A "felszámolási költségek" elszámolása az egyik legneuralgikusabb része a jelenlegi csődtörvénynek (az 1991. évi IL. tv, a továbbiakban: Cstv.) és a joggyakorlatnak. A kérdés jogszabályi rendezetlensége nyilvánvaló.
A bíróság elé kerülő, különösen pedig a záróvégzéssel, vagyonfelosztási javaslattal szembeni kifogások döntő része a költségelszámolással kapcsolatos. Az értelmezési problémák mind anyagi jogi (I. mi a költség?), mind eljárásjogi (II. miként kell a költségek tárgyában dönteni?) téren jelentkeznek.
I. Kíséreljük meg egy mesterségesen konstruált felszámolási eljárásban összefoglalni azt, hogy milyen költségek merülhetnek fel. A példa minden egyes eleme valóságos ügyekben előfordult tényállásokon alapul.
A szemléltetés érdekében célszerűnek mutatkozik, ha egy viszonylag jelentős vagyonnal rendelkező adóst tartunk szem előtt (legyen ez egy 300 dolgozót foglalkoztató gépipari üzem, részvénytársasági formában), s a felmerült költségeket a felszámolás időbeli előrehaladtának sorrendjében igyekezzünk számba venni:
1. A felszámolás kezdő időpontját követően a felszámolónak szükségszerűen ki kell jelölnie a felszámolóbiztost [Cstv. 27/A § (3) bekezdés]:
a) Ezzel összefüggésben a felszámoló cégnek változásbejelentést kell benyújtania az illetékes cégbíróságnál abból a célból, hogy a képviseletre jogosult személy neve, továbbá a cégnév "fa" toldata a cégjegyzékben megjelenjen. Felmerülő költség: aláírási címpéldány közjegyzői hitelesítése, változásbejelentés cégbírósági illetéke, közzétételi díj.
A szükségszerű illeték, illetve munkadíj olyan készkiadás, amely nem terhelheti a felszámolói díjat, hanem az a Cstv. 57. §-ának (2) bekezdése szerint azon felül elszámolható költség. Hogy melyik pont alapján, arra a válasz már nem olyan egyszerű, a c), d), e) pontok jöhetnek nyilvánvalóan szóba, azonban maradéktalanul egyikbe sem fér bele.
b) A felszámolóbiztos a jelenlegi szabályok szerint szükségszerű szereplője az eljárásnak, de nem teljesítési segéd. Nem más, mint a felszámoló jogi személynek az adott felszámolás alatt álló cég tekintetében általános joggal felhatalmazott szervezeti képviselője. Első megközelítésben tehát nyilvánvalónak tűnik, hogy a felszámolóbiztos foglalkoztatásának költsége külön el nem számolható tétel, azt a díjból (a felszámoló "vállalkozói díjából") kell fedezni.
Komolyabban elemezve a dolgot azonban nem biztos, hogy minden esetben erre a következtetésre kell jutnunk. A példa szerinti adósunk több százmilliós vagyontömeggel rendelkezik. Egy ilyen cégnél általában elképzelhetetlen az, hogy a működés/termelés rögtön befejeződik, sőt rendszerint igen komoly érdekek szólnak amellett, hogy a foglalkoztatást, működtetést - ha feltehetően szűkített vagy folyamatosan szűkülő mértékben is - fenn kell tartani. Ugyanis nemcsak foglalkoztatási problémákat jelentene a bezárás, hanem annak költségeire (felmondási időre járó munkabér + végkielégítés) sincsen fedezet, illetve az csak folyamatosan teremthető meg. Nem is beszélve arról, hogy egy termelőegység értékesítése sokkal jobb bevételt jelenthet, mint a bezárt üzem/gyár eszközeinek naturális (darabonként, kilóra) történő eladása.
Egy ilyen továbbműködtetés melletti vagyonértékesítés (sőt esetleg reorganizálás!) igen bonyolult felszámolói feladat, ez egész embert kíván. A meglévő vezetés pedig nem feltétlenül foglalkoztatható tovább ennek a célnak az elérése érdekében.
A Cstv. 27/A §-ának (4) bekezdése szerint nem nevezhető ki felszámolóbiztosnak az adós vezető tisztségviselője, amiből ugyanakkor az nem következik, hogy nem létesíthető munka- vagy megbízási jogviszony azzal, akit felszámolóbiztossá neveztek ki. (Természetesen vezető tisztségviselői posztra a felszámoló nem nevezheti ki, hiszen az a tulajdonosi jogokat gyakorló testület jogköre.)
Elképzelhető így az is, hogy a kinevezett felszámolóbiztos ugyan a felszámoló céggel áll munkaviszonyban, de megbízás alapján látja el a továbbműködtetés operatív irányítását (mint felszámolóbiztos), vagy fordítva, a felszámolóval csak tagsági, megbízotti viszonyban áll, de az adósnál munkaviszonyt létesítenek vele.
2. A példabeli felszámoló cég Budapesten rendelkezik székhellyel, a felszámolóbiztos is ott lakik, az adós székhelye Gy. (De ha az országos lista alapján történik a kijelölése, még az sem kizárt, hogy a Gy.-től háromszor ilyen távolságra lévő Ny. a felszámoló székhelye!)
Értelemszerű, hogy a felszámolóbiztosnak - hacsak Gy.-ben nem talált megfelelő személyt a felszámoló cég vezetője - vagy igen gyakran le kell utaznia Gy.-be, vagy ott esetenként laknia kell valahol. Ennek a költségeit miből kell fedezni, a felszámolói díjból, avagy -természetesen az indokoltnak tekinthető szinten - készkiadásként a cég vagyonából finanszírozhatóak?
Gyakran megjelennek a felszámolói költségelszámolásokban útiköltségtételek. Véleményem szerint az nem várható el, hogy a felszámoló cég ezeket a saját zsebéből, pontosabban a díjából fedezze. Ez szintén készkiadás, c) vagy d) pont alá sorolható.
3. a) Példánkban a vagyon több önállóan - esetlegesen - gazdaságosan működtethető részből áll. A felszámoló gazdasági megfontolásokon alapuló értékesítési stratégiája az, hogy több vagyoncsoportban értékesít. Ehhez azonban az ingatlanokat műszakilag is (áramellátás, fűtés, megközelíthetőség), de jogilag is (több önálló ingatlanrészre) szét kell választani. Bizonyára nem vitatkozik azon senki, hogy a műszakilag indokolt - adott esetben komoly költséget jelentő kiadások - az 57. § (2) bekezdésének c), d) pontja szerint a vagyon értékesítéséhez szükséges, a vagyonból fedezhető kiadások.
Éppen így a vagyonértékesítés előfeltétele az ingatlanok eladhatóságának jogi értelemben történő biztosítása. Ehhez műszaki tervek, földmérési munkálatok, a telekmegosztás lebonyolítása szükséges. Ezek olyan különleges szakértelmet igényelnek, amelyekre szükséges szakembereket igénybe venni, mondhatnánk azt is, hogy teljesítési segédet, de előbb az ő költségeinek elszámolhatóságát tisztázni kell.
A teljesítési segéd fizetségét a felszámolói díjból kellene fedezni, ha szó szerint értelmeznénk a Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének g) pontját, amely úgy szól, hogy költségnek - minősül a felszámoló díja, amely tartalmazza a felszámoló által igénybe vett teljesítési segéd közreműködésével összefüggésben felmerült kiadásokat. Ha ez így lenne, akár jogosulatlanul venne igénybe a felszámoló teljesítési segédet, akár pedig jogosan [a Cstv. 27/A §-ának (9) bekezdése alapján: a bíróság előzetes engedélyével, illetve különleges szakértelem szükségessége miatt], mindig a felszámolónak kellene ezt a díjából finanszíroznia.
Ez nyilvánvaló képtelenség, s a helyes értelme az a jogszabálynak, hogy itt csak a jogosulatlanul igénybe vett teljesítési segédről van szó. Természetesnek tartom, hogy itt a vagyonértékesítéshez szükséges kiadásokról, tehát a d) pont szerinti költségnemről van szó, avagy indokoltan igénybe vett közreműködő, költségéről.
b) Az előbbiekben ismertetettekhez hasonló az is, hogy a felszámolónak a vagyonelemek bizonyos körét fel kell értékeltetnie. Példánkban nemcsak az üzemépületről, hanem egy üdülőről is szó van. (Valóságosan is előfordult az, hogy a cégnek balatoni nyaralója, ingatlana vagy Duna-parti csónakháza volt). Nem várható el a felszámolótól sem az értékesítendő üzemi ingatlan, sem a balatoni üdülő reális értékének meghatározása, mint ahogyan az sem, hogy a díjából fizetendő teljesítési segédhez forduljon. Az értékelés díja szintén a vagyonértékesítéshez kapcsolódó szükségszerű költségek [d) pont], illetve a különös szakértelmet igénylő teljesítési segéd igénybevételével felmerülő kiadások körébe tartozik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
