1. A városjogkutatás történetszociológiai megújítójának, Gerhard Dilchernek a 70. születésnapját ünneplik 2002. februárjában Európa szerte a jogtörténet, a mediavisztika és a településttudomány képviselői. A kerek évforduló kiváló alkalom arra, hogy a két ország jogtudományi kapcsolatainak történeti vetületeit megidézzük.
A német jogtudomány magyarországi recepciójának eddig legintenzívebb korszaka a dualizmus kora volt, mikor jogtudományi kapcsolatrendszerre jellemző főként személyes és csak másodrészt intézményesített kapcsolatok alapján a magyar jogászság nagy arányban tanult a berlini és a lipcsei, a heidelbergi és a straßburgi egyetemeken.[1] Ezt a kapcsolatrendszert tükrözi a nagyarányú fordítás és német jogi relevanciájú tudományos cikk, s a recepció egyik fő orgánuma az 1866-ban alapított Jogtudományi Közlöny volt. Ennek a folyóiratnak a hasábjain jelent meg számos német jogtudós méltatása, így Karl J. A. Mittermaier[2] illetve Paul Laband[3] munkásságának a bemutatása.
Az interkulturális jogtudományi kapcsolatok kutatásának újabb korszaka kezdődött meg az 1990-es években nemcsak a magyar, de a német, francia, amerikai és olasz jogtörténetírásban, mikor a jogtudományt már nem kifejezetten országhatárokhoz kötött diszciplínaként értelmezik.[4] Örökítsük meg ezennel a jogtudományi transzfer német-magyar irányának jelenkori képét a városjogkutatás fókuszában.
2. Gerhard Dilcher személyében a városjogkutatás innovatív doyenjét tisztelhetjük, akinek sokoldalú oeuvre-je nemcsak a magyar városjog fehér foltjainak a megismerésében, de a jogtörténet módszertanának 21. századi modernizálásában is kiindulópontot jelent.[5] A jubiláns portréjának a megvonásában a lexikonok életrajzi adatai, valamint művei adtak támpontot.
Gerhard Dilcher a hesseni Schlüchternben született 1932 februárjában, luteránus értelmiségi család gyermekeként.[6] A gyermekkor a gazdasági világválság, a politikai mélypontból látszólagos kiutat mutató nemzetiszocializmus, s a 2. világháború idejére esett, ez utóbbit a Dilcher család a Spessart hegység lábánál fekvő kisvárosban vészelte át. Ifjúkorát a négyhatalmi megszállás idején élte meg, az érettségi vizsgát pedig már a Bundesrepublik első éveiben tette le - francia, angol, olasz nyelvtudása is a középiskolai klasszikus stúdiumra vezethető vissza. A középiskolai tanulmányok után a jogtudomány mellett tette le a voksát az ifjú Dilcher, melyet a Schlüchternhez közeleső frankfurti egyetemen végzett el. Dilcher professzor egy előadás kapcsán tanulmányainak kezdetéről úgy emlékezett meg, hogy a város még romokban volt, mikor már megkezdődött az egyetemen a tanítás.[7]
A németországi közéletben az 1950-es években a nemzetiszocialista múlttal való szembenézés központi szerepet foglalt el.[8] Az 1930-as évek német alkotmány- és jogtörténetírásában különösen az alkotmánytörténetet befolyásolta a germanocentrikus faji ideológia, míg a liberálisan gondolkodó jogtudósok emigrációba kényszerültek, s a tengerentúli jog- és és történettudományi kutatásokba hoztak friss szelet.[9] Az 1950-es évek jogtörténírásában a germanista történet túlhangsúlyozásának a meghaladása csak fokozatosan nyert teret, mely főként az új jogtörténész generáció innovatív munkájának köszönhető.
- 147/148 -
Gerhard Dilcher érdeklődésének a középpontjába frankfurti fakultáson a jogtörténetírás Adalbert Erler által képviselt irányzata került, ő volt a konzulense interdiszciplináris témájú doktori disszertációjának.[10] Szerző módszertanát tekintve már ezzel az első nagyobb lélegzetű munkával is új vizeken járt, a nyelv és a jog történelmi kölcsönhatása által közelítette meg a jogintézmények történetét. A dolgozat védésére 1960 februárjában került sor, melyben az eljárás opponensei Erler és Preiser professzorok voltak, s 1961-ben a doktori munka nyomtatásban is megjelent, melyhez a szerző alapítványi támogatást kapott. A család és a tudomány kihívásának tudatos kombinálásával kezdődött a promóciót követő időszak.
A jogtörténeti oktatás majnai metropoliszában már az 1950-es évek végén is új szemlélet uralkodott.[11] Erről a karról kapott indíttatást Gerhard Dilcher egy európai vonatkozású téma, a lombardiai városállamok keletkezésének a kidolgozásához. 1961-ben a Deutsche Forschungsgemeinschaft ösztöndíjasaként két évig dolgozott Római Német Történeti Intézetben. A kutatást lezáró mű 1965-ban készült el, az 1965/66-os téli félévben a frankfurti Johann Wolfgang Goethe Egyetem Jogi Karán sor került a habilitációs dolgozat védésére, úgy, hogy 1967-ben a Scientia kiadó gondozásában meg is jelent a mű.[12]
A Max Weber-i mű felfedezése a jogtörténetben jubiláns munkássága nyomán vette kezdetét. A középkori város jogtörténeti elemzésénél alkalmazható legújabb módszertani aspektusokra ugyanis Gerhard Dilcher mutatott rá egy konkrét várostörténeti jelenség értelmezése során. A lombard városok függetlenségi törekvéseinek vizsgálata kapcsán, visszanyúlva a Max Weber-i városszociológiai koncepcióra, alkotta meg a középkori város jogtörténeti elemzésénél általában alkalmazható, a város komplexitását s belső lényegi ismérveit szem előtt tartó új vizsgálati módszert.[13] Érdekesség, hogy Dilcher korai jogtörténeti írásai alapján Webert "a történeti-jogi iskola egyik legutolsó tanítványának" tekintette.[14]
Magántanári minősítésével elküldött tanszékvezetői pályázatai a megosztott Berlin Freie Universität-en jártak sikerrel, ahol 1967-ben már egyetemi katedráról oktatta a német alkotmány- és jogtörténetet. Venia legendi-je a magánjog és a kánonjog oktatására is qualifikálta. Berlin szintén szerencsés helynek bizonyult a jogtörténeti karrierben, mert az 1950-es évektől kezdve a berlini jogtörténész Wilhelm Ebel adta meg alaphangot a szövetségi Németország jogtörténete formálódásához. Ezenkívül a 1968-as társadalmi mozgalmak nézetrendszere is jelentősen kihatott generációjának a munkásságára.[15]
3. 1972-ben következett be pályáján a váltás, a frankfurti egyetemen nyert tanszékvezetői állást, ahol innovatív habitusát tovább gyümölcsöztethette. Az 1980-as évek végén itt hozták létre a jogtörténeti disszertációk szakmai megvitatása végett a Graduiertenkolleg Rechtsgeschichte-t melynek keretében jogtörténész kollegáival egyetemben szakszerűen véleményezték a doktoranduszok és doktorandák munkabeszámolóját. Emellett aktívan részt vett a kar jogtörténeti oktatásában. E sorok szerzője Savigny-szemináriumán, melynek emlékezetes záróeseménye a Savigny család hanaui rezidenciáján tett látogatás volt, Sachsenspiegel-szemináriumán, Stadtrechtskolloquiumán valamint német és európai magánjogtörténeti előadássorozatán vett részt. Az 1970-80-as években módszertani cikkein keresztül mozdította elő a német városjog kutatását.
Gerhard Dilcher várostörténeti cikkeinek a horizontját elsősorban két tudománytörténeti forrás alapján alkotja, szociológiai és jogtörténeti megalapozottságú. Szociológiai elemeit a Max Weber-i nézetrendszerből eredően a középkori-okcidentális város típusjegyei alkotják.[16] A városkoncepció másik pillérét az az új jogtörténeti szemléletmód adja, mely elsősorban Wilhelm Ebel nevével fémjelezhető.[17] A középkori város elemzéséhez, a város sajátos jogrendjének és alkotmányos életének megragadásához Dilcher négy ismertetőjegyet emelt ki: városi béke, városi szabadság, városjog s a polgárság közösségi életvitelén alapuló alkotmányos rend. Ezen vizsgálati
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
