Herke Csongor: Az előzetes letartóztatás elrendelése a terhelt várható magatartása alapján (JK, 2002/1., 13-26. o.)

I.

Hazánkban sokáig nem különítették el (csoportosították) az előzetes letartóztatás feltételeit[1], hanem "az előzetes letartóztatás okai" címszó alatt vizsgálták azokat. Móra és Kocsis már általános feltételnek tekinti a bűncselekmény alapos gyanúját (mégha ezt a törvény kifejezetten nem is mondja ki) és törvényes feltételként definiálja a letartóztatási okokat.[2] Az 1982-es büntető eljárásjogi tankönyvben[3] pedig már a jelenleg hazánkban általánosan elfogadott felosztás szerint általános és különös feltételeket (utóbbiak között letartóztatási és letartóztatást kizáró okokat) találunk.[4]

A magyar jogirodalom tehát nem választja szét az előzetes letartóztatás formális és materiális feltételeit. Ugyanakkor a külföldi (elsősorban német) szakirodalomban elterjedt felfogás szerint az előzetes letartóztatásnak nemcsak materiális (általános és különös) feltételei vannak, hanem tágabb értelemben ide tartoznak a formális feltételek is.[5]

Az előzetes letartóztatás formális feltételei az elrendelés eljárási követelményeit rögzítik. Formális feltétel a büntetőeljárás megindítása, a bírói döntés, az ügyészi indítvány, a terhelt meghallgatása és az indokolt végzés.

Az előzetes letartóztatás materiális feltételeit Tremmel[6] nyomán az alábbiak szerint osztályozhatjuk:

a) általános (konjunktív) feltételek: ezeknek mindenképpen fenn kell állni ahhoz, hogy a terhelt előzetes letartóztatását el lehessen rendelni (alapos gyanú, szabadságvesztéssel fenyegetettség, fiatalkorúaknál a bűncselekmény különös tárgyi súlya);

b) különös (alternatív) feltételek, amelyek lehetnek

- pozitív feltételek (letartóztatási okok): egynek közülük fenn kell állni az előzetes letartóztatás elrendeléséhez [szökés, elrejtőzés (vagy ezek veszélye), kollúzió veszélye, bűnismétlés (vagy annak veszélye), katona terheltnél: fegyelmi vagy szolgálati ok],

- negatív feltételek (letartóztatást kizáró okok): bármelyik fennáll közülük, a terhelt nem tartóztatható le [az elkövetett cselekményre (pl. magánindítvány hiánya) vagy a terhelt személyére (ld. mentesség) tekintettel].

A törvényes letartóztatási okok mellett léteznek ún. apokrif letartóztatási okok is, amelyek a döntéshozó bírót befolyásolják az előzetes letartóztatás elrendelésekor, azonban ezekre a határozatot alapozni nem lehet (mivel ezek az okok a törvényben nem szerepelnek). Ilyen lehet pl. a beismerés kicsikarása, a terhelt pszichikai befolyásolása, a végrehajtás veszélye, az előzetes letartóztatás előrehozott büntetésként való alkalmazása, az eljárás megkönnyítése, a terhelt rendelkezésre állásának biztosítása, a nyilvánosság megnyugtatása, a nevelési célzat.

Az előzetes letartóztatás itt felsorolt materiális feltételeinek egy része tényszerű, a hatóság mérlegelésétől

- 13/14 -

független. Ilyen az általános feltételek közül[7] a bűncselekmény szabadságvesztéssel fenyegetettsége, a negatív különös feltételek mindegyike, illetőleg a letartóztatási okok közül a szökés, elrejtőzés, a bűnismétlés ténye. Ugyanakkor a terhelt várható, jövőbeli magatartására alapított, prognosztizált letartóztatási okok esetén a bíróság a rendelkezésére álló adatok, esetlegesen bizonyítékok alapján következtet arra, hogy az előzetes letartóztatás szükségessége fennáll-e. Ezekkel kapcsolatosan a gyakorlatban több probléma is felmerül. A bíróság sok esetben meg sem kísérli alátámasztani azt, hogy az előzetes letartóztatás oka miért valószínűsíthető, hanem pl. azzal "indokolja" az előzetes letartóztatás szükségességét, hogy "a terhelt szökésének veszélye áll fenn". Az effajta "indoklás" azonban csak a rendelkező részben megállapított letartóztatási okot definiálja és nem az adott esetben való fennállását valószínűsíti. Éppen ezért szükséges ezeknek a prognózison alapuló letartóztatási okoknak az áttekintése és annak megvizsgálása, hogy milyen körülmények alapozhatják meg ezeket az okokat, illetve szólhatnak azok ellen.

II.

A terhelt szökésének, elrejtőzésének a veszélye

A szökés veszélye a legtöbb államban a leggyakoribb letartóztatási ok. Különösen igaz ez az olyan országokra (pl. Görögország), ahol a kollúzió veszélye nem szerepel a Be.-ben letartóztatási okként, hiszen ott tulajdonképpen ez az egyetlen nem tényszerű ok (különösen, ha hozzá teszi a bíróság azt is, hogy a bűncselekmény súlyossága folytán és egyéb okokból várható a szökés, mert ilyenkor még adatokkal sem kell alátámasztania az elrendelést).[8]

Az európai büntető eljárási kódexek több olyan okot is megfogalmaznak, amelyből a bíró következtethet a szökés veszélyére. Így pl. a svájci Be.-ben szerepel a hosszabb tartamú szabadságvesztéssel fenyegetettség (ehhez hasonló a magyar jogban a bűncselekmény súlyosságára utalás), a svéd és a belga Be.-ben az állandó lakóhely vagy személyazonosító okirat hiánya. Az osztrák Be. 180. §-ának (3) bekezdése ellentétes megfogalmazással 61: nem áll fenn a szökés veszélye, ha a terhelt rendes életkörülmények között 61, állandó belföldi lakóhelye, valamint munkahelye van, kivéve, ha korábban már intézetből megszökött vagy a terhére rótt bűncselekmény ötévi szabadságvesztésnél súlyosabban fenyegetett. Más államokban (pl. Németországban) a Be. semmit sem mond a menekülés veszélyére alapot adó terhelti magatartásokról, hanem a joggyakorlatra bízza azok kimunkálását.

A szökés veszélye tehát általánosságban akkor áll fenn, ha bizonyos adatok alapján nagy a valószínűsége, hogy a terhelt kivonná magát a büntetőeljárás alól. Szemben tehát a szökés, elrejtőzés tényével, itt nemcsak arra irányul a feltételezés, hogy a terhelt ki akarja vonni magát az eljárás alól, hanem magára a terhelti cselekményre is. A terhelt az előzetes letartóztatás elrendelésekor még nem szökött el, nem rejtőzött el, hanem csak egyéb, előkészületi cselekményeiből lehet arra következtetni, hogy a későbbiekben ezt megteszi. A bíróságnak még a szökés, elrejtőzés tényénél is gondosabban kell eljárnia annak vizsgálata körében, hogy vannak-e szökési (elrejtőzési) előkészületek, illetőleg olyan adatok, amelyekből okkal lehet a szökésre következtetni.

A terhelt várható szökésének irányába illetőleg az ellen ható tényezők Faragó alapján az alábbiakban foglalhatók össze;[9]

A szökés irányába ható érvek:

- a szocializálódottság hiánya, a hajléktalan állapot;

- a külföldi kapcsolatok léte (különösen ha a terhelt kettős állampolgárságú; a hozzátartozója külföldön 61; esetleg külföldön tulajdonnal, vállalkozással, bankszámlával bír; jól beszél idegen nyelvet);

- a fiatalabb életkor nagyobb mozgékonyságot feltételez, különösen akkor, ha az illető egyedülálló;

- a bűncselekmény súlyossága;

- a büntetett előélet, a "gazdag priusz";

- a bűncselekmény elkövetése során mutatott nagyfokú felelőtlenség; a szökés veszélye különösen fennáll a gyenge, labilis jellemű embereknél illetve azoknál, akik szerencsejátékra hajlamosak, esetleg drogfüggésben szenvednek;

- az állandó munkahely, foglalkozás, szakma hiánya is gyengíti az adott helyhez való kötődést; egyes szakmák pedig külföldön is jól hasznosíthatók;