erika, közjegyzőhelyettes
Visszaugrás
