Az okiratok szabad áramlásának kérdésével és a külföldről érkező okiratok elfogadhatóságának, felhasználhatóságának kérdésével számos közjegyző kolléga találkozik napi szinten, hiszen az úgynevezett «másodlagos» vagy «kiegészítő» okiratok, mint például a meghatalmazások és különféle nyilatkozatok az általunk elkészítendő okiratokhoz szorosan kapcsolódnak, alapul szolgálnak az okiratba foglalt jogügylethez. A határokon átnyúló jogügyletek során elsődleges kérdés a külföldi kibocsátó szerv által készített okirat elfogadhatóságának és annak vizsgálata, hogy vajon a becsatolt iratot a megfelelő hatóság, a megfelelő alakiságok betartásával és hatáskörében eljárva készítette-e el.
Az okiratok vizsgálata több lépcsős. Először is fizikai mivoltában nézzük az okiratot, hogy megjelenésében, alakiságaiban megfelel-e az általánosságban elvárható minimum követelménynek, mint például eredetiek-e az aláírások, a pecsétek, milyen az okirat összetűzése, összefűzése, látunk-e rajta bármilyen gyanús, esetleg lapcserére utaló jelet, mely arra enged következtetni, hogy esetleg az eredetihez képest utólag módosították az okiratot. Természetesen nem vagyunk szakértők, de egy másolt aláírás vagy pecsét máris gyanút ébreszthet. Ezt követi az aláíró személyének és a kibocsájtó közjegyző személyének, záradékának vizsgálata, az okirat keletkezési idejének vizsgálata, mely országból érkezett az okirat, szükséges-e felülhitelesítés, ellátták-e Apostille-jal. Minden jogügylet alapja a ténylegesen eljáró felek és az általuk képviselt társaság azonosítása[1] a megfelelő igazolványok és cégiratok bemutatása alapján. Ha alakiságaiban teljes mértékben elfogadható a külföldről érkező okirat, akkor vizsgálhatjuk csak tartalmában és hogy az általunk készítendő okirathoz felhasználható-e.
- 12/13 -
Ezt a többlépcsős vizsgálati fázist a világ országai különböző módszerekkel próbálják meg segíteni: az okiratok fizikai megjelenését egységesítve, jogszabályalkotással, két- vagy többoldalú, illetve nemzetközi egyezményekkel. Ezért többször találkozhatunk diplomáciai okiratokkal, hitelesítésekkel, felülhitelesítésekkel, kétoldalú egyezmény alapján elfogadható külföldi okiratokkal és leggyakrabban az Apostille-jal ellátott okiratokkal.
Az 1961-ben megkötött Apostille egyezmény[2] a világ országai között a legelterjedtebb és leginkább használatos módszer arra, hogy a diplomáciai és konzuli felülhitelesítést mellőzve nagy bizonyossággal meggyőződjünk az okirat alaki elfogadhatóságáról és az azt kiállító hatóság valódiságáról. Vitathatatlan, hogy az Apostille nemzetközi szinten a legismertebb és legegységesebb eljárás, mégis a világ 194 nemzetközileg elismert független államából 91 ország nem tagja az egyezménynek. Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy a gazdaságilag legfejlettebb és legerősebb országok mind csatlakoztak az egyezményhez, hiszen nemzetközi kereskedelmi és jogi kapcsolataikhoz elengedhetetlen az okiratok szabad áramlása.
Jelen tanulmány célja annak feltérképezése, hogy azon országok, melyek nem csatlakoztak az Apostille egyezményhez, milyen megoldásokra törekszenek és milyen megoldásokat alkalmaznak az okiratok áramlása során, azok elfogadhatóságának érdekében. A dolgozatban említett esetek példálózó jellegűek, nem jelentik valamennyi ország átfogó vizsgálatát.
Azon országok, melyek nem csatlakoztak az Apostille egyezményhez, a bi- és multilaterális egyezmények megkötésének útjára kényszerülnek, illetve ha valamely nemzetközi gazdasági szervezetbe tartoznak, ezen közösség közös jogi szabályozása is irányadó lehet rájuk. A bilaterális egyezmények megkötésének esetében szembesülhetünk azzal a ténnyel, hogy a tényleges gazdasági kapcsolatok kiépülése gyakran megelőzi a hivatalos diplomáciai kapcsolatok felvételét, így a kétoldalú szerződés aláírása már utólagos a szabályozási igény felmerüléséhez képest. Multilaterális egyezmények megkötésekor pedig a szerződni kívánó országok sokasága és a közösen elfogadott álláspont kidolgozása nehezítheti meg a tényleges aláírást.
A gyarmati rendszer felbomlását követően, az 1960-as években volt megfigyelhető az a tendencia, mely szerint a már önálló államisággal rendelkező területek - megőrizve az anyaország jogrendszerét - az anyaországgal kötnek megállapodásokat, főleg gazdasági és az igazságügyi együttműködés terén. Különös számokat mutat a statisztika arról, hogy az egyes kontinenseken
- 13/14 -
hány állam csatlakozott az Apostille egyezményhez és kik azok, akik a vitathatatlan előnyök ellenére mégsem tagjai annak.
Nem meglepő, hogy Európa 44 országából csupán három az, amely nem tagja az egyezménynek[3]: a Vatikán, a Koszovói Köztársaság[4] és a Szuverén Máltai Lovagrend, melyek nem elsősorban gazdasági téren játszanak jelentős szerepet.
Az összesen 46 ázsiai országból 29 ország nem tagja az egyezménynek, mely 63 %-os arány. Ázsia országaiban a Közel-Kelet szinte teljes egészében távol maradt az egyezménytől[5], mely az országok nagymértékben eltérő vallási, társadalmi, gazdasági és jogi rendszerével függ össze. A Közel-Kelet államait elsősorban tömörítő szervezet az OPEC[6], melynek azonban kizárólagos célja az olaj-termelő országok tevékenységének összehangolása és az olaj-fogyasztók folyamatos kiszolgálása[7]. Céljai közt nem szerepel sem jogegységesítés, sem jogharmonizáció. A Távol-Keleten Kína, Indai és Japán, a legbefolyásosabb és legnagyobb népességgel bíró országok mind tagjai az Apostille egyezménynek, míg a régió többi országa nem. Ez a jelenség magyarázható azzal, hogy a Távol-Keleten jelentős nemzetközi gazdasági és politikai kapcsolatai ennek a három országnak vannak, így az okiratok elfogadása a többi kontinenssel számukra biztosított, míg a kisebb ázsiai országok - a turizmust leszámítva - gazdasági kapcsolataikat a fenti három országgal bonyolítják, így nincs igazán szükségük az Apostille egyezmény biztosította lehetőségekre.
Észak és Dél-Amerika országai[8] közül 9 ország nem tagja az Apostille egyezménynek, ez 25 %-os arányt jelent. Talán a legmeglepőbb a nem csatlakozott országok listáján Kanada, mely kiterjedt gazdasági kapcsolatokkal bír nemcsak Észak-Amerikában, hanem a világ minden tájékán. A quebec-i jogrendszer kettőssége és az Amerikai Egyesült Államok közelsége miatt Kanadában mindennapos a civil-law és a common-law szerint megszerkesztett okiratok határokon túli felhasználása, melyek elfogadása az alkalmazó közjegyző vagy más hatóság belátásán és rugalmasságán múlik[9]. Kanada, mely a Hágai Konferenciának 1968 óta tagja, 4 más tárgyban megkötött hágai egyezményt már ratifikált[10], tervbe vette az Apostille egyezményhez
- 14/15 -
való csatlakozást is. Ausztrália és Óceánia összesen 15 országából 8 nem tagja az Apostille egyezménynek, a legnagyobb ország, maga Ausztrália azonban igen.
A legmagasabb és legszembetűnőbb az afrikai államok távolmaradása az Apostille egyezménytől: Afrika 53 államából 42 nem tagja az egyezménynek, ami több mint 80 %-ot tesz ki és ezen országok közül e tárgyban egyetlen eggyel, Egyiptommal van kétoldalú egyezményünk[11]. Jelenthetik-e ezek a számok azt, hogy Afrika elzárkózik a világ többi részétől és nem kíván sem gazdasági, sem kereskedelmi sem jellegű kapcsolatokat kialakítani? Véleményem szerint semmiképpen. Afrika a gazdasági és néhol polgárháborús körülmények ellenére igenis fejlődő és fejlődni akaró kontinens, ahol az országok vezetői igen nagy erőfeszítéseket tesznek a hátrányok leküzdése és a gazdasági fejlődés érdekében. Látnunk kell ugyanakkor azt is, hogy a világ felé nyitás nem elsősorban az afrikai kontinensről érkező tőke európai vagy amerikai megjelenése, hanem fordítva: Afrika várja a világ minden tájékáról érkező tőkét és a befektetni szándékozó vállalkozókat[12].
Az afrikai országok közötti együttműködés első csírája az AUM[13] (angolul: The African and Malagasy Union, franciául: UAM Union Africaine et Malgache) volt, melyet 1961. szeptember 12-én Antananarivoban tizenkét korábbi francia kolóniához tartozó ország alapított az egymás közötti és a volt anyaországgal való kapcsolattartás végett. Céljaik között olyan gazdasági és politikai célok is szerepeltek, mint például egységes fellépés a nemzetközi porondon vagy a gazdasági és kulturális együttműködés támogatása és egy közös védelmi szervezet fenntartása. 1964-ben az AUM UAMCE-re[14] (Afro-Malagasy Union for Economic Cooperation-re, franciául Union Africaine et Malgache de Coopération Économique-ra;) változtatta nevét, melynek utódja az OCAM (African and Malagasy Common Organization, franciául: Organization Commune Africaine et Malgache[15]) lett. Az együttműködési törekvések az OHADA egyezményben (Organisation pour l'Harmonisation en Afrique du Droit des Affaires[16]) kristályosodtak ki, melyet 1993. október 17. napján Port-Louis-ban (Mauritius) 14 afrikai ország írt alá. Jelenleg 17 ország a tagja: Bénin, Burkina Faso, Kamerun, a Közép-Afrikai Köztársaság, a Comore-szigetek, Kongó, Elefántcsontpart, Gabon, Guinea, Bissau-Guinea, Egyenlítői-Guinea, Mali, Niger, Kongói
- 15/16 -
Köztársaság, Szenegál, Csád, Togo, leginkább a volt francia kolóniák. Ez a tizenhét ország kevesebb mint a fele azon afrikai országoknak, akik nem tagjai az Apostille egyezménynek, de egy igen erős kezdeményezésnek lehetünk tanúi.
Az OHADA egyezmény preambulumában[17] céljai közt az afrikai kereskedelmi kapcsolatok fellendítése, a pénzügyi és gazdasági stabilitás, a folyamatos, fenntartható fejlődés és a befektetések bátorítása szerepel, valamint megerősíti az aláíró országok közös szándékát egy Afrikai Gazdasági Közösség létrehozására. A célok elérésének egyik eszköze a kereskedelmi és gazdasági jog harmonizációja, egyszerűsítése és modernizációja, a vállalkozások működésének egyszerűsítése és egységesítése, továbbá a választottbíráskodás, mint a különböző szerződésekből eredő jogviták rendezésének elsődleges módjának előtérbe helyezése. Az egységes, előrelátható és stabil szabályozási környezet kialakításával nemcsak az OHADA tagországai közötti kereskedelmet, hanem a külföldi befektetők felé bizalmi környezetet is kiépíteni kívánnak és ezáltal a külkereskedelmi kapcsolatokat fellendítése a cél. Az OHADA teljes nemzetközi jogi személyiséggel rendelkező szervezet, szerződéskötési képességgel és perbeli jogképességgel bír, ingó és ingatlan vagyont szerezhet[18].
Az OHADA két legfőbb szerve a Miniszterek Tanácsa (Conseil des Ministres) és a Közösségi Igazságügyi és Választottbíróság (CCJA, Cour Commune de Justice et d'Arbitrage). További szervei az Állam és Kormányfők Konferenciája (La Conférence des Chef d'État et de Gouvernement), melynek elnöke a Miniszterek Tanácsának elnöke és melynek hatáskörébe tartozik az egyezménnyel kapcsolatos döntések meghozatala. A döntések meghozatalához a tagországok kétharmadának jelenléte és egységes, vagy többségi szavazat szükséges.[19] A Miniszterek Tanácsát a résztvevő államok igazságügyi és gazdasági miniszterei alkotják, elnökségét évenként más-más tagállam abc sorrendben látja el [20]. A Miniszterek Tanácsa döntéseit abszolút többséggel hozza[21]. Az OHADA szervezet végrehajtó szerve az Állandó Titkárság (Secretariat Permanente), melynek elnöke az Állandó Titkár (Secrétaire Permanent). Az Állandó Titkárt a Miniszterek Tanácsa négyéves időtartamra választja, tisztségében egyszer újraválasztható. Az Állandó Titkár képviseli a szervezetet, segíti a Miniszterek Tanácsa Elnökének munkáját, részt vesz a Miniszterek Tanácsának ülésein. Az Állandó Titkárság mellé rendelt szerv a Bírói Akadémia (École Régiaonale Supérieure dela Magistrature, ERSUMA), melynek feladata a képzés és a kereskedelmi, gazdasági jog területén való kutatás.
A Közösségi Igazságügyi és Választottbíróság székhelye Abidjan, fő feladata az elfogadott Egységes Akták alkalmazásának betartatása és ellenőrzése. Tagjait a tagországok olyan bírái
- 16/17 -
közül választják, akik legalább tizenöt éves szakmai tapasztalattal bírnak és saját országukban akár a legmagasabb bírói pozíció betöltési feltételeinek is megfelelnek; vagy olyan ügyvédek közül akik tagjai a kamarának és szintén legalább tizenöt éves szakmai tapasztalattal rendelkeznek; vagy tizenöt éves szakmai tapasztalattal rendelkező professzorok közül. Egy tagországot csak egy bíró képviselhet, aki személyében független és elmozdíthatatlan. Láthatjuk, hogy az OHADA igen komoly szervezeti felépítésű szupranacionális szervezet.
Az egységes jogi szabályozás és jogalkalmazás végett a Miniszterek Tanácsa egyhangú határozataival úgynevezett Egységes Okmányokat fogadott el, melyet az OHADA hivatalos lapjában tesznek közzé. Az Egységes Okmányok rendelkezései közvetlenül és kötelezően alkalmazandóak minden tagállamban, függetlenül bármilyen korábbi vagy későbbi saját szabályozástól[22]. Kilenc Egységes Okmányt fogadott el a szervezet, melyek az alábbiak:
- az 1999. március 1. napján kelt Közösségi Igazságügyi és Választottbíráskodásról szóló Egységes Okmány[23],
- a 2010. december 15. napján kelt Általános kereskedelmi jogról szóló Egységes Okmány, melyben pontos meghatározást kapunk a kereskedők és vállalkozók besorolásáról, kötelezettségeiről és jogairól, a kereskedelmi és ingó zálog nyilvántartásba vételi kötelezettségükről és annak joghatásairól, a nemzeti és regionális nyilvántartásba történő adatok bejegyeztetéséről, a kereskedelmi bérletről, a vállalkozások alaptőkéjéről, a kereskedelmi közvetítőkről, a megbízásokról, a kereskedelmi ügynökökről, a kereskedelmi adásvételről, a szerződés megkötésének formai követelményeiről, joghatásairól és a szerződésszegés jogkövetkezményeiről. Az Okmány szerint a jogi személyiségű gazdasági társaságok kereskedelmi és ingó zálogjogi nyilvántartásba vételéhez a regisztrációról és a díj megfizetéséről szóló teljes bizonyító erejű okirat szükséges, melyet közjegyző hitelesít,
- az 1997. április 17. napján kelt Egységes Okmány a Kereskedelmi és egyéb gazdasági érdekeltségű társaságokról,
- a 2010. december 15. napján kelt Egységes Okmány a szövetkezeti társulásokról,
- a 2000. március 24. napján kelt Egységes Okmány a vállalkozások könyvelésének egységesítéséről,
- a 2010. december 15. napján kelt Egységes Okmány a biztosítékok rendszeréről, mely rendelkezik a személyes biztosítékokról, az ingó zálogjogokról és a jelzálogjogokról, a nyilvántartásba való bejegyezetésükről, stb.,
- az 1998. április 10. napján kelt Egységes Okmány az egyszerűsített behajtási eljárásokról és az egyes végrehajtási módokról,
- 17/18 -
- az 1998. április 10. napján kelt Egységes Okmány a csőd- és felszámolási eljárásról, melyben benne foglaltatik a személyes csőd és a rehabilitáció intézménye, a csőd, a hamis csőd meghatározása is,
- a 2003. március 22. napján kelt Egységes Okmány a szárazföldi áruszállítással kapcsolatos szerződésekről.
Bár látjuk, hogy az OHADA szervezet részletesen szabályozza a gazdasági és kereskedelmi élet egyes területeit, az okiratok áramlásáról és egymás közötti elfogadásáról alig-alig találunk rendelkezéseket. Az okiratok elfogadásáról szóló rendelkezések inkább kizáró rendelkezések, azokat a területeket sorolják fel, ahol vagy további eljárás szükséges az elfogadáshoz, vagy az okiratok elfogadása teljes mértékben kizárt.
1. A Közösségi Igazságügyi és Választottbíráskodásról szóló Egységes Okmány VI. fejezetének 30. szakasza kimondja, hogy a választottbíráskodás során hozott határozatokat exequatur eljárást követően lehet másik tagállamban elismertetni és végrehajtatni. Tehát az OHADA szervezet Egységes Okmányával létrehozott egy minden tagállamban alkalmazandó egységes választottbírósági eljárást, az ott hozott határozatok viszont nem kölcsönösen elfogadhatók és végrehajthatók a tagországokban.
2. A gazdasági társaságok és a biztosítékok alapítása körében a Kereskedelmi nyilvántartásba való regisztrációs kérelmet, a zálogjogi nyilvántartásba való regisztrációs kérelmet vagy a zálogjog módosulására irányuló kérelmet közjegyző előtt is alá lehet írni, aki igazolja az aláíró személyazonosságát[24]. A Kereskedelmi és egyéb gazdasági érdekeltségű társaságokról szóló egységes okmány kizárólagosságot biztosít a társaság székhelye szerint illetékes közjegyzőnek a társaság alapítására[25].
3. Szerződéses jelzálogjogot a nemzeti jog vagy az ingatlan fekvésének helye szerinti jog alapján olyan közjegyző, közigazgatási hatóság vagy bíróság által kiállított közokirattal lehet alapítani, ahol a kiállító hatóság saját ügykörén belül jár el[26], illetve zálogjog további speciális követelmények teljesítésével magánokirattal is alapítható. Ebben az ügykörben az egyezmény szintén kizárólagosságot biztosít az adott ország közjegyzője által kiállított okiratnak, így itt határokon átnyúló okiratról nem beszélhetünk. Az okmány ugyanezen szakasza kimondja, hogy amennyiben közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazást adtak a jelzálogjog alapítására, úgy maga a zálogszerződés kizárólag közjegyzői okirati formában jöhet létre. Ez nemcsak az
- 18/19 -
országhatárokon belül felhasznált meghatalmazásokra kötelező erejű, hanem a más országban kiállított és határokon átívelő jogügyletekre is. Tehát maga a jelzálogjogot alapító okirat nem fogadható el más tagországban, az annak alapítására adott meghatalmazás azonban igen.
Felmerül tehát a kérdés, hogy ha az Egységes Okmányok kizárnak bizonyos jogterületeket az okirati elfogadás köréből, miért nem szabályozzák egységesen, hogy az egyezményben részt vevő államok minden további jogi procedúra nélkül elfogadják az egymás közt a kiállított további közjegyzői okiratokat. Régine Dooh-Collins, az UINL Afrikai Ügyek Bizottsága elnökének véleménye szerint, mivel az egyezmények nem tartalmaznak kifejezett elfogadást, csak a fentiekben felsorolt esetekben fenntartott területeken fogalmaznak meg kizárást, ebből az következik, hogy az OHADA szervezeten belüli országok indirekt módon fogadják el egymás között a tagországokban kiállított közjegyzői okiratokat[27]. Véleményem szerint, ha az OHADA célja valóban egy egységes szabályozási környezet kialakítása, elengedhetetlen az okiratok egymás közötti elfogadásának explicit deklarálása, nem elegendő deduktív módon az okiratok elfogadására - a kizárólagos területeket kivéve - következtetni vagy egymás közötti szokásjogra hivatkozni. Az okiratok szabad áramlásának kiszámíthatóságát és a felhasználhatóság biztonságát kizárólag az előre lefektetett szabályok adhatják.
A francia kolonizáció végével számos volt gyarmati ország kötött kétoldalú megállapodásokat[28] egymással illetve Franciaországgal az igazságügyi együttműködés területén, sőt számos OHADA tagország egymás közötti kétoldalú megállapodással rendezi az okiratok elfogadásának kérdését. Ilyen kétoldalú megállapodás például a Niger Köztársaság és Mali közötti bilaterális egyezmény, amelyek egymás között további hitelesítés nélkül elfogadják azon közjegyzői okiratokat[29], melyeket az arra jogosult hatóság a megszabott alakban, hivatali pecsétjével ellátva állít ki. Ugyanezen egyezmény 35. cikkelye a két ország egymás között az okiratok végrehajthatóságát is elismeri. Tartalmában hasonló kétoldalú megállapodást kötött a Niger Köztársaság a Nigériai Szövetségi Köztársasággal[30].
Egy évvel később, 1961. szeptember 12. napján Tananarive-ben a Kameruni Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Köztársaság, Elefántcsontpart, Dahomey Köztársaság[31], Gabon, az Haute-Volta-i Köztársaság[32], Madagaszkár, Mauritánia, Niger, Szenegál és Csád az Igazságyügyi együttműködésről írt alá multilaterális egyezményt. Az általános rendelkezések között célkitűzésként a kereskedelmi jog harmonizációja az elsődleges, illetőleg minden olyan
- 19/20 -
tovább szükséges lépés megtétele, mely ezt elősegíti. Az egyezmény 29. cikkelye egyértelműen kimondja, hogy a szerződő országok egymás között további hitelesítés nélkül elfogadják azon közjegyzői okiratokat, melyeket az arra jogosult hatóság a megszabott alakban, hivatali pecsétjével ellátva állít ki. Érdekesség, hogy azon kétoldalú és multilaterális egyezmények, melyek az okiratok elfogadását deklarálják az aláíró országok között, szövegezésükben az adott cikkely tekintetében szinte szó szerint megegyeznek.
A fenti két- és többoldalú megállapodások példaként szolgálnak, nem fedik le valamennyi afrikai állam további kétoldalú egyezményeit. Különösen az 1961-es tananarivei multilaterális egyezmény az, amely az OHADA egyezmény Preambulumában megfogalmazott célkitűzésekkel összhangban jó irányba mutat és példaként szolgál egy egységesen elfogadott és deklarált jogalkalmazás felé, mely a jogbiztonság és kiszámíthatóság követelményének megfelelve alkalmassá teheti az aláíró országokat a szabad okirati áramlás elfogadására, a jogbiztonság és egységes jogalkalmazás széleskörű lefektetésére és ezáltal a befektetői bizalom elnyerésére.
Tanulmányom bevezető részében említést nyert, hogy a másik igen nagy terület, ahol az országok nem csatlakoztak az Apostille egyezményhez, az az amerikai kontinens. A dél-amerikai kontinens meghatározó egyezménye a MERCOSUR Szabadkereskedelmi Egyezmény[33], melyet 1991-ben írt alá Argentína, Brazília, Paraguay, Uruguay és Venezula, Bolívia pedig 2012. év decemberében csatlakozott. Elsődleges célja a szabad kereskedelem kiépítése a szerződő államok között, melynek keretében közös gazdasági programot, az egyes gazdasági szektorok összehangolt tevékenységét, jogbiztonságot kíván elérni. Ennek keretében szabad és közös piacot épített ki, mely biztosítja az áruk, szolgáltatások és alapanyagok szabad áramlását valamint vámuniót hozott létre[34]. Az Egyezmény az integrációs célok elérése végett jogharmonizációs törekvéseket is megfogalmaz. Láthatjuk, hogy ez az egyezmény egy lépéssel továbbhaladt az OHADA rendszeren a vámunió kimondásával. Fő szervei a Közös Piac Tanácsa és a Közös Piaci Csoport. A Közös Piac Tanácsa a szervezet legfőbb szerve, mely felelős a politikai döntéshozatalért és azért, hogy a meghozott döntések összhangban legyenek az elérni kívánt célokkal. A Tanács tagjai a tagállamok külügy- és gazdasági miniszterei, elnöksége a tagállamok képviselői között félévente rotálódik abc sorrendben[35]. A Mercosur végrehajtó szerve a Közös Piaci Csoport, mely felügyeli a Tanács által meghozott döntések egyezménynek való megfelelését, végrehajtja a Tanács döntéseit, a kereskedelem liberalizációjára, a gazdasági érdekek összehangolására további lépések megtételét javasolhatja, valamint munkaterveket dolgoz ki a közös piac további
- 20/21 -
fejlesztésére. A Csoport tagjai négy képviselő minden országból és négy helyettesük, az alábbi területekről: külügyminisztérium, gazdasági minisztérium vagy az annak megfelelő kormányzati szerv, központi bank. A Csoport munkáját további alcsoportokban is végezheti, illetve segítségére van egy titkárság.
A Mercosur Egyezmény országain belül vámunió van ugyan, de a közjegyzői okiratok mégsem vándorolhatnak szabadon, hiába működik valamennyi tagállamában latin típusú közjegyzőség[36]. Az egyezmény országai közül csupán két ország, Brazília és Paraguay nem tagja az Apostille egyezménynek. A két ország közül azonban Brazília[37], mely mintegy huszonhat szövetségi államból áll, rendelkezik a legnagyobb, körülbelül kétszáz milliós népességgel. Az egyes tagállamok saját alkotmánnyal és törvényekkel bírnak. Brazília Alkotmányának 236. §-a szabályozza egységesen, hogy a közjegyzői tevékenységet jogszabályok által meghatározott keretek között, jogvégzett szakemberek végezzék kormányzati kinevezés útján[38]. Brazília számára lenne a legsürgetőbb csatlakozni az Apostille egyezményhez.
Érdemes megemlítenünk, hogy a Mercosur tagállamok közül Argentína tagja az Apostille egyezménynek, de mivel föderalista elnöki köztársaság[39], az országon belül is szükséges az okiratok felülhitelesítése. A közjegyzői okiratok, hiteles kiadmányok vagy másolathitelesítések alakiságaira vonatkozóan 2006-ig nem volt egységes szabályozás az országban, ezért a közjegyzői okiratok egységesítésére és ezáltal általános felismerhetőségük elősegítésére a Buenos Airesi Területi Közjegyzői kamara biztonsági papír alkalmazását tette kötelezővé. A biztonsági papír alkalmazásának kötelezettsége kiterjed a kamara által kibocsájtott felülhitelesítésekkel kapcsolatos iratokra is. Argentínában közjegyzői okiratot vagy tanúsítványt előre nyomtatott, a lap tetején címerrel, oldalán pedig a sorok számozásával ellátott papírra lehet csak elkészíteni, ahol az okirati szövegezést a bal oldalon megadott sorokba és csak a papírra nyomtatott kereteken belül lehet írni. Az okiratokat, tanúsítványokat, aláíráshitelesítéseket vagy másolathitelesítéseket mind-mind más színű kerettel ellátott papírra készítik, melyek lehetnek kékek, zöldek vagy pirosak. Az egyszerű másolathitelesítési záradék formátuma A5-ÖS, míg a többi közjegyzői okiraté A4-es. A Buenos Aires Területi Közjegyzői Kamarája által kibocsájtott felülhitelesítéseket is hasonló kinézetű, világosbarna keretezésű papíron adják ki, szintén A5-ÖS méretben. A közjegyző által készített iratok fejlécében - előre nyomtatott módon - feltüntetésre kerül, hogy mely alkalmazandó jogszabály által megadott keretek között készül az okirat[40]. A papírok további fizikai biztonsági elemmel vannak ellátva, úgymint szabad szemmel is jól látható
- 21/22 -
vízjel és kizárólag UV-fény alatt megjelenő többszínű galaxis kép. Ezek mind kitörölhetetlen és megváltoztathatatlan elemei a papírnak. Kétség esetén a papír eredetiségét fehérítőbe vagy alkoholba mártott pálcikával lehet ellenőrizni. Az ingatlannyilvántartáshoz benyújtandó okiratok szintén sorszámozott, vízjeles, nyilvántartott darabszámú biztonsági papírra készülnek[41]. Ezek a biztonsági elemek teszik lehetővé, hogy a beérkező közjegyzői okiratról biztonsággal megállapítható legyen annak eredete. Ezen felül, országoktól függően szükséges még az Apostille is.
A központilag, előre meghatározott alakiságokkal készülő, adott biztonsági papírra nyomtatott közjegyzői okirat azokban az országokban jelenthet elsődleges kontrollt, ahol a közokiratok hamisítása igen elterjedt, illetőleg az országon belüli okiratfelhasználásnál is segítségére lehet az elfogadó közjegyzőnek, ha már csak szemrevételezés alapján is meg tudja ítélni az okiratot kibocsátók körét.
További, a fizikai jegyek alapján történő primer azonosítást megkönnyítő alkalmazás lehet az egységes, nemzetközi szervezet által kibocsájtott pecsét, mely jelenleg kísérleti fázisban van. A Közjegyzői Okiratok Biztonságos Forgalma Rendszerének bevezetését 2012. október 19. napján Algériában fogadta el az UINL[42] Közgyűlése. A Rendszerhez az UINL tagállamok szabadon csatlakozhatnak[43], első lépése a Közjegyzői Biztonsági Pecsét (Sceau Notarial de Sécurité) megalkotása volt. A Közjegyzői Biztonsági Pecsét egy nem hamisítható, kör alakú, az UINL által kibocsájtott, sorszámozással, hologrammal és BAR-kóddal ellátott kettős pecsét/ matrica, melyet az okiratot készítő közjegyző helyez el az okiratán saját aláírását és hivatali pecsétjék kiegészítendő. Nem kötelező valamennyi hiteles kiadmányt ezen biztonsági pecséttel ellátni, elegendő azon példányt melyet külföldi felhasználásra szánnak. A pecsét érvényességét és valódiságát a felhasználó egy internetes felületen ellenőrizheti a pecséten szereplő többjegyű, betűkkel kombinált egyedi azonosító szám alapján[44]. A könnyen átlátható és felhasználóbarát weboldalon a pecséten szereplő kód megadásával a rendszer kiadja az okiratot készítő közjegyző nevét és elérhetőségét. A pecséten szerepel egy úgynevezett BAR-kód is, melyet a modern technika világában egy internetes kapcsolattal rendelkező okostelefonnal, a fenti felhasználói felületre csatlakozva tudunk ellenőrizni. Ez elsősorban egy kiegészítő biztonsági elem, az okirat kiállítójának valódiságát és közjegyzői minőségét igazolja, de nem helyettesíti a felülhitetelesítést
- 22/23 -
vagy az Apostille-t. A Közjegyzői Biztonsági Pecsét alkalmazása az első olyan kezdeményezés, mely határokon átnyúlva segíti a közjegyzői arculat nemzetközileg egységes megjelenését, ugyanakkor lehetetlenné teszi a hamisítást vagy a pecsét újrafelhasználását.
A fenti megoldások a közjegyzői okiratok hamisításának első ránézésre történő kiszűrését segítik: szembeötlő, hogy nem olyan papírra, nem olyan alakiságok betartásával készült az okirat, mint az előírás. Feltűnő az is, hogy nem a kötelezően alkalmazandó pecsét került elhelyezésre az okiraton. Magyarországon is azonnal feltűnne az elfogadó közjegyzőnek egy szárazbélyegzővel ellátott közjegyzői okirat, vagy a MOKK által hivatalosan és egységesen kiadott bélyegzőlenyomattól eltérő pecsét használata. Az egységes közjegyzői pecsét széleskörű alkalmazása nemzetközi szinten forradalmi előrelépést jelentene, különösen azon országoknál, ahol kétoldalú megállapodás alapján sem felülhitelesítés, sem Apostille nem szükséges. Óriási mértékben megkönnyítené az okiratok határokon átnyúló felhasználását, ha az Apostille nélkül is elfogadható okiratok körében az UINL által kiadott és hivatalos forrásból egyszerűen ellenőrizhető bélyegző azonosítaná a kibocsájtó közjegyzőt.
Mint látjuk, a papír alapon készülő okiratok kockázatot rejthetnek magukban, de biztonságosabb-e egy elektronikus formában létrejött okirat és annak elektronikus úton való továbbítása? Digitalizálódó világunkban minden a papírmentes ügyintézés és az elektronikus szerződéskötés irányába mutat. Van-e realitása és széleskörű felhasználási köre a tisztán elektronikus okiratoknak? A válasz országonként, gazdasági és jogrendszerbeli fejlettségtől függően más és más lehet. Egy dolog bizonyos, a digitalizált és elektronikus aláírással ellátott közjegyzői okiratokhoz 2012 óta elektronikus Apostille-t lehet csatolni. Az e-apostille-t egyelőre 19 ország fogadta el és állítja ki[45]. Mivel ez a rendszert a papír alapon kibocsájtott Apostille "alrendszere", külső megjelenésében és joghatásaiban is ahhoz igazodik, így részleteiben nem tárgyalom.
A papír alapú okiratok külföldön történő felhasználásához természetszerűleg szükséges az okirat fizikai odaszállítása, mely a mai modern gyorsposták világában már nem jelenthet problémát. Az azonban igenis jelenthet problémát, ha az okiratot aláírni kívánó személy valamilyen oknál fogva mégis személyesen kíván eljárni külföldön, ez azonban nyelvi korlátok és a drága utazási költségek miatt nem lehetséges. Rákényszerítheti-e a jogrendszer a szerződni kívánó felet meghatalmazás adására vagy már az első lépésnél meghiúsul a jogügylet?
Az UINL ezen gondolatmeneten elindulva alkotta meg az EUFIDES rendszerét. Az EUFIDES rendszer a közjegyzői okiratok határokon való átívelésének legérdekesebb formája, hiszen nem
- 23/24 -
maga a közjegyzői okirat postai úton, hanem csak az adatok vándorolnak elektronikus formában. Egyelőre öt ország csatlakozott a rendszerhez: Franciaország, Belgium, Luxembourg, Olaszország és Spanyolország.
Az EUFIDES célja ezekben az országokban megkönnyíteni a határokon átnyúló ingatlan adásvételeket. Nincs szükség sem meghatalmazásra, sem Apostill-re, sem személyes odautazásra, az okirat aláírása a rendszerhez csatlakozott közjegyzőkön keresztül történik. Az internetes platformhoz jelenleg a fenti országok közjegyzői csatlakozhatnak[46] úgy, hogy saját kamarájuktól kérnek felhasználónevet és jelszót az internetes felületre való belépéshez. Tekintettel arra, hogy az ingatlan adásvételek során mindig az ingatlan fekvése szerinti közjegyző jár el, ezért mindig a megvásárolni vagy eladni kívánt ingatlan helye szerinti közjegyző fogja elkészíteni a végleges közjegyzői okiratot és ő lesz az, aki az illetékes földhivatalnál és adóhivatalnál eljár.
Első lépésként bármely szerződni kívánó fél ezen öt országon belül a saját országának közjegyzőjéhez fordulhat - ő lesz a megbízott közjegyző - akivel a fél saját anyanyelvén kommunikálhat. A részletek megbeszélését követően a megbízott közjegyző az EUFIDES rendszerén keresztül felveszi a kapcsolatot az ingatlan fekvése szerinti, eladó vagy vevő által megbízott másik közjegyzővel.
Az eljárás második szakaszában a két közreműködő közjegyző megköti az együttműködési megállapodást, amelyben rendezik a felelősség és a díjmegosztás kérdését.
A harmadik fázisban megkezdődhet az adásvételi szerződés részleteinek egyeztetése: az ingatlan fekvése szerinti közjegyző részletes tájékoztatást és információt ad a megbízott közjegyzőnek az adásvétel adott országban megkövetelt tartalmi követelményeiről, joghatásairól, az adásvételi procedúra lefolyásának menetéről és végül az illeték és adóvonzatokról. Szintén ő lesz az, aki a kapott adatok alapján az EUFIDES rendszerében elkészíti az adásvételi szerződés tervezetét és azt - szintén a rendszeren keresztül - megküldi a megbízott, másik országbeli közjegyzőnek. A rendszer legsarkalatosabb pontja a nyelvhasználat: maga az EUFIDES rendszer biztosítja mindkét nyelven az okirat és okirattervezet megismerhetőségét, vagyis például a rendszeren keresztül spanyol nyelven elkészült okirattervezetet az olasz közjegyző olasz nyelven fogja megkapni. A megbízott közjegyző a másik közjegyzőtől kapott információk és az okirattervezet alapján tájékoztatja saját ügyfeleit az adásvétel részleteiről és joghatásairól, majd az okiratot ügyfelei a megbízott közjegyző előtt írják alá. A megbízott közjegyző az aláírt okiratot felölti az EUFIDES rendszerbe, ahol megtörténik az aláírások elektronikus ellenőrzése. Végső lépésként pedig az egyik fél által már aláírt okiratot az ingatlan fekvése szerinti közjegyző előtt aláírja a másik fél is, ezáltal megy teljesedésbe a jogügylet. Mint említettem, az ingatlan fekvése szerinti közjegyző fogja benyújtani az illetékes földhivatalhoz a közjegyzői okiratot és jár el az illetékhivatal felé is. A rendszer maga garantálja az adatok teljes biztonságát és az elkészült
- 24/25 -
okiratok fordítását. Ez egy nagy horderejű kezdeményezés, mely remélhetőleg szélesebb tárgyi és földrajzi körben is alkalmazható lesz, hiszen ez az a rendszer, mely teljes egészében a hitelesítés-felülhitelesítés-apostille körén felül tud emelkedni.
Jelen dolgozat célja annak bemutatása volt, hogy azok az országok, melyek nem tagjai az Európai Uniónak és nem tagjai az Apostille egyezménynek, milyen más megoldásokra törekednek az okiratok határokon túli elfogadtatására illetve melyek azok a legújabb kezdeményezések és kísérleti fázisban lévő innovációk, melyek ha nem is egy-két éven belül, de remélhetőleg hamarosan szélesebb alkalmazási körben és nagyobb számú felhasználó körében a jövőben elterjedhetnek. A közjegyző munkája folyamatos tanulás, ami nemcsak a jogszabályok követését jelenti, hanem az állandóan változó igényeknek való megfelelést is, melybe beletartozik a technika vívmányainak megismerése és alkalmazása is.■
- 2007. évi CXXXVI. törvény a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról
- 1961. október 5. napján Hágában aláírt Apostille egyezmény
- Constitution of the Federative Republic of Brazil
- Decreto-Ley 9.020, a 9.020 számú Argentin közjegyzői törvény-rendelet
- Mercosur Free Trade Agreement, Mercosur Szabadkereskedelmi Egyezmény
- OHADA (Traité et actes uniformes commentés et annotés, 4e édition, Juriscope 2012.), OHADA Egyezmény és kiegészítő Egységes Okmányai
- Recueil de l'accord bilatéraux, régionaux et internationaux en matiere d'entraide judiciaire et d'extradition (Nation Unies, ENSZ, Vienne, 2008)
- Dr. Máté Viktor, Dr. Sajben Tamás: Külföldi közokiratok a magyar közjegyzői eljárásban és a világ közjegyzőinek tevékenysége tükrében (Második, átdolgozott és bővített kiadás, Közjegyzői füzetek, Studia Notarialia Hungarica, tom XI.)
- J. Figueiredo Ferreira/L. C. Weinzenmann, The Notarial Profession in Brazil Notarius International 1-2/2006
- www.opec.org, OPEC Statute
JEGYZETEK
[1] 2007. évi CXXXVI. törvény a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról 7. § (1) bekezdés
[2] 1961. október 5. napján Hágában aláírt Apostille egyezmény
[3] Ez százalékban kifejezve 6,81 %.
[4] a Koszovói Köztársaság nemzetközileg el nem ismert de facto ország, amely a gyakorlatban önálló országként működik, de az államiságát nemzetközi viszonylatban vitatják és szuverenitását az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) sem ismeri el
[5] nem tag például az Egyesült Arab Emírségek, Irak, Irán, Katar, Kuvait, Libanon, Pakisztán, Szaúd-Arábia, stb.
[6] Organization of the Petroleum Exporting, Kőolaj-exportáló Országok Nemzetközi Szervezete
[7] OPEC Statute, OPEC Alapító Okirat 2. cikkely, A,B,C pontjai
[8] Észak és Dél-Amerikaában összesen 35 nemzetközileg elismert ország van
[9] Me. Jaen Lambert, a Quebec-i Közjegyzői Kamara elnökének megnyitóbeszéde, mely elhangzott a Montréalban (Quebec) 2013. november 7-8 között megrendezett konferencián
[10] 1965. november 15-i Hágai Egyezmény a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről, 1980. október 25-i Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló Hágai Egyezmény, 1985. július 1-jei Hágai Egyezmény Az örökösödési vagyonkezelőkre és azok elismerésére vonatkozó jogról és az 1993. május 29-én kelt Hágai Egyezmény a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről
[11] 1999. évi CII. törvény a Magyar Köztársaság és az Egyiptomi Arab Köztársaság között a polgári és kereskedelmi jogsegélyről szóló, Kairóban, 1996. március 26. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről
[12] Lásd Afrika Holding, vagy a 2010. december 6-án az ITD és a rabati magyar nagykövetség bábáskodásával megalakult a Magyar Marokkói Üzleti Tanács
[13] Afrika és Madagaszkári Köztársaság Uniója
[14] Afro-Madagaszkári Gazdasági Együttműködés Uniója
[15] Közös Afrikai és Madagaszkári Szervezet
[16] Szervezet az Afrikai Kereskedelmi Jog Harmonizáiójáért
[17] Préambul du Traité du 17 octobre 1993 relatif à l'harmonisation du droit des affaires en Afrique, OHADA egyezmény
[18] OHADA egyezmény 47. szakasz
[19] OHADA egyezmény V. fejezet, 27. cikkely (1) bekezdés
[20] OHADA egyezmény V. fejezet, 27. cikkely (2) bekezdés
[21] OHADA egyezmény V. fejezet, 30. cikkely
[22] OHADA egyezmény II. fejezet, 10. cikkely
[23] kiegészítő dokumentumai a Közösségi Igazságügyi és Választottbíróság szabályozásáról szóló 1999. március 11. napján kelt Rendelet és az 1999. február 3. napján kelt, a Közösségi Igazságügyi és Választottbíróság 004/99/CC JA számú döntése a bírósági illetékekről
[24] Altalános kereskedelmi jogról szóló Egységes Okmány, 37. szakasz
[25] Kereskedelmi és egyéb gazdasági érdekeltségű társaságokról szóló egységes okmány 10. szakasz
[26] Egységes Okmány a biztosítékok rendszeréről, 205. szakasz
[27] Régine Dooh-Collins előadása, elhangzott Montréal-ban, 2013. november 8-án
[28] például az 1977. február 19. napján Niamey-ben megkötött kétoldalú egyezmény Niger és a Francia Köztársaság között az igazságügyi együttműködés területén
[29] az 1960, április 22. napján Niameyben aláírt kétoldalú egyezmény az Igazságügyi területen történő együttműködésről, 26. cikkely
[30] 1990. július 18. napján Madiguuri-ban aláírt kétoldalú megállapodás az Igazságügyi együttműködésről Niger Köztársaság es a Nigériai Szövetségi Köztársaság között
[31] a mai Benin területén lévő egykori királyság
[32] mai nevén Burkina Faso
[33] más néven Déli Közös Piac (Mercosur) Egyezmény
[34] Mercosur Szabadkereskedelmi Egyezmény I. fejezet 1. cikkely
[35] Mercosur Szabadkereskedelmi Egyezmény I. fejezet 10-12. cikkelyei
[36] forrás: Dr. Máté Viktor, Dr. Sajben Tamás: Külföldi közokiratok a magyar közjegyzői eljárásban és a világ közjegyzőinek tevékenysége tükrében
[37] hivatalos neve: Brazil Szövetségi Köztársaság
[38] J. Figueiredo Ferreira/L. C. Weinzenmann, The Notarial Profession in Brazil Notarius International 1-2/2006 és Brazília Alkotmányának 236 §-a
[39] Hivatalos nevén: Argentin Köztársaság
[40] például: Decreto-Ley 9.020 - Art. 172 - Inc. 4., azaz a 9.020 számú közjegyzői törvény-rendelet 172. szakaszának 4. bekezdése szerint - aláíráshitelesítés
[41] vö. 47/2014. (II. 26.) Korm. rendelet a föld tulajdonjogának átruházását, vagy a föld tulajdonjogát érintő más írásba foglalt jogügyletet tartalmazó papír alapú okmány biztonsági kellékeiről és kibocsátásainak szabályairól
[42] Union International du Notariat
[43] A Közjegyzői Biztonsági Pecsét alkalmazását eddig Belgium, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Macedonia, Portugália, Törökország, Mali, Szenegál, Argentína és Kolumbia fogadta el.
[44] ellenőrző felület: http://vvww.uinlsns.com/
[45] Andorra, Belgium, Bulgária, Kolumbia, Costa Rica, Dominikai Köztársaság, Grúzia, Írország, Mexico, Új-Zéland, Nicaragua, Peru, Moldáv Köztársaság, Oroszország, Szlovénia, Spanyolország, Egyesült Királyság, Uruguay, USA
[46] A csatlakozott közjegyzők meghívhatják más ország közjegyzőit is egy-egy okirat kidolgozására, de az adott ország csatlakozásáig ennek csak elméleti jelentősége van.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Budapest
Visszaugrás
