A magyar közigazgatási bíráskodás szervezete nagy átalakuláson megy keresztül, a közigazgatási és munkaügyi bíróságok működésüket 2013. januárban kezdik meg. A szervezeti kérdésekkel szorosan összefüggő hatásköri szabályok átalakítása is napirendre kerül. Ehhez kapcsolódó szempontokat kíván a tanulmány elemezni, elsősorban összehasonlító jogi szempontból. A hatásköri szabályok európai megoldásainak (generálklauzula vagy felsorolás) ismertetésén túl a hatáskör-megosztás közigazgatási bíráskodásban Európa-szerte használt módozatai, így a bírósági szintek közötti differenciált hatáskör-telepítés és a közigazgatási különbíróságok létesítése is bemutatásra kerülnek. A tanulmány második részében kerülnek vizsgálatra az európai megoldásokkal összevetve a hatályos magyar jog azon területei, ahol a jogalkotó nem a közigazgatási bíróságok által biztosítja a közigazgatással szembeni jogvédelmet, pl. a szabálysértési jog, a közszolgálati jog, a helyi önkormányzatok illetve a köztestületek feletti törvényességi felügyelet, a közszerződések. E területeken túl a közigazgatási jogkörben okozott károk miatti perek is közigazgatási bírósági jogkörbe sorolandók a tanulmány szerint. A generálklauzulával való szabályozás lehetőségét végül az Alaptörvény rendelkezéseinek fényében vizsgálja és jut arra a következtetésre, hogy az alaptörvényi szabályok alapján, az európai jogfejlődéssel összhangban előrelépés lenne a közigazgatási bíróságok hatáskörének kiterjesztése minden közigazgatási jogvitára és ezzel párhuzamosan a differenciált hatásköri szabályok megalkotása.
A közigazgatási perekben érvényesülő hatásköri szabályok sajátos keresztmetszetét jelentik a bíróság szervezetére és eljárására vonatkozó szabályainak. Több irányból érkező kívánalmak alakítják azokat ki. Hatnak rájuk a bírósági szervezetre vonatkozó kérdések, de ugyanígy befolyásolják a jogorvoslathoz való jog és a közigazgatás feletti bírói ellenőrzés alkotmányos kívánalmai, továbbá a jogegység biztosíthatóságból eredő megfontolások és a bírói életpálya-modell szükségszerűségei, de még a közigazgatás működőképességének szempontjai is. Hatásköri szabályok rendezik a rendes píróságok és a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságok közötti munkamegosztást, s ezzel azt is, hogy mely esetekben kell a közigazgatási perekre vonatkozó szabályokat alkalmazni. Hatásköri szabályok rendezik továbbá, hogy a közigazgatás milyen cselekményeivel, mulasztásaival szemben van lehetőség bírósági felülvizsgálat kezdeményezésére. S a hatásköri szabályok rendezik részben a perorvoslatok kérdéskörét is. Vagyis a közigazgatási perek számos igen lényeges kérdésével közvetlen összefüggésben állnak. Tanulmányunkban ezért a hatásköri szabályozás különböző aspektusait vizsgáljuk, elsősorban a jogösszehasonlítás segítségével.
Európában egy erőteljes egységesülési folyamat megy végbe,[1] kimutathatóak olyan tendenciák, amelyek a tagállami közigazgatási bírósági rendszerek, illetve közigazgatási perjogok közötti közeledést eredményezik. A közigazgatási bíráskodásnak többféle modellje alakult ki, ezeket különböző szempontok alapján lehet csoportosítani.[2]
A sok nemzeti sajátosság ellenére is vannak azonban e modelleknek olyan vonásai, amelyek "közös nevezőknek" tekinthetők, s részben az európaizálódás eredményeinek tekinthetők. Közeledés tapasztalható
- 384/385 -
egyrészt szervezeti oldalon,[3] ami leginkább a német modell felé való elmozdulást jelenti mind a monista angolszász, mind a francia típusú dualista közigazgatási bírósági rendszerek felől. Az európaizálódás tendenciája másrészt a perjogi szabályok kodifikációjában érhető tetten, s talán mondhatjuk azt, hogy e téren a leglátványosabb a német rendszer felé való elmozdulás.
Az általunk vizsgált európai országok szinte mindegyikében külön törvény szabályozza a közigazgatási perekre vonatkozó szabályokat, lényegében függetlenül attól, hogy külön közigazgatási bíróságok vannak-e avagy nem[4] Az mára szinte sehol[5] nem kérdés tehát, hogy a közigazgatási per sui generis eljárás, amelyet nem lehet a polgári perjog eszközeivel maradéktalanul rendezni. Ezek a külön közigazgatási perrendtartások rendezik a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságok eljárásának valamennyi specifikus kérdését. Természetesen a pervitelre vonatkozó szabályokban sok esetben nincsen különbség, így nem meglepő, hogy a közigazgatási perrendtartások sok esetben visszautalnak a polgári perrendtartásokra. Ezt a megoldást alkalmazza például a német Verwaltungsgerichtsordnung[6] és a portugál Codigó de Processo nos Tribunais Administrativos,[7] de igen szoros a kapcsolat a joggyakorlatban a francia közigazgatási- és rendes bíróságok eljárásjoga között is.
Általánosítva megállapítható, hogy a monista rendszer felől az első lépcsőfokot a dualista rendszer irányába a legtöbb esetben az elkülönült eljárásjogi szabályok jelentik. A szervezeti elkülönülés a vizsgált országok alapján semmiképpen nem előfeltétele a külön perrendtartásnak. A külön perrendtartással párhuzamosan természetesen sok esetben a - legalább részleges - személyzeti elkülönülés is kialakításra kerül.
Természetesen abban a tekintetben is vannak különbségek a nemzeti jogrendszerek között, hogy a közigazgatási bíróságokra vonatkozó szervezeti szabályokat hol helyezi el a jogalkotó. Vannak országok, ahol a bírósági szervezetre vonatkozó szabályokat az igazságszolgáltatás egészére vonatkozó törvények tartalmazzák, és csak a közigazgatási perrendtartást szabályozzák külön törvényben (a), de van, ahol a közigazgatási bíróságokról szóló külön törvény tartalmazza a közigazgatási perek sajátos szabályait is (b), illetve olyan szabályozási modell is van, ahol külön-külön törvény rendezi a közigazgatási bíróságokra vonatkozó szervezeti-jogállási, illetve eljárásjogi kérdéseket (c).
Külön perrendtartás van Németországban,[8] (Verwaltungsgerichtsordnung) amely mellett a bíróságok szervezetéről, illetve a bírókról szóló szövetségi törvények (Gerichtsverfassungsgesetz és Deutscher Richtergesetz) tartalmaznak még rendelkezéseket. Hollandiában a szakaszosan elkészülő és hatályba lépő Awb (Általános Közigazgatási Törvény) 8. része rendezi a közigazgatási döntések bírósági felülvizsgálatának szabályait.[9] Külön közigazgatási perrendtartás van Csehországban is, a 2002-i évi 150. törvény.[10]
A közigazgatási bíráskodásról külön kódex rendelkezik Franciaországban (Code de justice administrative), amely 2001-ben lépett hatályba és foglalja egységbe a közigazgatási perekre és a közigazgatási bíróságokra vonatkozó szabályokat, amelyek addig bírósági fokonként külön jogszabályokban voltak rendezve. 1998-ban alkották meg a közigazgatási bíráskodásról szóló törvényt Spanyolországban, amely szintén tartalmazza a szervezeti és az eljárási szabályokat egyaránt. Csehországban 2002-ben fogadták el a közigazgatási perrendtartás, amely a szervezeti kérdéseket is rendezi.[11] A görög közigazgatási perek kódexe szintén ide sorolható.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
