Bodzási Balázs: Konferencia az állam gazdasági szerepvállalásáról (JK, 2020/1., 50-52. o.)

Az állam gazdasági szerepvállalása, valamint a szerződéses jogviszonyokba történő állami beavatkozás kérdései a magyar jogtudomány érdeklődését már több évtizeddel ezelőtt felkeltették.[1] A korábbi időszakban természetesen a szocialista államfelfogás, és gazdaságirányítás szempontjai határozták meg a jogi gondolkodás irányát. A rendszerváltozás után ezzel szemben a hazai jogtudományban is az állami szerepvállalás visszaszorulásával kapcsolatban felmerülő kérdések kerültek előtérbe (pl. privatizáció). Az utóbbi évtizedben azonban ismét az állam aktívabb szerepvállalását figyelhetjük meg, nemcsak Magyarországon, de az Unió más tagállamaiban, sőt a világ más részein is. Ez többek között az 2008-as gazdasági világválsággal és annak hatásaival is összefüggésben áll.[2]

Indokolt tehát, hogy az állam gazdasági szerepvállalásáról - az utóbbi években bekövetkezett változások tükrében - tudományos szintű diskurzus is folyjon. Ezt a célt szolgálta a Budapesti Corvinus Egyetemen 2019. június 5-én megrendezésre került konferencia is.

A konferencia előadói különböző nézőpontból járták körül ezt a meglehetősen komplex és szerteágazó témát. Az előadók többsége jogászként vizsgálta meg az állam gazdasági szerepvállalása kapcsán felmerülő kérdéseket. A konferencia egyik előadója, Balogh László (helyettes államtitkár, Pénzügyminisztérium) azonban a kérdéskör gazdasági-közgazdasági oldalát mutatta be. Előadásában az államnak az elmúlt időszak hazai válságkezelésében betöltött gazdaságpolitikai szerepét elemezte.

1. Sulyok Tamás az Alkotmánybíróság elnöke előadásában a clausula rebus sic stantibus klasszikus polgári jogi elvnek az Alkotmánybíróság gyakorlatában való érvényesülését mutatta be. Kiemelte, hogy a szélesebb körben ez a jogelv a 20. század krízisei nyomán nyert elismerést. Szembetűnő azonban az eltérés a clausula rebus sic stantibus eredeti (Szent Ágostonnál megjelenő) és kifejlett, modern koncepciója között. A magánjogi és a közjogi clausula rebus sic stantibus elveinek összevetése az előadó szerint amiatt is indokolt, mert az Alkotmánybíróság a közjogi klauzula alkotmányosságának megítélésekor a magánjogban kimunkált elveket ad analogiam felhasználja. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a Ptk. válna alkotmányos mércévé a szerződésekbe való állami beavatkozás megítélésénél, hanem csak azt, hogy a jogbiztonság követelményei, a szerződéses szabadság, a megkötött szerződés teljesítésébe vetett bizalom akkor érvényesülnek, ha az egyedi szerződések bírói úton való módosítása feltételeitől a jogalkotó a szerződések tömegének módosításakor nem térhet el.

Az előadó részletesebben is ismertette az első olyan döntést, amelyben a közjogi clausula rebus sic stantibus felmerült[3], majd kitért arra, hogy miként érvényesült ez az alapelv az Alkotmánybíróság 2012 utáni gyakorlatában. Az első komolyabb ügyben, amelyben ez felmerült, a testület a villamos energia kötelező átvételi rendszerének megváltoztatásával kapcsolatos alkotmányos aggályokat vizsgálta. Ebben a határozatában[4] az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az állam beavatkozása a piaci viszonyokba - az adott ügyben speciálisan az energiapiaci vi-

- 50/51 -

szonyokba - a világgazdasági, globális pénzügyi, nemzetgazdasági, államadóssági, költségvetési egyensúlyi, lakossági teherviselési szempontok miatt kivételesen indokolt és arányos volt. Mindezeken túl az Alkotmánybíróság az ügy szociálpolitikai vonzatait külön is hangsúlyozta. A piaci árnál olcsóbb távhő előnyeit a lakosság egy része élvezte, terhét viszont a teljes lakosság (valamennyi áramfogyasztó) viselte, hiszen az az elfogyasztott villanyáram árába volt beépítve. Az állami beavatkozás indoka tehát alapvetően objektív volt, azt a megváltozott világgazdasági körülmények indokolták. Azonban az állam egy olyan rendszerbe nyúlt bele, amely addig pozitívan diszkriminálta a termelőket, illetve a magánszemélyek egy részét, a távhővel fűtőket. A szerzett jogok áttörésére nem egy egyensúlyi helyzet helyreállítása érdekében, hanem egy eredendően egyensúlytalan helyzet megszüntetése érdekében került sor. Ez az egyensúlyteremtésre vonatkozó törekvés jelent meg még hangsúlyosabban az Alkotmánybíróság egyik devizahiteles határozatában is.[5]

Az előadó a közjogi clausula rebus sic stantibus egy, az újabb gyakorlatban kibontakozó aspektusára is felhívta figyelmet. Az apropót a földhaszonbérleti díj módosítását lehetővé tevő törvényi szabályozás szolgáltatta. A támadott rendelkezések az indítványozók szerint beavatkoztak a már fennálló földbérleti jogviszonyokba és a szerződésben maradó félre egyértelműen terhesebb kötelezettségeket róttak, mint a jogviszony keletkezésekor. Emellett a haszonbérleti jogviszonyokat a haszonbérlő hátrányára változtatják meg, lehetővé tették ugyanis haszonbérleti díj egyoldalú, az új tulajdonos általi emelését. Az Alkotmánybíróság ezt az érvelést nem találta megalapozottnak és megállapította, hogy a hosszabb időtávra szóló szerződések módosításának lehetőségét törvénybe foglaló rendelkezések nem tekinthetők a jogalanyok helyzetét elnehezítő jogalkotásnak, tekintettel arra, hogy egy olyan új jogosultságot biztosítanak a szerződő felek számára, amellyel azok mindegyike élhet. A közjogi clausula rebus sic stantibus problémája ebben az ügyben a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának álcája alatt jelentkezett. A szerződésmódosítások érdekegyensúlyához kapcsolódó követelménytől eljutottunk tehát az ad malem partem módosítás tilalmához.

2. Harmathy Attila akadémikus előadásának kiindulópontja az volt, hogy a közfeladatok ellátása milyen hatással van a polgári jogra, illetve annak további fejlődésére. Az alapvető kérdés ezzel kapcsolatban, hogy napjainkban a polgári jognak milyen társadalmi és gazdasági viszonyokkal kell számolnia. Ezek a viszonyok ugyanis gyökeresen eltérnek azoktól a 19. századi viszonyoktól, amelyekre épülve a klasszikus magánjogi kódexek kodifikációjára sor került. Az előadó külön is kiemelte a változásoknak a család intézményére gyakorolt hatását, amelyekre a családjogi szabályozásnak közvetlenül is figyelemmel kell lennie. Magyarországon az átalakulásra a 20. század megrázkódtatásai, majd a szocialista tervgazdálkodás kiépülése is egyértelműen hatással volt. A mai viszonyok elemzése kapcsán az előadó azt emelte ki, hogy az állam által nyújtott nagy közszolgáltatások a polgári jogi szabályozásra is hatást gyakorolnak, amely többek között a közigazgatási jog és a polgári jog egymáshoz való viszonyát is érinti. A legutóbbi válság emellett a pénzügyi jogi szabályozás kérdéseit is előtérbe állította, melyeknek természetesen ugyancsak vannak magánjogi kihatásai is. Az előadó végül kitért a tulajdonjogi szabályozás terén megfigyelhető változásokra, amely jelenti egyrészt a tulajdoni tárgyak körének a bővülését, másrészt azonban az állami tulajdonhoz kapcsolódó kérdések ismételt előtérbe kerülését is.[6] Az állam szerepe a 18. század óta bekövetkezett átalakulás hatására lényegesen megváltozott. Erre is tekintettel, különösen fontos a polgári jog intézményeinek új szempontú vizsgálata, amely a jogrendszer más elemeinek megváltozásával összefüggésben a korábbitól eltérő lehet.[7]