1. Az EJEE 5. § (4) bekezdése szerint "szabadságától letartóztatás vagy őrizetbe vétel folytán megfosztott minden személynek joga van olyan eljáráshoz, melynek során őrizetbe vételének törvényességéről a bíróság rövid határidőn belül dönt...". A panaszos svájci állampolgár, aki azért állította ennek a rendelkezésnek a megsértését, mert a svájci bíróság az őrizetbe vételétől számítva majdnem 11 hónapig tartó eljárás után döntött annak törvényességéről. A Bíróság szerint ilyen (11 havi) hosszú időtartam nehezen egyeztethető össze az EJEE szerinti "rövid határidő" követelményével, ezért megvizsgálta, hogy voltak-e kivételes okok ennek igazolására. Ilyeneket nem állapított meg, továbbá, azt sem, hogy hazai eljárás összetettsége igazolná az eljárás elhúzódását. Ezért a Bíróság megállapította az EJEE 5. § (4) bekezdésének a megsértését. (Derungs v. Switzerland, no. 52089/09)
2. A panaszos üzbég muzulmán állampolgár, aki ebben a minőségében üldöztetéstől tartva elmenekült a hazájából és Iránon keresztül Törökországba érkezett. Ott érvényes tartózkodási engedélyt kapott és menedékkérelmet nyújtott be mind Törökországnak, mind az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának. Ennek kellő vizsgálata nélkül és szabályszerű kitoloncolási eljárás lefolytatása nélkül a török hatóságok kitoloncolták Iránba, azt "biztonságos harmadik országnak" minősítve. Tették azt annak ellenére, hogy a panaszos írásban bebizonyította, hogy alapos oka van feltételezni, hogy az Iránba való deportálása Üzbegisztánnak való átadásával járna, ahol fennáll annak a valódi veszélye, hogy az EJEE 3. §-ába ütköző bánásmódban részesülne. Ezen veszélyt a török hatóságoknak vizsgálniuk kellett volna, de nem tettek eleget ennek a kötelezettségnek. Erre alapozva állította a panaszos (akinek egyébként a kitoloncolás után sikerült illegálisan visszatérnie Törökországba, ahol azóta is rejtőzködve tartózkodik, és várja menedékkérelmeinek az elbírálását) az EJEE 3. §-ának a sérelmét. A Bíróság kiemelte, hogy tekintettel az EJEE 3. §-ának fontosságára, továbbá az abban garantált jog sérthetetlen jellegére, valamint a kínzó bánásmódban részesítés esetleges bekövetkezése által okozott károsodásnak visszafordíthatatlan jellegére, a nemzeti hatóságok hivatottak a lehető legmagasabb fokú szigorúsággal és alapossággal megvizsgálni az EJEE 3. §-val kapcsolatos állításokat. Ennek hiányában a hazai jogvédelmi eljárás nem tekinthető hatékonynak. Jelen ügyben a Bíróság erre hivatkozással állapította meg az EJEE 3. §-ának sérelmét a panaszos vonatkozásában. (Babajanov v. Turkey, 49867/08)
3. A panaszos osztrák pszichiáter, aki pszichológiai igazságügyi szakértőként van bejegyezve. Az interneten és egy hetilapban cikk jelent meg róla, amely pszichológiai vizsgálatai által kimutatott tünetek (hangulatváltozások, pánikrohamok) és leletek alapján kétségbe vonta az alkalmasságát az ilyen szakértői tevékenység ellátására. A panaszos bírósághoz fordult a magánélethez való jog megsértésére és arra hivatkozva, hogy őt a nyilvánosság előtt kompromittálták. A többfokú bírósági eljárás végén született jogerős ítélet elutasította a keresetét és a kártérítés iránti kérelmét, elsősorban arra hivatkozással, hogy - bár a mentális állapotáról szóló állítások hatással voltak a panaszos magánéletére, - maga a panaszos sem vitatta annak valódiságát - a cikk tartalma megfelelt a valóságnak. A panaszos a Bírósághoz benyújtott kérelmében is az EJEE 8. §-ának sérelmét állította, mert szerinte a hazai bíróság nem védte meg az abban foglalt jogát. A Bíróság megállapította, hogy a komoly közérdeklődést a pszichológiai szakértő mentális egészségi állapota iránt, amelyet indokolt gyanú vált ki, közérdekűnek kell tekinteni, minthogy a bírósági eljárás során egy szakértőnek a szükséges fizikai és pszichológiai normáknak meg kell felelnie. Az igazságszolgáltatásban vetett közbizalom fenntartása érdekében az eljárásban részt vevő feleknek és a közvéleménynek nem lehetnek kétségei a szakértő mentális alkalmasságát illetően. A Bíróság újból megállapította, hogy a cselekményeik kritizálásakor a bírói kar tagjai nem kezelhetők a politikusokkal azonos módon, mivel nem teszik ki magukat annak, hogy minden szavuk és tettük olyan fokú alapos elemzésre kerüljön, mint a politikusok esetében. Ennek ellenére, a hivatalos minőségben eljáró köztisztviselőről szélesebb kereteken belül megfogalmazott kritika is elfogadható, úgy mint átlagpolgár vonatkozásában. A Bíróság kiemeli, hogy azoknak, akik hivatalos minőségben járnak el, közbizalmat kell, hogy élvezzenek indokolatlan zavarokozástól mentes körülmények között, ami viszont szükségessé teheti a védelmüket a támadó és sértő verbális támadásokkal szemben, ha azok szolgálatuk alatt érik őket. A jelen esetben azonban a Bíróság szerint nincs szükség mérlegelni az ilyen védelem követelményeit a sajtószabadsággal, vagy a közérdekű vitával szemben, mivel a cikk nem tartalmazott sértő vagy gyalázkodó verbális kijelentéseket. Mindezek alapján a Bíróság meggyőződött arról, hogy az osztrák bíróság döntése igazságos egyensúlyt teremtett a jelen ügyben versengő érdekek között és nem állapította meg az EJEE 8. §-ának a sérelmét. (Fürst-Pfeifer v. Austria, nos. 33677/10 and 52340/10)
- 45/46 -
4. A panaszos horvát állampolgár, akinek a konkrét esetben a közel 10 milliót kitevő teljes vagyonát foglalták le szemben a kb. 1 milliót kitevő jogtalan pénzügyi nyereséggel, amivel vádolták. Panaszát az EJEE 1. sz. Jegyzőkönyvének 1. §-ra alapította, arra hivatkozással, hogy súlyos aránytalanság áll fenn a lefoglalt vagyon értéke és a bűnügyében szereplő összeg között. A Bíróság szerint, ha egy gazdasági bűncselekménnyel kapcsolatos büntető eljárás során lefoglalt vagyon nem ered a bűncselekmény elkövetéséből és nem is kapcsolható hozzá, akkor a lefoglalás feltételezhetően ideiglenes intézkedésnek tekinthető, amelynek az a célja, hogy az eljárás végén esetleg kiszabandó vagyonelkobzás fedezetére szolgáljon. Jelen ügyben a Bíróság megállapította, hogy a felperes ingatlanának a büntetőeljárással összefüggésben történt lefoglalása, bár elvben jogos és indokolt, annak értékelése nélkül rendelték el és tartották fenn, hogy a lefoglalt ingatlan értéke megfelel-e az elkobzás lehetséges értékének. A Bíróság tehát megállapította, hogy az ilyen intézkedés foganatosítása nem felelt meg az EJEE 1. sz. Jegyzőkönyvének 1. §-a (2) bekezdésébe beleértendő (a közösségi közérdek és az egyén alapjogainak védelméhez fűződő érdek közötti) "tisztességes egyensúly" követelményének. A fenti megfontolások alapján a Bíróság megállapította, hogy a panaszos esetében megsértették az EJEE 1. sz. Jegyzőkönyvének 1. §-ának rendelkezését. (Džinić v. Croatia, no. 38359/13)
5/1. A panaszos lett állampolgár, aki egy Ciprusban bejegyzett kereskedelmi társasággal együtt közjegyző előtt aláírt egy elismerő okiratot, melynek értelmében a társaság 100 ezer dollárt hitelezett a számára, és a megszabott határidőig vállalta ennek visszafizetését a kamatokkal együtt. Az okiratba belefoglalták, hogy tartalmára nézve minden vonatkozásban a ciprusi jog az irányadó és nem-kizárólagos joghatóságot biztosít a ciprusi bíróságnak az abból keletkező jogviták eldöntésére. Az okirat a panaszos címét Rigában jelölte meg. Miután az tartozás visszafizetésére nem került sor, a kereskedelmi társaság annak végrehajtására keresetet nyújtott be. Az eljáró ciprusi bíróság által a megadott rigai címre küldött idézés ellenére a panaszos nem jelent meg. Ezért a ciprusi bíróság a panaszos távollétében döntött a hitelező javára, aki ezt követően folyamodott az illetékes rigai bírósághoz a ciprusi bíróság határozatának elismerése és végrehajtása, továbbá ideiglenes biztosítási intézkedés elrendelése érdekében. A rigai bíróság 2006 februárjában teljes egészében adott helyt a kérésnek és jelzáloggal terhelte a panaszos tulajdonában levő ingatlant. A panaszos - állítása szerint - csak 2006 júniusában szerzett tudomást a ciprusi és a rigai bíróság őt érintően meghozott határozatairól, de csak az utóbbi ellen nyújtott be fellebbezést. Kérte a fellebbezési határidő meghosszabbítását, mert szerinte annak kezdő időpontja a bírósági határozatról való tudomás-szerzés napja, amely kérésnek a másodfokú bíróság eleget tett. A fellebbezését a panaszos azzal indokolta meg, hogy a rigai bíróság határozata sérti a Tanács 44/2001/EK rendeletét (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (Brüsszel I.), továbbá a lett polgári perrendtartás néhány jogi rendelkezését. Kiemelte, hogy a Ciprusban lezajlott eljárásról nem tájékoztatták, a keresetlevelet nem kézbesítették neki olyan időpontban, hogy a védekezése elkészítéséhez elegendő idő álljon rendelkezésre. A másodfokú lett bíróság ugyan hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatot, de a hitelező azt megfellebbezte a Legfelsőbb Bíróságnál, amely ennek helyt adott és újból elrendelte a ciprusi ítélet elismerését és végrehajtását. Mivel a panaszos Ciprusban nem nyújtott be jogorvoslatot, a Legfelsőbb Bíróság nem relevánsnak minősítette azt a panaszosi érvelést, mely szerint nem tájékoztatták kellő időben a ciprusi bíróság eljárásáról. A panaszos az EJEB-hez benyújtott kérelmében az EJEE 6. §-a (1) bekezdésének sérelmére hivatkozott, mert a Legfelsőbb Bíróság a védelemhez való jogának megsértésével adta ki a ciprusi határozat végrehajthatóságáról való nyilatkozatot, és így megsértette a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogát. A Bíróság megjegyezte, hogy korábbi gyakorlatában nem volt arra precedens, hogy vizsgálja a tisztességes tárgyalás biztosítékait az Európai Unió joga alapján keletkező polgári és kereskedelmi jogi ügyekben történő kölcsönös elismerés kontextusában. A jelen esetben arról kellett döntenie, hogy a Legfelsőbb Bíróság által lefolytatott felülvizsgálat megfelelt-e az EJEE 6. §-a (1) bekezdésének. A Bíróság megállapította, hogy a ciprusi ítélet elismerése és végrehajthatóvá nyilvánítása megfelelt a Brüsszel I. rendeletnek, de kiemelte, hogy nincs joghatósága dönteni a hazai jognak, a nemzetközi szerződéseknek, illetve az európai jognak való megfelelésről. A Brüsszel I. rendelet értelmezése és alkalmazása elsősorban az Európai Bíróság, másodsorban a tagállami bíróságok feladata, a strasbourgi Bíróság joghatósága az EJEE-nek való megfelelés vizsgálata. Emlékeztetett a Bíróság arra, hogy az európai jog alkalmazásakor a tagállamokat kötik az EJEE-ben foglalt kötelezettségek. Ezzel kapcsolatban a Bíróság megerősítette a Bosphorus Hava Yolları Turizm ve Ticaret Anonim Şirketi v. Ireland [GC], no. 45036/98. sz. és a Michaud v. France, no. 12323/11. sz. határozatában tett megállapításait. Az ott kifejtett - az Európai Unió jogrendszerére vonatkozó - egyenértékű védelem vélelmének alkalmazása két feltételen alapul: a tagállami hatóságoknak nincs hatáskörük az adott kérdésben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
