A 2009-es, majd a 2010-es esztendő Európa középső és keleti részén a huszadik évforduló jegyében zajlik.[1] Ebben kiemelt szerep jut az akkor bekövetkezett jogi és alkotmányos változások értékelésének is. A közjogi-alkotmányjogi szemléletű értékelés Magyarországon azért is hangsúlyos, mert a magyar rendszerváltás sajátossága a "jogállami forradalom" volt.
Húsz év kellő távlatot ad ahhoz, hogy eltöprengjünk a jogállami forradalom értékein és hiányosságain. Hogyan alakult a közjogi berendezkedés? Megfelelő keretet adott-e a társadalom előtt álló kihívások kezelésére? Hol mutatkoztak repedések, törések a szerkezeten? Hol lehet, és hol kell javítani az intézmények működésén?
A huszadik évforduló nemcsak alkalmat, hanem kötelezettséget is jelent egy intézmény számára a saját helyének átgondolására. Különösen fontos az Alkotmánybíróság esetében az a mód, ahogy a magyar közjogi rendszerbe beépült: a véletlenek találkozása eredményeként. Ugyan az intézmény létrehozásának gondolata hamar megfogant, 1989 elején Alkotmányba foglalása is megtörtént, mégis csak a kerekasztal-tárgyalások legvégén született megállapodás a testület felállításáról. Véletlen, bár sorsszerű volt az első tagok találkozása is.
Az alkotmánybíráskodás bevezetése a második világháború után többnyire válasz volt a korábbi totalitariánus rendszerre, és nem felejthetjük el az évfordulón, hogy az a magyar szabályozás, amit az Ellenzéki Kerekasztal kényszerített ki, pontosan azt célozta, hogy ne lehessen diktátor többé se egy személy, se egy párt, se a társadalom látszólagos többsége!
Az alkotmánybíráskodás világméretű elterjedésével az alkotmánybíróságok között testvérek olyan szövetsége jött létre, amelyre mindegyikünk építkezhet és számíthat.
Az alkotmánybíróságnak nemcsak védenie kell a jogállamiságot és a jogbiztonságot, hanem szolgálnia is: ennek érdekében következetes és kiszámítható döntéseket kell hoznia.
Ami az alkotmánybíróságok működésének nemzetek fölötti dimenzióját illeti: ha országaink az európai integráción dolgoznak, mi alkotmánybírók se fordulhatunk ezzel szembe; ugyanakkor nem tekinthetünk el attól, hogy a mi küldetésünk elsősorban a nemzeti alkotmány védelme.
Végül ne feledkezzünk el arról, hogy a mi feladatunk nem a társadalom irányítása - ezt hagyjuk meg a politikának; a mi hivatásunk az emberi jogok érvényesítése, a szabadság kiszélesítése, más szemszögből az emberi szenvedés csökkentése.
A húsz év alatt sokat változott a nemzetközi környezet, így egyebek között Magyarország az Európai Unió tagja lett. Alakult, változott a társadalom, és változott a közjogi rendszer is. Módosult az Alkotmánybíróság és átalakult az alkotmánybíráskodás szerepe, színvonala is.
Ezeknek a változásoknak az értékelése elsősorban a szakmai, illetve tudományos közvélemény feladata. A politika ugyan folyamatosan figyelemmel kíséri, alkalmanként minősíti az Alkotmánybíróság munkáját és egyes döntéseit, azonban ezek az értékelések elsősorban a politika logikáját és érdekkötött szemléletét tükrözik. A politikai és jogi szempontok keveredése - mellyel kritikusai gyakran szembesítik az Alkotmánybíróságot - a szakmai-tudományos igénnyel fellépő elemzésekben is gyakran visszaköszön.
Ugyanakkor lassan, de örvendetesen nő azoknak a tudományos folyóiratoknak a száma, amelyek fontosnak tartják, és szakmai, jogi megközelítésben elemzik az Alkotmánybíróság döntéseit.[2]
Az Alkotmánybíróság értékelésének nem szükségszerű, de lehetséges eszköze az önreflexió. A magyar Alkotmánybíróság történetében folyamatosan megjelent, de nem vált rendszeressé az önértékelés. Sólyom László - egyes külföldi alkotmánybíróságok gyakorlatához hasonlóan - kísérletet tett a rendszeres évértékelés bevezetésére, ez a törekvés azonban félbemaradt.[3] Hosszú szünet után az éves visszatekintés és összefoglalás gyakorlatát az először 2007-ben kiadott évkönyv folytatta.[4]
A visszajelzésekből is érzékelhető, hogy az alkotmánybírói érvelés és gondolkodás, a határozatokhoz vezető út rejtve marad még a kérdésben elmélyülő értők számára is. Az Alkotmánybírósági Szemle egyik küldetése épp ennek a bemutatása. E periodika megjelenése része a testület kommunikációs megújulásának.
Az első szám - legalábbis a Tanulmányok részben - az Alkotmánybíróságnak más hatalmi ágakhoz való viszonyával, vitaindítóként pedig az Európai Bírósághoz fűződő kapcsolatának lehetséges értelmezésével foglalkozik. Ezért a Szerkesztőbizottság elnökeként - bevezető gyanánt, és a módszeres kidolgozás igénye nélkül - az intézményes kapcsolatrendszer másik vetületével, az alkotmánybírósági hatáskörök egyes kérdéseivel, alakulásával összefüggésben bocsátanék megfontolásra egy rövidebb elméleti, és néhány gyakorlati jelentőséggel bíró töprengést.
Az Alkotmánybíróságot sokrétű kapcsolat fűzi a törvényhozó hatalomhoz, azaz az Országgyűléshez.
Az Alkotmánybíróság a törvényhozó hatalom bírája - ez az első sokkoló eszme, amit a politikának meg kellett emésztenie az alkotmánybíráskodás elfogadásához.[5]
A politika fogalmát használhatjuk, mert a két hatalmi ág, a törvényhozó és a végrehajtó, amelyek elválasztását a hatalommegosztás klasszikus elmélete, így Locke a szabadság garanciájának tartott, korunk parlamentáris rendszereiben összefonódott. Ez a hatalmi blokk lényegében a parlamenti többséget jelenti, mely uralja a törvényhozást, kormányt állít, és gyakorolja a végrehajtó hatalmat. De a helyzet nem ennyire egyszerű. Ugyanis a "hatalmi blokk" a magyar alkotmányos rendszerben a nagyszámú kétharmados minősített többségben konszenzusra kényszerül az ellenzékkel, finoman szólva, az ellenzék foglya.
A minősített többség kényszere pedig abba az alkotmányelméleti nehézségbe torkollik, amit Carl Schmitt oly érzékenyen és módszeresen fejtett ki a Legalitás és legitimitás[6] lapjain.
A minősített többség az alkotmánybíráskodás egyik kontrollja, fékje. Éles különbséget kell tenni az alkotmányozó és az "egyszerű" minősített többség között, mégpedig nem formailag (összes vagy a jelen lévő képviselők kétharmada), hanem tartalmilag. A kétharmados törvény ugyanis, függetlenül attól, hogy akár egyhangúlag, vagy alkotmánymódosításhoz is elegendő többséggel fogadta-e el a parlament, más törvényekhez hasonlóan, alkotmánybírósági kontroll tárgya lehet. Tartalmi oldalról tekintve viszont az alkotmánymódosító törvény alkotmányosságának vizsgálatára az eddigi gyakorlat szerint a magyar Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre.[7] A nemzetközi gyakorlat is nagyjából ezen az alapon viszonyul a kérdéshez.
Nem lehet ugyanakkor véletlen, hogy az utóbbi időben gyakran találkozni nemzetközi pódiumokon az alkotmányellenes alkotmánymódosítás problémájával. Az Európa Tanács Joggal a Demokráciáért Bizottsága (ismertebb nevén a Velencei Bizottság) most készült el a témában egy átfogó tanulmánnyal. Az egyelőre nem publikált jelentés[8] összegzése szerint különbséget kell tenni az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom között. Több ország gyakorlata szerint az alkotmányozó hatalmat nem korlátozhatja az alkotmány által felállított más állami szerv. Továbbá, a legtöbb országban az alkotmánymódosítás különleges (eljárási, időbeli és egyéb) feltételekhez kötött, ami kellő biztosítékot jelent az esetleges visszaélésekkel szemben. Ebből a Bizottság többek között azt a következtetést vonta le, hogy az alkotmánymódosítások tartalmi bírói felülvizsgálata problematikus, és csak ott elfogadható, ahol ennek használatára világos, kiforrott doktrína alakult ki. Természetesen ezek a fenntartások nem vonatkoznak az alkotmánymódosítások elfogadásának pusztán eljárási ellenőrzésére. A plenáris vitában ugyanakkor világossá vált, hogy egyes országokban egyenesen két külön iskoláról beszélnek. Még meglepőbb, hogy az utólagos normakontroll gondolatával csak legújabban barátkozó Franciaországban az alkotmánybírósági funkciót ellátó Conseil Constitutionnel folyóirata[9] épp most szentel tematikus összeállítást a kérdésnek, melyet élő problémaként kezel. Jóllehet a Conseil több korábbi döntésében is kimondta, hogy nincs hatásköre az alkotmánymódosító törvények vizsgálatára.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
