John Rawls: Az igazságosság elmélete
Kis János: Az állam semlegessége
Kovács József: A modern orvosi etikai alapjai. Bevezetés a bioetikába
Sándor Judit: Gyógyítás és ítélkezés. Orvosi "műhiba-perek" Magyarországon
Birtalan Balázs: Halállal lakoljanak? A homoszexuális ember és a kereszténység
Előrehozott büntetés. Rendőrségi fogdák - fogvatartottak a rendőrségen 1996.
Egyenlő esélyek és jog-harmonizáció. A nemek közötti megkülönböztetés tilalma a nemzetközi kötelezettségek tükrében
Ahogy mondani szokás, régi adósságot törlesztett az Osiris kiadó azzal, hogy több mint negyedszázaddal az eredeti angol nyelvű kiadást követően, Krokovay Zsolt értő fordításában megjelentette a modern nyugati politikai filozófia egyik legjelentősebb munkáját. Így közel húsz idegen nyelvű fordítás után immár magyarul is olvasható az alkotmányos demokrácia erkölcsi alapjainak Bibliája. Siessünk leszögezni, hogy a magyar könyvkiadás eme adósságát persze a legkevésbé sem az Osiris halmozta fel, amely sorra megjelenteti a társadalomtudományi irodalom legfontosabb műveit. Az Osiris nagyszabású vállalkozásának egyik fontos opusa volt annak a nemrégiben elhunyt H. L. A. Hart-nak A jog fogalma című munkája, akit Rawls jogelméleti fejtegetéseit illetően elődjének tekint.
Természetesen Krokovay Zsoltot is csak dicséret illetheti, nemcsak a kitűnő fordításért, hanem a könnyűnek nem mondható olvasmányélményt segítő mutatóért és utószóért is. Emlékezzünk, az ő jegyzeteivel és utószavával jelent meg 1980-ban (!) John Stuart Mill két alapmunkája A szabadságról és a Haszonelvűség. Rawls eddigi életműve éppen a modern morálfilozófiában sokáig egyeduralkodó haszonelvűség kritikáját, majd meghaladását példázza - ahogy ő maga fogalmaz a könyve előszavában - "a társadalmi szerződés Locke, Rousseau és Kant által képviselt hagyományos elméletének általánosítása és - az elvonatkoztatást illetően - magasabb szintre emelése" által. A fordító az utószóban a szerzőnek az alkotmányos demokrácia politikai kérdéseit illető két filozófiai gondolatára hívja fel a figyelmet. Az egyik, hogy a szabadelvűség a közvélekedéssel ellentétben nem az éjjeliőr-állam, hanem a polgártársi testvériség filozófiája. Az ésszerűen gondolkodó, egymás egyenlő szabadságát elismerő polgárok méltányos együttműködésének elvei, ahogyan azt Kant is hangsúlyozta, a testvériség elvei. A másik fontos következtetése Rawls művének, amely ellentmond a liberalizmussal kapcsolatos sztereotípiáknak, hogy az egyáltalán nem a gazdasági hatékonyságot mindennél fontosabbnak tekintő, a szabadversenyes kapitalizmust dicsőítő filozófia. És valóban, Rawls abból indul ki, hogy mindannyiunknak valamiféle sérthetetlenséggel kell rendelkeznünk, ami abból következik, hogy a társadalmat méltányos együttműködésnek tekintjük, olyannak, amelyben mindenkinek megvannak a maga jogai és kötelességei, s amelyben az együttműködés résztvevői igazságosan osztják el egymás között az együttműködés terheit és előnyeit.
A könyv három fő részre tagozódik, az első az elméletet tartalmazza, sok mindent megelőlegezve a szerző végkövetkeztetéseiből, a második az elméletnek megfelelő intézményes berendezkedést mutatja be, míg a Célok címet viselő harmadik rész tág értelemben a méltányosságként felfogott igazságosság erkölcsi lélektanát foglalja magában. Maga Rawls is tisztában volt vele, hogy műve nem tartozik a könnyen érthető olvasmányok közé. Ezért is vállalkozott arra 1993-ban, hogy újra megvizsgálva a könyv valamennyi témáját, könnyebben fogyasztható, olvasmányosabb változatot készítsen Politikai liberalizmus címmel. Ennek hatása azonban már érthető módon nem volt olyan revelatív, mint az eredeti munkáé. A magyar kiadó helyesen cselekedett, amikor az 1971-es könyv kiadására vállalkozott, még akkor is, ha ennek olvasóközönsége talán szűkebb lesz. Mert hiszen e mű, bármennyire is magában foglalja az alkotmányos demokráciák morális alapvetését, mégis mint elméleti munka nem váltható az alkotmányos gyakorlat aprópénzére. Ugyanakkor arra feltétlenül felhasználandó, hogy a jelen és a jövendő értelmiségének szemléletét formálja az alkotmánytan ma már nem kizárólag jogászok számára fontos témaköreiben.
Rawls professzor a Harvardról olyan elvont és összetett művet adott ki az igazságosság elméletéről, amelyet egyetlen alkotmányjogász sem mellőzhet. Nem szükségszerű, hogy a jogászok passzív szerepet játsszanak az állammal szembeni morális jogok fejlődésében, annál is kevésbé, mert a jogszociológia és a jogi gazdaságtan fejlődésében is ezt tették. Fel kell ismerniük, hogy a jog többé már nem függetlenebb a filozófiától, mint ezen egyéb diszciplínáktól" - fogalmazott Ronald Dworkin John Rawls mára klasszikussá lett morálfilozófiai művével kapcsolatban.
Kis János most olyan művet jelentetett meg az állam semlegességének elvéről és az elv gyakorlati alkalmazásáról, amelyet az alkotmányjog, az emberi jo-
- 176/177 -
gok kérdései iránt érdeklődő egyetlen jogász sem mellőzhet Magyarországon. A kötet első három fejezete az alapelveket tisztázza és rendszerezi: mely álláspontokat köteles tolerálni az állam, és mikor kell semlegesnek maradnia a vitákban? Létezik-e olyan eset, amikor az állam számára megengedett, vagy egyenesen elvárható tőle, hogy hivatalosan elismerjen és támogasson nézeteket, meggyőződéseket? És vajon az állam egyes kötelezettségei a polgárokra is vonatkoznak-e? Az állam magáénak tekintheti-e valamelyik etnikai/nemzetiségi kultúrát, másfelől azonosíthatja-e valamely kulturális közösséggel a polgárok politikai közösségét?
A könyv további fejezetei vitás ügyekre alkalmazzák az elvi megállapításokat: a 4. és az 5. fejezet arról szól, hogyan vitathatják meg etikai nézeteltéréseiket keresztények és az evilági humanizmust valló ateisták. A semlegesség és a tolerancia elveinek továbbgondolását jelentik az abortuszról, az eutanáziáról, a nemi beállítottságok sokféleségéről, az öngyilkosoknak nyújtott segítségről és a szólásszabadságról szóló részek.
A kötet közel egy évtized alkotómunkájának eredménye. Az egyes fejezetek alapjául szolgáló írások korábban megjelent cikkek rendszerezett és továbbgondolt változatai, melyek így együtt adnak koherens választ arra a kérdésre, hogyan alkothatnak valódi politikai közösséget a sokféle hitet, meggyőződést, erkölcsi életfelfogást valló polgárok. Nincsenek könnyű helyzetben azok, akik vitába kívánnak szállni a kötet megállapításaival, hiszen a szerző sorra veszi, és sorra megcáfolja a lehetséges ellenvetéseket. De azoknak is komoly erőfeszítésre lesz szükségük, akik az állam semlegességének alapelvét elfogadva új megvilágításba kívánják helyezni a "nehéz eseteket" az abortusztól a véleményszabadságig.
A nyugati világban az utóbbi évtizedek során az orvosi etika alapvető változásokon ment át. A társadalmi fejlődés túllépett korábban bizonyosnak hitt etikai alapelveken is. Az emberek etikai kötelezettségei nemcsak a többi emberrel szemben fogalmazódtak meg, hanem valamennyi érző élőlénnyel, illetve az élővilággal szemben. Az orvosi technika fejlődése számos olyan kérdést vetett fel, amire a hagyományos erkölcsi szabályok segítségével nem lehetett egyértelmű választ adni: gondoljunk csak a szervátültetésekre, a "lombikbébikre", az új géntechnikai eljárásokra, a gyógyíthatatlan betegek mesterséges táplálásának és újraélesztésének dilemmájára. Az újfajta etikai megközelítésben a beteg egyenrangúvá vált orvosával: előtérbe kerültek a betegek jogai, fokozódott az orvoslás társadalmi ellenőrzése, ugyanakkor a pácienseknek is vállalniuk kell a megváltozott helyzettel együtt járó nehézségeket és kötelezettségeket.
Aki ezekről a kérdésekről akart tájékozódni, annak mostanáig külföldről kellett megrendelnie - elsősorban angol nyelven írott - bioetikai témájú könyveket. Azonban néhány hónapja a Medicina kiadó boltjaiban kapható Kovács Józsefnek, a SOTE Magatartástudományi Intézete orvos és filozófus végzettségű oktatójának korszerű, színvonalas és átfogó kötete az orvosi etika alapjairól. A könyv ismerteti az etika alapfogalmait és felvázolja főbb elméleteit. Részletesen ismerteti a betegeket megillető jogokat, a "tájékozott beleegyezés elvét", az egészségügyi ellátáshoz való jog problémáját, a szűkös források elosztásának kérdéseit. Külön fejezet szól a művi abortuszról, az öngyilkosságról, az eutanáziáról, a szerv- és szövetátültetésről. A szerző átfogó képet ad az állatokkal való bánásmód és az állatkísérletek erkölcsi dilemmáiról. A kötet mindemellett tartalmazza az orvosi etika legfőbb dokumentumait a hippokratészi eskütől az orvosbiológiai kutatások nemzetközi irányelvéig.
Kovács József könyve elsősorban az orvosi egyetemek bioetikai stúdiumai számára íródott, de célja az egészségügyben dolgozók és az orvosi etika iránt érdeklődők ismereteinek bővítése és erkölcsi kérdések iránti érzékenységének növelése is. Magyarországon alkotmánybíráktól, parlamenti képviselőkön át joghallgatókig egyre többeket foglalkoztat a kérdés, hogyan érvényesíthetők az alkotmányos jogok az egészségügyi ellátás során. Számukra kötelező olvasmány A modern orvosi etika alapjai című kötet.
A szerző egy Magyarországon meglehetősen kiforratlan jogterület ítélkezési gyakorlatáról számol be monográfiájában. Olyan terület konkrét eseteit ismerteti és elemzi, ahol a kérdéskörre vonatkozó jogszabályok a legutóbbi időkig meglehetősen általánosak, legtöbbször generálklauzulaszerűek vol-
- 177/178 -
tak, tág teret biztosítva a gyakran elbizonytalanodó bírák jogértelmezésének. A könyv egyrészt arról tudósít a hazai ítélkezési gyakorlatból vett példákon keresztül, mi történik egy "orvosi műhiba"-perben: melyek a kártérítési felelősség megállapításának feltételei, milyen bizonyítási nehézségek merülhetnek fel az eljárás során, hogyan értelmezik a magyar bíróságok az egészségügyi beavatkozások kockázatát. Másrészt a kötetben megfogalmazódik a szerző felfogása az orvoslás által felvetett morális kérdésekben: hogyan viszonyul egymáshoz jog és erkölcs az orvosi felelősség körében, mely esetekben korlátozhatóak a betegek jogai, mit jelent a gyógymódválasztási szabadság. A könyv ismertet és elemez közel kétszázötven, 1983 és 1996 között született bírósági ítéletet, amelyek - többek között - azt bizonyítják, hogy a monográfia tanulmányozására elsősorban a bíráknak van szükségük.
Mindent összevetve, a könyv nemcsak a jogászok, hanem a betegek és az orvosok számára is hasznos ismereteket nyújthat. Emellett - a szerző reményei szerint - azok is kezükbe veszik majd a könyvet, akik az egészségügy helyzetének javításán fáradoznak, vagy az orvos-beteg kapcsolat tanulmányozására szánták el magukat.
A szerző a könyv bevezetőjében így vall kettős identitásához való viszonyáról: míg homoszexualitásomon nem tudok változtatni, katolikus mivoltomon nem vagyok hajlandó. Inkább teológiainak nevezett értekezésének - melyet egyszersmind a szó szoros értelmében vett önvédelmi reakcióként írt -, a könyvben igazolandó tézisét az első oldalakon ekképpen fogalmazza meg: "A szabad akarati döntéstől függetlenül kizárólag és irreverzibilis módon homoszexuális beállítottságú férfi vagy nő teljes értékű teremtmény, akit Isten szándékoló akaratával alkotott olyanná, amilyen; sem a megszokottól eltérő szexuális orientációja, sem annak adekvát módon történő kiélése (tartós, zárt, monogám élettársi kapcsolat, amelyben a kölcsönös lelki önátadás mellett rendszeresen helyet kap a testi egyesülés is) nem minősül alkalmi bűnnek vagy állandó bűnállapotnak, így az ilyen életállapotú hívő a házasság szentségében élő heteroszexuális testvéreivel analóg erkölcsi normák alapján részesülhet szentségi feloldozásban, és vehet részt az eucharisztikus közösségben mint Isten országának teljes jogú polgára, s az üdvösség várományosa."
A személyes hangvételű, ugyanakkor tudományos igénnyel megírt munka első fejezete arról szól, miért tartja fontosnak a szerző a homoszexualitás témájáról való eszmecserét. A második fejezet a homoszexualitás fenomenológiáját tárgyalja, egyelőre a vallási szempontoktól függetlenül, friss és hiteles szaktudományos eredmények feldolgozásával. A következő fejezet a kinyilatkoztatást teszi vizsgálat tárgyává, részben az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásain, részben pedig a vonatkozó ó- és újszövetségi részletek szövegelemzésén keresztül. A negyedik fejezet átfogó elemzését kívánja nyújtani az emberi cselekedetek erkölcsi megítélésének általában, s ezen belül is a homoszexualitás erkölcsiségéről vallott felfogásoknak. Az értekezés utolsó fejezete a homoszexuális ember helyét keresi Isten teremtői tervében, és megoldási javaslatokkal él arra nézve, hogyan integrálódjék a homoszexuális ember a keresztény közösségbe.
A könyv záró gondolatában a szerző keserűen idézi a Magyar Katolikus Püspöki Karnak a kézirat lezárása után nyilvánosságra hozott, "Igazságosabb és testvériesebb világot!" címet viselő körlevelét, amely "természetellenesnek" és a "keresztény felfogás szerint teljességgel elfogadhatatlannak" nevezi az azonos neműek együttélését. E friss dokumentum visszamenőleg is igazolja a munka létjogosultságát, amit a szerző a bevezetőben szereplő köszönetnyilvánítások során azzal érzékeltet, hogy ha felsorolhatná az őt segítő egyházi és világi személyek nevét, akkor talán nem is lett volna szükség a könyv megírására.
Az Alkotmány- és Jogpolitikai Intézet és a Magyar Helsinki Bizottság nemzetközi tapasztalatok alapján elindított Fogdamegfigyelő Programja 1996. februártól decemberig vizsgálta a rendőrségi fogdákban fogvatartottak helyzetét. A kutatásban részt vevő ügyvédek, orvosok, szociológusok és szociális munkások - háromfős csoportokban - előzetes bejelentés nélkül, a nap bármely szakában láto-
- 178/179 -
gatást tehettek számos rendőrségi épületben, ahol őrizetbe vett, letartóztatott személyeket tartanak fogva.
A vizsgálat eredményét és az abból levonható következtetéseket a két civil szervezet most kötetben foglalta össze. A kiadvány jól dokumentált beszámolót közöl a fogvatartottakkal szembeni fizikai és pszichikai kényszer alkalmazásáról, a rendőri brutalitásról. A zárt intézmények világát kevéssé ismerők számára sokkoló fejezetek írják le a rendőrségi fogdák fizikai állapotát, a higiénés viszonyokat, az egészségügyi ellátás gyakorlatát. Részletes elemzés olvasható a fogvatartottak jogainak érvényesüléséről és a fogdák törvényességi ellenőrzéséről. A kötetet a két civil szervezet összefoglaló javaslatai zárják, amelyek lényege, hogy a jövőben az előzetes letartóztatást ne a rendőrségi fogdákban, hanem kizárólag büntetés-végrehajtási intézményekben hajtsák végre.
A kiadványt Kőszeg Ferenc és Zádori Zsolt szerkesztette, a jelentést Kövér Ágnes írta, az egészségügyi ellátásról szóló fejezet társszerzője Balogh István. A táblázatokat és a mellékleteket Gosztonyi Ágnes, a fényképfelvételeket Révész András készítette. Kapható a Helsinki Bizottság irodájában (József krt. 34.) és a jobb könyvesboltokban.
Manapság a társadalom szinte valamennyi foglalkozási csoportjának tagjait riogatják az Európai Unióhoz való csatlakozás "rémével". Olyan ez kicsit, mint a Télapó érkezésére való felkészülés. Ha nem elég fényes az ablakba kikészített csizma, esetleg elmaradhat az ajándék. Nincs ez másként a jogásztársadalom esetében sem. A kötelező előkészületek körébe itt a közösségi jogszabályok megismerése, illetve a magyar jogrendszer ehhez való igazítása, a jogharmonizáció tartozik. A Munkaügyi Minisztérium Egyenlő Esélyek Titkársága és a Kormány Integrációs Stratégiai Munkacsoportjának kiadásában megjelent folyóirat alakú és terjedelmű kiadvány a nemek egyenlő esélyeivel foglalkozó közösségi jog megismertetésére vállalkozik, elsősorban persze a szakmai, de az érdeklődő szélesebb közvélemény számára. Teszi ezt részben kiváló magyar szerzők tanulmányainak, részben pedig a témára vonatkozó közösségi irányelveknek a közreadásával.
A tanulmányok sorában az első Lehoczkyné Kollonay Csilla, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara és a Közép-európai Egyetem professzorának írása a munkaviszony, mindenekelőtt az egyenlő bérezés közösségi szabályozásáról, illetve az egyenlő bánásmód elvére vonatkozó, elsődleges és másodlagos közösségi jogról, valamint a társadalombiztosítás területére vonatkozó irányelvekről. Kardos Gábor, az ELTE jogi karának docense a nemi diszkrimináció értelmezésének egyes gyakorlati jogalkalmazási kérdéseivel foglalkozik az Európai Bíróság esetjogának tanulmányozásán keresztül. Gyulavári Tamás, a MüM Egyenlő Esélyek Titkárságának jogásza a nemek közötti megkülönböztetésre vonatkozó közösségi jogszabályok tagállamokon belüli végrehajtásáról, vagyis az országok jogharmonizációs tevékenységéről ír. Az összehasonlítás egyebek között kitekintést nyújt az angol, német és görög jogalkotás és jogalkalmazás által követett megoldásokra. Morvai Krisztina, aki szintén az ELTE jogi karának oktatója, előbb elméletileg elemzi a nemek közötti esélyegyenlőség, a diszkrimináció tilalma de jure és de facto jelentését, majd az ENSZ a Nők Elleni Diszkrimináció Minden Formájának Felszámolására Létrejött Bizottsága (CEDAW) számára 1996-ban készített magyar kormányjelentés kapcsán felteszi a kérdést, vajon Magyarország a mindennapi életben valóban eleget tesz-e nemzetközi kötelezettségeinek.
A kötet második része közli az Európai Unió másodlagos jogának, az úgynevezett irányelveknek teljes hatályos anyagát a nemek közötti megkülönböztetés tilalma témakörében. Ennyiben az összeállítás valóban hiánypótló, hiszen az irányelvek egy része magyar nyelven eddig egyáltalán nem volt hozzáférhető. Annyiban is úttörőnek mondható a kiadók vállalkozása, hogy mind a fordítások, mind pedig a tanulmányok szerzői első ízben tettek kísérletet az egyenlő esélyekkel foglalkozó közösségi joggal kapcsolatban a még csak alakulófélben lévő magyar jogi terminológia megteremtésére.
Mindent összevetve, a kiadvány szakmailag színvonalasan, ugyanakkor a tudálékosságot kerülve, közérthetően készít fel az Európához való csatlakozás "muss"-feladataira, vagyis legalábbis a nemek közötti diszkrimináció-tilalom témakörében nem keseríti meg a megkerülhetetlen "csizma-fényezést". ■
Visszaugrás
