A tanulmány célja nem egyéb, mint hogy alapozó jelleggel enumeratíve megállapítani, hogy a különféle jogágak, jogterületek milyen közérdekkel (lat. utilitas publica; ang. public interest/public policy; fr. interêt public/utilité publique; ném. öffentliches Interesse/allgemeines Interesse; ol. interesse pubblico) kapcsolatos, vagy közérdek-jellegű fogalmakat használnak. A cél inkább a sokszínűség felvillantása, semmint a jogágközi összehasonlító elemzés. A jogintézmények előszámlálása tehát valamiféle megalapozási kísérletet szolgál, amely döntően a közigazgatási jogon kívüli területekre nyújt kitekintést. Ez nem jelenti azonban a közigazgatási jog elhanyagolását. Ahol egy jogintézmény több jogág érdekkörébe tartozik, és az egyik a közigazgatási jog, akkor az elemzést mindig a másik jogág keretében végezzük el, hogy az eltérések kidomborodjanak. A bemutatás tárgya a magyar jogrendszer, külföldi példára csak szükség esetén térünk ki.
Az alkotmányjog és maga az alkotmánytörvény (vagy a német nyelvterületen: alaptörvény) a jog egésze számára alapvető iránymutatás, amelyet tevékenységük során az alkotmánybíróságok értelmeznek.
Ha a közérdek körében próbálunk a magyar alkotmány háza táján kereskedni, azt kell látnunk, hogy a közérdek adatvédelmi fogalomként bukkan fel csupán. Ez - a facultas agendi, az alanyi jog oldaláról - a közérdekű adatokhoz való jog, vagy más néven információszabadság.[1]
- 77/78 -
Ezen alanyi jog megismerési értelemben vett jogforrása az Alkotmányról szóló 1949. évi XX. törvény 61. § (1) bekezdése, mely szerint: "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze."[2] A közérdekű adatokhoz való jog a közönséges törvények szintjén a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény, vagy bevett elnevezéssel adatvédelmi törvény (Atv.) szabályozza. E törvény szerint a közérdekű adat az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső adat.[3] A közérdekű adathoz való hozzáférés lehetősége a törvény által deklarált alanyi jog, mivel a közfeladatot ellátó szerveknek lehetővé kell tenniük, hogy a kezelésükben lévő közérdekű adatot bárki megismerhesse.[4] A közfeladatot ellátó szerv határozatlan jogfogalomnak tűnik. E körben az adatvédelmi biztos kimondta például, hogy a szakszervezet nem közfeladatot ellátó szerv.[5] Az Atv. nem ismer korlátozó rendelkezést arra nézve, hogy a közérdekű adatok megismerése célhoz kötött volna. Ebből az következik, hogy ezen adatkörben a megismerést mind közérdekből, mind csoportérdekből, mind jogos magánérdekből kezdeményezheti a kérelmező, még akkor is, ha ez az alternativitás zavarba ejtően sokszínűnek tetszik is. Ennek oka az adat közérdekű volta.[6] Közérdekű adat még a köztestület által ellátott közfeladatra vonatkozó adat is.[7] Petrik a közérdekű adatra vonatkozó alkotmánytörvényi törvényhelyet konkrétan ugyan nem magyarázza, de utalva a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. cikkére jelzi, hogy mindenkinek joga van mindenfajta adatok megismeréséhez.[8] Egy alkotmányjogi tárgyú OTDK dolgozat lapjairól ismerhető meg az a jogeset, ahol a felperes nem nyilvános közszerepléséről szóló fényképet közzétevő lapot a bíróság 300 000 forint nem vagyoni kártérítés mellett ugyanekkora
- 78/79 -
összegű közérdekű célra fordítandó bírság erejéig elmarasztalt (Legfelsőbb Bíróság P. IV. 21327/1993. sz. ítélet).[9]
Az ilyesfajta eljárás más sajtóperekben is gyakorlat volt. A közérdekű célra fordított bírság intézménye feltalálható a jelenleg is hatályos 1978. évi 8. számú törvényerejű rendelet 21. §-ában, mely a Magyar Köztársaság polgári törvénykönyvének külgazdasági kapcsolatokra történő alkalmazásáról szól (másként külgazdasági Ptk-nak mondjuk).
A magyar Alkotmánybíróság közérdekkel kapcsolatos álláspontját befolyásolta a strasbourgi esetjog. Az az álláspont alakult ki, hogy a gazdasági és szociális kérdésekre vonatkozó közérdek sokféleképpen felfogható.[10] Az országgyűlési többség által szentesített közérdek vizsgálatát arra tekintettel kell végezni, hogy a közérdekre való hivatkozás nem önkényes-e? A közérdek tartalmi meghatározása a törvényhozónál maradt.[11]
A büntetőjog általános része körében a jogos védelem és a végszükség tárgyában fogalmaz meg közérdekkel kapcsolatos tanokat. A Büntető Törvénykönyvről[12] szóló 1978. évi IV. törvény 29. § (1) bekezdése tartalmaz számunkra releváns tényálláselemeket a jogos védelemről: Nem büntethető, akinek cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai, vagy
- 79/80 -
a közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
Az olvasható ki tehát a törvényi tényállásból, hogy a jogtalan támadás irányulhat a közérdek ellen (is).[13] Belovics Ervin szerint "a közérdek, mint a jogos védelem lehetséges tárgya lényegében a jogilag elismert közösségi érdeket jelenti. Közérdekre hivatkozva tehát jogos védelem címén fellépni csak akkor lehet, ha az egész közösség érdeke az egyébként Büntető Törvénykönyvbe ütköző tevékenység kifejtésének vagy folytatásának a megakadályozása. Közérdeken azonban nemcsak a társadalom egészének érdekeit kell érteni, hanem a társadalom egyes kisebb közösségeinek érdekeit is."[14] Ez olyan definíció, amit nyugodtan tekinthetünk a közérdek büntetőjogi meghatározásaként is. A jogilag elismert közösségi érdek persze felveti azt az elméleti kérdést, hogy mi a helyzet a jogilag el nem ismert, de méltányolható - egyebekben közérdek-jellegű - érdekkel? Erre persze egy tételes jogi kommentár-tankönyvben nem kereshetünk választ.
A végszükség körében tárgyunk szempontjából a Btk. 30. § (1) bekezdése tart számot érdeklődésre: Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személyét vagy javait közvetlen, és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve, hogy a veszély előidézése nem róható a terhére, és a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amekkorának az elhárítására törekedett.
Annyi leszűrhető, hogy a végszükségi helyzetben cselekvő magatartása irányulhat a közérdek védelmére. Ennél részletesebb magyarázat a vizsgált jogirodalomban általában nem található.[15]
Említendő még a munkabüntetések köréből a közérdekű munka, amely egyetlen hatályban lévő munkabüntetésünk. A jogintézmény lényege, hogy az elítélt heti pihenőnapján vagy szabadnapján díjazás nélkül végez.[16] A munka szó közérdekű jelzővel való ellátása nem igényel különösebb magyarázatot, arról van szó, hogy közérdeket szolgáló tevékenységet, a közösség érdekében végzett munkát kell érteni.[17]
- 80/81 -
A büntetőjog különös része körében, a személy elleni bűncselekményekről szóló XII. fejezet III. címe, a szabadság és emberi méltóság elleni bűncselekmények között, a rágalmazás és a becsületsértés törvényi tényállásában találhatók közérdekre vonatkoztatható elemek.
A rágalmazás alapesete az alábbi: Aki valakiről más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával, vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Belovics Ervin megjegyzi, hogy a valós, de becsületet csorbító tények közzétételének esetében lehetőség van közérdekből, vagy jogos magánérdekből a valóság bizonyítására, ilyenek hiányában azonban a valós, becsületet csorbító tényközlések is megalapozzák a büntetőjogi felelősséget.[18] A valóság bizonyításának akkor van helye, ha a tény állítását, híresztelését, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használatát a közérdek, vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta.
A magyarázat szövege szerint a valóságbizonyításnak feltétele, hogy a tényállítást közérdek vagy bárkinek a jogos magánérdeke indokolja.[19]
Itt Belovics Ervin a közérdek fogalmát új elemekkel gazdagítja. Nézete szerint közérdek minden, ami az államot, a társadalmat, azok intézményeit, az egyes jogi személyiséggel rendelkező avagy nem rendelkező személyösszességet érinti. Az érdek a jogszerűség követelménye szerint jogos érdek kell hogy legyen. (Nézetünk szerint is jelentős kérdés, hogy közérdeknek semmiképp sem tekinthető a jogellenes érdek, még akkor sem, ha azt valamely adott jogrendszer kész legitimálni). Említendő, hogy a valóság bizonyítását az eljáró bíróság rendelheti el.[20] Érdekességre lelünk a Büntető Törvénykönyvről szóló 1961. évi V. törvény, tehát a korábbi Btk. 269. §-ához (valóságbizonyítás) fűzött kommentárban Horváth Tibor közérdek-definíciót ad: "Közérdek minden, ami a szocialista államot és társadalmat, azok intézményeit, az egyes kollektívákat érinti. Közömbös, hogy az adott érdek politikai, gazdasági, kulturális vagy más jellegű."[21]
A becsületsértés tényállása a Btk. 180. § (1) bekezdése szerint:
Aki a 179. § esetén kívül mással szemben
- 81/82 -
a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben,
b) nagy nyilvánosság előtt
c) a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
A tényállás kisegítő jellegű.[22] Itt mi hangsúlyozzuk, hogy a bűncselekmény tárgyi oldala, azon belül is a tárgyi oldal esetleges ismérvei közül a az elkövetés helye bír jelentőséggel közérdek szempontjából. Az elkövetés helye magán a tényálláson belül is kiemelt jelentőséggel bír. Itt a becsület csorbítására alkalmas kifejezés használatának, vagy a más egyéb tényállásszerű elkövetésnek a passzív alany közérdekű tevékenységének ellátásával összefüggésben kell állnia, akár úgy, hogy a közérdekű tevékenység gyakorlása során, akár emiatt kell az elkövetőnek a magatartást tanúsítania.[23] A közérdekű tevékenység fogalmát a magyarázat nem vizsgálja. A Btk. 257. §-ában pönalizálja a közérdekű bejelentő üldözését, ekképp:
Aki a közérdekű bejelentés miatt a bejelentővel szemben hátrányos intézkedést tesz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. A korábbiakban idézett tankönyvkommentár nem tartalmaz e szakaszhoz magyarázatot, annak jeleként, hogy a joggyakorlatban jelentéktelen a tényállás előfordulása.[24] Ezzel ellentétes gyakorlatot követ egy korábbi magyarázat, amely elemzi a tényállást, anélkül, hogy a közérdekűséget tüzetesebben elemezné.[25]
Ehhez a körhöz kapcsolódik egy különállóan nem nevesített bűncselekmény, a közérdekű bejelentéssel elkövetett hamis vád. A BH. 1960. 2. számon közzétett XXI. számú Büntető Elvi Döntés egy korabeli büntetőjogi döntvénytárban[26] a 729. szám alatt olvasható. A kérdést az akkor hatályos Btk. szövege szerinti 172. § (hamis vád) bűncselekményéhez kapcsolódik. A XXI. számú BED I. pontja kimondja, hogy a hamis vád megállapítását nem zárja ki az a körülmény, hogy a hamis vádolás a népi ellenőrzési bizottságnál közérdekű bejelentés címén történt. A II. pont
- 82/83 -
szerint a hivatali visszaélés (Btk. 1964-ben hatályos 144. §) alkalmazásában kötelességszegésnek minősülhet, ha a hivatalos személy a közérdekű bejelentést tevővel szemben emiatt bosszúból hátrányos intézkedést tesz. Az indokolás az általános bevezetés során egy ma már hatályon kívül helyezett törvényre és jogintézményre utal, a népi ellenőrzés rendszeréről szóló 1957. évi VII. törvényre. Mivel az említett magatartások körében ingadozó volt az igazságügyi szervek általi büntető anyagi jogszabályok alkalmazása, így szükségesnek találták a bírói gyakorlat elvi döntéssel való irányítását. Innen az indokolás I. pontja közigazgatási (akkori szóval: államigazgatási) jogi jogszabályra, a dolgozat írásakor még hatályban lévő; az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényre (Áe.)[27] hivatkozik. A BED keletkezése idején az Ae. hatályos törvényszövegének 67. §-a utalt arra, hogy közérdekű bejelentéseivel[28] feltárni tartozik minden állampolgár az állami és gazdasági élet bármely területén érzékelhető hibákat. (Ma már nem létezik közérdekű bejelentési kötelezettség, a feljelentési kötelezettség exemplifikatíve az állam elleni bűncselekmények és az államtitoksértés körében áll fenn). Az Áe. 1964-ben hatályos 68. §-a szerint ha a valótlan tartalmú közérdekű bejelentés valóság esetén büntető vagy fegyelmi eljárásra okot adott volna, vagy a közérdekű bejelentésben bejelentett személyt vagy szervet közmegvetésnek tette volna ki, a bejelentő személyét a törvényben meghatározott feltételek fennforgása esetén a büntetőeljárás megindítása céljából fel kell fedni.[29]
A következő különös részi cselekmény a Btk. 260. §, a közérdekű üzem működésének megzavarása. Az alapesetet és az értelmező rendelkezést ismertetjük [Btk. 260. § (1) és (4) bekezdése]. Aki közérdekű üzem működését berendezésének, vezetékének megrongálásával, vagy más módon jelentős mértékben megzavarja, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
- 83/84 -
E § alkalmazásában közérdekű üzem a közmű, a közforgalmú tömegközlekedési üzem, a távközlési üzem, valamint a hadianyagot, energiát, vagy üzemi felhasználásra szánt alapanyagot termelő üzem.
Gyakorlatilag maga a törvény adja meg itt a közérdekű üzem fogalmát, ezért további elemzést nem tesz a tankönyv-kommentár a közérdekűség körében.[30]
Én itt történeti adatokkal kívánok szolgálni arról, hogy a honvédelemről szóló 1939. évi II. törvény (hatályon kívül) a munka folytonosságának megnehezítése és lassítása cím alatt a 203. §-ban szabályozott egy, a közérdekű üzemmel kapcsolatos tényállást.[31]
Megjegyezni kívánjuk, hogy a büntető eljárásjog körében is találkozhatunk a közérdek szempontjából releváns értelmezési tartománnyal. A 19. század végén hatályba lépett ügyészségi törvény az ügyészséget "az állam igazságszolgáltatás körüli közérdekeinek képviselete érdekében" hozta létre.[32] Egy másik szerző jegyzi meg, hogy az ügyészi mérlegelési joggal szemben érvként egyesek azt szokták felhozni, hogy ennek elburjánzásakor az eljárás mellőzése, vagy a vádemelés mellőzése nem közérdekből, hanem illetéktelen befolyásolás eredményeként történik.[33]
- 84/85 -
Az első elemzendő kérdéskör a kötelezettségvállalás közérdekű célra. Ugyan a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) a kérdést a kötelmi jog különös részben helyezi el az L. fejezetben, de kötelemkeletkeztető tényállásként általában a kötelmi jog általános része körében oktatják ezt a sajátos hézagpótló jogintézményt.[34]
A Ptk. 593. § (1) szabályozza a kötelezettségvállalás közérdekű célra elnevezésű jogintézmény lényeges tartalmát, amelyet alább olvashatunk:
Magánszemély, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság írásban kötelezettséget vállalhat arra, hogy általa meghatározott közérdekű célra ingyenesen vagyoni szolgáltatást teljesít. A szolgáltatás ingyenességét nem érinti az olyan kikötés, amely meghalt személy emlékével kapcsolatos, és amelynek teljesítése vagyoni szolgáltatással jár.
Ez a jogintézmény az alapítvány sajátos rokonjelensége, melyet az hívott életre, hogy a Ptk. 1959-ben nem vette fel a magyar jogba meggyökeresedett alapítványt, és helyette a nem jogképes alapítvány (donatio sub modo) mintájára hozta létre a kötelezettségvállalás közérdekű célra elnevezésű jogintézményt.[35] A jogintézmény ingyenes, egyoldalú jogügylet, de vannak, akik szerződésnek tartják.[36] A Ptk. Miniszteri indoklása is utalt rá, hogy népi demokratikus viszonyok között is szükség van arra, hogy állampolgárok, vagy jogi személyek közérdekű célokra meghatározott vagyoni szolgáltatásokat teljesítsenek.[37]
Jelentős, hogy a vállalt szolgáltatásnak közérdekűnek kell lennie, amely nem zárja ki azt, hogy a megjelölt célra fordítás során a felajánló, vagy az általa megjelölt személy nevét fel kell tüntetni. Ilyen lehet a múzeumnak felajánlott gyűjtemény esetén a gyűjtő nevének feltüntetése.[38] A kötele-
- 85/86 -
zettségvállalás közérdekű célra elnevezésű jogintézményt szokás az ingyenes szerződések körébe tartozó ajándékozással és haszonkölcsönnel együtt tárgyalni.[39]
A következő jogintézmény a kisajátítás, amely egyszerre magánjogi és közigazgatási jogi jegyekkel is bír. Magát a kisajátítást a Ptk. 177. § rendezi elvi alapokon: az ingatlant kivételesen, közérdekből - törvényben megállapított esetekben, módon és célokra - lehet kisajátítani. A kisajátított ingatlanért teljes feltétlen és azonnali kártalanítás jár. A kisajátítás részletes szabályairól külön törvény rendelkezik.
Fontos, hogy csak a törvényben meghatározott közérdekű célra lehet kisajátítani. Fontos, hogy a kisajátítás tárgya csak olyan, nem állami tulajdonban álló ingatlan lehet, melynek tulajdonjogát adásvétellel nem lehet megszerezni.[40] Egy másik - közigazgatási jogi - munka szerint a kisajátítás dolog feletti rendelkezési jog megszerzése hatósági úton, közérdekű cél megvalósítása végett, kártalanítás ellenében.[41] Van olyan - magánjogias - álláspont, amely a kisajátítást kényszeradásvételnek tartja.[42] Ez igaz, de a jogviszony komplex, nemcsak magánjogi elemei vannak. A közérdekű célokat a jogszabály felsorolja. Erre nézvést a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. 4. § (1) bekezdésének a-t pontjai adnak eligazítást (ebből jelenleg 17 van hatályban), néhányat példálódzó jelleggel felsorolunk: város- és községrendezés, bányászat, vízgazdálkodás, honvédelem, posta, távközlés lehet közérdekű cél. Itt a közérdek tartalmát tehát a jogszabály kimerítő felsorolás útján szabályozza.
Meg kell emlékeznünk a közérdekű használat kérdésköréről is. Ez a magánjogban (a dologi jogban) a tulajdon közérdekű korlátozásának egyik esete. Erősen közigazgatási jogi jellegű. A közérdekű használat joga a korlátolt dologi jogok egyike, ennek alapján a közérdekű szolgáltatást (energiaellátást, árvízvédelmet) ellátó szervek idegen ingatlanok használatára jo-
- 86/87 -
gosultak. A tulajdonos köteles tűrni, hogy az erre jogosított szervek hatósági intézkedéssel (értelmezésünk szerint: szóban kihirdetett, azonnal végrehajtandó rendészeti-közigazgatási jellegű akaratnyilatkozat) vagy enélkül a tulajdon részjogosítványait (elsősorban a használatot), vagy más tulajdonkorlátozást alkalmazzanak. Közérdekű használati szolgalom alapítható megegyezéssel (közigazgatási szerződés). Megállapodás hiányában a közigazgatási szerv határozata is alapíthat ilyesfajta szolgalmat. Tulajdonosváltozás esetén a közérdekű használat kötőerővel bír az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés nélkül is. A közérdekű használati jog alapításáért kártalanítás illeti meg a tulajdonost.[43] Egyébként maga a dologi jog (vagyonjog) a köztulajdont éppen közérdekűsége okán különbözteti meg az egyéni és társas magántulajdontól. Míg a magántulajdon mindenki mást kizár a tulajdonból a tulajdonoson kívül (abszolút szerkezetű és kirekesztő jellegű jogviszony), addig a köztulajdon a közérdeket szolgálja, és a köztulajdon által megtestesített közérdeknek a közérdek minden tagja részese.[44] Ugyanezen szerző egy más munkájában a joggal való visszaélés tilalma, mint magánjogi alapelv magyarázata körében a törvénykönyv szövegével összhangban [Ptk. 5. § (3) bekezdés második fordulata tekintetében] utal arra, hogy külön nevesített eset az a magatartás, amely egy jogszabály által külön megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll és ez a magatartás nyomós közérdeket, vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért.[45] (A nyomós közérdek kifejezéssel kapcsolatban kívánjuk megjegyezni, hogy az 1945 előtti magyar közigazgatási bírói gyakorlat joggyakorlati szinten alkalmazta a nyilvánvaló közérdek[46] és a közigazgatási jogtudomány a jogmagyarázat szintjén elemezte a fontos
- 87/88 -
közérdek[47] kifejezést, amelyek - tudomásunk szerint - a jelenkori hazai ius vigens körében nem használatosak). Lenkovics Barnabás a nyomós közérdek kifejezést úgy értelmezi, mint a Ptk. 5. § (2) bekezdésben említett nemzetgazdasági érdek és a személyek jogai és törvényes érdekei kategóriákkal lényegileg megegyező, de súlyozottabb formájú kifejezésváltozatot.[48] Ez természetesen csak lokalizáltan a joggal való visszaélés tilalma elnevezésű magánjogi alapelv körében alkalmazható, nem egy pedig egy egységes közérdekfogalom elemeként.
A szellemi alkotások joga (Ptk. 86-87. §), valamint a képmáshoz való jog [Ptk. 80. § (1)-(3) bekezdések] határterületéről való az a döntően a szocialista jogban hangsúlyozott álláspont, mely szerint a mű felhasználására adott szerzői hozzájárulás közérdekből korlátozható, mivel a szocialista társadalomban általános cél az egyéni és társadalmi érdek összehangolása, adott esetben a magasabb társadalmi érdek érvényesítése.[49] (Ugyanakkor megjegyzendő, hogy ugyane munka írja, hogy honvédelmi jellegű vagy más közérdekből fényképezési tilalom rendelhető el.[50] A fényképezési tilalom ma sem zárható ki, tekintettel katonai és nemzetbiztonsági érdekekre, állam-vagy szolgálati titkokra. Érdekes a honvédelmi közérdek mint sajátos közérdek felemlítése). A képmással kapcsolatos szabályozási körben megjelenik a nyomós közérdek akkor, amikor az eltűnt vagy a súlyos bűncselekmény miatt eljárás alatt álló személyről készült képmást a hatóság engedélyével felhasználják[51] (döntően a sajtó).
Az öröklési jog körében kell szólnunk egy újabb, közérdekhez kapcsolódó fogalomról, a közérdekű meghagyásról. Ennek a fogalomnak az a lényege, hogy a közérdekű meghagyás nemcsak a személy szerint megjelölt kedvezményezettnek, vagy kedvezményezetteknek az érdekeit, hanem a köz érdekét is szolgálhatja.[52] Weiss Emília a közérdekű meghagyás
- 88/89 -
körében említi a BH 1996/8. 425. számú esetet[53] mely szerint az örökhagyó végrendeletében budapesti lakását egy halála évében a Fóti Gyermekvárosból nagykorúsága folytán útnak indított 18 éves leányra hagyta, hogy az örökös egy, az örökhagyó által a végrendeletben megnevezett személy ellenőrzése mellett lebonyolított sorsolás alapján kerüljön kiválaszásra. Az esettel kapcsolatosan a megyei bíróság a személyes örökösnevezés hiányzó voltán túl feltette a kérdést, hogy ezen juttatás lehet-e közérdekű meghagyás, vagy kötelezettségvállalás közérdekű célra. A megyei bíróság ítéletében megállapította, hogy nem a közérdeket szolgálja egy kisebb közösség valamely tagjának vagyoni előnyben részesítése. A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a megyei bíróság véleményét. Nézetem szerint az első lakáshoz való jutás annyiszor hangoztatott jogának jelentőségét azok az esélytelenek értik meg igazán, akiknek semmi lehetősége a saját tulajdonú lakáshoz jutáshoz. Ezek a személyek zömmel az önálló életüket kezdő fiatalok.
A magánjog részeként számon tartott társasági jog körében is megjelenik a közérdek. Bár a társaság magánérdekeinek szolgálata a társaság tagjainak célja, de ezt áttöri a közérdek, mint az állami beavatkozás jogcíme. A közérdek csak feltétlenül szükséges esetben és a szükséges mértékben jelenik meg a társaság magánérdekének korlátozójaként. A közérdeket jogszabályban, fő szabály szerint törvényben kell szabályozni. A társasági jogban az általános közérdekvédelem egyik legjobb példája a regisztrálási kötelezettség a megyei vagy Fővárosi Bíróság mint Cégbíróság által a jogi személyiséggel rendelkező társaságok esetében.[54]
A 19. század végének polgári eljárásjogában egyre nagyobb szerepet kapott a közérdek és annak védelme.[55] Más művében Kengyel Miklós ez ügyben a per eldöntésében rejlő közérdekről beszél.[56] Ez a tendencia a német és az osztrák jogban volt jelentős, de gyakorlatilag valamennyi nagy európai jogrendszer polgári eljárásjogában megjelent. Az 1895. évi
- 89/90 -
osztrák polgári perrendtartást (a magyar Plósz Sándorhoz hasonlóan) egyedül megalkotó Franz Klein a per céljában megjelenő közérdeket mint nem természetjogias entitást jellemezte.[57]
Az 1877. évi német ZPO csak kivételként biztosította a perindítás monopóliumának elvételét a felperestől. Az 586. § szerint ilyen volt az ügyész közérdekből indított keresete a házasság érvénytelenítésére nézve.[58]
Ezzel szemben a francia jog széles körben biztosította az ügyész számára a keresetindítási jogot. Akár a magyar jogban, itt is a közérdek képviselőjének tekintették az ügyészt. Pert indíthatott az elmebetegek érdekében, a házasság érvénytelenségének megállapítása iránt, a valamint a bírák és ügyvédek fegyelmi ügyeiben.[59]
Az olasz jog a legszélesebbre tárva a kaput kimondta, hogy az ügyész minden olyan ügybe beavatkozhat, ahol a közérdek felmerül.[60]
Az angol jog a német szűk szabályozáshoz állt közelebb, mert az ügyész számára csak házassági, hagyatéki, és szabadalmi ügyekben engedte meg a közérdekből való fellépést.[61]
Az angol polgári eljárásjog egyik alapelve a party presentation, amely túlmutat a kontinentális értelemben vett tárgyalási és peranyagszolgáltatási elven. Itt a magánérdek érvényesítése kizárólag a felek feladata. A bíróság azonban még közérdekből sem avatkozik közbe, ez majd egy közérdekű szerv feladata. A vitában álló feleket (még ha egyikük a közérdek képviselője is) el kell választani a bíróságtól az elv értelmében.[62]
A történetiség körében említendő a közérdekű kifogás, melyet Magyarországon 1949-ben vezettek be. Az Igazságügyminisztérium Jogügyi Hivatala nyújthatta be bármely polgári ügyben hozott határozatra tekintettel, mely a népi demokráciával ellentétben áll. Erről a még 1949-ig létező Curia Különtanácsa, majd megszűntetése után a Legfelsőbb Bíróság Elvi Tanácsa döntött.[63] A magyar polgári eljárásjog tudománya ismerte a jogvédelmi érdek kifejezést, mely a közérdekkel adott esetben valamelyest paralell. Idősb Bacsó Jenő azt tanította, hogy a konstitutív ítéletnél a
- 90/91 -
jog és a jogvédelmi érdek (és a megállapítási érdek) egymástól elválaszthatatlan.[64]
Kengyel Miklós tankönyvének néhány, a közérdekű adatokat illető kiegészítését az alkotmányjogi részre tekintettel itt kell ismertetnünk. Kizárólagos illetékességi okként merül fel, hogy a közérdekű adat közlésének megtagadása okán indított perben a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróság, Budapesten a PKKB jár el.[65] A perbeli jogképesség körében fontos, hogy a közérdekű adatok nyilvánossága körében az érintett (felperes) által az adatkezelő (értsd: adatkezelő szerv, mint alperes) ellen indított perben fél lehet az is, akinek nincs perbeli jogképessége.[66] E körben releváns, hogy a tanú, ha a titoktartás alól felmentést nem kapott, nem hallgatható ki az üzleti titokra nézve, kivéve, ha az adott üzleti titok a közérdekű adatok nyilvánosságára és a közérdekből nyilvános adatra vonatkozóan nem minősül üzleti titoknak.[67]
Az Alkotmánybíróság az ügyész külön jogszabályon alapuló keresetindítási jogát alkotmányosnak találta, ha arra a közérdek védelmében kerül sor.[68] Az ügyész keresetet indíthat a semmis szerződéssel a közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében a szerződés semmisségének megállapítása iránt.[69] Németh János említést tesz az ügyész külön jogszabályban más személyek vagy szervek mellett biztosított keresetindítási joga körében arról, hogy külön jogszabály rendelkezése folytán az ügyész mikor jogosult a közérdek körében keresetet indítani. A semmis szerződéssel közérdekben okozott sérelem [1960. évi 11. tvr. a polgári törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról (Ptké. I.) 36/A. §] esetén a keresetindítás alapja a társadalom egészének vagy csoportjának sérelme szolgálhat. Értékelni kell a jogsértést, a vagyoni és nemvagyoni károkat.[70] Az ügyésznek a közérdekű kötelezettségvállalással kapcsolatosan is pert kell indítani, ha a kötelezettségvállaló nem jelölte ki azt a szervet, mely a nyújtott szolgáltatást a megfelelő célra fordítja, a kijelölésről az ügyész
- 91/92 -
keresete alapján a bíróság határoz.[71] A felek mellett az ügyész is jogosult fellépni a (másodfokú) építésügyi hatóság határozatának bírósági felülvizsgálatára irányuló per indítására a közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében.
Az ügyész felléphet továbbá közérdekből amellett, akinek jogát a jogok és tények bejegyzéséről szóló megyei földhivatali határozat sérti.[72]
A következőkben a közérdekű kereset, mint polgári eljárásjogi jogintézmény tartalmát vizsgáljuk. A kötelmi jogi jogviszony relatív szerkezetét mutatja a közérdekű kereset benyújtásának lehetősége. A közérdekű kereset (actio popularis) lényege az, hogy az adott személlyel közvetlen kötelmi viszonyban nem álló, közérdeket hordozó személy is érvényesíthet igényt a jogsértő alperessel szemben.[73] Itt közérdekű képviselet forog fenn, anélkül, hogy erre a képviseletre külön felkérés történne. A közérdeket hordozó szerveket és személyeket az 1977. évi IV. törvény (Ptk. Novella) hatálybalépéséről az 1978. évi 2. tvr. (Ptké. II.) 5. §-a sorolja fel.[74] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) a 270. §-hoz fűzött magyarázatában visszautal a Pp. 2. § (2) és (5) bekezdésére, az ügyészt, valamint a közérdekű kereset indítására jogosult más személyeket és szerveket félnek tekinti, tehát perbeli legitimációt biztosít.[75]
A per tárgyához fűződő közérdek indokolja, hogy - bár a polgári per természete nem engedi, hogy a bíróság nyomozást végeztessen - ámde az alperes, az anya, vagy a gyermek felkutatásának elrendeléséről hozott végzést a bíróság az illetékes rendőrkapitányságnak küldi meg,[76] így végül is úgy jár el, mint egy büntetőeljárásban szokás.
Említendő, hogy a személyállapoti perekben a közérdek indokolttá teszi a tényállás hivatalból való tisztázását.[77]
A sajtó helyreigazítás körében is szokás a közérdekű adatok megismerésének alkotmányos jogára hivatkozni. A Pp. 342. § (1) bekezdése is utal arra, hogy ha a valótlan közlemény a közérdeket sérti, a helyreigazítást az érintett személyen kívül az illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv
- 92/93 -
vezetője) is kérheti.[78] A kommentár szerint miniszteren a miniszterelnököt is érteni kell. Felruházott a közérdekű igényérvényesítéssel az Alkotmánybíróság elnöke, az Állami Számvevőszék elnöke, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. A fellépés közérdekűsége lex imperfecta, sem a sajtó, sem a bíróság nem vizsgálhatja a közjogi alany fellépésének közérdekű voltát. A közérdekből fellépő alany igényét ugyanazon szabályok szerint érvényesítheti, mint az érdekelt személy.[79]
Végezetül tekintsük a választottbíráskodás és a közérdek kapcsolatát. A választottbíráskodásnak egyik korlátja a közérdek a magánjogi viszonyokban. Választottbíráskodással ugyanis az állami bíráskodást csak ott lehet engedni, ahol a közérdeket nem érinti.[80]
A családjog, mint a magánjog része[81] a korábbi időkben alapelvként tekintett a társadalmi és egyéni érdek összhangjára. (Gyakorlatilag a közérdek elnevezése társadalmi érdek a szocialista érában, figyelemmel azonban arra, hogy közérdekű bejelentés alakban az államigazgatási jog, közérdekű feltétel alakban a munkajog megőrizte). Időközben a fenti alapelvet a Ptk. 4. § (1) bekezdéséből törölte a jogalkotó, és helyébe a jóhiszeműség és tisztesség (Treu und Glauben, ez nem azonos a guter Glaube elvvel),[82] valamint a kölcsönös együttműködés kötelezettségét helyezte.[83] Fontos, hogy e körben a joggal való visszaélés körében a kom-
- 93/94 -
mentár 1986-ban is felhívta a figyelmet a társadalmi és egyéni érdek összhangjára.[84]
Témánk keretében az örökbefogadás felbontása körében találkozhatunk a közérdekre utalással [Csjt. 56. § (2) bekezdés első és második fordulat]. Az örökbefogadás felbontását csak akkor lehet engedélyezni, ha a közérdeket nem sérti.
Itt általában az örökbefogadott kiskorú és az örökbefogadó szülő érdekét veszik elsősorban alapul, mivel a felek egyetértése kell az örökbefogadás felbontásához. A közérdek esetleges sérelme kevésbé jellemző, erre példát nem is ad a magyarázat.[85]
A közigazgatás közérdekűsége alapelv. A tevékenység közérdekű volta jellemzi a közigazgatást. Közérdeket csak közérdekű (közigazgatási) szerv képviselhet. A közérdeket képviselő közigazgatási szerv nem képviselhet csoportérdeket, részérdeket, vagy magánérdeket. A közérdek megfogalmazása és képviselete elválik egymástól. A közérdeket a kormány képviseli, mivel a kormány rendelkezik kellő áttekintéssel, legitimációval, és a közigazgatásban betöltött szerepe is erre predesztinálja. A kormány által megfogalmazott közérdeket a közigazgatási szervek kötelesek képviselni, de kötelesek a közérdek megfogalmazásában is segédkezet nyújtani a kormánynak.[86]
Felmerül a kérdés, hogy találunk-e más, magánjogon túli közérdekű célra vonatkozó szabályozást a jogrendszerben? A válasz az, hogy mindenképpen találunk ilyen szabályokat.
Az egyik ilyen a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 37. § 5. pontja szerint, a szerencsejáték törvény alkalmazásában a szerencsejáték szervezőjének tevékenységi körét meghaladó, saját, vagy alkalmazottai érdekein túli, közösségi érdeket szolgáló cél. A közösségi érdek meghatározásához a közérdekű célként meghatározott tevékenység
- 94/95 -
felügyeletét ellátó szerv egyetértése szükséges. Maga a jogintézmény magánjogi is. Az, hogy a jogalkotó bevonja a felügyeleti szervet, közigazgatási jogi elemmel színesíti a jogviszonyt. A törvényszöveg megjegyzi, hogy lóversenyfogadás esetén közérdekű célnak minősül a versenylótenyésztés.
A következő fogalom a közérdekű felhasználás. Az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló 2000. évi XIII. törvény három jogág találkozásánál fekszik. Maguk az elkobzott dolgok büntetőjogi vagy szabálysértési elkobzás eredményeképp válnak közérdekű felhasználás tárgyaivá, nemritkán vámeljárás keretében. Maga a közérdekű felhasználást koordináló szerv közigazgatási szerv: az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium keretében működő Karitatív Tanács. Maga az, hogy közérdekű felajánlás útján a rászorulók ruhaneműhöz, élelmiszerhez, játékhoz, vagy tisztálkodószerhez jutnak, az az ajándékozás egy speciális formája, ennyiben magánjogias a három ágból táplálkozó jogviszony, bár mi a közigazgatási elemet érezzük dominánsnak. A közérdekű felhasználás fogalmát a törvény az 1. § (2) bekezdésében így határozza meg: az elkobzott dolognak a rászorulók részére történő, egyéni szükségleteiket meg nem haladó mértékű ingyenes juttatása.
A büntetőjog körében már előkerült a közérdekű bejelentés, mely a közigazgatási jog terméke. A lakosság bejelentéseinek intézéséről szóló 1954. évi I. törvény volt az első panasztörvény. Célja a meggyengült törvényesség újra erőssé tétele lett volna. Mivel az Áe. ekkor még nem létezett, ezért a törvény általános rendelkezései a zavarosban halászást erősítették, mivel sokan a konkrét közigazgatási cselekmények megváltoztatására, megsemmisítésére használták fel a kínálkozó lehetőséget. Nem volt meghatározva, hogy melyik üggyel melyik szerv foglalkozik, ezért egy felülvizsgálati spirál alakult ki, az ügyfél panasza folytán az ügy mind magasabb és magasabb szintre került, így a végrehajtás lehetetlenné vált.[87] Később az Áe. 67-68. §-ai rendezték a kérdést. Ekkor a közérdekű bejelentést soron kívül kellett intézni. Ekkor a büntetőjogi részben mondottak vonatkoztak a kérdésre. A vizsgálatot végző szerv nem fedheti fel a bejelentőt, ha az ügy érdeke ezt kívánja. A közérdekű bejelentés valótlansága esetén kérelemre fel kellett fedni a bejelentőt, a büntetőjogi részben mondottak szerint. Ha a közérdekű bejelentővel szemben a munkaviszonya körében vagy egyébként hátrányos intézkedést tettek, az intézkedést tévő szerv felettes szerve köteles volt a törvényes állapotot helyreállítani azonnali ha-
- 95/96 -
tállyal. Gondoskodni tartozott a felettes szerv a hátrányt szenvedett személy megfelelő erkölcsi elégtételéről.[88] E szabályozást váltotta fel a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. törvény. A közérdekű bejelentés itt olyan állampolgári bejelentés, amely a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgáló orvoslást igénylő hibára, hiányosságra hívja fel a figyelmet. A közérdekű bejelentések elbírálása 30 nap volt általánosságban. Gondoskodni kellett megalapozott bejelentés esetén a közérdeknek megfelelő állapot helyreállításáról, a feltárt hibák okainak megszüntetéséről, indokolt esetben felelősségre vonás kezdeményezéséről.[89] A közérdekű javaslat kifejezést is ismerte a törvény. Társadalmilag hasznos cél elérésére irányuló kezdeményezésként lehet meghatározni. Az eljáró szervek haladéktalanul kötelesek megtenni az ügy érdemi vizsgálata érdekében a szükséges intézkedéseket. Kötelesek arra is, hogy a társadalmilag hasznos javaslatok megvalósuljanak. Az elintézési határidő 30 nap.[90] A 20. század végére még inkább puhult a jogintézmény. A századvég jogtudósa a közérdekű bejelentést beadványnak mondja. A polgárok vagy azok csoportja vagy szervezete olyan hibára, hiányosságra hívja fel a figyelmet amelynek orvoslása, megszüntetése nem az egyén, hanem valamely társadalmi közösség, esetleg az össztársadalom érdeke.[91]
Az 1977. évi I. törvényt az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről valamint egyes jogi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény 148. § (2) bekezdés e) pontja hatályon kívül helyezte 2004. május 1-jétől, mióta hazánk az Európai Unió teljes jogú tagjává vált. A törvény jogi rendelkezéseket megállapító harmadában, a 141-143. §-ok keretei között, közérdekű kérelmekkel, panaszokkal, és bejelentésekkel kapcsolatos eljárás címen kapott helyet a tulajdonképpeni új panasztörvény. A 141. § (1) bekezdése mondja ki, hogy állami szervek és helyi önkormányzati szervek a panaszokat és a közérdekű bejelenéseket e törvény (ti. a 2004. évi XXIX. tv.) szerint kötelesek intézni. (Egyébként a fogalmi definíciók hasonlóak a korábbi szabályozáshoz). A panaszokat, kérelmeket szóban, írásban vagy elektronikus úton bárki előterjesztheti. A szóbeli ké-
- 96/97 -
relmet a közigazgatási szerv írásba foglalja - így rendelkezik a 141. § (4) bekezdés. Az elintézési határidő 30 nap [142. § (1) bekezdés]. Ismételt panasz, névtelen bejelentés mellőzendő [142. § (6) bekezdés]. A közérdekű bejelentőt és a panaszost nem érheti hátrány ezen tevékenysége miatt [143. § (2) bekezdés]. Rosszhiszeműség esetén büntetőeljárásnak vagy szabálysértési eljárásnak helye lehet [143. § (4) bekezdés].
Napjainkban középpontba kerül a közigazgatási szerződések kérdése. Ezek a szerződések a magánjogból kiszakadt, közigazgatási jogba tartozó olyan contractus-ok, melyeknek legalább egyik (de akár két vagy több) alanya közigazgatási, vagy közhatalmi szerv. (Magyarországon a közigazgatási szerződésekre nincs törvényi szabályozás). A közérdekűséget, és az ebből eredő, magánjoghoz képest való eltéréseket a definíciók kiemelik.[92] A szakirodalom is kiemeli a közérdek védelmét a közigazgatási szerződések körében.[93]
A közérdek vonatkozásában érdekes gondolatokat találunk a Magyary-iskolához kötődő Valló József egy korai monográfiájában. A francia közigazgatással foglalkozó műben a következőket olvashatjuk: "Új politikai felfogás hódít tért, amelynek értékmérője a közérdek; alaptétele: a közérdek a magánérdeknél előbbre való. Ez a világnézeti és jogpolitikai gondolat szöges ellentétben áll a 18-19. századi doktrínával."[94]
Maga a címadó service public (közszolgáltatás, jelentés szerint közszolgálat is, de az most itt nem jön figyelembe), amely szerteágazó jelentésű kifejezés, a francia közigazgatás leitmotiv-jává vált. A service public a közérdekű szükségletek kielégítését jelenti.[95] A francia Államtanács a közérdekkel kapcsolatosan jogesetek sorát bírálta el.[96] A legnevezetesebb eset a Nevers-i fűszeresek ügye (cas l'épiciers de Nevers). Itt az Államtanács elismerte a közigazgatás azon jogát, hogy közérdekből közélelmezés céljára közvállalatot hozhat létre, ám a magas árak letörése nem olyan körülmény amely miatt a közérdekűség elismerhető lenne.[97] Említendő még, hogy bár egyes vélemények szerint a közigazgatási szerződésből eredő igé-
- 97/98 -
nyek bíróság előtt nem érvényesíthetőek.[98] Jellemző azonban az ezzel ellentétes gyakorlatra törekvés napjainkban.
A közszolgálati jog jelenleg újra művelésnek indult, sőt, önállóan oktatott jogág. Így nem osztjuk a nemlétezéséről szóló egyes véleményeket, valamint azokat sem, amelyek a munkajog részének tekintik a közszolgálati jogot, és ancilla-szerepre kárhoztatva alárendelik neki. A munkajog ugyanis magánjog, a közszolgálati jog pedig közjog. Ma jellemző, hogy valamicskét mind a munkajogban, mind a közigazgatási jogban tanítanak a közszolgálati jogból, de azt a nézetet sem osztjuk, hogy a közigazgatási jog része lenne (bár ez közelebb áll a valósághoz) hanem önálló jogágnak tekintjük, és csak didaktikai okokból tárgyaljuk együtt a munkajoggal. A közszolgálati jog irodalma virágkorát a két világháború között élte, főleg Mártonffy Károlynak köszönhetően, aki Magyarországon a közszolgálati jog tudományának 20. századi atyja. Ezen az alapon joggal nevezhető a közszolgálati jog 21. századi atyjának György István, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény főkodifikátora, és a tantárgy újjáélesztője a mai Corvinus Egyetem Államigazgatási Karán, valamint a Károli Gáspár Református Egyetem Jogi Karán. (És aki olyan neves szellemi elődökre tekint vissza, mint Lőrincz Lajos akadémikus, akinek rendkívül sokat köszönhet a közszolgálati jog).
Az 1945 előtti jogirodalom per definitionem együvé tartozónak érezte a közszolgálat és a közérdek kategóriáját. Keleti Ferenc így írt erről: "Közszolgálat általában minden, a közérdekben kifejtett tevékenység. Különösen nevezzük közszolgálatnak az állam vagy törvényhatóság, vagy egyéb állami vagy önkormányzati hatóság megbízásából az állam érdekében vagy egyáltalán a közérdekben teljesített működést.[99] Ezen definíció a közérdek fogalmát mintegy a közszolgálati jog lábai elé helyezi. Ezen okból a jelen kutatás keretében írandó, a joggyakorlattal foglalkozó külön tanulmány bő teret fog szentelni a közszolgálati jog kérdéseinek.
- 98/99 -
Ha az újabb szakirodalomból az egyetlen kifejezetten közszolgálati jogi egyetemi jegyzetet tekintjük, láthatjuk, hogy az elméleti definíció fő eleme, hogy a közszolgálati alkalmazottak a köz érdekében vett feladatokat látnak el.[100] A szerző az érvénytelenség tárgyalása során utal arra, hogy a felek sérelme a közérdek sérelme nélkül nem orvosolható, a semmisséget hivatalból kell figyelembe venni.[101] Megjegyezzük, hogy példának okáért közalkalmazotti felmentési tilalom, mikor a közalkalmazott közérdekből vagy nyomós magánérdekből van tartósan távol a szolgálatadó szervtől (valamint az ezt követő 30 nap alatt).
A munkajogban a közérdek nem központi kérdés. Érdekesség, hogy a közérdek szót nem váltotta fel totálisan a társadalmi érdek kifejezés a szocialista jogban (lásd erre még a közérdekű bejelentés fogalmát is). Fentiekre bizonyíték, hogy a munka törvénykönyvről szóló 1967. évi II. törvény 20. § (3) bekezdése ismerte a közérdek fogalmát: "Jogszabály - az egészség védelme céljából vagy egyébként közérdekből - kivételesen a munkaviszony létesítésének feltételeit e törvény rendelkezésein túlmenően is meghatározhatja." A kommentár ugyan 5.54. pontjában hordozza az egészségvédelmi vagy közérdekű feltételek kifejezést, de az elemző a magyarázat szövegében nem említ közérdeket. Valamelyest mégis az esetkört példázza az a szabály, amelyre utal a kommentár, hogy a népgazdaság érdekei szempontjából nélkülözhetetlen tevékenységet kifejtő kiváló képzettségű személyeknél kivételesen indokolt esetben a miniszter engedélyezheti a munkakör betöltését, ha az illető büntetlen előéletét erkölcsi bizonyítvánnyal nem tudja igazolni.[102]
A Lehoczkyné-féle egyetemi tankönyv a közérdeket szolgáló viszonyokat a szolgálati viszony és a büntetés-végrehajtási viszony, mint közjogi jellegű jogviszony körében találja említésre méltónak.[103] A közszolgálati
- 99/100 -
jogra mutat az is, hogy Román László a közérdekű viszonyokat a közszolgálati jellegűekkel azonosítja.[104]
A Lehoczkyné-féle tankönyv általánosságokkal él a közérdekű adat és a közérdekű bejelentő tárgykörében, anélkül, hogy munkajogi specifikumot mutatna fel.[105] Rendkívüli szabadidőt vehet igénybe a munkavállaló a tevékenység közérdekű volta okán (gyermekszülés, továbbtanulás, vagy az állampolgári kötelezettség teljesítése-például a korábban kötelező katonai szolgálat).[106] Egy jelentős gyakorlati szabály, hogy az Országos Munkaügyi Tanácsot meg kell hallgatni, ha közérdekből munkaviszony létesítésének feltételeit határozzák meg.[107]
Az agrárjog visszautal a dologi jognál fejtegetett problematikára, a tulajdonjogi kötöttségekre. Az agrárjogban vannak magánjogi és közjogi-közigazgatási jogi elemek. Itt a tulajdonjog nemcsak az egyesekkel, a magánosokkal szemben, hanem a közérdek alapján a közösséggel szembeni viszonylatában is kötött.[108] Gyakorlatilag a probléma a dologi jogból és a közigazgatási jogból eredő derivátum.
A szövetkezeti jog közérdekű vállalkozásként jellemzi azokat a szakszervezetek által alapított cégeket, melyek a nem vállalati tagoknak, hanem a kedvezményezetteknek nyújtanak szolgáltatást.[109]
Ugyan nem teljesen tartozik a közérdek körébe, de a kifejezés morfológiai hasonlósága (bár eltérő jelentése) okán felveendő a közös érdek. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 42. § (3) bekezdése a szö-
- 100/101 -
vetkezeti tagsági viszony keretében kimondja: "Az alapszabály meghatározhatja azt a közös érdeket, amelynek megléte a tagság feltétele."[110]
Az új szövetkezetekről szóló 2001. évi CXLI. törvény a tagsági viszony létrejötténél nem szól e fogalomról. (Tudni kell, hogy jelenleg mindkét törvény hatályos, de nemrégiben készült el egy e két törvényt lerontó szövetkezeti törvény koncepció).
Az európai közjog, egészen pontosan az európai unió közjoga a Bayerische HNL Vermehrungsbetriebe GmBH v. Tanács és Bizottság ügyben tesz említést a Schöppenstedt-formuláról, mely szerint az egyénnek kell nemcsak a jogszabálysértést, hanem a jogsértés kellő kirívóságát bizonyítania közösségi intézménnyel kapcsolatban. 1978-as az ítélet, és az eset egy 1976-os tejtúltermelési válság idején játszódik, amikor is a közösségben nagy mennyiségű tejpor halmozódott fel. A Tanács 563/76. rendeletével megengedte, hogy a tejport állati takarmányba keverjék. A kérelmező arra hivatkozott, hogy állatai takarmányozása így drágább lett. Az Európai Bíróság korábbi ítéleteiben úgy találta, hogy a fenti rendelet semmis, mivel aránytalan áron tette kötelezővé a vásárlást. Végső ítéletében a bíróság kimondta, hogy egy közösségi jogszabály semmissége önmagában nem elegendő a Közösség szerződésen kívül okozott kárért való felelősségének megállapításához. És itt jött be az indokolásba a közérdek:
"Ezt a megszorító nézetet az indokolja, hogy a jogalkotási jogosítvánnyal felruházott intézményt döntéseiben nem akadályozhatják a jövőbeni felperesek kártérítési igényei akkor, amikor a közérdek jegyében olyan döntéseket kell hoznia, amelyek az egyéni érdekekre hátrányosak lehetnek[...]."[111]
A szövetkezeti jognál említett közös érdek előkerül az Európai Alkotmány tervezetében közös érdekű ügy formában az igazgatási együttműködés körében[112], valamint benne áll az elfogadás előtt álló szövegben is.[113]
- 101/102 -
Az európai uniós kereskedelmi jogból[114] való a következő ítélet, amely bevezet egy a közérdekkel rokon fogalmat, ez pedig a közrend, és e fogalom a nemzetközi magánjognak és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának is fontos kategóriája, és megjelenik a közérdek mellett is. A Van Duyn v. Home Office-ügyben (közismertebb nevén a Szcientológiai Egyház-ügyben) a Bíróság a közrendre vonatkozóan azt állapította meg, hogy a közrend fogalma országról-országra, időről-időre változhat.[115] Másutt azt olvashatjuk, hogy a Bíróság szerint a közrendre hivatkozás feltételezi a társadalom valamely érdekét sértő tényleges és kellőképpen súlyos fenyegetés létét. Ugyanakkor a közrend segítségül hívása nem eredményezhet a többi állam polgárát sértő önkényes megkülönböztetést.[116]
A nemzetközi magánjog dolgozta ki a közrend (bevett francia kifejezéssel ordre public) fogalmát (de az állampolgársági jogban[117] vagy büntetőjogban is szokás a közrendre hivatkozni). A közrendi záradék azt jelenti, hogy a belföldi bíróság vagy más hatóság a külföldi jogszabály alkalmazását megtagadhatja (azt mellőzheti) ha az a fórum közrendjébe ütközik.[118] Itt is olvasható, hogy tartalma történetileg változik, sőt, a közrenddel csínján kell bánni, mert ronthatja az egyes államok egymás jogrendszere iránti elismerését.[119] A közérdekkel rokonító vonás, hogy a jogalkotó tartózkodik a közrend fogalmának meghatározásától a legtöbb országban. Sokan kísérelték meg a közrendet definiálni, de ezek a kísérletek gyakran csak újabb problémákat hoztak felszínre. Utalni kell arra, hogy némely
- 102/103 -
bonyolult jogesetekben a közérdek és a nemzetközi magánjog is kapcsolódási pontokat mutat.[120]
A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga a tulajdon elvonásának nemzetközi jogi megítélése körében jelentkezik a Hull-formula és az ENSZ Közgyűlés 1803. számú határozatának négy követelménye, melyek közül az első hogy a tulajdonjog elvonásának közérdekből kell történnie. Ezt Vörös Imre úgy magyarázza, hogy a közérdek követelménye a tulajdonjog elvonásának közhasznúságát jelenti, ideértve a nemzetbiztonsági érdeket is, tehát magánérdekek felett álló érdekeknek kell megjelennie.[121]
Mielőtt a médiajog és a közérdek kapcsolatával foglalkoznánk, a média és a multimédia szavak jelentését kell meghatároznunk.
A Magyar Értelmező Kéziszótár legújabb kiadása szerint a média szó jelentése: Tömegtájékoztató eszközöknek, nyomtatott és elektronikus sajtónak az összessége.[122]
Mi a multimédia? Ezt egy francia nyelvű belga szakmunka adja meg számunkra.
"A multimédia szónak számos értelme van. A kifejezést először a nyolcvanas években alkalmazták a sajtó, a könyvkiadás és az audiovizuális reklám világában működő vállalatokra, és végül az audiovizuális szektor liberalizációjának jelensége így vált »multimédiává«. A kilencvenes évektől a »multimédia« szó az elektronikai, az informatikai, a telekommunikációs és az audiovizuális ágazat együttes törekvéseihez társult.
- 103/104 -
A multimédia egyik jelzője az »integrált interaktív média«, audiovizuális kommunikációs mindenki számára hozzáférhető, a felhasználó által visszakereshető információs rendszer, ezzel egyidőben adatbank amely írást, képet, hangot, mindenfajta üzenetet foglalhat magában."
Franciaországban egy miniszteri rendelet a következőképpen határozza meg a multimédia szót:
"Amely többféle információábrázolási módot kapcsol össze úgymint szöveg, hang, kép."
Ugyane szóval fejezik ki az adathordozókkal kapcsolatos jelentéstartalmat (CD-ROM, CD lemez, digitális kompakt kazetta, számítógépes kislemez, DVD stb.) ideértve a hálózatba kapcsoltakat (világháló, információs sztráda)".[123]
A német Medienrecht Lexikon ugyan nem határozza meg sem a média sem a multimédia fogalmát. Itt az európajogi vonatkozásai okán említjük meg, mint elsőrangú összefoglalást.[124]
Érdekességként jegyezzük meg, hogy a történetiségben Magyarországon a rádió működése közérdeknek minősült.[125]
Ez az európajogi utalás már átvezet minket a konkrét médiajogi kérdésekhez. Az ismertetett közérdekkel kapcsolatos ügyek az Egyesült Királyság médiajogából valók. Az első ügy a Lukowiak v. Unidad Editorial S.A. (No. 1), amely 2001-ben zárult ítélettel. Az El Mundo című lap által közzétett megállapítás szerint Mr. Lukowiak, egy angol katona a falklandi háborúban bizonyítottan agyonlőtt egy argentin katonát, aki egyébként megadta magát. A lap olyan állítást is közzétett, hogy Argentína kiadatási eljárást kezdeményezett Mr. Lukowiak ellen. Az El Mundo információit egy argentin laptól szerezte be egy igen elismert spanyol hírügynökségen keresztül. Az ügy sajtó útján elkövetett rágalmazás miatt indult. Az eset a jogos közérdek (legitimate public interest) körül forgott mind az Egyesült Királyság, mind Argentína számára. A spanyol jogban elégséges csupán annak bizonyítása, hogy az információ valóságnak megfelelő és hiteles módon idézett, és a forrás tárgyszerűség tekintetében megbízható. Angliában azonban a hír tartalmának igazságáról is meg kell győződni. A bíró-
- 104/105 -
ság döntését befolyásolta az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlata is. (Az angol tanulmány adós marad az ítélet kimenetelének ismertetésével).[126]
Itt kell egy kis kitérőt tennünk az ügyben, hogy az angol jog mit ért közérdeken. Egy közismert jogi szótár ezt a definíciót adja: "Közérdek: A közösség érdeke. Ha egy szerződés (a common law alapelvei szerint) ellentétes a közérdekkel, például egy végrendelet (will), akkor ez jogellenes szerződésnek (illegal contract) minősül. Némely esetekben, mikor egy szerződés érvénytelen de nem jogellenes, ezt némileg elnézőbben kezelik (például: severance esetén [azaz, amikor a common law szerint egy szerződés jogilag megfelelő részeit elkülönítik a jogszerűtlenektől, és eszerint ítélik meg, többek között a közérdeket is figyelembe véve]). A szerződések jogellenesek akkor, ha sértik a közérdeket, ideértve azokat a szerződéseket, melyek bűncselekményt (crime) vagy magánjogi vétkes cselekményt (tort) valósítanak meg, vagy a kincstári jövedelmek megkárosítását szolgálják, némely szerződés a nemzetbiztonság vagy az igazságszolgáltatás sérelmére vezet, vagy ilyenek a jóerkölcsbe ütköző szerződések (immoral contract). Merőben csak érvénytelen szerződésnek tekintendők amelyek feltételként kereskedés vagy házasodás megtiltását tartalmazzák.[127]
Be kell vallani, furcsa, hogy az egységes common law kontinentális kifejezéssel élve magánjogias, szerződési jogi fogalomként értelmezi a közérdeket (és médiajogi fogalomként is, bár ez ebben a szótárban nincs benne).
Visszatérve a médiajoghoz elmondható, hogy a közérdek médiajogi értelmezése is ismeretes.
A közérdekbőli felfedéssel kapcsolatos törvény (The Public Interest Disclosure Act 1998) a médiában közérdekből felfedhető információkat, az ezekkel kapcsolatos teendőket szabályozza.[128]
A The Press Complaints Commission's Code of Practice elnevezésű kódex nem kimerítő (non-exhaustive) definíciója szerint a közérdek a következő: "A közérdek magában foglalja: i) bűncselekmény vagy súlyos vétség (serious misdemeanour) kiderítését vagy leleplezését; ii) a közegészség és közbizton-
- 105/106 -
ság védelmét vagy iii) a közösség védelmét a bizonyos állításoktóli, egyéni vagy szervezeti akcióktól való félrevezetéstől.[129]
Más szerzők azt állítják, hogy (médiajogi szempontból) a közérdek védelme az olvasók védelmét jelenti.[130] Ugyanők például a Dianagate-tel kapcsolatban is felvetik a közérdek védelmét,[131] majd később ők vonják kétségbe, hogy a néhai hercegné anorexiája és bulimiája (sem) tartozott a nyilvánosságra, mert az ilyesmi messze áll a közérdekűségtől.[132]
Ennyiben kíséreltük meg a közérdek különböző jogágakban fellelhető megjelenési formáit összegezni.
* * *
by Gyula Koi
The author analyses the phenomenon of public interest in this study. The article treats the subject in the perspective of different branches of law: i.e. constitutional law, penal law and criminal procedure law, civil law and civil procedure, administrative law, public service law and labour law, land law and law of co-operatives, public law of the EU and trade law of the EU, conflict of laws, the law of international trade, media law. The author examines the provisions of Hungarian law, however, he takes also in consideration some new results of the comparative law, too.■
- 106 -
JEGYZETEK
* A tanulmány a Közérdek és közigazgatás elnevezésű, T/1308. sz. OTKA kutatás keretében készült.
[1] KUKORELLI I.: A közérdekű adatokhoz való jog. (Az információszabadság) In.: Az Alkotmány magyarázata (szerk.: Holló A.). KJK-Kerszöv, Budapest, 2003. 599-600.
[2] KUKORELLI: i. m. 590.
[3] Atv. 2. § 3. pont.
[5] KUKORELLI: i. m. 600.
[6] Mindezekre lásd az Atv. teljes szövegét, illetve KUKORELLI: i. m. 599-600.
[7] Lásd: 1959. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság polgári törvénykönyvéről 65. § (5) bekezdés.
[8] PETRIK F.: A véleménynyilvánítás, a közérdekű adatokmegismerésének joga; a sajtószabadság. In.: Alkotmány a gyakorlatban (szerk.: Petrik F.). HVG-Orac, Budapest, 2004. 477.
[9] SZENTHE Zsolt: A véleménynyilvánítás szabadságának korlátai a közérdekű ügyek vitatása során. Multa rogare, rogata tenere, retenta docere. Tudományos Diákköri Dolgozatok 2001. Az ELTE Állam-és Jogtudományi Kar hallgatóinak a XXV. Országos Tudományos Diákköri Konferencián pályadíjat nyert dolgozatai I. kötet. (szerk.: Garai B.-Takács P.). ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest, 2002. 124. Meg kell jegyeznünk, hogy a tanulmány címében írt közérdekű ügyek a közügyeket, közérdeklődésre számot tartó ügyeket jelentik, így a közérdek fogalmához nem visz minket közelebb a szerző (lásd a munka 118. lapján írtakat).
[10] SÓLYOM L.: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. Osiris, Budapest, 2001. 215-216.
[11] Uo. 403., 406-407. A közérdek alkotmányossági vizsgálatáról szóló 64/1993 (XII. 22.) AB. h. bővebb elemzését adja: HALMAI G.-PACZOLAY P.-SÓLYOM L.: Alkotmányos elvek és esetek. COLPI Alkotmányos és Jogalkotási Irányvonalak Intézete, Budapest, 1996. 480-488.
[12] A helyes írásmód büntető törvénykönyv lenne. Erre lásd: A magyar helyesírás szabályai. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1994. Tizenegyedik kiadás, tizenegyedik, példaanyagában átdolgozott lenyomat. 160. második hasáb második címszava: büntető törvénykönyv, röv.: Btk. Ámde a Btk. 1978. december 31-én történt kihirdetésekor a Magyar Közlönybe Büntető Törvénykönyv-ként, nagybetűs írásmóddal került be. A jogirodalomban e szerint kell idézni.
[13] BELOVICS E.: A cselekmény társadalomra veszélyességét kizáró okok. A jogos védelem. In.: Büntetőjog Általános rész (szerk.: Békés I.). Második, hatályosított kiadás. HVG-Orac, Budapest, 2003. 151. valamint 153.
[14] Uo. 153.
[15] Uo. 158.
[16] TÓTH M.: Munkabüntetések. In: Büntetőjog Általános Rész (szerk.: Békés I.). Második, hatályosított kiadás. HVG-Orac, Budapest, 2003. 263.
[17] TÓTH M.: A közérdekű munka. In: Büntetőjog Általános Rész... i. m. 290.
[18] BELOVICS E.: Rágalmazás. In: Büntetőjog Különös Rész (szerk.: Molnár G.). Harmadik, átdolgozott kiadás. HVG-Orac, Budapest, 2003. 163.
[19] Uo. 168-169.
[20] Uo. 169.
[21] HORVÁTH T.: (A 269. § magyarázata). In: A Büntető Törvénykönyv kommentárja. II. köt (szerk.: Kádár M.). Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1968. 1310.
[22] BELOVICS: Becsületsértés. In: Büntetőjog Különös Rész. i. m. 165.
[23] Uo. 166.
[24] SINKU P.: Közérdekű bejelentő üldözése. In: Büntetőjog Különös Rész. i. m. 308.
[25] BÓCZ E.: Közérdekű bejelentő üldözése. In: A Büntető Törvénykönyv magyarázata (szerk.: Horváth T.). Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1996. 539-540.
[26] EGELI L.-HALÁSZ S.-RÁCZ Gy.-SÖMJÉN Gy.: Büntetőjogi Döntvénytár. Bírósági Határozatok (1953. október - 1963. október). Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1964. 267-269.
[27] A dolgozat írásának kezdetén alkotta meg az Országgyűlés az új, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (Ket.), mely az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt, amely 2005. november 1-jén lép hatályba [kivéve a 109. § (2) bekezdést, melynek hatálybalépése 2006. január 1., továbbá a 131. § (1) bekezdést, és a 146. § (1) bekezdést, amelyek 2008. január 1-jén lépnek hatályba].
[28] A közérdekű bejelentésre vonatkozó tágabb körű ismereteket a közigazgatási jogi részben ismertetjük.
[29] EGELI-HALÁSZ-RÁCZ-SÖMJÉN: i. m. 267.
[30] BELOVICS E.: Közérdekű üzem működésének megzavarása. In: Büntetőjog különös rész. i. m. 316. l.
[31] "Aki vizet, gázt, vagy villamosságot szolgáltató közérdekű üzemnek, vagy a közönség életszükségletének ellátására a minisztérium rendeletében nélkülözhetetlennek nyilvánított más közérdekű üzemnek, nyilvános közlekedési üzemnek, vagy a honvédelem céljára dolgozó üzemnek, nyilvános kórháznak, vagy más nyilvános közegészségügyi intézménynek hivatásszerű működését akár a munkavállalók kizárásával, akár a munka abbahagyásával, vagy a munkának tervszerűen lassú, hibás vagy hiányos végzésével, rongálással, vagy az üzemhez tartozó helyiségbe jogtalan behatolással, vagy ott tartózkodással, vagy más módon szándékosan megzavarja, bűntettet követ el, és öt évig terjedő börtönnel büntetendő." ANGYAL P.: A magyar anyagi büntetőjog hatályos jogszabályai. Grill Károly könyvkiadó vállalata, Budapest, 1941. 631.
[32] TÓTH M.: A magyar büntetőeljárás történeti vázlata. In: Büntető eljárásjog (szerk.: Tóth M.). HVG-Orac, Budapest, 2003. 34. A közérdek és az ügyészség történeti kapcsolatára bővebben: GOLTNER D.: "A Szent Korona ügyésze": az általános közérdekképviselő kérdéséhez, Ludvig Nyomda, Miskolc, 1941.
[33] KIRÁLY T.: Büntetőeljárási jog (szerk.: Király T.). Harmadik, átdolgozott kiadás. Osiris, Budapest, 2003. 119.
[34] BÍRÓ Gy.: A kötelmi jog és a szerződéstan közös szabályai. Novotni kiadó, Miskolc, 1998. 56-59.
[35] KECSKÉS L.: Kötelezettségvállalás közérdekű célra. In: A Polgári Törvénykönyv magyarázata (szerk.: Gellért György). Második kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1995. 1668.
[36] BÍRÓ: i. m. 57. szerint egyoldalú jogügylet.
[37] Idézi: KECSKÉS: i. m. 1668.
[38] BÍRÓ: i. m. 57. ezt önreklámozó jellegű kikötésnek tartja. Ezzel nem tudok egyetérteni, mivel a meghalt gyűjtő emlékének ilyetén őrzése társadalmi minimumelvárás, és reklámértéke nem igazán van. Inkább ez a gyűjtő kulturális teljesítménye és adakozó kedve előtti tisztelgésnek minősül, mivel gyűjteményét a köz javára bocsátotta. Közérdekű kötelezettségvállalással kapcsolatos pert az ügyész külön jogszabályban más személyek vagy szervek mellett biztosított keresetindítási jogánál fogva indíthat. Ugyanígy jár el, ha a szerv a felajánlást nem közérdekű célra fordítja.
[39] HARMATHY A.: Szerződéstípusok. In: Állam-és Jogtudományi Enciklopédia II. kötet K-Z (szerk.: Szabó I.). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 1602.
[40] PETRIK F.: A kisajátítás. In: A Polgári Törvénykönyv magyarázata (szerk.: Gellért György). Első kötet. Harmadik, átdolgozott kiadás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1995. 475.
[41] KOLLÁTH Gy.: A kisajátítás fogalma. In: A Polgári Törvénykönyvből eredő egyes igazgatási feladatok. Negyedik, átdolgozott kiadás. Államigazgatási Főiskola, Budapest, 1996. 27.
[42] Kisajátítás. In: Jogi lexikon (szerk.: Lamm V.-Peschka). KJK-Kerszöv, Budapest, 1999. 338.
[43] Közérdekű használat. In: Jogi lexikon. i. m. 362.
[44] LENKOVICS B.: A dologi jog vázlata. Eötvös József kiadó, Budapest, 1998. 75.
[45] LENKOVICS B.: A joggal való visszaélés tilalmának elve. In: Bíró Gy.-Lenkovics B.: Általános tanok. Novotni, Miskolc, 1997. 90.
[46] A nyilvánvaló közérdekre forrás: a K. 4015/1936 számú ítélet, valamint az ehhez hasonló témájú K. 2621/1939 számú ítélet, melyek a nyilvánvalóan közérdekű kérdés voltát mondta ki a községi képviselői tagság személyesen, vagy megbízott útján történő gyakorlása ügyében. LENGYEL J.-VÖRÖS E.: A m. kir. Közigazgatási Bíróság legújabb anyagi-jogi, hatásköri és eljárási joggyakorlata, általános közigazgatási, adó-és illetékügyekben, ideértve az orvoskamarai tagfelvételi és orvosi fegyelmi ügyek, valamint a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki ügyek joggyakorlatát, egyuttal (sic!) a közigazgatási bírósági törvény magyarázata I. kötet. A szerzők kiadása, [Budapest] [1942]. 113.
[47] LENGYEL J.-VÖRÖS E.: A közigazgatási bírósági törvény magyarázata. A m. kir. Közigazgatási Bíróság anyagi jogi, hatásköri és eljárási joggyakorlata általános közigazgatási, adó-és illetékügyekben. II. kötet. A szerzők kiadása, [Budapest] [1935] 1153.
[48] BÍRÓ-LENKOVICS: i. m. 91-92.
[49] LUKÁCSI T.: Szabad-e a nudista strandon fényképezni? Avagy fotós jogi kérdések. Főfoto, Budapest, 1984. 70-71.
[50] LUKÁCSI: i. m. 66. Továbbiakban azt is megjegyzi, hogy ezen tilalmat "fényképezni tilos" táblával, vagy kör alakú táblán piros szegélyű fehér mezőben áthúzott fényképezőgéppel jelölik.
[51] Ptk. 80. § (3) bekezdés.
[52] GELLÉRT Gy.: A közérdekű meghagyás. In: A polgári törvénykönyv magyarázata. i. m. II. kötet. 1858-1860.
[53] WEISS E.: A végintézkedésen alapuló öröklés néhány kérdése-figyelemmel egy elhatározott új polgári törvénykönyvre is. In: Van és legyen a jogban. Tanulmányok Peschka Vilmos 70. születésnapjára (szerk.: Lamm V.). Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó-MTA Jogtudományi Intézete, Budapest, 1999. 420-421.
[54] SÁRKÖZY T.: Közérdekvédelem - nyilvánosság. In: A társasági és cégtörvény kommentárja I. kötet (szerk.: Sárközy T.). HVG-Orac, Budapest, 2004. 47-49.
[55] KENGYEL M.: A bírói hatalom és a felek rendelkezési joga a polgári perben. Osiris, Budapest, 2003. 13.
[56] KENGYEL M.: Magyar polgári eljárásjog. Osiris, Budapest, 2003. 86.
[57] KENGYEL: A bírói hatalom és a felek rendelkezési joga... i. m. 102.
[58] Uo. 55.
[59] Uo. 45.
[60] Uo. 136.
[61] Uo. 136-137.
[62] Uo. 79.
[63] Uo. 259.
[64] BACSÓ J. id.: A felülvizsgálati eljárás. Athenaeum, Budapest, 1915. 301.
[65] KENGYEL: Magyar polgári eljárásjog. i. m. 129.
[66] Uo. 137-138.
[67] Uo. 280.
[68] Uo. 148.
[69] Uo. 149.
[70] NÉMETH J.: A polgári eljárásban érvényesülő alapelvek rendszere. In: A polgári perrendtartás magyarázata (szerk.: Németh J.). Első kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999. 39.
[71] Uo. 39.
[72] Uo. 40.
[73] BÍRÓ: i. m. 22.
[74] Uo. Ezt a jogszabályhelyet Bíró Ptké. I.-nek jelöli, helytelenül.
[75] VEZÉR Á.: Felülvizsgálat. In: A polgári perrendtartás magyarázata (szerk.: Németh J.). II. kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999. 1094.
[76] KENGYEL: Magyar polgári eljárásjog. i. m. 188.
[77] Uo. 399.
[78] Uo. 438.
[79] GÁSPÁRDY L.: (Sajtó-helyreigazítási eljárásban fellépés közérdekből.) In: A polgári perrendtartás magyarázata (szerk.: Németh J.). Második kötet, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999. 1477.
[80] KENGYEL: Magyar polgári eljárásjog. i. m. 589.
[81] Korábban - 1945 és 1989 között - a családjogot önálló jogágnak tartották. Az Új polgári törvénykönyv koncepciója második könyvként bevonja a családjogot, tehát az új Ptk. hatálybalépésével a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) hatályát veszti.
[82] A Treu und Glauben a német nyelvben az objektív értelemben vett jóhiszeműség, a guter Glaube pedig a szubjektív értelemben vett jóhiszeműség. Erre lásd: FÖLDI A.: "A jóhiszeműség és a tisztesség elve. Intézménytörténeti vázlat a római jogtól napjainkig. Publicationes Instituti Iuris Romani Budapestinensis Fasciculus IX. Bibliotheca Iuridica Publicationes Cathedrarum" 12. ELTE ÁJK, Budapest, 2001. 6.
[83] CSIKY O.: Egyéni és társadalmi érdek összhangja. In: Magyar családjog (szerk.: Csiky O.-Filó E.). HVG-Orac, Budapest, 2003. 27.
[84] WEISS E.: A társadalmi érdek és az egyéni érdek összhangjának elve a családjogban. In: A családjogi törvény magyarázata (szerk.: Petrik F.). Első kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1988. 30-33.
[85] FILÓ E.-SOMFAI B.: Az örökbefogadás megszűnése. In: A családjogi törvény magyarázata (szerk.: Filó E.). KJK-Kerszöv, Budapest, 2001. 856. Csak a jogszabályszövegre utal: CSIKY-FILÓ: i. m. 212.
[86] LŐRINCZ L.: A közigazgatás közérdekűsége. In: LŐRINCZ L.-TAKÁCS A.: A közigazgatás-tudomány alapjai. Rejtjel kiadó, Budapest, 2001. 49-50.
[87] KALAS T.: A magyar [közigazgatási eljárásjogi] jogfejlődés. In: Magyar közigazgatási jog általános rész (szerk.: Fazekas M.-Ficzere L.). Osiris kiadó, Budapest, 2002. 369.
[88] Közérdekű bejelentés. In: Államigazgatás A-tól Z-ig (szerk.: Besnyő K.). Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973. 371-372.
[89] Közérdekű bejelentés. In: Jogi lexikon (szerk.: Jobbágy Zs.-Gál G.-Pomogyi L.). Unió kiadó, Budapest, 1991. 306.
[90] Közérdekű javaslat. In: Jogi lexikon (szerk.: Jobbágy-Gál-Pomogyi). i. m. 306.
[91] Közérdekű bejelentés. In: Jogi lexikon (szerk.: Lamm-Peschka). i. m. 362.
[92] Közigazgatási szerződés. In: uo. 366-367.
[93] HARMATHY A.: Szerződés, közigazgatás, gazdaságirányítás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983. 83., 115.
[94] VALLÓ J.: A service public eszméje a mai francia közigazgatási jogban. MKI, Budapest, 1940. 8.
[95] Uo. 15-16.
[96] Összefoglalásuk: Uo. 73-79.
[97] Uo. 74.
[98] MADARÁSZ T.: A magyar államigazgatási jog alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1995. 313.
[99] KELETI F.: Közszolgálat címszó. In: Magyar jogi lexikon hat kötetben (Számos szakférfiú közreműködésével szerkesztette: Márkus D. kir. ítélőtáblai bíró). V. kötet Kiutalványozás-Perfüggőség. Pallas, Budapest, 1904. 191.
[100] GYÖRGY I.: Magyar közszolgálati jog általános rész. Budapesti Corvinus Egyetem Államigazgatási Kar, Budapest, 2004. 7. Hiba lenne eltitkolni, hogy a közszolgálat kivétele [RSZ 39. (48.) cikk (4) bekezdés; Alkotmányszerződés III. 133. cikk (4) bekezdés] tekintetében az Európai Bíróság ítéletein keresztül egy egységes közszolgálat-fogalmat kíván adni az EU tagállamok számára.
[101] Uo. 31. Tulajdonképpen az Mt. 8. § (1) bekezdés közszolgálatra alkalmazása.
[102] RADNAY József: Egészségvédelmi vagy közérdekű feltételek. In: A Munka Törvénykönyve Kommentárja (szerk. Weltner A.). I. kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1978. 228-229. A szabályozás az 1956-os forradalom során kifejtett tevékenységükért elmarasztalt személyek, főleg specialista értelmiségiek alkalmazását szolgálta.
[103] LEHOCZKYNÉ KOLLONAY Cs.: A szerződés alapján végzett munka. In: A magyar munkajog (szerk.: Lehoczkyné Kollonay Cs.). I-II. Vince Kiadó, Budapest, 2003. I. 9., illetőleg a II. kötet 13. Kertész István a fegyelmi felelősség körében a köztisztviselőket és a közalkalmazottakat említi olyanokként, mint akik a közérdeket szemük előtt tartják, míg a munkáltatói érdeket, a munkavállalók helyi közösségének érdekeit kevésbé érzi fontosnak fegyelmi jogi szempontból.
[104] ROMÁN L.: A fegyelmi felelősségi viszony dinamikája. In: ROMÁN L.: A munkajog alapintézményei. III. kötet. JPTE ÁJK, Pécs, 1997. 18.
[105] LEHOCZKYNÉ: i. m. 42-44., valamint 49.
[106] Uo. I. 204.
[107] Uo. II. 106.
[108] KURUCZ M.: Az agrárjog tárgya. In: Agrárjog (szerk.: Vass J.). ELTE ÁJK, Budapest, 1999. 5.
[109] RÉTI M.: Közérdekű vállalkozás. In: RÉTI M.: Szövetkezeti jog. Rejtjel, Budapest, 2002. 23.
[110] Uo. 90.
[111] JENEY P.: Schöppenstedt-formula. In: Európai közjog és politika (szerk.: Kende T.-Szűcs T.). Osiris, Budapest, 2002. 464-465.
[112] Európai Konvent: Szerződéstervezet egy európai alkotmány létrehozásáról, melyet a 2003. június 13-án, illetve július 10-én az Európai Konvent konszenzussal fogadott el. Előterjesztés az Európai Tanács elnöke részére Rómába - 2003. július 18. Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala, Luxembourg, 2004. III.-185. cikk (1) bekezdés, utolsó fordulat, 176.
[113] Szerződés európai alkotmány létrehozásáról. Luxembourg, 2005. Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala III. 285. cikk (1) bekezdés (módosult számozás!) utolsó fordulat Igazgatási együttműködés, 135. A közös érdekű ügy az alábbi főbb idegennyelvi ekvivalensekkel bír (ang. matter of common interest; fr. question d'interêt commun; ném. Frage von gemeinsamem Interesse).
[114] A témakörre egy irányadó korai monografikus összefoglalás: MÁDL F.: Az Európai Gazdasági Közösség joga. A vállalatok, beruházások, a tőkepiac, a gazdasági verseny és az állam gazdasági szerepének integrációs szabályozásában. Akadémiai, Budapest, 1974. 435.
[115] KIRÁLY M.: A diszkrimináció tilalma az Európai Bíróság joggyakorlatában. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1998. 214-215.
[116] KIRÁLY M.: Közrend. In: Az Európai Közösség kereskedelmi joga (szerk.: Király M.). KJK-Kerszöv, Budapest, 2003. 75-78.
[117] TÓTH J.: Státusjogok. Kisebbségkutatás Könyvek. Lucidus kiadó-Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2004. 169.
[118] BURIÁN L.-KECSKÉS L.-VÖRÖS I.: Magyar nemzetközi kollíziós magánjog. Logod Bt., Budapest, 2003. 138.
[119] Uo. 139.
[120] BURIÁN L.: Gondolatok a közrend szerepéről. In: Magister artis boni et aequi. Studia in honorem Németh János (eds.: Kiss D.-Varga I.). ELTE Eötvös kiadó, Budapest, 2003. 100-101.
A nemzetközi magánjog és a közérdek kapcsolatára utal az angol nemzetközi magánjog szempontjából a Kuwait Airways Corp. v. Iraqi Airways Co. ügyben: DUTTA, A.: Public policy und die Wirkungen des Völkerrechts im Englischen Internationalen Privatrecht. Die Entscheidung des House of Lords in Kuwait Airways Corp. v. Iraqi Airways Co. Rabels Zeitschrift für Ausländisches und Internationales Privatrecht, 69. évf. (2005) 1. sz. 100-123.
[121] VÖRÖS I.: A tulajdonjog elvonásának nemzetközi jogi megítélése. In: VÖRÖS I.: A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga. I. kötet, Krim Bt., Budapest, 2004. 122. és 123.
[122] Magyar Értelmező Kéziszótár (szerk.: Pusztai F.). Akadémiai Kiadó-MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 2003. 872. A szó ekkor jelent meg először, az első kiadás és utánnyomásai nem hozták a kifejezést.
[123] STROUWEL, A.-DERCLAY, E.: Droit d'auteur et numerique: logiciels, bases de donées, multimédia. Droit belge, européen et comparée. Bruylant, Bruxelles, 2001. 359.
[124] SCHWARTZ, I. E.: Europäisches Medienrecht, valamint: DÖRR, D.: Medienrecht in der Staaten der EU. In: Medienrecht Lexikon für Wissenschaft und Praxis (eds.: Schiwy, P.-Schütz, W. J.). Luchterhand, Berlin, 1994. 92-121., illetőleg 234-267.
[125] TEMESI I.: A hírközlés és a közigazgatás. In: Közigazgatás és a gazdaság. (szerk.: Papp Zs.). Unió, Budapest, 2001. 475.
[126] McDERMOTT, J.: The media's right to be wrong when reporting matters of public interest. Communications Law, 7. évf. (2002) 2. sz. 46-48.
[127] Public policy. In: Oxford Dictionary of Law (ed.: Martin, E. A.). Oxford University Press, Oxford-New York, 1996, 319.
[128] PARSONS, D.: The meaning of ‘public interest'. Communications Law, 6. évf. (2001) 6. sz. 193.
[129] Uo.
[130] BERRINGTON, E.-JEMPHREY, A.-SCRATON, Ph.: Intimate intrusion? Press freedom, private lives and public interest. Communications Law, 3. évf. (1998) 5. sz. 174.
[131] Uo. 178.
[132] Uo. 179.
Lábjegyzetek:
[1] Koi Gyula, Tudományos segédmunkatárs, MTA Jogtudományi Intézet, Budapest, E-mail: koigy@jog.mta.hu
Visszaugrás
