A magyar sportot érintő állami finanszírozást már a rendszerváltás előtt folyamatos beszűkülés jellemezte, majd annak megszűnését követően a fejlesztések elmaradása mellett a meglévő létesítmények állapota is romlott. A kormányzat a sport kiemelt ágazattá nyilvánításával ezt a folyamatot kívánta megfordítani. A kutatás célja megvizsgálni, hogy a sportlétesítmények fejlesztésére vonatkozó, folyamatosan módosuló szabályozás alkalmas-e a megvalósítani kívánt célok elérésére, milyen fejlődés tapasztalható az eddigi élettartama alatt és mi várható a jövőben. Egy ilyen átfogó fejlesztési stratégia hatékonyságának megállapításához szükséges az egyes fejlesztési koncepciókat külön-külön és összefüggéseiben is megvizsgálni.
The state funding was continually squeezed even before the change of regime, and after it has completely stopped, there was no development and the condition of the existing facilities decayed. The government tried to reverse this process by declaring it as a focal sector. The aim of the research is to examine if the continuously changing regulation regarding the development of sports facilities is suitable for the aims to be achieved, what developments are already undergone, what are the prospects for the future. The different development strategies are analysed individually and on the whole to determine the effectiveness of such a comprehensive development strategy.
Schon vor dem Regimewechsel wurde die staatliche Förderung immer wieder gekürzt, und nachdem dieser komplett eingestellt wurde, gab es keine Entwicklung mehr und der Zustand der bestehenden Einrichtungen verfiel. Die Regierung versuchte, diesen Prozess umzukehren, indem sie ihn zum Schwerpunktsektor erklärte. Ziel der Forschung ist es zu untersuchen, ob die sich ständig ändernden Regelungen zur Entwicklung von Sportstätten für die zu erreichenden Ziele geeignet sind, welche Entwicklungen bereits stattgefunden haben und welche Perspektiven für die Zukunft bestehen. Die verschiedenen Entwicklungsstrategien werden einzeln und insgesamt analysiert, um die Wirksamkeit einer solchen umfassenden Entwicklungsstrategie zu ermitteln.
A jogi szabályozás a társadalmi-gazdasági viszonyokra nézve állapít meg általános magatartási normákat, amelyek betartását az állam közhatalmi kényszerrel biztosítja. A sportjog szabályozási tárgya maga a sport, amelybe beletartozik a sporttevékenység folytatása, a sporttevékenységet vagy azzal kapcsolatos tevékenységet végző személyek (sportolók, sportszakemberek), a sportszervezetek, a sportszövetségek, illetve a sportesemények lebonyolítása, a sporttal kapcsolatos szerződések, illetve a sporttal kapcsolatos jogviták rendezése.[1]
A sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: St.) meghatározza a sportlétesítmény fogalmát, amelynek értelmében az a "sportrendezvény megrendezésének helyszínéül szolgáló építmény és terület" [St. 77. § s) pont]. Elengedhetetlen a sportlétesítmények helyzetével foglalkozni, hiszen ezek használata, működtetése a sportegyesületek alaptevékenységének minősül. A sportlétesítmények használatával, valamint a sporteseményekkel kapcsolatos különleges sportági követelményekkel összefüggő szabályozást az országos sportági szakszövetségek határozzák meg.[2]
Az St. egy külön fejezetet szentel a sportlétesítményekre vonatkozó részletszabályozásra. A törvény három feltételhez köti az új sportlétesítmény építését, illetve a meglévők korszerűsítését. Csak abban az esetben kerül sor engedélyezésre, ha az 1. minden biztonsági feltételnek megfelel, kiváltképp a nézők biztonságos elhelyezésének; 2. biztosítja a fogyatékos sportolók és nézők számára az akadálymentes használatot; 3. eleget tesz a környezet- és természetvédelmi követelményeknek is [St. 63. § (1) bekezdés].
Az St.-ben foglaltak alapján a kormány felhatalmazást kapott arra, hogy rendeletben megállapítsa a sportpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium fe-
- 36/37 -
jezetéhez tartozó állami sportcélú támogatások felhasználásának és elosztásának részletes szabályait [St. 79. § (1) bekezdés b) pont bn) alpont]. Ennek megfelelően a kormány meg is alkotta az állami sportcélú támogatások felhasználásáról és elosztásáról szóló 474/2016. (XII. 27.) Korm. rendeletet. A 474/2016. (XII. 27.) Korm. rendelet részletesen meghatározza az állami támogatás definícióját, illetve a támogatás nyújtásának feltételeit, különös tekintettel az európai uniós állami támogatási szabályoknak való megfelelésre [474/2016. (XII. 27.) Korm. rendelet II. fejezet]. Egyértelműen taglalja azokat az eseteket, amelyekben az állami támogatás nem ítélhető meg, így például nem nyújtható támogatás elsődlegesen mezőgazdasági termeléshez [474/2016. (XII. 27.) Korm. rendelet 3. § d) pont]; vagy olyan feltétellel, amely az európai uniós jog megsértését eredményezné [474/2016. (XII. 27.) Korm. rendelet 3. § h) pont]. A 474/2016. (XII. 27.) Korm. rendelet alapján az előirányzatokból nyújtott költségvetési támogatások tekintetében az előirányzatok kezelő szerve a sportért felelős miniszter által vezetett minisztérium [474/2016. (XII. 27.) Korm. rendelet 9. §]. A vissza nem térítendő költségvetési támogatás a kedvezményezett részére támogatási kérelem, pályázat vagy egyedi döntés alapján nyújtható a 474/2016. (XII. 27.) Korm. rendeletben meghatározott szervezetek javaslatára [474/2016. (XII. 27.) Korm. rendelet 11. §].
Magyarország az Európai Unióhoz (a továbbiakban: EU) történő 2004-es csatlakozásakor számos kötelezettséget vállalt, amelynek következtében a hazai jogforrási hierarchia is megváltozott, a magyar jogalkalmazásban ugyanis az uniós jogforrások is megjelentek. Az EU ugyan csak kismértékben foglalkozik joganyagában a sporttal, azonban elismeri, hogy a sportolást mindenki számára lehetővé kell tenni. Elsőként a lisszaboni szerződés tesz említést a sportról, amely lehetővé teszi, hogy az EU támogassa a tagállami kezdeményezéseket, továbbá koordinálja és kiegészítse azokat. A másodlagos jogforrások sem tartalmaznak konkrét előírásokat, így a sport szabályozása a nem kötelező jogforrások "szabályozására maradt" (például Európai Sport Charta és a Sportetikai kódex, 1992; Az európai sportmodell, 1998; Fehér könyv a sportról, 2007), ami azzal magyarázható, hogy az EU a nonprofit sportot a kultúra részeként kezeli, így igyekszik is erre ösztönözni a tagállamokat. Más kérdés viszont a profi sport kérdésköre, erre már gazdasági tevékenységként tekint az EU, ennek megfelelően szigorúan szabályozza is, így tiltott például az állami támogatása.[3]
A sport állami irányításának rendszere három szegmensből épül fel: a kormányzati irányításból, a helyi önkormányzati irányításból és a sport köztestületi irányításából. Az első komponens az Országgyűlés, illetve a kormány, azon belül pedig az Emberi Erőforrások Minisztériuma (a továbbiakban: Emmi) Sportért Felelős Államtitkársága útján valósul meg. Lényegében az Emmi látja el a sport operatív kormányzati irányítását, gyakorlatban pedig a sportpolitikával foglalkozó politikai szakállamtitkár által vezetett államtitkárság látja el a feladatokat. Egyes kiemelt sportpolitikai feladatokkal - például a sportberuházásokkal - a Miniszterelnökség is foglalkozik, részben kormánybiztosai által. Az Országgyűlés által alkotott törvények alapján a kormány alakítja ki a sporttal kapcsolatos állami támogatások felhasználásának és ellenőrzésének rendszerét, továbbá az Emmi Sportért Felelős Államtitkársága útján megállapítja az állami támogatások elosztásának részletes szabályait. A második elem a területi és települési önkormányzatok útja. A harmadik pedig a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Paralimpiai Bizottság, a Nemzeti Versenysport Szövetség, végül a Nemzeti Diák-, Hallgatói és Szabadidősport Szövetség útján történő támogatási forma.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
