A FOE őszi tanácskozásán az egyik résztvevő egy olyan kérdést tett fel, amely a szokásosnál jobban megragadta a figyelmemet, s miután írásban is megkaptam a kérdéseket, megpróbáltam választ keresni rá. Ezt a választ vagy inkább válasz-kísérletet próbálom most röviden összefoglalni.
A megküldött tényállás röviden a következő:
A bíróság elrendeli egy jelentősebb vállalkozás felszámolását 2006-ban. A felszámoló megkezdi a munkát, telnek az évek, hat közbenső mérleg készül, melyet a bíróság jóváhagy. Az egyik hitelező a felszámolás alatt dolgozik az "fa" cég részére, a felszámolási költségnek minősülő számláit 2009-től nem egyenlíti ki a felszámoló, emiatt azonban kifogást nem nyújt be a bírósághoz. A közbenső mérlegekből tájékozódva észleli ez a hitelező, hogy az "fa" cég vagyona egyre fogy, ezért 2013-ban iratbetekintést kér. Az iratbetekintés alapján "észleli" azt, hogy a felszámoló milyen konkrét felszámolói költségeket fizetett ki, ezeket az "észleléstől" számított 8 napon belül megkifogásolja. A törvényszék és az ítélőtábla helyt ad a kifogásnak, több évre visszamenőleg átvizsgálja a kifogásolt kiadásokat és az általa reálisnak tartott mértékre korlátozza azokat.
A felszámoló kérdése az volt, hogy a leegyszerűsített tényállást figyelembe véve jogszerűen jártak el a bíróságok, amikor több elfogadott közbenső mérleget félretéve felülvizsgálták a kiadásokat.
Mielőtt a kérdésre a választ megadnánk, szükséges röviden vázolni a Cstv.-nek a felszámolási eljárásra vonatkozó koncepcióját. Köztudott, hogy a felszámolási eljárás három nagy részre tagolódik, az első részben a bíróság vizsgálja a fizetésképtelenség fennállását, a második rész maga felszámolás, amelynek során a felszámoló végzi a feladatát és a harmadik rész a zárás időszakát öleli fel. Témánk szempontjából a második résznek van jelentősége. A felszámolás időszakában a felszámoló köteles mindazon feladatokat elvégezni, amelyeket a törvény ráruház. Azért, hogy a felszámoló munkája kontrollálható legyen, a törvény több féket és ellenőrző mechanizmust épített a törvénybe. Ilyennek tekintjük a hitelezői választmány megalakításának lehetőségét, a felszámoló tájékoztatási kötelezettségét, a közbenső mérleghez kapcsolódó észrevételezési jogot és a legfőbb fegyvert, a kifogást. Ezek a jogosítványok egymásra épülnek olyan értelemben, hogy az adott szakaszhoz kapcsolódó jogokat nem lehet később érvényesíteni. Példával megvilágítva, az első közbenső mérleg esetleges hibája miatt nem lehet a második közbenső mérlegre vagy a zárómérlegre észrevételt tenni, kifogást benyújtani. Ezt több bírói döntés is tartalmazza.
"A jelen ügyben irányadó 1991. évi IL. törvény 56. §-ának (2) bekezdése szerint a feleket a kifogásolás joga az 52. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel elkészített zárómérleggel vagy záró egyszerűsített mérleggel és vagyonfelosztási javaslattal szemben is megilleti. Azt azonban, hogy miként kell gyakorolni a kifogásolás jogát, az 51. § (1) bekezdése rögzíti. Eszerint a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek érdekeit sértő intézkedése vagy mulasztása ellen - a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül - többek között bármelyik hitelező a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. A Cstv. rendelkezései szerint a felszámolónak az eljárás bármely szakában hozott intézkedése vagy mulasztása ellen, amennyiben az jogszabálysértő vagy a felek érdekeit sérti, a Cstv.-ben meghatározott személyek jogosultak kifo-
- 6/7 -
gást előterjeszteni. A kifogás előterjesztésének törvényi határideje mindig a sérelmezett intézkedéstől vagy mulasztástól számított 8 nap. Amennyiben a kifogásoló ezt a törvényben megszabott határidőt elmulasztja, a kifogás benyújtásával elkésik. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a hitelező kifogását a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése alapján elkésettség okából elutasította." (BH 1997.249.)
"A Csftv. rendelkezései szerint a felszámolónak az eljárás bármely szakában hozott intézkedése vagy mulasztása ellen, amennyiben az jogszabálysértő vagy a felek érdekeit sérti, a Csftv.-ben meghatározott személyek jogosultak kifogást előterjeszteni. A kifogás előterjesztésének törvényi határideje azonban mindig a sérelmezett intézkedéstől, vagy mulasztástól számított 8 nap. A később keletkezett felszámolói intézkedés, a felszámolási zárómérleg elkészítése során azokat a felszámolói intézkedéseket, illetőleg mulasztásokat, amelyekre vonatkozó kifogást kellő időben az érintettek nem terjesztettek elő, már nem lehet kifogással támadni. Kifogás tárgya a felszámolónak csak egy olyan újabb intézkedése lehet, amely a korábbi eljárásoknak nem volt tárgya. Nem lehet kifogást előterjeszteni a felszámolói zárómérleg olyan besorolása miatt, amely besorolás ellen annak idején az érintett felek kifogást nem terjesztettek elő." (BH 1996.119.)
Ezek a kiragadott példák is mutatják, hogy a bírói gyakorlat is a jogalkotói szándékot követve hozta meg döntéseit. A döntésekből is kiolvasható az a jogalkotói akarat, hogy a felszámoló sérelmes intézkedése ellen minél gyorsabban megtörténjen a kifogás benyújtása, mert a parttalan kifogásolási lehetőség hátráltatná az eljárás befejezését. Az általam leírt folyamatot sokkal jobban szemlélteti a Cstv. hatályba lépése előtt alkalmazott 1986. évi 11. tvr. (továbbiakban: Ftvr.) szabályozása:
26. § (1) A hitelezők érdekeik védelme céljából maguk közül képviselőt, illetőleg képviselőket választhatnak.
(2) A hitelezők képviselője figyelemmel kíséri a felszámoló tevékenységét, kérelmére a felszámoló az eljárásról a képviselőt köteles tájékoztatni. Érdeksérelem, jogsérelem esetén a hitelezők - elsősorban képviselőjük útján - kifogással élhetnek a bíróságnál. Ez a jog a gazdálkodó szervezetet is megilleti.
Visszatérve a témánkhoz, a mai szabályozással kapcsolatban a felszámoló folyamatos mulasztásban megnyilvánuló magatartásával kapcsolatban a Kúria döntésében (BH 2014.187.) kiemelte, hogy a felszámolás rendszerével, a törvényi határidőkkel, a felszámolás jogintézményének lényegével ellentétes az a jogértelmezés, amely méltányolja valamely kérelmező olyan magatartását, hogy bár tudatában van az igényét érintő, számára sérelmes felszámolói intézkedésnek, mulasztásnak, mégsem nyújt be kifogást amiatt a bírósághoz.
Ebben a döntésben jelenik meg a "felszámolás rendszere", "jogintézmény lényege" kifejezés, amelynek a magam részéről rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítok. A felvetett probléma alapján egy látszólag egyszerű kérdésben kell állást foglalni: miként kell értelmezni a Cstv. 51. § azon előírását, mely szerint a kifogást a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül lehet előterjeszteni.
A kérdésre lehet egy szimplifikált választ adni, amely szerint az eljárás minden egyéb körülményét kirekesztve, csak szűken lehet ezt a kérdést vizsgálni, azaz a tudomásszerzés időpontja a lényeges, a körülmények nem vizsgálandók.
A másik álláspont szerint viszont - amelyet én is osztok - sokkal tágabb kontextusban kell ezt a kérdést vizsgálni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
