Összesen öt törvény van hatályban az 1990-ben elfogadott törvények közül, ezek közé tartozik az árak megállapításáról vagy az illetékekről szóló törvény mellett a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) is. Így annak se kell új jogszabály után kutakodnia, aki több évtizedes szakmai múltat maga mögött tudva már nem a jegyzői hivatást gyakorolja. Könnyen meg lehet találni a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényt akkor, amikor arra a kérdésre kell választ adni, hogy a Magyarországon munkavállalás céljából huzamosabb ideig tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat terheli-e a tartózkodás utáni idegenforgalmi adó fizetésének kötelezettsége. A cikk arra ad választ, hogy a szállásadónak be kell-e szednie a tartózkodás utáni idegenforgalmi adót (továbbiakban: IFA) a vendégmunkásoktól, illetve az őket elszállásoló vállalkozástól, továbbá mi a teendő, ha elmulasztja a szállásadó az IFA-t beszedni.
A települési önkormányzat, az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, a Htv. rendelkezései szerint végrehajtó jellegű jogalkotói jogkörében alkothatja meg a helyi adókról szóló rendeletét. A tipikus adótárgyak az ingatlanok: a leggyakrabban megállapított helyi adónem a kommunális, az építmény- és telekadó. A tartózkodás utáni idegenforgalmi adót jellemzően a turizmussal érintett települések írják elő. Az idegenforgalmi adó kommunális jellegű adó.[1]
Az idegenforgalmi adónak konkrétan megragadható kettős célja van: az idegenforgalmi adó célja részben annak garantálása, hogy a nem állandó lakos vendég maga is járuljon hozzá az általa igénybe vett vagy igénybe veendő kommunális szolgáltatások és a helyi közszolgáltatások költségeihez. Másrészt viszont az idegenforgalmi adó tételezett célja az, hogy a megnövekedett turizmus okozta esetleges negatív környezeti externáliák költségeit az önkormányzat az adó alanyaira, a nem állandó lakos vendégekre terhelje.[2]
A Htv. 1/A. § (1) bekezdése értelmében a települési önkormányzat az illetékességi területén rendelettel olyan települési adót ... vezethet be, amelyet ... más törvény nem tilt. A települési önkormányzat települési adót bármely adótárgyra megállapíthat, feltéve, hogy arra nem terjed ki törvényben szabályozott közteher hatálya.
Jelen gazdasági helyzetben a települési önkormányzatok saját bevételeiket kénytelenek növelni, azon dolgoznak, hogy megtalálják azokat a bevételi forrásokat, amelyekkel ellentételezni tudják az inflációt, az energiaválság okozta többletterheket, annak érdekében, hogy az Mötv. 6. § b) pontjában foglaltak szerint erősíteni tudják a település önfenntartó képességét, feltárják lehetőségeit és hasznosítsák saját erőforrásaikat.
A települési adóból származó bevétel az azt megállapító önkormányzat bevétele, amelyet fejlesztési célra és a települési önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe tartozó szociális ellátások finanszírozására használhat fel.[3]
Célszerű olyan saját bevételi forrást feltárni, amire nem terjed ki törvényben szabályozott közteher hatálya - utalok itt arra a szakmai közvélemény által is figyelemmel kísért próbálkozásra, amellyel az elmúlt év végén egy repülőtér utasforgalma után kísérel meg egy fővárosi kerületi önkormányzat helyi adóként ún. légiutas-adót bevezetni.
Eddig a tartózkodás utáni idegenforgalmi adót a turisztikai attrakciókkal rendelkező, jellemzően üdülőhelyi jelleggel bíró települések vezették és szedték be a településen vendégéjszakát eltöltő vendégeket érintően.
Az elmúlt időszak gazdasági fellendülése, a multinacionális befektetők által kiemelt kormányzati beruházással kialakított, több műszakban működő cégeknél fellépő munkaerőhiány és az arra adott válaszok, vagyis a munkaerő-kölcsönzés és a vendégmunkások foglalkoztatásának tömegessé válása egy új helyzetet teremtett.
A települések közterületein, a tömegközlekedési csomópontokban, helyi boltokban egyre több nem magyar nyelvű, harmadik országbeli állampolgár jelenik meg, akiket munkáltatójuk - a település idegenforgalomi jellegének köszönhetően - férőhely kapacitással rendelkező szállásokon helyez el és biztosítja lakhatásukat.
Véleményem szerint a turisztikai, idegenforgalmi célú tartózkodástól távol állnak a vendégmunkások, akik ugyan igénybe veszik a települési kommunális szolgáltatások egy kisebb részét, de nem gondolom, hogy megjelenésük a településen a tartózkodás utáni idegenforgalmi adó célja szerinti turizmus okozta esetleges negatív környezeti externáliaköltséget generálna az önkormányzatnak. Így a Kúria által meghatározott feltételek nem teljesülnek teljeskörűen, de ha a normaszövegből és az elmúlt időszak jogszabály-módosításaiból indulunk ki, érdemes feltenni az alábbi kérdéseket:
- A településen a vendégmunkások elszállásolásából adódóan eltöltött éj-
- 26/27 -
szakák alapját képezhetik-e a helyi önkormányzati adónak?
- A vendégmunkások településen eltöltött éjszakái alapján, tartózkodás utáni idegenforgalmi adót szedhet-e be az önkormányzat; ennek az adónemnek a vendégmunkásokra, munkáltatójukra, illetve a szállásadóra hárítása törvényes megoldása-e az önkormányzati bevételek növelésének?
Az önkormányzat adómegállapítási joga a Htv.-ben meghatározott adóalanyokra és adótárgyakra terjed ki, az önkormányzatnak azokat jogában áll bevezetni azzal a korláttal, hogy évközi módosítás naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok adóterheit.[4]
Az idei évben azoknak az önkormányzatoknak, amelyek korábban már bevezették a helyi adók közül a tartózkodás utáni idegenforgalmi adót, és a településen vagy a település körzetében olyan nagyobb cégek működnek, amelyek a tömegesen foglalkoztatott vendégmunkásaikat a településükön szállásolták el, megfontolásra javaslom e bevételi forrás feltárását annak érdekében, hogy a vendégmunkásoktól, illetve a vendégmunkások után járó adóbevételhez jussanak.
A vendégmunkásra vonatkozóan jogszabályban szereplő fogalmat nem találtam. Vendégmunkás az idegen országban meghatározott időre munkát vállaló személy.[5]
Az ideiglenesen külföldön munkát vállalókkal kapcsolatban a munkavállalók szabad mozgása, a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága az unió belső piacát érintően az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) tartalmaz rendelkezéseket. Az unión belüli munkaerő-mobilitásról, a szabad mozgáshoz fűződő jogukat gyakorló személyekkel kapcsolatban már fogadtak el uniós szabályokat.
Magyarországon a következő jogszabályokban található a hatályos szabályozás az idegen országban meghatározott időre munkát vállalókról:
- a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.),
- a Magyarország által a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek tekintetében alkalmazott, a munkaerő szabad áramlásával összefüggő átmeneti szabályokról szóló 355/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet,
- a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásának nem összevont kérelmezési eljárás alapján történő engedélyezéséről, az engedélyezési kötelezettség alóli mentességről, a fővárosi és megyei kormányhivatal munkaügyi központjának az összevont kérelmezési eljárásban való szakhatósági közreműködéséről, valamint a Magyarországon engedélymentesen foglalkoztatható harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásának bejelentéséről, és a munkabér megtérítéséről szóló 445/2013. (XI. 28.) Korm. rendelet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
