Az európai integrációban már hosszabb ideje elindult az a folyamat, melynek során a korábbi nemzetállami szuverenitásra épülő kormányzati rendszer átalakul, miközben a régiók megerősödnek politikai és döntéshozói értelemben egyaránt. Az elmúlt 10-15 évben felerősödött egy új irányzat, amely új regionalizmus1 elnevezéssel indult meg, és nemcsak az Európai Unió tagállamaiban, hanem a közép- és kelet európai országokban is meghatározóvá vált, s egyben a csatlakozásra való felkészülés eszköze lett. Ennek keretében valamennyi országban elindult egy új területi politika kialakítása, amely megnyilvánulhatott egy új szemléletű föderatív építkezésben, a regionális autonómia különböző modelljeinek kidolgozásában, devolúciós folyamatok elindításában, de minimum az Európai Unió elvárásainak megfelelő adminisztratív reformok bevezetésében.2
Tanulmányunk célja a regionális politika új szemléletű megközelítése, amelynek középpontjában a bottom-up típusú folyamatok, az alulról építkező, politikai követelésekkel fellépő határon átnyúló együttműködések állnak, amelyek napjainkra már a gazdasági és szociális kohézió közvetlen céljai között szerepelnek. A határrégiók az integráció kisegítői, az Európai Unió regionális politikájában szereplő, integrációt segítő támogatások célterületei.3 Magyarország határai mentén ma már sok együttműködési forma létezik a rövid távú, alkalmi együttműködésektől a leginkább intézményesült stratégiai szintű, euroregionális együttműködési struktúrákig, amelyek a határ menti térségek fejlesztésének legeredményesebb formái.4
Vizsgálatunk egy OTKA kutatás5 részeként arra irányult, hogy az EU-tagállamokban zajló lassú decentralizáció és önkormányzati reformfolyamat milyen kihatással van a határ menti (euroregionális) kapcsolatok fejlesztésére, mélyítésére és intenzívebbé tételére. Olyan nemzetközi szervezetek, mint az Európa Tanács, az Európai Határ menti Térségek Szövetsége (AEBR)6 és az EU intézményei mikor és milyen lépéseket tettek a határ menti együttműködések kialakulását akadályozó jogi, közigazgatási nehézségek felszámolásához, miként járultak hozzá az együttműködések sikerét garantáló előfeltételek biztosításához, az europaizáció és a decentralizáció következtében jelentkező demokratikus normák megteremtéséhez. A strukturált határ menti együttműködések hatékonyabb megszervezése érdekében a tagállamok között fennálló, hátráltató akadályok elhárítása közösségi szintű intézkedést is követelt, egy új jogi eszköz létrehozását európai területi együttműködési csoport (EGTC)7 elnevezéssel.
A határon átnyúló együttműködések szerepét azért kell hangsúlyoznunk, mert az euroregionális szemlélet kialakításával, az azonos érdekeltségű határ menti területek együttműködése révén a "bővülő" és a decentralizáció által egyre inkább "mélyülő" Európában a határ menti régiók Európájának a megteremtését segítik elő.
A határ menti együttműködések igen változatos szervezeti formákban jelenhetnek meg, ez jelentős mértékben függ az együttműködő országok gazdasági, társadalmi és politikai rendszerétől, valamint jogi és közigazgatási berendezkedésétől. Az első határon átnyúló regionális együttműködés Magyarországon 1978-ban munkaközösségi formában, több országra kiterjedő együttműködésként jött létre.8 A munkaközösség alapvetően hosszú távú együttműködésre szervezett érdekközösség, amelynek szervezeti felépítése egyszerű, kevésbé integrált, és viszonylag alacsony kompetenciával rendelkezik.9
Később 1993-ban magyar részvétellel megalakult egy újabb, szintén több országot magában foglaló formáció, ami nevében már eurorégió, de szervezetét és működését tekintve még a munkaközösségi struktúrának felel meg, olyan átfogó politikai célkitűzésekkel, mint a rendszerváltás folyamatának megszilárdítása, és a demokrácia intézményeinek megteremtése.10 Az eurorégió szintén hosszú távú, stratégiai célokat megfogalmazó, a legmagasabb szinten intézményesült forma, amely integrált szervezetrendszerrel és erős politikai döntéshozatali kompetenciával rendelkezik. A szervezeti forma megválasztása a kooperáció szintjét és mélységét jól mutatja, a határon átnyúló együttműködések intézményesülése a hatékonyabb érdekképviselet, a közös fellépés, és a támogatási programok eredményesebb lebonyolítása érdekében előbb-utóbb minden együttműködésben szükségessé válik. Ennek hatására, valamint a hazai és szomszédos országokban is végbemenő területfejlesztési reformok nyomán 1997-től egyre nagyobb számban jelentek meg az euroregionális formációk. (1. sz. táblázat)
1. sz. táblázat. Határ menti együttműködések Magyarországon
Jelenleg Magyarország határai mentén 18 eurorégió működik, amelyek szerkezetüket, kiterjedésüket és a résztvevői körüket tekintve igen változatos képet mutatnak. A részben regionális (régió NUTS 2, megye NUTS 3), részben lokális (kistérség NUTS 4, település NUTS 5) szintű együttműködések hátterében jól működő önkormányzati kapcsolatok, települések közötti és kistérségi együttműködések vannak. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ezek politikai hatalommal, önálló önkormányzattal nem rendelkező struktúrák, tevékenységük az őket alkotó NUTS egységek hatáskörébe tartozik, így tényleges működésük megvalósításához szükséges néhány előfeltétel megteremtése:
- a helyi és regionális önkormányzatok jogosultsága egyezményeket kötni ugyanazon államon belül más önkormányzatokkal,
- jogosultság határokon túli egyezmények megkötésére, valamint
- közös tanácskozó és végrehajtó testületek létrehozására.
Ugyan az eurorégió, mint intézmény és szervezet jó keretet ad az együttműködéshez, azonban a nagy területi kiterjedés, a szomszédos országok résztvevőinek eltérő érdekeinek érvényesítése, illetve az eltérő politikai és közigazgatási szintek következtében sokszor nem képes régiókat behálózni, és összefogni a létező és potenciális érdekeket. Egyes vélemények szerint célszerű kisebb szervezeti rendszereket is működtetni a partnerkapcsolat ápolására, így a kistérségi, vagy település-település típusú kapcsolatokat, vagy éppen városszövetségeket. A két vagy éppen több típusú együttműködési formát egymás mellett kell és szükséges működtetni, így azok kiegészíthetik egymást, egymásra épülhetnek.11
Az együttműködések intézményesülését és működését jelentősen megnehezíti, hogy tagállamok és azok helyi és regionális hatóságai között lényeges különbségek tapasztalhatók a határ menti együttműködések menedzselése és működtetése során, valamint az eltérő nemzeti jogi szabályozás és eljárások következtében. A konkrét szabályozás hiánya az együttműködésekben résztvevő NUTS egységek, jogi és közigazgatási rendszerek különbözőségeire vezethető vissza, valamint arra, hogy mostanáig nem létezett olyan társasági jogi eszköz, amely egész Európában érvényes és alkalmas lenne a határ menti együttműködésekben való alkalmazásra. Ezért az együttműködéseket nagyobb részben a többoldalú, főként európai szintű együttműködések, illetve két- és háromoldalú megállapodások határozzák meg többnyire a partnerek politikai szándékától függően.12 Az eurorégiók megerősödése a ’70-es években egyre inkább szükségessé tette a helyi és regionális önkormányzatok szerepének elismerését a nemzetközi kapcsolatokban, s ez az európai szintű jogszabályokban is megjelenik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
