Napjainkban népszerűvé vált az önkormányzati (képviselőtestületi) irányítású vállalatcsoportok alapítása, egyes közszolgáltatások nyújtásának úgynevezett holdingokba történő szervezése. Ez az írás nem tekinti feladatának, hogy megválaszolja azt az egyébként indokolt kérdést, hogy vajon célszerű-e a képviselőtestületek és a tevékenység gyakorlására följogosított társaságok közé egy másik, formálisan önálló vállalat illesztése. Számos, érdekes problémával találkozunk akkor is, ha kizárólag a jogi természetű felvetésekre koncentrálunk.
Elemzésünket kezdjük a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) irányadó rendelkezésének ismertetésével. A Gt. 52. § (1) bekezdése első mondata szerint "Ha a korlátolt felelősségű társaságban vagy a zártkörűen működő részvénytársaságban annak tagja (részvényese) az alapítást követően a (2) bekezdés szerinti minősített többséget biztosító befolyást szerez, a befolyásszerző (a továbbiakban: minősített befolyásszerző) köteles azt a befolyás létrejöttét követő tizenöt napon belül a cégbíróságnak elektronikus úton bejelenteni". Ugyanezen paragrafus második bekezdése egyértelművé teszi, hogy "E cím alkalmazásában minősített befolyásnak számít, ha a minősített befolyásszerző az ellenőrzött társaságban - közvetlenül vagy közvetve - a szavazatok legalább hetvenöt százalékával rendelkezik. A közvetett befolyást a Ptk. 685/B. § (3) bekezdése szerint kell megállapítani".
A befolyásszerzés megtörténtéhez kapcsolódó egyik fontos jogkövetkezményt a Gt. 53. § (1) bekezdése állapítja meg: "A minősített többségű befolyás közzétételétől számított hatvannapos jogvesztő határidőn belül az ellenőrzött társaság bármely tagja (részvényese) kérheti, hogy a minősített befolyásszerző az üzletrészét (részvényét) vegye meg tőle. A minősített befolyásszerző vételi kötelezettségének az üzletrésznek (részvénynek) a kérelem benyújtásának időpontjában fennálló piaci értékén, de legalább a gazdasági társaság saját tőkéjéből az üzletrészre (részvényre) jutó résznek megfelelő értéken kell, hogy eleget tegyen. Az 53. § (2) bekezdés alapján "Az (1) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni, ha azt a tagok (részvényesek) a társasági szerződésben kizárták. A társasági szerződés e rendelkezésének elfogadásához a tagok (részvényesek) egyhangú határozata szükséges".
A Gt. idézett szabályaiból kitűnően a minősített befolyásszerzésre irányadó rendelkezések hatálya azokra a tranzakciókra terjed ki, ahol az ún. céltársaság korlátolt felelősségű társaság vagy zártkörűen működő részvénytársaság. A befolyás megszerzője viszont bármely jogalany lehet. A Gt. helyett a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény szabályai kerülnek alkalmazásra akkor, ha a felvásárlás célpontja nyilvánosan működő részvénytársaság. A "befolyásszerzés" fogalmán - az elnevezésből is kitűnően - a szavazati jogoknak már működő társaságokban való megszerzését kell érteni, a létesítő okiratban az alapítás során a minősített irányítást lehetővé tevő szavazati jogok kikötése nem teszi kötelezővé a Gt. 52-54. §-ainak az alkalmazását. Mint arra Kisfaludi András felhívja a figyelmet: "Ha eleve úgy alakul a társaság, hogy valamely tag a szavazatok legalább 75%-ával rendelkezik, akkor nincs szükség semmiféle garanciális szabály érvényesítésére, hiszen erről a körülményről a többi tag és a hitelezők is kezdettől fogva tudhatnak, s az ebből eredő esetleges kockázatokat mérlegelve dönthetnek arról, hogy tagsági vagy hitelezői viszonyt létesítenek-e a társasággal". (Lásd Kisfaludi András: Társasági jog, Complex, Budapest, 2007. 687. oldal). A "befolyásszerzés" meghatározása nem a társasági részesedések (üzletrészek, részvények) megszerzését, hanem a tényleges befolyást megalapozó szavazati jogokkal való rendelkezést tekinti relevánsnak. Következésképpen pl. szavazati jogot nem adó osztalék elsőbbségi részvény megvásárlásával a Gt. 52. § (2) bekezdés szerinti küszöbérték átlépésére sem kerülhet sor.
Egy árnyalattal nehezebb megítélni, hogy befolyásszerzés történik-e akkor, ha az ellenőrzött társaságban a szavazati jogok legalább hetvenöt százalékának megszerzésére nem az üzletrészek vagy részvények megvásárlása révén kerül sor, hanem azok apportálás nyomán kerülnek az immár (ezáltal) irányítói pozícióba kerülő társaság tulajdonába. Ebben az esetben a befolyásszerzést megelőzően az apportálásról határozó volt tag (részvényes) mérlegelhette döntésének jogi, üzleti természetű következményeit, de ugyanerre a nem pénzbeli hozzájárulás címzettjének (az új minősített befolyásszerzőnek) nem volt lehetősége. Elmondható tehát, hogy a változás nem az új befolyásszerző aktív, akaratlagos magatartásához kötődik. Ez a körülmény kétségkívül ellene szól a Gt. szabályai kötelező alkalmazása előírásának. Véleményem szerint azonban ennél nagyobb súllyal kell értékelni azt a körülményt, hogy ez a szerzésmód kihat-e a kisebbségi helyzetben lévő tagok (részvényesek) helyzetére, van-e az ő szempontjukból jogi jelentősége annak, hogy a befolyásszerzésre az új tulajdonos (befolyásoló részesedéssel rendelkező) akaratából kerül-e sor? Az ellenőrzött társaságban a szavazati jogok legalább hetvenöt százalékának megszerzése a kisebbségi helyzetben lévő tagok (részvényesek) számára fokozott kockázatot jelent, számolniuk kell azzal, hogy a befolyásszerző képes a társaság életében legfontosabb stratégiai döntéseket egyedül meghozni. Így határozhat az alapszabály módosításáról, a vállalkozás átalakításáról, más cégbe történő beolvadásának kezdeményezéséről is. A társaság üzletpolitikáját szintén a minősített befolyással rendelkező, illetve az általa megválasztott menedzsment alakítja ki. Ezekre a komoly következményekkel járó döntésekre éppúgy jogosult a befolyásszerző akkor, ha a meghatározó súlyt biztosító szavazati jogot megtestesítő üzletrészt (részvényt) adásvétel útján szerzi meg, és akkor is, ha az apportálás folytán kerül a tulajdonába. Megállapítható tehát, hogy az ellenőrzött társaság kiszolgáltatott helyzetben lévő tagja (részvényese) szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a befolyás miként, milyen jellemzőkkel rendelkező jogi ügylet révén jött létre. Az eladási jog, illetve vételi kötelezettség a minősített befolyás tényéből fakadó kockázat elhárítását kell, hogy szolgálja.
A befolyásszerző vételi kötelezettsége szempontjából további kérdést vet fel, ha a szavazati jogok megszerzése csak a befolyással rendelkező személyében hoz változást, de a minősített befolyás már korábban is fönnállt, csak éppen más személy, vállalkozás rendelkezett az ellenőrzött társaságban a szavazati jogok legalább hetvenöt százalékával.
Úgy vélem a Gt. ismertetett szabályainak alkalmazása alól nem mentesít önmagában az a körülmény, ha a befolyásszerzést megelőzően egy másik tag (részvényes) már rendelkezett a szavazati jogok legalább hetvenöt százalékával, vagyis amikor a jogügylet "csupán" az irányító jogokkal rendelkező személyt illetően hoz változást. A kisebbségi pozícióban lévő tagok (részvényesek), valamint hitelezőik szempontjából ugyanis távolról sem lényegtelen körülmény, hogy a vállalkozás életében stratégiai jelentőségűnek számító döntések meghozatalára ki (lesz) a jogosult. Ha a tagok (részvényesek) annak ismeretében döntöttek társasági jogviszonyuk létesítéséről, hogy a vállalkozásban "A" jogalany rendelkezik meghatározó súlyú részesedéssel, a "B" jogalany által megszerzett minősített többséget biztosító befolyás érdemben új helyzetet eredményez, így pl. esetleg a korábbitól gyökeresen eltérő üzletpolitika követését vonja maga után. Az irányító pozícióban bekövetkező alanyváltozás a Gt. szabályainak alkalmazásában releváns jogi ténynek számít: az irányító személye kihat a tagok (részvényesek) kockázatának alakulására..
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
