A tanulmány a beruházás-ellenőrzés (foreign investment screening) és az adatvédelem kapcsolatát vizsgálja a geoökonómia korában, amikor a nemzetbiztonsági megfontolások egyre gyakrabban írják felül a szabadpiaci logikát. Bemutatja, hogy a gazdasági biztonság fogalma az állami beavatkozás legitimációs alapjává vált, különösen az adatbiztonság, mint új nemzetbiztonsági tényező megjelenésével. A tanulmány áttekinti az Egyesült Államok (CFIUS) és az Európai Unió beruházás-átvilágítási rendszereinek fejlődését, valamint konkrét eseteken - a TikTok, a Grindr, a Pirelli és az MVM-E.ON ügyeken - keresztül elemzi, hogyan vált az adatkezelés nemzetbiztonsági kockázattá. Az elemzés rámutat, hogy az állami beavatkozás egyre inkább kiterjed nemcsak a beáramló, hanem a kiáramló befektetésekre is, amint azt az Európai Bizottság 2025-ös ajánlása is jelzi. A tanulmány végkövetkeztetése szerint a beruházás-ellenőrzés a gazdasági biztonság eszközévé vált, de ezzel párhuzamosan újabb bürokratikus terheket és versenyképességi kihívásokat ró a vállalkozásokra, miközben a nemzetbiztonsági kockázatok meghatározása továbbra is politikai döntés marad.
The paper examines the relationship between foreign investment screening and data protection in the age of geoeconomics, when national security considerations increasingly override free market logic. It shows that the concept of economic security has become a basis for legitimizing state intervention, especially with the emergence of data security as a new factor in national security. The study reviews the development of investment screening systems in the United States (CFIUS) and the European Union and analyzes, through specific cases-TikTok, Grindr, Pirelli, and MVM-E.ON-how data management has become a national security risk. The paper points out that government intervention is increasingly extending not only to inward but also to outward investment, as indicated by the European Commission's 2025 recommendation. The paper concludes that investment screening has become a tool for economic security, and it imposes new bureaucratic burdens and competitiveness challenges on businesses, while determining what is a national security risk remains a political decision.
A nemzetbiztonság fogalma a szuverenitás fogalmához szorosan kapcsolódik. Az államnak kötelessége és egyben joga is, hogy megvédje területét és népességét. Viszont, hogy mikor kerül az állam abba a helyzetbe, hogy ezt a védelmet gyakorolnia kell, arról sokféle véleménnyel találkozhatunk. A nemzetbiztonságnak számos dimenziója van. A nyugati típusú szabadpiaci kapitalizmusban a nemzetbiztonsági megfontolások akár a gazdaság működésének szabályait is felülírhatják, de ezt csak kivételes esetekben, jól megindokolt módokon és különleges körülmények között. Mivel a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi állása indokolttá teszi, hogy a nemzetbiztonság különböző dimenzióinak az államok nagyobb figyelmet szenteljenek, egyidőben megsokasodtak a kivételes esetek, amelyekkel indokolható a szabályoktól való eltérés. Ezek a kivételes esetek különböző valós vagy vélt biztonsági fenyegetésként vannak értelmezve. A kivételes esetek megsokasodásával egyidőben további szakkifejezések, szókapcsolatok jelentek meg, amelyek az újraértelmezett kihívásokat frappáns módokon igyekeznek leírni.
Napjaink talán legizgalmasabb vitáinak témája a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga terén a gazdasági biztonság. Ehhez kapcsolódik az ellátási lánc biztonsága, a gazdasági ellenállóképesség megteremtése, illetve további olyan erőfeszítések, amelyek az első Trump-kormány nemzetbiztonsági stratégiájához vezethetők vissza.[1] A tágabb geopolitikai kontextusban, viszont, ezek a kifejezések az Ázsia felé történt fordulat folyamatában kezdtek a köztudatba beépülni, néhány évvel korábban.[2] Az időközben felmerült további krízisek mint például az ukrajnai válság, a Covid19-világjárvány és nem utolsó sorban a Kínával fennálló viszonyok elmérgesedése, elhozták a nemzetbiztonsági kivétel látszólag korlátlan használatának a korát. Tehát a polikrízis korában, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogát felülíró nemzetbiztonsági kivétel használatától az államok már egyáltalán nem ódzkodnak. Mind a nemzetközi kereskedelem, mind pedig a külföldi beruházások jogának terén, a nemzetbiztonsági kivétel fokozott használatával számolnunk kell.
A gazdasági biztonság garantálása különböző állami beavatkozási eszközök alkalmazását jelenti, amelyek célja a túlzott függőség vagy a túlzott kitettség elkerülése a gazdasági viszonyokban. Ezek részeként megjelenik az úgynevezett kritikus vagy stratégiai vállalatok feletti ellenőrzés biztosítása. Ennek különböző aspektusai vannak, amelyek egy adott állam előtt álló kihívásoktól függően többé-kevésbé gyakran megjelennek a közbeszédben. Nyugaton az Ukrajna elleni orosz agresszió következményeként az energiabiztonság került
- 36/37 -
hangsúlyosabban a fősodratú médiába. A biztonság szócska viszont más területeken is megjelent már, mint például az élelmiszerbiztonság, az adatbiztonság és a kutatás biztonsága területén. Az állami politikai intézkedésekben vagy legalább a tudományos elemzésekben, ezekkel a kifejezésekkel már gyakrabban találkozhatunk.[3] Ezek a fogalmak a mindennapjainkba beépültek és biztonsági fenyegetésekként jelennek meg, amelyekkel foglalkozni kell.
A kölcsönös függés, a gazdasági érdekközösség, a neoliberális gazdaságpolitika alapvető komponenseiként vannak jelen.[4] Viszont a neoliberális gazdasági renddel szemben állított elvárások, főképp, ami a sokszínű világunk értékrendjeinek összehangolását illeti, túl nagyoknak bizonyultak. Az európai gazdasági integráció sikereit aligha sikerült más kontextusban megismételni. Az 1990-es években megindult (hiper)globalizációs folyamat előnyei helyett - az elmúlt néhány évben - inkább annak kockázatait emlegetik. A korlátlan tőkemozgás és a gazdasági integráció helyett a biztonsággal kapcsolatos aggodalmak kerültek előtérbe. A kölcsönös függést egyre inkább kényszerítésre használják az államok, ahelyett, hogy további kollektív kötelezettségvállalásokon keresztül reformokat hajtanának végre. Ennek következtében az államok inkább arra törekszenek, hogy csökkentsék a kölcsönös függőséget, vagy legalább a visszaélések kockázatait korlátozzák. Az átkalibrálás folyamatában a vállalkozások is fontos szerepet játszanak. A gazdasági eszközök geopolitikai célú használatával első sorban a vállalkozások szembesülnek. Ezt a jelenséget pedig geoökonómiának (geoeconomics) nevezik. Az államoknak a geoökonómia korához történő alkalmazkodásuk során, az újonnan bevezetett jogintézményeket nem csak a vetélytárs államokból származó cégekre alkalmazzák. Bár Nyugaton ez egy relatív új fejlemény, valójában erre egyfajta felzárkózás részeként is tekinthetünk, ha elfogadjuk, hogy gazdasági kapcsolataink okvetlenül ilyen irányba kell, hogy fejlődjenek. Felzárkózás a Nyugat vetélytársaihoz, ugyanis azok sosem zárkóztak el attól, hogy geopolitikai céljaik megvalósítása érdekében gazdasági kényszerítő intézkedéseket alkalmazzanak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
