A hatalmi ágak (törvényhozó hatalom, végrehajtó hatalom, igazságszolgáltatás) megosztása a francia felvilágosodáskori gondolkodó, Montesquieu nevéhez kötődő elmélet, amely világszerte ma is élő alkotmányozási elv.[3] Az államhatalmi ágak elválasztása az Alkotmánybíróság értelmezésében az állam legjelentősebb funkcióinak, a törvényhozás-végrehajtás-igazságszolgáltatás trichotómiájának szervezeti, hatásköri és működési elkülönülését jelenti [4]. A hatalommegosztás elve a demokratikus jogállamban jelenti azt is, hogy az egyik hatalmi ág nem vonhatja el a másik jogosítványait, korlátlan és korlátozhatatlan hatalom nincs, az egyes hatalmi ágak hatalmi ellensúlyt képeznek a többi hatalmi ággal szemben. A közhatalommal rendelkező szervek a tevékenységüket a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki.
A jogalkalmazási tevékenység esetén a rendes és rendkívüli jogorvoslat az irányadó eljárási rendben biztosított. A bírói jogalkalmazás felett további kontrollt gyakorol az alkotmányjogi panasz alapján az Alaptörvénnyel ellentétes bírói döntés megsemmisítésére az alaptörvényben felhatalmazott Alkotmánybíróság[5]. Az ügy érdemében hozott és a bírósági eljárást befejező egyéb döntés mellett a felülvizsgálat kiterjed a bíróságokra kötelező jogegységi határozatokra is.[6] A "hatalmi ágak elválasztása és kölcsönös egyensúlyának megteremtése érdekében"[7] létrehozott Alkotmánybíróság értelmezésében a jogegységi határozat utólagos normakontroll keretében történő alkotmányossági szempontú vizsgálatára alapot az ad, ha túlmutat a bírói hatalmi ág önálló jogszabály-értelmező, quasi normaalkotó tevékenységén. Ha a "bírói jogalkotás" normatív tartalommal bír, a hatalommegosztás elvével kerül ellentétbe [8].
A jogalkalmazó közhatalom diszfunkcionális működése polgári jogi kártérítési felelősséget von maga után: a károsulttal szemben az e tevékenységgel okozott kárért az állam egyrészt a jogalkalmazó szervei útján tartozik helytállni a rendes bíróság előtt a Polgári Törvénykönyv kárfelelősségi szabályai alapján, másrészt a közhatalom eredeti feljogosítottjaként közvetlenül felel mint szerződő fél a strasbourgi székhelyű European Court of Human Rights, az Emberi Jogok Európai Bírósága [a továbbiakban: EJEB] előtt, amennyiben a jogalkalmazás az Emberi Jogok Európai Egyezménye[9] (a továbbiakban: Egyezmény) által biztosított alapvető emberi jogok sérelmét okozta.
A jogalkotás a jogszabály[10] alkotása, ideértve a közjogi szervezetszabályozó eszközöket is. A jogalkotás, mint felhatalmazáson alapuló közhatalmi tevékenység, állami cselekvés is joghoz kötött, szabályozott. Meg kell felelnie a jogalkotással szemben támasztott törvényi követelményeknek, a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek.[11]
A jogalkotás felett az Alkotmánybíróság, az önkormányzati rendeletalkotás felett részben a Kúria absztrakt normakontrollt gyakorol. E közjogi eszköz csupán a jogalkotással történő (további) károkozás megelőzésére alkalmas.[12]
A jogalkotással megnyilvánuló közhatalom polgári jogi kárfelelősségét a hazai bírói gyakorlat elutasítja[13]. Ennek indokát abban jelöli meg, hogy az általános és absztrakt magatartási szabályok létrehozására irányuló jogalkotási tevékenységre és a hozzá kapcsolódó felelősségre is a polgári jogi felelősség alól immunitást biztosító közjog (alkotmányjog) szabályai vonatkoznak. A jogalkotással bekövetkező károsodás nem keletkeztet a jogalkotó és a károsult között polgári jogviszonyt, következésképpen a polgári jogi kárfelelősségnek a szabályai sem alkalmazhatók.[14] A polgári bíróság nem állapíthatja meg azt, hogy a jogalkotó a jogalkotás sérelmezett elmulasztásával jogellenességet követett el. Ehhez képest hiányzik a kárfele-
- 632/633 -
lősség egyik alapvető feltétele, a jogellenesség[15]. A Metró-perként elhíresült jogvitában a központi költségvetésből biztosítandó támogatásról szóló kormányhatározat hatályon kívül helyezése kapcsán a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy az állam marasztalása olyan bírói jogalkotásnak minősülne, amelynek következtében sérülne az állam törvényalkotási szuverenitása[16]. A bírói jogalkalmazás máig élő evidenciaként alkalmazza azt a jogi érvelést, hogy a jogalkotásra, mint közjogi tevékenységre a Ptk. nem alkalmazható[17].
A fentiektől eltér a jogszabályi formába foglalt egyedi döntések megítélése. Ezeket az Alkotmánybíróság csak akkor vizsgálta érdemben, ha ezt a megoldást visszaélésszerűnek, diszfunkcionálisnak találta, egyébként a hatáskörének hiányát állapította meg.[18] A bíróság érdemben vizsgálta a közösségi határozatban előírt tagállami cselekvési kötelezettség teljesítésével okozott kárért való felelősséget abban az esetben, ha az nem jogalkotásból (annak hiányából), hanem egyéb közhatalmi, egyedi közigazgatási intézkedésből fakadt[19]. Ha az Országgyűlés egyedi ügyben jogszabályi formába öltöztetett, de tartalmilag jogalkalmazói döntést hoz, és e tény kimondásával az Alkotmánybíróság megsemmisíti, a közhatalom gyakorlása a jogalkalmazás területére esik, a diszfunkcionális működés polgári jogilag is jogellenessé teszi a jogalkotó magatartását[20].
A jogalkotó közhatalom abszolút immunitását, kártérítő "felelőtlenségét" valló hazai bírói gyakorlat okkal irányította a kérdés iránt érdeklődők figyelmét az EJEB gyakorlatára és a közösségi jog megsértéséből - a jogalkotási kötelezettség elmulasztásából, késedelmes vagy nem megfelelő teljesítéséből - eredő, egyéneknek okozott kárért a tagállam felelősségét hangsúlyozó közösségi jogalkalmazásra, a luxemburgi székhelyű Court of Justice of The Euoropean Union, az Európai Unió Bírósága [a továbbiakban: EuB] ítéleteire.
Az Egyezmény 34. és 41. cikke alapján a 'Magas Szerződő Felek' által az Egyezményben és a kiegészítő jegyzőkönyveiben biztosított alapvető jogok megsértése miatt a természetes és jogi személyek 1998. november 1-je óta fordulhatnak az egyezmény végrehajtására létrehozott EJEB-hez. Érvényesíthetik a szerződő állammal szemben a jogalkotással okozott kárukat is. Az EJEB az ítéleteiben gyakran elégségesnek ítéli a jogsértés megállapítását, a vagyoni kár esetén a kérelmező részéről megkívánja az okozatosság bizonyítását.
Az EJEB ítélkezési gyakorlata szerint nem feladata a tagállami jogszabályok absztrakt vizsgálata és annak megállapítása, hogy az adott jogszabály összeegyeztethető-e az Egyezménnyel[21]. A döntéseit - quasi ténybíróságként - egyedi jogsérelmekkel kapcsolatban, az adott ügy körülményeit, a kérelmezők egyéni helyzetét értékelve hozza meg. A megfogalmazása szerint "a látszat mögé kell néznie, és az összes releváns körülményt - így az eljárásban részes felek magatartását, az állam által alkalmazott eszközöket és azok végrehajtását - figyelembe véve kell a szóban forgó helyzet valóságát megvizsgálnia".[22]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
