Az Európai Bíróság a közelmúltban hozott döntést a Falco ügyben. A közösségi jogi, nemzetközi magánjogi problémát érintő ügyben a kérdés akként vetődött fel, hogy szolgáltatás-e a felhasználási jog átengedése a joghatósági rendelet értelmében. Más szóval egy nemzetközi, "csupán" joghatósági aggályokat felvető tényállás alapján keresett az Európai Bíróság választ arra a kérdésre, hogy valójában milyen szolgáltatást is nyújt a licencia-adó. Áttételesen: önálló szerződéstípus-e a licencia szerződés.
Az érthetőség kedvéért előre kell szaladnunk. Az Európai Bíróság a joghatósági rendelet szerinti szolgáltatást a kötelmi jogi értelemben facere szolgáltatásokra korlátozza. A felhasználási jog átengedése magában tehát a bíróság szerint nem szolgáltatás, a joghatóságot tehát a szolgáltatásokra fennálló alternatív joghatósági szabály (ld. alább) alapján nem lehet megállapítani.
A magyar bíróságok viszont az utóbbi időben afelé hajlanak4, hogy a facere szolgáltatásban való megállapodásba és annak teljesítésébe beleértsék az ide nem tartozó jogátengedést (az ellenkező bizonyítását a szerző számára megengedve). Ebből az következik, hogy egy magyar bíróság két különböző államban honos fél között létrejött, mű elkészítésére irányuló, a jogátengedésről nem rendelkező szerződésből eredő díjvita elbírálása során, amelynek az a lényege, hogy van-e, és ha igen, milyen terjedelmű jogátengedés, az újabb gyakorlat alapján a joghatóság szempontjából szolgáltatásnak volna kénytelen minősíteni a tevékenységről szóló megállapodásba beleértett jogátengedést. Ekkor pedig ellentétbe kerülne a Falco döntéssel.
Ha a problémát életszerűen az összetett, mű elkészítéséről és jog átengedéséről (az iparjogvédelemben szellemi alkotással, mint eredménnyel járó kutatásról és a kutatási eredményekkel való rendelkezésről) egyaránt rendelkező szerződésekre kiterjesztjük, oda juthatunk, hogy eltérő joghatósági szabályok alapján kell egy szerződés különböző tartalmi elemeire vonatkozó jogvitában eljáró bíróságot meghatározni. Ez pedig nem tükrözi a joghatósági rendelet és általában a közösségi nemzetközi magánjog céljait, amelyek éppenséggel az igazságszolgáltatás egyértelmű, megbízható működését helyezik előtérbe.5
Az, hogy egy ügy elbírálására több fórum is rendelkezik joghatósággal, természetesen nem baj. Ez a joghatósági rendelet alapgondolatából is adódik, amelyik az alperes lakóhelye szerinti tagállam bírósága mellett (itt most eltekintve a kizárólagos joghatóságtól) alternatív joghatósági okokat is tartalmaz. Ha bizonytalan, hogy melyik fórum rendelkezik alternatív joghatósággal, az már nem tesz jót a (közösségi) jogbiztonságnak.
Első pillantásra pofon egyszerű a tényállás. Az elhunyt Falco osztrák előadóművész jogait az I. r. felperes, egy magánalapítvány, a Falco Privatstiftung kezeli, amely Ausztriában honos. Szintén ausztriai honosságú a II. r. felperes, Thomas Rabitsch, aki Falco zenekarában játszott. Az alperes, aki Münchenben rendelkezik lakóhellyel, Falco és zenekara által 1993-ban adott koncert videó (DVD) és (CD) hangfelvételeit terjeszti. A DVD forgalmazásra fennállt licencia szerződés, amelynek területi hatálya Ausztriára, Németországra és Svájcra terjedt ki. A CD kereskedelmi terjesztésére, eltekintve egy promo CD egyszeri kiadására vonatkozó engedélytől, az alperes nem rendelkezett engedéllyel.
A felperesek az alperessel szemben a DVD forgalmazásra tekintettel kb. 20 ezer euró értékben díjazás iránti (szerződésszegési), és adatszolgáltatási, az engedély nélküli CD terjesztés miatt pedig jogsértési (gazdagodás megtérítésére irányuló és kártérítési) igényeket érvényesítettek osztrák bíróság előtt.
A kérdés mindössze ennyi: eljárhat-e osztrák bíróság az ügyben, más szóval van-e joghatósága?
Az elsőfokú bíróság nem jött zavarba: a Handelsgericht Wien a joghatóságát a joghatósági rendelet kártérítési és hasonló igényekre vonatkozó 5. cikkének 3. pontja alapján megállapította, kiindulván abból, hogy a káresemény Ausztriában következett be.6 A szerződésszegési igényre nézve a szoros tárgyi összefüggés miatt állapította meg a bíróság a joghatóságát. Ha a felperesek a polgári jogi kártérítési szabályok alkalmazását kiváltó kártérítési igényt nem érvényesítettek volna, vagy a kártérítés mellett egyéb jogsértési, például eltiltási igényt is érvényesítettek volna, akkor már az elsőfokú bíróság sem tudta volna elkerülni az Európai Bíróságot. Nehezebben tudta volna ugyanis megállapítani, hogy a különböző EU tagállamokban honos felek között több állam (köztük van nem EU tagállam is) területére kiterjedő szellemi tulajdoni jogsértési jogvita elbírálására melyik állam bíróságának van joghatósága. Azt sejtjük (nem kívánván gyanúsítani az elsőfokú bíróságot), hogy éppenséggel azért söpörték a szerződési igényt a jogsértési vita (kártérítés) szőnyege alá - egyébiránt a joghatósági rendelet kifejezett felhatalmazása nélkül - hogy elkerüljék az előzetes döntéshozatali eljárást.
Mielőtt a másodfokú eljárásra térnénk, érdemes felvillantani, hogy a jogsértési igényérvényesítéssel összefüggő joghatóság megállapítása sem egyszerű a szellemi tulajdonjogban. Az világos, hogy a jogsértő lakó-/székhelye államában fennáll a bitorlási ügy elbírálására a joghatóság (bárhol is történt a jogsértés), és ezt az alábbiakban röviden érintett bírói gyakorlat nem is érinti.
Iparjogvédelmi (szabadalmi) ügyekben oda jutott az Európai Bíróság a Gat-Luk ügyben,7 hogy ha a bitorlónak állított fél - tipikus, sőt teljesen általánosnak mondható védekezéssel - az oltalom érvényességét vitatja, vagy nemleges megállapítási igényt érvényesít, akkor ezekre a vitákra csak az oltalom engedélyezése állama bíróságának van kizárólagos joghatósága. Más szóval a bitorlási ügyet tárgyaló bíróság, ha ez más állam bírósága, a védekezésként előterjesztett igény kérdésében nem dönthet.8 Az Európai Bíróság a joghatósági rendelet 22. cikk (4) bekezdését9 értelmezte akként, hogy azt nemcsak akkor kell alkalmazni, ha az iparjogvédelmi oltalom státuszát érintő vita külön folyik, hanem akkor is, ha az igényt kifogásként más (bitorlási) vitában érvényesítik. Az előző mondathoz fűzött lábjegyzetben közölt angol szöveg vastaggal nyomtatott szövegrésze szerint ("concerned with") nem csak akkor kellene a kizárólagos joghatóságot alkalmazni, ha a jogvita tárgya kifejezetten az adott oltalom státusza. Az összes többi nyelvi verzióban, így a magyarban is, a szintén vastaggal jelölt szövegből ("tárgya") az következik, hogy csak abban az esetben áll fenn a kizárólagos joghatóság, ha abszolút hatállyal, harmadik személyre is kiterjedően az a különálló kérdés, hogy érvényesen fennáll-e az adott oltalom, vagy sem.
Az Európai Bíróság, részben követve a főtanácsnokot, arra a következtetésre jutott, hogy lényegtelen a nyelvi verziók különbsége. Mindegy, hogy önállóan, vagy nem önállóan érvényesítik-e az oltalom státuszával kapcsolatos igényt, arra fennáll a kizárólagos joghatóság.10
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
