https://doi.org/10.59851/jk.80.04.4
Tanulmányom az áldozati szerep munkajogi kérdéskörét vizsgálja a munkavállaló oldaláról. Az áldozati szerep azonosítására olyan jogsértő munkavállalói helyzeteket vázolok fel, amelyekben természetesen lehetőség van jogorvoslati eszközök igénybevételére. Számos olyan helyzet lehetséges, amikor a munkavállaló jogsérelmet szenved, többek között ha a munkáltató nem tartja be az egyenlő bánásmód követelményét. Ha a munkajogviszonyban lévő komplex munkavállalói-munkáltatói jogokat és kötelezettségeket nem rendeltetésüknek megfelelően gyakorolják, az egyik fél áldozattá válhat. Jelen tanulmány - a teljesség igénye nélkül - ilyen helyzeteket kíván bemutatni. Fontos azonban azt is jelezni, hogy az áldozati szerep nemcsak a munkáltató és a munkavállaló alá-fölé rendeltségi relációjában merülhet fel, hanem a munkavállalók egymás közötti kapcsolatában is.
Tárgyszavak: áldozati szerep, egyenlő bánásmód, egyenlő munkáért egyenlő bér elve, mobbing
Victimisation from the employee's point of view can arise, for example, when the employer does not respect the requirement of equal treatment. In addition, there are specific labour law cases that we have encountered in practice where victimisation may be caused by the behaviour of the employee. If the rights and obligations of the employee or the employer are not exercised in accordance with their intended purpose, one party to the employment relationship may become a victim. However, it is also important to note that victimisation may occur not only in the relationship of subordination between employer and employee, but also in the relationship between employees. Mobbing is an incident that occurs in the workplace on a planned basis with one or more employees through unacceptable communication and is intended to place the employee(s) in a humiliating or degrading position in front of other employees. The study addresses this phenomenon and thematically outlines the cases in which victimisation may occur in employment law. It also examines the case law on this issue.
Keywords: victimisation, equal treatment, equal pay for equal work, mobbing
Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) rendelkezik a diszkrimináció általános tilalmáról. Kimondja, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, és minden ember jogképes. Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.[2] A nők és a férfiak egyenjogúak.[3] Az Alkotmánybíróság egyik határozatában kifejtette azt is, hogy a jogegyenlőség nem jelenti egyúttal a természetes személyeknek a jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségét. Az egyik ember a társadalom tagjaként hivatása, képzettsége, kereseti viszonyai stb. szerint különbözhet és ténylegesen különbözik is más emberektől. Az állam joga - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése ugyanis nem bármiféle különbségtételt tilt - egy ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével -, hanem csupán az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket.[4]
Az áldozati szerep szempontjából vizsgálandó, hogy mikor beszélhetünk az egyenlő bánásmód követelményének megsértéséről. Az egyenlő bánásmód követelményét illetően az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) rendelkezéseit kell alapul venni. Az Ebktv.-t akkor is alkalmazni kell, amikor munkaviszonnyal összefüggésben vizsgáljuk az egyenlő bánásmód követelményét. Az egyenlő bánásmódot sértő hátrányos megkülönböztetés egyes eseteit az Ebktv. tartalmazza. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti az Ebktv. alapján a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás.[5] Ha a törvény eltérően nem rendelkezik, az olyan magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, amely a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében, elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos, vagy amelynek az előző pont hatálya alá nem tartozó esetekben tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, észszerű indoka van.[6] Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt tulajdonsága miatt - amelyet a törvény nem taxatív módon határoz meg[7] - kerül kedvezőtlenebb helyzetbe, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.[8] Közvetett hátrányos
- 184/185 -
megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hoz hátrányosabb helyzetbe, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne.[9] Zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.[10] Jogellenes elkülönítésnek minősül az a rendelkezés, amely az Ebktv.-ben meghatározott tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy személyek csoportjától - anélkül, hogy azt törvény kifejezetten megengedné - elkülönít.[11] Megtorlásnak minősül az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget.[12] Látható, hogy az egyenlő bánásmód megsértése több cselekménnyel is elkövethető, amelyekre a jognak és különösen a munkaviszonnyal összefüggésben a munkajognak megfelelő választ kell tudnia adni.
Nem jelenti ugyanakkor az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul, ha az törvényen, törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeleten vagy kollektív szerződésen alapul, és határozott időre vagy határozott feltétel bekövetkeztéig szól, vagy a párt ügyintéző és képviseleti szervének megválasztása, valamint a pártnak a választási eljárásról szóló törvényben meghatározott választásokon történő jelöltállítása során a párt alapszabályában meghatározott módon érvényesül.[13] Az előzőekben meghatározott rendelkezés nem sérthet alapvető jogot, nem biztosíthat feltétlen előnyt, és nem zárhatja ki az egyéni szempontok mérlegelését.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
