Az Európa Tanácsnak az Isztambuli Egyezmény kapcsán készített országjelentése szerint Szerbia még a 21. században is meglehetősen tradicionális patriarchális ország, melyben nagyon gyakran a nemek közötti egyenlőség mindössze proklamált cél és még nem valóság. Ez hatványozottan vonatkozik a falusi közösségekben élő, továbbá a hátrányos csoportokba tartozó nőkre (Beker 2017: 1). Ennek orvoslása érdekében a Szerb Köztársaság Kormánya jelentős lépéseket tett az utóbbi időszakban, egyrészt 2014-ben külön Nemi Egyenlőségügyi Koordinációs Testületet nevezett ki, 2021-ben pedig a korábbi, 2009-ben elfogadott törvény helyébe új Nemi egyenjogúságról szóló törvényt (Zakon o rodnoj ravnopravnosti, 2021) terjesztett a parlament elé elfogadásra. E törvény több jó megoldás mellett egy vitát szító, és még a szerb-magyar fordítási gyakorlatra is kiható megoldást is tartalmaz: a nemi szempontból érzékeny nyelv (rodno osetljiv jezik) használatának kötelezővé tételét a közszférában, az oktatási intézményekben és a médiában.
A törvény a nemi szempontból érzékeny nyelv alatt azt a nyelvet érti, amely a nők és a férfiak egyenjogúságát támogatja, úgy definiálja továbbá, mint egy eszköz, mellyel kihatnak az ilyen nyelvet használók tudatára a nemi egyenjogúság érdekében, beleértve a véleményük, elveik és viselkedésük megváltoztatását is azon nyelv vonatkozásában, melyet személyes és hivatásos életükben használnak. Egy ilyen definíciónak az indokoltsága abban rejlik, hogy a magyar nyelvvel ellentétben a szerb - mint valamennyi szláv nyelv - megkülönbözteti a nyelvtani hím-, nő- és semleges nemet. De valóban kihat-e az emberek által használt nyelv a gondolkodásra?
A mindennapi beszédben gyakran hallunk olyan példákat, hogy az eszkimóknak több mint 200 szavuk van a hóra, hogy azon nyelvek beszélői, melyekben a jövő idő fejlettebb, takarékosabbak, mert többet gondolkodnak a jövőről, vagy hogy azon nyelvek beszélői, melyekben a nyelvtani nemek jelen vannak, gyakrabban különböztetnek meg (hátrányosan) személyeket nemük alapján. Tudományos téren is mind a filozófia, mind a nyelvészet, mind pedig a pszichológia évszázadok óta foglalkozik a beszéd és a gondolkodás kölcsönhatásával, kutatva a beszéd és a nyelv, illetve a megismerés és gondolkodás közötti kapcsolatokat (Kenesei 2006: 231). Ez a kérdés képezi az Edward Sapir német, illetve Benjamin Whorf amerikai nyelvészek által felállított Sapir-Whorf-hipotézis tárgyát is. A tudomány mai állása szerint a nyelv kihat beszélőinek gondolkodására, de ez a hatás nem annyira kihangsúlyozott, mint azt korábban gondolták (Kenesei 2006: 246).
A szerb törvényhozó ennek ellenére egyértelműen a nyelv és a megismerés kapcsolatának vonatkozásában a Sapir-Whorf-hipotézisben is szereplő nyelvi relativizmus elmélete mellett állt ki, mely elmélet képviselői szerint a "különböző nyelvek különböző »világképeket« képviselnek, elsősorban nyelvtani rendszerükkel, s ennek alapján befolyásolják a megismerési folyamatokat, [azaz] a nyelv tehát nem egyszerűen tükrözi a tapasztalat világát [...], hanem aktívan befolyásolja, sőt a legszélsőségesebb megfogalmazások szerint meg is határozza, korlátozza, hogy egyáltalán mit tapasztalhatunk" (Kenesei 2006: 235).
A törvényi rendelkezés nagy vihart keltett a közvéleményben. A törvény meghozatalára élesen reagált a Szerb Nyelv Szabványosítási Bizottsága is, mely mindezt a szerb nyelvet ért támadásnak nevezte (A Szerb Nyelv Szabványosítási Bizottságának határozata). Valóban ilyen nagy ellenállás lenne az inkluzív nyelvhasználat és a nőknek a nyelvben való megfelelő reprezentáltsága ellen a szerb társadalomban, vagy valami más problémák okozzák a kedvezőtlen fogadtatást? A szerző véleménye szerint inkább beszélhetünk kommunikációs problémákról (a nemi szempontból érzékeny nyelvhasználat szűk értelmezése) és téves megközelítésekről (büntetés oktatás helyett) e téren, mintsem valódi ellenállásról a nők inklúziójával szemben.
A nemi szempontból érzékeny nyelvet (gender-sensitive language) A Nemek Közti Egyenlőség Európai Intézete
- 20/21 -
úgy határozza meg, mint a nemek közötti egyenlőség kinyilatkoztatása a nyelvben, mely egyformán szólítja meg a férfiakat és a nőket - továbbá mindazokat, akik nem sorolják magukat a bináris nemi rendszerbe -, mint egyenlő értékű, méltóságú, sértetlen és egyenlő tiszteletre méltó személyeket. A nemi szempontból érzékeny nyelvhasználatot az alábbi példa szemlélteti:
"A fogadásra meghívták a diplomáciai kar valamennyi nagykövetét és feleségeiket. -
A fogadásra meghívták a diplomáciai kar valamennyi nagykövetét és házastársaikat."
Míg a mondat első változatából kicseng, hogy nagykövet csak férfi lehet, a második, nemi szempontból érzékeny nyelvezetű változat semleges azzal kapcsolatban, hogy a nagykövet szerepét milyen nemű személy tölti be. A fenti példa értékét növeli az is, hogy tökéletesen működik a nyelvtani nemeket nem ismerő magyar nyelvben is, ezáltal megerősítve azt az álláspontot, mely szerint az inkluzív nyelvhasználat nyelvtani nemektől független. Valóban, az inkluzív nyelvhasználatként ma leginkább annak egyik alfaját, a nemi szempontból semleges, nemeket hanyagoló nyelv használatát értjük.
A nemi szempontból érzékeny nyelv nem feltétlenül jelenti a nemek hanyagolását, mely állítást az alábbi mondatpár szemlélteti:
"Kovács Sára kisasszony elkésett az előadásról." -"Kovács Sára elkésett az előadásról".
Az első mondat nemi szempontból nem érzékeny, de nem azért, mert felfedi az érintett nemét, hanem mert feleslegesen kihangsúlyozza a hölgy családi állapotát, mely valljuk be, kizárólag az ő magánügye. Épp ezért a példamondat nem veszítené el nemi szempontból semleges jellegét akkor sem, ha benne Kovács Sárát úrhölgynek neveznénk.
A nyelvtani nemeket ismerő nyelvekben, mint amilyen a szerb is, a nemi szempontból érzékeny nyelvhasználat nehezen mellőzheti a nemeket, így ezek sokkal nagyobb szerepet játszanak a nemi szempontból semleges és az inkluzív nyelvhasználatban. Például:
"A munkások megkapták a megérdemelt fizetésemelést."
"Radnici su dobili zasluženo uvećanje zarade."
A fenti példában a magyar nyelven teljesen inkluzív mondat szerb nyelvű tükörfordítása már nem inkluzív, mert a radnici (munkások) kifejezés csak a férfinemű munkásokra vonatkozik. A példamondat inkluzív fordítása így hangozna:
"Radnice i radnici su dobili zasluženo uvećanje zarade"
"A munkásnők és munkásférfiak megkapták a megérdemelt fizetésemelést".
A szerb törvényhozó valószínűleg ilyen elgondolást követve döntött a nemi szempontból semleges nyelvhasználat helyett a szélesebb körű nemi szempontból érzékeny nyelvhasználat törvénybe írása mellett.
A szerb társadalom széles köreinek tradicionális és patriarchális felfogásából eredő felkészületlenségét egy ilyen tartalmú törvénnyel szemben mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy a nemi szempontból érzékeny nyelvhasználatot leszűkítették az egyes foglalkozások női megfelelőinek használatára. Ebben a leszűkítésben kiemelt szerepe volt az országos és helyi médiának is, mely a témával kapcsolatban csak elenyésző esetben írt a nemi szempontból érzékeny nyelvhasználat teljes jelentéstartalmáról, és inkább erre az egy szűk aspektusára helyezte a fókuszt. Sajnos a társadalom még erről sem tudott konszenzust kialakítani.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
