A gazdasági szempontból legfontosabb kötelem keletkeztető tényállás, a szerződés teljesítésének legáltalánosabb követelménye a szerződésszerűség - az ettől eltérő magatartás szerződésszegés, melynek szabályait a kódex rendszerbe foglalva, az általánostól a különös felé haladva, nem ritkán korábban csak egy-egy szerződéstípusnál, altípusnál alkalmazott lehetőséget általános szerződési szabállyá emelve állapítja meg. E körben találkozunk az új Ptk. egyik legfontosabb, a szerződésszegésért való felelősséget koncepcionálisan új alapra helyező változásával, az előreláthatósági klauzula bevezetésével.
A szerződésszegés esetcsoportjait (késedelem, hibás teljesítés, lehetetlenülés, teljesítés megtagadása, jognyilatkozat tételének elmulasztása) a kódex külön fejezetek alatt foglalja össze. E körben is jelentős változásokkal találkozhatunk - külön kiemelendők a késedelmi kamat mértékére vonatkozó új (még a Ptk. hatályba lépése előtt külön is módosított) szabályok, s a szerződési jogba most beépült különös (a fogyasztó hátrányára eltérést nem engedő) fogyasztóvédelmi követelmények.
Ezek közül is külön figyelmet érdemel a termékszavatosság a nemzetközi viszonylatban is viszonylag újnak számító, a közvetlen gyártói felelősséget elismerő, s a gyártó részére igen szűk kimentési lehetőséget biztosító jogintézménye. A változások nem csak nagy számúak, de legtöbbször nagy jelentőségűek is, melyek a szerződéskötési gyakorlatot közvetlenül érintik, a vállalkozások és a fogyasztók között kötött szerződésekre nézve pedig a fogyasztó hátrányára való eltérés esetén semmisséget eredményező, kógens rendelkezéseket írnak elő.
Részben a Ptk. hatályba lépésének összefüggésében, részben a 2011/83/EU irányelv átültetésére vonatkozó jogharmonizációs kötelezettségünk teljesítésének összefüggésben további lényeges, rendeleti szintű változásokra került sor a hibás teljesítésre vonatkozó szabályok, illetőleg fogyasztó és vállalkozás közötti szerződések körében is. Főszabályként április 9-től léptek hatályba azok a módosítások, melyek a kötelező jótállásról szóló 97/2014. (III. 25.) Korm. rendelet alapján az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet, a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról szóló 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet, illetőleg az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállásról szóló 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet nagyszámú részletszabályát érintette. 2014. május 14-én lépett hatályba a nemzetgazdasági miniszter a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott dolgokra vonatkozó szavatossági és jótállási igények intézésének eljárási szabályairól szóló 19/2014. (IV. 29.) NGM rendelete (a továbbiakban: NGM rendelet), a 2014. június 13-al hatályba lép 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet pedig - a fogyasztóval kötött szerződésekre, illetőleg a távollévők közötti szerződésekre vonatkozó korábbi kormányrendeletek helyébe lépve - a fogyasztó és a vállalkozások közötti szerződésekre vonatkozóan ad teljes körűen megújult, komplex szabályozást.
Időközben napvilágot látott a Kúria 1/2014. PJE határozata is, mely abban a kérdésben foglalt állást, hogy, a korábbi anyagi jogi tárgyú elvi iránymutatások közül melyek azok, amelyek megfelelően irányadóak lehetnek az új Ptk. alkalmazása körében is - ezekre a szövegben az egyes vizsgált kérdések összefüggésében minden esetben utalunk.
1. Az érvényesen megkötött szerződéseket teljesíteni kell. A Ptk. új rendelkezése generál-klauzula szintjén mondja ki, hogy bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradása a szerződés megszegését jelenti [Ptk. 6:137. §]. A szerződésszegés ténykérdés, mely független attól, hogy a másik fél kimentette-e magatartását vagy sem - mindazonáltal a polgári jog arra törekszik, hogy a szerződésszerű teljesítést támogassa, a szerződésszegő magatartástól pedig a feleket megfelelő szankciók kilátásba helyezésével tartsa vissza. Segítséget nyújt továbbá a szerződésszerű teljesítés kikényszerítéséhez és/vagy szerződésszegéssel előállott érdeksérelem kiküszöböléséhez is.
Szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedett felet megillető alapvető jogosultságok a - az új Ptk.-ban most általános szerződési szabályként kimondott - szolgáltatás teljesítésének követelése [Ptk. 6:138. §], a (szolgáltatás megtagadásának helyébe lépő) visszatartási jog gyakorlása [Ptk. 6:139. §], az ugyancsak általános szerződési szabályként rögzített elállás, illetve a felmondás [Ptk. 6:140. §] és az alapvető, koncepcionális kérdésekben új alapra helyezett kártérítés [Ptk. 6:142. §]. A kártérítési felelősség ingyenes szerződések esetében és a szerződés teljesítésében közreműködők vonatkozásában is fennáll [Ptk. 6:147-6:148. §]. Az új Ptk. osztható szolgáltatás esetén ismeri a részleges szerződésszegést [Ptk. 6:149. §], a közbenső és előzetes szerződésszegést [Ptk. 6:150-6:151. §], s bár a felek szerződési szabadságát tiszteletben tartva általában megengedi a szerződésszegésért való felelősség kizárását, néhány kérdésben erre nézve kógens, semmisséget eredményező tilalmi szabályokat is tartalmaz. Itt jegyzendő meg, hogy a Kúria 1/2014. PJE határozata alapján a GK 65. sz. állásfoglalás az új Ptk. alkalmazási körében továbbra is irányadó marad.
2. Szerződésszegés esetén a jogosult a saját esedékes szolgáltatása arányos részének teljesítését a kötelezett teljesítéséig vagy megfelelő biztosíték nyújtásáig visszatarthatja [ez a Ptk. 281. § (2) bekezdésében szabályozott szolgáltatás megtagadása helyébe lépett, új visszatartási jog]. Ha megfelelő határidőt szabott, és ezalatt a másik fél a szerződésszegést nem szüntette meg, vagy a telje-
- 31/32 -
sítésre megfelelő biztosítékot nem nyújtott a teljesítés visszatartására jogosult fél elállhat a szerződéstől, vagy ha az eredeti állapotot nem lehet helyreállítani, új lehetőségként jogosult azt felmondani. Jogaira és kötelezettségeire nézve egyebekben már nem a felelős őrzés, hanem az új Ptk. szerint a megbízás nélküli ügyvitel szabályai irányadók [Ptk. 6:139. §].
3. Az elállás és a felmondás a szerződés egyoldalú megszüntetésére okot adó kivételes lehetőségek - alakító hatalmasságok. A rendes felmondás a tartós szerződések megszüntetésének általánosan elfogadott eszköze, a rendkívüli, vagy szankciós felmondás alkalmazására súlyos szerződésszegés esetén kerülhet sor. Az elállás a másik félhez címzett egyoldalú jognyilatkozat, melynek eredményeként a szerződéskötés előtti állapot áll helyre: a rendes (objektív) elállás - bizonyos szerződéstípusoknál - a megrendelőt megillető egyoldalú, a teljesítésig gyakorolható jog, a rendkívüli, szankciós elállás pedig - ugyancsak - a súlyos szerződésszegés jogkövetkezménye. Az elállás, felmondás kérdéseit a Ptk. részben a szerződési általános szabályok között [Ptk. 6:140. §], részben a nevesített szerződésszegéseknél - pl. kötelezetti késedelem esetében a Ptk. 6:154. §-ban - szabályozza.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
