A Külföldi Szemle alapjául a Les solidarités entre générations - Solidarities between Generations (Nemzedékek közötti szolidaritás) címmel kiadott kötet szolgál. A 2013 elején megjelent, ezer oldalt meghaladó terjedelmű tanulmánykötet szerkesztője Hugues Fulchiron, gondozója a belga Bruylant kiadó; a Nemzetközi Családjogi Társaság (International Society of Family Law) 2011 nyarán, Lyonban megtartott 14. Világkonferenciáján elhangzott előadásokat - angol vagy francia nyelven - szerkesztett formában tartalmazza.
A konferencia ugyanezen cím alatt, azaz a nemzedékek közötti szolidaritás témájában került annak idején meghirdetésre. A rendezvény szervezői tágan értelmezték ezt a jogi területet, ennek köszönhetően a konferencia alkalmából számos szekció került kialakításra, melyeken a szolidaritás különböző jogi szempontokból került megvilágításra és elemzésre az előadók részéről. Nemcsak a tematika volt igen tág, hanem a résztvevők köre is, tekintettel arra, hogy a világ számos pontjáról érkeztek előadók.
Ennek a tematikai gazdagságnak lett az eredménye az, hogy a kötet két nagy egységre oszlik, s azokon belül számos, egymástól hol jobban, hol - a témából adódóan - kevésbé jól elhatárolható fejezetekre. Valamennyi fejezetbeli tanulmányt azonban összekapcsolja a szolidaritás kulcsgondolata, s ez attól független, hogy az adott tanulmány összehasonlító jellegű vagy egy-egy ország jogrendszerének megoldását ismerteti.
A kötet első nagy egysége azokat a tanulmányokat közli, melyeknek a középpontjában a gyermek áll, a második egységen belül pedig az idősek családon belüli támogatásával, tartásával kapcsolatos témák kaptak helyet.
A gyermeket érintő téma első fejezete azokat a terjedelmes tanulmányokat tartalmazza, amelyek a gyermek, család és társadalom nagy témáján belül mozognak. Ezek a cikkek foglalkoznak a gyermek érdekének védelmével, az állam gyermekek iránti felelősségével, azzal, hogy a jóléti államokban milyen összefüggések állnak fenn a családok instabilitása, a mentális egészség és a fokozódó pénzügyi válság között, s ezek milyen következményekkel járnak, továbbá, hogy miképpen gondoskodnak egyes államok a gyermekvédelemben nevelkedő gyermekekről. A második fejezet a családi szolidaritás és a családi élet újabb formái közötti kapcsolattal foglalkozik. Az itt közölt tanulmányok - zömmel tengerentúli szerzőktől - érintik a házasság-fogalom változásának következményeit, azokat a családokat, ahol több generáció él együtt, illetve a partnerek nemcsak közös gyermeket nevelnek, továbbá az örökbefogadás kapcsán felvetődő, szolidaritással összefüggő kérdéseket.
A harmadik fejezet a házasság felbontása utáni szolidaritás kérdésével foglalkozik, de nemcsak a házastársak egymás közötti viszonyát vizsgálva, hanem azt, hogy miképpen érinti a bontás a család egészét, és különösen a gyermeket. A szerzők érintik a gyermektartás kérdését a gyermek váltott elhelyezése esetén, továbbá a gender és a bontás közötti összefüggéseket is. A negyedik fejezet a nagyszülők helyzetét vizsgálja. Az e fejezetbe tartozó tanulmányok kitérnek az unoka és nagyszülő viszonyára, a nagyszülő társadalmi helyzetére, a nagyszülői szerepkörre, a nagyszülőnek az unokája iránti tartási kötelezettségére, illetve ennek erkölcsi aspektusaira. Az ötödik fejezetben a fiatal felnőttek, illetve továbbtanuló gyermekek iránt fennálló támogatási-tartási kötelezettség kérdései kerültek feldolgozásra. Külön fejezet szól a családtagok közötti szolidaritás és tartás, továbbá a szolidaritás és a vagyonmozgás kapcsolatáról. Ez utóbbi körben elsősorban öröklési jogi kérdéseket érintenek a szerzők, foglakoznak a kötelesrész intézményének indokoltságával, a házastársnak, illetve özvegynek az öröklési jogi szabályok általi védelmével, továbbá azzal is, hogy a gyermekeket milyen védelemben részesítik az öröklési jogi rendelkezések.
Az idősek támogatásával kapcsolatos első fejezet a politikai, gazdasági és erkölcsi kérdéskörrel foglalkozik; a szerzők abból a szempontból közelítik meg a problémát, hogy milyen kihívásokkal kell szembenézni az öregedő társadalmakban. Hasonló témakört fog át a második fejezet is, azt állítva középpontba, hogy miképpen viszonyul egymáshoz a társadalmi,
38/39
kollektív szolidaritás és a családon belüli szolidaritás, ezek kiegészítik-e egymást vagy inkább a gondoskodás, támogatás alternatív lehetőségeit biztosítják. Ez utóbbi fejezet tanulmányai elsősorban dél-európai, olasz és spanyol szerzőktől származnak, ami utal arra is, hogy ez a probléma gyakrabban vetődik fel, mint északabbra. Külön fejezetben kapott helyet a fogyatékkal élő felnőtt gyermekek családon belüli támogatásának kérdése, s önálló fejezet számos tanulmánya tárgyalja azt, hogy az egyes országokban miképpen kezelik az időskorú népesség gyarapodásának és a családi szolidaritásnak az összefüggéseit. Elsősorban francia vonatkozásban kerül tárgyalásra a család helye az ellátórendszerben, s szintén elsősorban francia szerzők foglalkoznak a kötet két utolsó fejezetében geriátriai kérdésekkel.
Az alábbiakban négy olyan tanulmányt ismertetünk, amelyek általános, átfogó szemléletűek, s messzebbről közelítik meg a szolidaritás kérdését, így távolról sem "csak" családjogi vonatkozásúak, s a jóléti társadalmak teljes körét tekintetbe veszik. Míg Verschraegen, Ribot és Fulchiron a jelenlegi demográfiai adatokból és trendekből indul ki és keresi a változás lehetőségét, addig Parkinson magának a trendnek a megváltozásával, a megváltoztatás lehetőségével foglalkozik. Annak a körüljárása, hogy milyen módon fordíthatóak vissza bizonyos demográfiai folyamatok (különösen, ami a családok felbomlását illeti), kétségtelenül eltérést jelent a nemzetközi irodalomban megszokott szemlélettől. Valamennyi tanulmány egyöntetűen foglal állást amellett: a szolidaritás kérdése komplex vizsgálatot igényel, a családjogon túl egyéb jogterületek (munkajog, szociális jog, öröklési jog) figyelemmel követését, egyéb tudományágak, így különösen a demográfia eredményeinek hasznosítását, valamint az adott államokban követett munkaerőpiaci, foglalkoztatási, népjóléti stb. politikák értékelését.
Verschraegen álláspontja szerint a XXI. század elején nemcsak a családjog múltjával, jövőjével, illetve a családi kötelékek felbomlásával indokolt foglalkozni, hanem azzal is, hogy a nukleáris család helyett, illetve mellett miként lehet a szélesebb értelemben vett családot, a rokonsági kapcsolatokat, a családon belül az egymást követő generációkat is figyelembe venni. Különös jelentősége van a generációk közötti szolidaritás különböző aspektusainak, így a rokonok közötti tényleges és érzelmi kapcsolatnak, a kapcsolat szorosságának, s a személyes és gazdasági támogatásnak, amely utóbbi megnyilvánulhat pénzmozgásban, de bizonyos szolgáltatások nyújtásában is.
Ami a generációk közötti tényleges távolságra vonatkozó statisztikai adatokat illeti, a nyugat-európai felnőtt generációk tagjai látszólag gyakran már nem élnek együtt. A konkrét adatok tükrében azonban árnyaltabb a kép: bár a 80 feletti szülő ritkán lakik egy háztartásban felnőtt gyermekével, nem ritka az, hogy külön háztartásban, de egy házban élnek, s a 80 feletti szülők 53%-a kevesebb, mint egy kilométerre lakik felnőtt gyermekétől. Figyelemreméltó az azonban, hogy a fenti felnőtt családtagok 84%-a, s ez valóban magas érték, 25 km-es sugarú körön belül lakik. A családtagok közötti viszonylagos közelség lehetővé teheti a kölcsönös támogatást, még a különálló háztartások ellenére is. Természetesen Európán belül differenciálni kell: Dél-Európában gyakoribb a felnőtt nemzedékek tagjainak fenti értelemben vett földrajzi közelsége, mint északabbra. Emellett nyilvánvalóan számos tényező befolyásolja a nemzedékek "közelségét", így a munka- és lakhatási lehetőségek, kulturális hatások, továbbá a kritikus élethelyzetek, például gyermekszületés vagy valamelyik családtag munkaképtelenné válása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
